Dienes Tibor ...(Fáradt hópelyhek) – ***(Umorne pahuljice)

Dienes Tibor

*** (Fáradt hópelyhek) Fáradt hópelyhek sokaságát ringatja álmában a fa.

*** (Umorne pahuljice) Drvo u svom snu umorne pahuljice snega ljuljuška Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://3sor.hu/vers/20340

Zsidó Piroska Jelzőlámpa – Semafor

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Jelzőlámpa Tudom, hogy szemedben sem a harag villámai sem a szereleméi nem szólnak a végtelen időknek, csak a percnek, mikor megsemmisülten vagy istenülve állok előtted: tehetetlenül ott állok mégis, mint örök életre ítélt ostoba jelzőlámpa, s pirosra-zöldre váltok, aszerint, hogy szemedben a harag villámai, vagy a szereleméi jelennek-e meg éppen. Időnként boldog vagyok eképpen.

Semafor Znam da u tvom oku munje niti besa niti ljubavi ne govore večnosti samo trenu kad ispred tebe upropašćeno ili ushićeo stojim: ipak nemoćno tamo čučim kao glup na večan život osuđen semafor, crveno-zeleno menjam, ovisno o tome, dal u tvom oku munja besa ili ljubavi se javlja. Katkad sam baš očarana. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.helikon.ro/versek-46/

Cseke Gábor Antarktisz: oda-vissza – Antarktik: tamo i nazad

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. – Nagy Imre rajza

1.  (Antarktisz felé)

gyere szökjünk meg antarktiszba ketten
ne töprengj sokat bolond ki visszaretten
a hosszú úttól a sarki hidegtől
jól megy ott majd a sorunk és hirtelen minden eldől
megszűnik a szorongó bűn a rejtezkedés
jégkristályként csörömpöl a bomló nevetés
egyéb se látszik belőlünk csak a szemünk
abból olvassuk le mi is történik velünk
én a tiédet faggatom te az enyémet lesed
tisztán látom benned jövendő gyermeked
vágyát ki most sejtjeidben lapul
feszengve várva sorsa hogy alakul
a sarki fagyban eltehetjük magunk
egy jobb korra amelyben majd szépen felolvadunk
s tobzódva éljük a rövid antarktiszi tavaszt
ma még csak jégtömbök egymás mellett akiket csúnyán kikezdett a nap
gyere velem antarktiszba mintha haza
ez már a jég a fagyos szív szava

2.  (Hasadó jégtábla)

már elaludni sem merek
hallom a jégtábla reped
ketten kuporgunk teli félelemmel
a hasadozó tutajon
kába fejed a vállamon
hánykolódik az óceán
mi tör még ezután reánk
jégtáblánk egyszer elhasad
éjjel nappal csak tartalak
nehogy elússzunk hirtelen
tovasodró vizeken
már elaludni sem merek
így talán fel se ébredek

3.  (Titkos kapocs)

mi ez a nyüzsgés a jég alatt
rajban követnek a halak
test test után test test fölött
opálos kékbe öltözött
csodáljuk ezt a vonulást
a végtelenbe illanást
hányan érkeznek meg s hova
nem tudja meg senki soha
hogy az a hal mit nyársra tűz
titkos kapocs mely összefűz
egy test vagyunk mely kettőbe oszlott
úszunk egy csillogó kifosztott
jégtábla közepén
hol eggyéváltunk
te meg én

4.  (Összezavarodott naptár)

mióta élünk már a sarkon
hiába számolom
összezavarodott a naptár
ahogy az iránytű is fura táncba kezd
kezünkben
és nem akadt egyetlen irigyünk sem
aki utánunk eredve
csak azért is hogy ártson
vállalja e létet
melyben a magány öröme
váltakozik a szerelem megtartó erejével
épp ez az antarktiszi csoda

nem jégország lelkes adománya
mi vittük magunkkal oda

5.  (Sosemvolt táj)

a horgony felhúzva
a távolodó parton már a hunyorgó szem
se fedezi föl  a sebzetten is le-fel járkáló
magára maradt vacogó reményt
a mozduló hajó sorsa fölött már
felső erők döntenek én csak a tatról
nézhetem a jegesedő végtelen sebként
beforró öblöt
ringatom sajgó hideglelős
emlékét egy sosemvolt tájnak
egy tovamaradó szabadságnak mely
csak akkor és ott él ahol
az ember különben képtelen élni

6.  (a cirkuszt lebontják)

mellettem könyökölsz
arcod zárkózott
cserzett
s míg lopva fölleltározom pörsenéseid
duzzatag orrod tövét
lefittyenő ajkad szélét
kis bajuszkádat a korpát
hajad tövén
mintha idegen földrészt szemlélnék
elszégyellem magam
de hisz ezt mostanig is láthattam

a kéz megindulna gyöngéd megszokott útjaira
félúton a mozdulat gondolatába fagy
ahogy minden távolodik
elmarad a part s vele te is
a parton a le-fel szaladgáló
kezeit tördelő remény
marad a szabadság az éjszakák tüze
szépségünk szavunk
mint mikor a cirkuszt
komótosan lebontják
vigasztalanul
fordított sorrendben

(1993-1994)

Forrás: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/cseke.htm

Antarktik: tamo i nazad

1. (Prema Antarktiku)

dođi da nas dva na antarktik pobegnemo

nemoj predomišljati lud je ko se

od dugačkog puta polarnog mraza prestraši

biće nam tamo dobro i odjedanput sve će jasno biti

prestaće pritisak krivice i skrivanja

oslobođen smeh poput ledenog kristala zveči

sem očiju od nas ne vidi se ništa

odatle čitamo šta se s nama događa

ti moje promatraš ja tvoje ispitujem

jasno vidim u tebi želju tvog budućeg

potomka ko sad u tvojim ćelima se skriva

nestrpljivo čekajući kakva sudba ga čeka

u polarnom mrazu možemo sebe zalediti

i u jednoj boljoj eri već ćemo se odlediti

i uživati u kratkom proleću antarktika

danas smo tek gomile leda koje je sunce ružno načeo

dođi sa mnom u antarktiku kao doma

to je već zov leda ledenog srca

2. (Santa leda koja puca)

ne smem ni spavati

čujem kako santa leda puca

na napuklom plovilu ispunjeni strahom

udvoje se savijamo

morna ti glava je na mom ramenu

okean je nemiran

šta još nas čeka

jednom će puknuti naša santa leda

danju i noću te držim da

na nemirnim vodama ne bi

odjedanput otplovili

već ni zaspavati ne smem

ovako možda neću se ni probuditi

3. (Tajanstvena veza)

kakvo je to komešanje ispod leda

ribe nas u rojevima prate

telo iza tela telo iznad tela

u opalnoplavo obučen

divimo se tom kretanju

u beskraj nestajanju

koliko ih stigne i gde

saznati nikad niko neće

da ta na žar pripremljena riba je

tajna veza šta nas spaja

jedno smo telo samo prepolovljeni  

u sredini blistave opljačkane

sante leda plovimo

gde smo se sjedinili

ti i ja

4. (Zbrkan kalendar)

na uglu od kada živimo

zalud računam

kalendar je zbrkan

a u našoj ruci

i busola čudan ples pleše

te ni jedan od naših zavidnika

da nas prati

i samo zato da bi

štetio život prihvata

u kojoj radost samoće

menja se sa snagom ljubavi koja održava

baš to je čudo antrktika

nije zanosan dar zemlje leda

tamo mi smo sa sobom doneli

5. (Nikad postojalo predeo)

sidro je dignuto

na obali koja se udaljava usamljenu

ranjenu cvokotajući koračajuću nadu

ni žmirkajuće oko ne primeti

sudbu lađe u kretanju

više sile određuju ja samo sa krme

zaleđenu poput beskrajne

ozlede zaraslu uvalu mogu promatrati

ljuljam bolnu uspomenu

jednog nikad postojalog predela

jedne izostale slobode koja

samo tad i tamo živi

gde inače čovek nesposoban živeti

6. (cirkus se razvali)

pored mene si se nalaktila

lice ti je zatvoren

ispucalo

i dok krišom tvoje bore gledam

nabreklo dno nosa

usne spuštenih rubova

neznatne brkove

perut na korenu kose

kao da strani svet promatram

zastideo sam se

pa to sam i do sada video

ruka bi na svoj uobičajen nežan put krenula

kretnja na pola puta u vlastito htenje smrzne

kako se sve udaljuje

zaostaje obala i ti sa njom

nada koja na obali

ruke slamajući trčkara

ostaje sloboda vatra noći

naša lepota reč

kao kad se cirkus

polagano razvali

neutešno

u obrnutom redosledu

(1993-1994)

Prevod: Fehér Illés

Mirtse Zsuzsa Sötétek ma itt a vizek – Vode su tu danas tamne

Mirtse Zsuzsa

Sötétek ma itt a vizek Hallgat a túlsó part, álmatlan a csönd az Apátság öreg falai között. Égi malomban az időt felőrlik, leégett megint a nádas, azt mondják. Megnyugtató, hogy mindez évről évre így van. Egyszer minden kiegyenlítődik. A vízen nem jár senki, csak egy kis hal ezüstös teste ring rajta csendesen. Sötét és világos benne megbékül, a végtelen a változóra fekszik, valahogy így kellene megérkezni egyszer, sírás és alkudozás nélkül. Két öreg csónak halkan összekoccan, tisztulna a vér, mint a zavaros bor, az égben egymást keresi két tenyér. Jó lenne tegeződni az élettel, asztalhoz ültetni, vendégül látni, van szőlő és dió, még friss a kenyér. A parti nyárfák hámló törzse alatt konok körökben hízik a faidő, csak az tudja meg, hány évet őriznek magukban, aki majd kivágja őket. Nem érdekes, hogy miért és mit hiszek. Őszidő. Sötétek itt ma a vizek.

Vode su tu danas tamne Šuti druga obala, između starih zidova Samostana budna je tišina. Vreme u nebeskom mlinu melju, tršćar je ponovo izgoreo, kažu. Umirujuće je to da iz godine u godinu to se ponavlja. Sve se jednom izjednačuje. Na površini vode nikoga nema, samo tiho srebrno telo jedne ribe se ljulja. Izmire se u njemu svetlost i tama, beskonačnost u promenu se pretvara, jednom bi tako nekako trebalo stići, bez plača, bez pogađanja. Dva stara čamca istiha se sudare, poput mutnog vina bi se krv čistila, na nebu dva dlana jedan drugog traže. Sa životom bilo bi dobro biti na ti, privoliti ga da uz naš sto sedne, ugostiti, grožđe i oraha ima, hleb još je svež. Na obali ispod oguljenih kora topola vreme stabla u ćudljivim krugovima se deblja, koliko li godina skrivaju saznaće samo taj ko će ih iseći. Nije važno zašto i u što verujem. Vreme jeseni je. Vode su tu danas tamne. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://szorosko.eu/2013/05/mirtse-zsuzsa-4/

Sebestyén Péter Sorakozó – Postrojavanje

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -

Sorakozó

                           

                       Tóth Imrének

                  

Holtak után kúszik a folyó, még nem kelt föl a nap.

Egy óra, másfél, aztán vége lesz.

Bámulj: ez az élő isten lábnyoma, az üres lap.

Most már a halál is feltételes

Működésű. Minden baziliszkusz-járású óra

Elégtételt vehet. Puszta szeszély,

Néhány pokoli elhatározás válik valóra

Mikor horizontba lép. Üres héj

                          

A csillag helye. Abortuszra várnak az asszonyok,

Koporsót kell rendelni. Most a láb

Lépjen ki. Kezdődjön a kibiztosított viszonyok

Utolsó kora. Ne adjuk alább.

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Sorakoz%C3%B3

Postrojavanje

                        Imreu Totu

Reka za mrtvima puzi, još nije vreme svitanja.

Sat, sat i po i sve će se završiti.

Gledaj: to je trag živog boga, karta prazna.

Sada je već i delovanje smrti

Uvjetna. Svaki sat hoda bazilikusa

Može uzvratiti udarac. Stvar je navike,

Kad na horizont stupi, par paklenih odluka

stvarno se ostvaruju. Mesto zvezde je

                           

Šuplja ljuska. Žene čekaju na pobačaj,

Lijesovi moraju biti naručeni. Sada

Neka noga istupi. Neka počne poslednji vakat

osiguranih odnosa. Al ne ispod našeg standarda.

Prevod: Fehér Illés

Gulisio Timea Gyök – Koren

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Gyök Milyen vagy, mikor senki se lát? Azt akarom ismerni, Amit sem a tükör, sem a falak, Sem a pohár, sem a fésű. Ha nem írsz, nem olvasol, Nem mondasz véleményt. Ha nincs kinek bemutatkozni. Akkor kiderül, a szavakon túl Szólsz-e valamiről.

Koren Kakav si kad te niko ne vidi? Ono želim upoznati Što ni ogledalo, niti zidovi, Niti čaša, niti češalj. Kad ne pišeš, ne čitaš, Mišljenje za sebe zadržavaš. Kad nemaš kome da se predstaviš. Tad će se saznati dal nešto I iza reči izražavaš. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1992438624308435&set=a.1399809060238064.1073741827.100006269500360&type=3&theater

Hajdan Valéria Napramorgó – Gunđanje

Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Napramorgó Forogtál, mint Napra, mért köpködnél szotyit? Nem múlt még el a tél, bár már tavaszodik. Hiányodért szívem, lelkem panaszkodik, Valamiért titkon beléd kapaszkodik. Visszafogom magam csendben válaszodig, Míg hajnal s az éjjel meg nem házasodik. Eljutottunk egyszer már megszokásokig, Ne jussunk el messzebb szörnyű bántásokig. Tiszta fényű folyó is meghártyásodik, Fátyol ül szemeken viszontlátásokig. Rád gondolván addig amíg párásodik, Szelíd félelemmel visszavárásodig. Nehéz vajúdás ez várostól városig, Várom, mi születik, számolok háromig.

Gunđanje Kao da si se oko Sunca vrteo, što bi pljuvao semenke? Zima još nije prošla ali na vratima je proleće. Zbog tvog nedostatka i srce i duša moja se jada, Zbog nečeg potajno za tebe se hvata. Tiho do tvog odgovora suzdržavam se, Dok zora i duboka noć brak ne sklope. Jednom smo već stigli do navada, Neka ne stignemo dalje do zlostavljanja. Kat-kad se zamuti i blistavo sjajna reka, Mrena je na očima do ponovnih susreta. Na te mislim tokom gomilanja para, Pitomom zebnjom do tvog povratka. Teška je to borba od grada do grada, Dok do tri brojim, čekam šta se rađa. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/105251