Podolszki József Ne hagyjatok az éjszakára – Nemojte me noću prepustiti

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ne hagyjatok az éjszakára Ne hagyjatok az éjszakára a kísértés múltán arra ébredek majd hogy ropognak megfáradt tagjaim idegen érintések pattognak le bőröm felszínéről mert jártam valahol voltam valakinél aki magába burkolt és hurcolt csak hurcolt értelmetlenül veszejtve el s vesztve el önmagát hisz egyikőnk se voltunk megszűnt a másik a más az egyformaság örvényében kavarogtunk ki tudja milyennek jöttem onnan vissza félek barátaim üljetek hát mellém vagy csapjunk fel éjjeli fosztogatóknak mert vad hatalmak ólálkodnak kint az erkélyeken virágcserepeink szélén pipiskedve lesik az alkalmat s el fognak ragadni

Nemojte me noću prepustiti Nemojte me noću prepustiti posle iskušenja probudiću se na to da mi morni udovi krckaju da sa površine moje kože tuđi doticaji otpadaju jer bio sam negde kod jedne koja me je pokrila i nosila samo nosila i mene nerazumno izgubivši i sebe je izgubila ta nijedan od nas nismo bili onaj drugi drugačiji nije više postojao u viru istovetnosti smo se vrtili ko zna kakav sam se od tamo vratio prijatelji moji bojim se pa kraj mene sednite ili neka u pljačkaše noći se pretvorimo jer na balkonima divlji moćnici na saksijama na prstima stojeći vrzmaju priliku vrebaju i zgrabiće me. Prevod: Fehér Illés

Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 49. old.

Paál Marcell Hesperus Légüresség – Bezvazdušnost

Paál Marcell Hesperus Kazincbarcika 1972. 05. 23.–

Légüreség  /Jávorka Csaba: Férfimagány (I-II-III) triptichonjára/ Azonosságok álruhája. Színesnek képzelt egyedüllétek. Társtalan zavar, káoszvirágok, letéped őket, ha máshoz beszélnek, eldugod mindet a mellényzsebedbe, kinyílnak ott is, bár szikkad a szív vagy bíborszegélyű fém lesz belőle, s ütöd, hisz sorsod ütni tanít, . széttöröd némán három darabra, azt, ami másból benned maradt, délcegen küzdesz ellene, érte; sejted; valahol ő is te vagy, téped a vihart, villám haraggal, vulkán tüzéből trónt építesz, csontujjú erdők gyökérhantjára csorgatod késő könnyeidet, . hallgatod mások dibdáb magányát, de nincsen, csak egy, ami szent, igaz, s hiába küzdesz ellene, érte, lélegzetfúlva, színtelen, a férfi, ki benned törvényt ült eddig, gyermek lesz újra és hirtelen.

Bezvazdušnost /Povodom triptiha Samoća muškarca (I-II-III) Čabe Javorke/ Lažno odelo istovetnosti. Šarenim zamišljene samoće. Usamljena zbrka, cvet haosa, otkidaš, ako s drugima priča, u džep prsluka stavljaš, i tamo cveta iako srce se suši ili biće od toga metal sa purpunim rubom i udaraš jer sudba te udarati uči, nemo na tri dela lomiš, to što u tebi od drugih ostalo, protiv nje i za nju se junački boriš; naslućuješ; negde i ona si ti, oluju besom groma kidaš, presto iz vatre vulkana gradiš, svoje kasne suze na humku korena šuma koščatih prstiju kapaš, tuđu fatamorganu samoće osluškuješ, ali to što je sveto, istina, samo jedna postoji, i zalud se prtiv nje, za nju boriš bez vazduha, bezlično, muškarac koji je do sada u tebi zakon stvarao, opet i odjedanput dete će postati. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Csaba Jávorka festménye

Füzesi Magda Lázadás – Pobuna

Füzesi Magda Nagybereg 1952. május 3. –

Lázadás Átlátok rajtad: kemény vagy, piperkőc, üresfejű, léha. De megvallom, nélküled hidegek lennének az éjszakák... Tudom, bármikor felcserélnél egy olyan társsal, aki kint is, bent is nagyobb rendet tart maga körül, hiszen én eltévedek olykor a magam építette labirintus zegzugaiban – mondtam az ablaküvegnek, és lemostam róla a csábító tél kormos csókjait...

Pobuna Prozrela sam te: tvrd si, kicoš, praznoglavac, lenjčuga. Ali priznajem, bez tebe noći bi hladne bile... Znam bilo kad  bi me zamenio sa nekom drugom koja i vani i iznutra oko sebe više reda održava, jer ja se koji put u skrivenim ćoškovima vlastitog lavirinta izgubim – rekla sam prozorskom staklu i sprala sam čadžave poljupce primamljive zime... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kultura/a-nap-verse-fuzesi-magda-lazadas/

Aranyi László A Mágus – Mag

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A Mágus

(II. változat)

Első vers-embriók. Bizarr szeszek

     baljós bűvöletéből.

(Idióta józanok! Idióta poéták!

     S a mélypont: józan poéták; két lábú lóizé mind…)

Így ébredt teremtő mivoltára az alkotó,

s költemény-szerűségeket szült az örökös, pszichedelikus dervis-tánc.

Az alkotás: mágia. (A szó is néz,

     hall, érez; testesült Ákása-szárny.)

     Négyben az ötödik, formákban a mindent lemeztelenítő

         ágens.

(Görcs epitáfiumok, Morgenstern-utánzat bitó-nóták, a málló-bomló hús

szakrális bűvöletében… Egyébként „hullamosó-költő” vagyok máig…)

Ám moccant a nem mozdítható;

     a merénylő éberségű, eksztatikus dzsihád.

Szembefordulni a sokasággal!

Az alkotás a Kiválasztott forradalma.

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/5119-aranyi-laszlo-a-magus

Mag

(II. varijacija)

Prve embrion-pesme. Iz zlokobnog bunila

     bizarne žeste.

(Tupoglavi trezvenici! Tupoglavi pesnici!

     A mrtva tačka: trezveni pesnici; svi dvonožne konjske balege...)

Ovako se stvaralac na svoje stvaralaštvo budio,

i večit, psihodeličan ples derviša pesmama nalik pesme rodio.

Stvaranje je: mađija. ( I reč gleda,

     čuje, oseća; otelovljena Akaša-krilo.)

     U četiri je peti, u formama je agent koji sve

          ogoli.

(Grč-epitafije, vešala-pesme Morgenstern-imitacije u sakralnoj draži

mesa u raspadu... Inače sve do danas „truplo-pralac pesnik“ sam...)

Ali pomerio se što se pomeriti ne da;

     poput atentatora budan, ekstatičan džihad.

Suprotstavlja se masi!

Stvaranje je prevrat Izabranog.

Prevod: Fehér Illés

Kapui Ágota Ellentétek – Suprotnosti

Kapui Ágota Sepsiszentgyörgy 1955. május 15. –

Ellentétek Csak az elszenvedett diadal csak a felemelő kudarc csak az enyhet adó fájdalom csak a megbékítő harc csak a felhördülő ellenérv csak a leheletnyi parancs csak a felüvöltő fehér csak az elhalkuló narancs csak a szűkölködő vagyon csak a tékozló szegénység csak a haskordító étvágy csak az eltelítő éhség csak a célt tévesztett harag csak a felét vesztett egész csak az ármánykodó lélek csak az orvul célzó merész csak a bokrok alján gyáván meghúzódó orkán csak a költő kinek a vers megakad a torkán

Suprotnosti Samo pobeda iza koje se ispašta samo poraz koji nadvlada samo bol koja pritaška samo borba koja utajga samo uzrujana protutvrnja samo jedva izgovorena komanda samo belina koja zaurla samo naradža koja se stiša samo siromašna imovina samo razmetljiva neimaština samo neutoljen apetit samo zasićena glad samo bes koja se zapetlja samo celina koja je prepolovljena samo duh koji spletkara samo smeon koji iz zasede cilja samo vihor koji se u podnožju žbuna kukavički sklanja samo pesnik koji reči umesto da izgovara proguta Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=73560

Szabó Palócz Attila Pályatársak – Sapatnici

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Pályatársak Közös már nincs is bennük szinte semmi sem; összefűz a seb…

Sapatnici Od zajedničkog ništa nisu spasili; rane spajaju... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Lennert Móger Tímea (F)elkötve – Obešen(o)

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

(F)elkötve Az ürességet megteremtik. Felfedez. A semmi lesz. Hiány. Mindig bő hullám. Mindig (f)él az igazság mögött. Szabadulás. Egymás elérhetetlensége felett érzett. Mély homorúság. Megismertet(t) a valósággal. Utolsó lépés. El a maradéktól. Kéz és láb megremeg. Gerinc nem törik. Köldökzsinór elkötve. A megfosztottság unott terhe. Mondatja velem a csendet versbe.

Obešen(o) Prazninu stvaraju. Otkriva. Ništa će biti. Manjak. Uvek širok val. Iza istine uvek se boji. Oslobođenje. Osećaj iznad nedostupnosti drugog. Dubok pečal. (U)poznaje te sa stvarnošću. Poslednji korak. Dalje od ostatka. Ruka i noga zadrhti. Kičma se ne lomi. Pupčanik zavezan. Dodijan teret uskraćenosti. Tera me da tišinu u stihove sročim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző