Márkus László Kortalan elégia – Bezvremešna elegija

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Kortalan elégia Magányosan baktatok át a zsivajgó téren, nyárfapihék furakodnak hajamba, orromba, tarka tömeget okád az aluljáró szája, iskolatáskák, bevásárlószatyrok hada furakszik ismeretlen mikroviláguk felé, autó dudál, villamos csilingel, troli tülköl, mentő sivalkodik - harsányan zajlik az élet. Szerelmespárra figyelek fel, vidám kalap, menő sapka, midi ruci és koptatott farmer, fogják egymás kezét, andalognak meg-megállva, ölelkezve, gyakorta apró puszikat lehelve, lángol lelkük, szárnyal megújult világuk. Látni, hogy boldogok, miattuk kelt ma a nap, nekik dalolnak rigók, és bókol minden orgona. Átszellemült arcukból gyöngéd vágy sugárzik, a köröttük vibráló fényben megállt az idő, mint valami opálos tükörben magunkat látom, ötvenen túl is mézédes mákony a szerelem.

Bezvremešna elegija Žamorom ispunjen trg samotno prelazim, kosu, nos mi malje topole škakiljaju, grotlo podvožnjaka šarenu masu bljuje, mnoštvo đačkih torbi, kotarice prema nepoznatom mikrokozmosu kreću, kola trube, tramvaj odzvanja, trolejbus zvoni, kola za spasavanje jure – vrvi od života. Primećujem par zaljubljenika, veseo šešir, moderna kapa, midi suknja i izlizana farmerka, zajedno se drže, sporo se kreću, zastajkuju, grle se, često sitne poljupce gutaju, plamte im duše, lebdi njihov obnovljen svet. Vidi se, sretni su, sunce zbog njih se pojavio, kos njima peva i klanja se jorgovan. Lica im nježne zrake isijavaju, oko njih u svetlucanju vreme je zastalo, kao u nekom opalnom ogladalu nas vidim, ljubav je i preko pedesetih preslatka droga. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/187137

Petrőczi Éva Metafora – Metafora

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Metafora Ha megkondul a szerb templom harangja, szivárványszomjamért ne hagyj magamra. Ha megkondul a szerb templom harangja, előbóklászik csámpás kislány-magam – nincs, aki ölbe kapja. Ha megkondul a szerb templom harangja, szivárványszomjamért ne hagyj magamra.

Metafora Ako se zvono srpske crkve oglasi, zbog svoje žeđi za dugom nemoj me samu ostaviti. Ako se zvono srpske crkve oglasi, ja krivonoga devojčica se pojavljuje – niko ju u krilo da uzme. Ako se zvono srpske crkve oglasi, zbog svoje žeđi za dugom nemoj me samu ostaviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 63. old.

Lőrincz P. Gabriella Párnák és tömegsírok – Jastuci i masovne grobnice

Lőrincz P. Gabriella Beregszász 1982. március 23. – 

Párnák és tömegsírok Megszerethetnénk egymást És szeretném ha a cseléd Irigykedve cserélné ki a lepedőnket Ha kisercenne a vér a hátadon Ha nem engednél szabadulni az ölelésből Persze nem szeretjük egymást Csak mosolygok és valami Fontos kis hülyeséget súgok Hogy jót nevessünk És ne gondoljunk semmire Nem kell az ágyon lepedőt cserélni Az álmok tisztátalansága nem hagy nyomot Nem karcolja föl a hátadon a bőrt Jeltelenek maradunk Mint a tömegsírok

Jastuci i masovne grobnice Mogli bi da se zavolimo I volela bi kad bi sluškinja Našu plahtu sa zavišću promenila Kad bi ti krv na leđima izbila Kad se ne bi iz tvog zagrljaja oslobodila Naravno ne volimo se Samo se smeškam i nekakve Važne sitne budalaštine šapćem Da se dobro nasmejemo I da ni na što ne mislimo Na krevetu plahtu ne treba menjati Nečisti snovi tragove ne ostavljaju Neće ti krv na leđima izbiti Ostajemo bez oznaka Poput masovnih grobnica Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2017-dec-31-1823/faragd-jol-kopjamat-mig-rancba-szed

Paulovics Tamás Az utolsó gondolatom – Moja poslednja misao

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Az utolsó gondolatom

Ha majd nehéz lesz eljutni az asztaltól az ágyig,
mikor nehezen tudom már kinyitni a konyha ablakot,
azért még hallom minden hajnalban a rigók énekét.
Amikor csak álmodni tudok a suhanásról a Tisza-gáton.

A ragyogó pirkadatot, a madarakat repítő júliusi
reggeleket, a szederindák gomolygását, a lágy sodrú
folyóból fölszökő fák suhogását, az erdő csöndjét,
a platán fák őrségét, a Kurcán ívelő híd szökkenését,
az uszoda zsivaját csak a képzeletem vetíti elém

Amikor már nem tudok verset mondani, már nehéz
a beszéd, kezem bordáimra ejtem: akkor is, ott is,
és azután is: az utolsó gondolatom Te leszel

                              Feleségemnek, Karácsonyra

Forrás: a szerző

Moja poslednja misao

Kad već od stola do kreveta biće teško stići,

kad već prozor kuhinje budem teško otvarao,

svakog svanuća pesmu kosa još ću uvek čuti.

Kad na dolmi Tise o lepršanju samo sanjati mogu.

Samo mašta mi priziva sjaj svanuća, let ptica

kad se julsko jutro budi, treperenje vitica kupine,

šum stabala na obali reke laganog toka,

tišinu šuma, stražarenje platana, skok mosta

što obale Kurce spaja, žamor plivališta.

Kad više ne mogu recitirati, kad teško

ću govoriti i svoje ruke na rebra spustiti: i tad, i tamo

a i posle: zadnja misao Ti ćeš biti.

                                       Mojoj Supruzi, za Božić

Prevod: Fehér Illés

Schrenk Éva Hiszek – Verujem

Schrenk Éva 1959. július 30. –

Hiszek A jóság forradalmában hiszek: váratlan odafordulásokban, ölelésekben és mosolyokban, mit odaajándékozunk ingyen. És a tettek forradalmában is: mikor odanyújtjuk a kenyeret, ápolunk tehetetlen beteget, és fogjuk a kezét, ha meghal is. S kell a szépség forradalma nékünk: reánk zuhogó virágáradat, a zene csodája, mi ránk szakad, és lelkünkből kisugárzó fényünk.

Verujem Verujem u prevrat dobrote: u iznenadnim okretima, zagrljajima i osmesima sve se badava daruje. I u prevrat akcija takođe: kad hleba pružimo, nemoćnog bolesnika dvorimo i ruku mu držimo ako i mre. Treba nam i prevrat lepote: mnoštvo cveća što nas preplavi, čudo muzike što nam dušu obgrli i vlastiti sjaj unutrašnje suštine. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/222616

Bogdán József Egyedül – Sam

Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –

Egyedül Én egy szürke falusi pap vagyok, ha nem beszélek, akkor hallgatok. Bőrömet cserzik apró miértek. Tükörbe nézek. Vajon mit érek?

Sam Kao skroman pop na selu se mučim, ako ne govorim, onda šutim. Od sitnih pitanja koža mi je ispucana. Gledam se u ogledalu. Vredim li ja išta? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/konyvek/41/falusi.html#Szeder

Dijana Tiganj Dječaku – Suhancnak

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Dječaku Misliš da je lako, mili moj dječače, voljeti ženu isprljanu prošlošću, bičevanu lažima, graditi snove na izgubljenim nadama, izigranim  osjećanjima, neispunjenim obećanjima? Da li su dovoljno snažne tvoje mlade ruke da zagrle sva moja razočarenja, sve porušene ideale, umrljanu maštu, da obrgle sve napukle komadiće mene? Mogu li tvoje mlade godine da podnesu moje iskustvo, sarkazam, nepovjerenje prema tebi , svijetu, da shvate moje moju hladnoću, moj nagli muk u sred rečenice, odmahivanje rukom I " Nema veze..." onda kad ima veze... Itekako ima veze... I dok pucaju šavovi kojima me spajaš? Samo mi reci, moj čupavi dječače, da li ćeš svojim osmjehom zaliječiti sve rane i natjerati me da vjerujem da je to ljubav, da pojma nemaju godine moje i da nikad nijesam voljela ovako ? Na kraju... Ne, nema kraja. Jer nema ni početka... Mi smo još uvijek na predpočetku. A ja sanjam, mili moj mladiću, odgovore tvoje i u maštanjima tragam za sjećanjem kako je to biti voljen..

Suhancnak Én kedves suhancom, gondolod könnyű a múlttal szennyezett, hazugságokkal korbácsolt nőt szeretni, álmokat elveszített hitre, kijátszott érzelmekre, teljesítetlen ígéretekre építeni? Fiatal karjaid elég erősek-e ahhoz, hogy csalódásaimat, lerombolt eszményképeimet, bemocskolt képzeletemet átkarolják, töredezett énemet körülfonják? Ifjúságod képes-e tapasztalataimat, gúnyos mívoltomat, írántad, világgal szemben tanúsított kétkedésemet elviselni, ridegségemet, hirtelen félbeszakadt mondataimat, kézlegyintéseimet   És „Dőreség...” mikor nem is dőreség... Mikor semmiképp sem dőreség... És rám szabott varrataid szakadnak, megérteni? Modd csak, kedves kócos suhancom, mosolyoddal sérüléseimet begyógyítod-e és rám kényszeríted-e a hitet ez szerelem, és az eddig átéltek semmisek és így még soha nem szerettem? A végén... Nem, nincs vég. Mert kezdet sincs... Mi még mindig kezdetek előttiek vagyunk. De álmodozok, kedves ifjúm, válaszaidról és képzeletemmel emlékeimet kutatom milyen is mikor szeretnek... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor