Gergely Tamás Privát – Privatna

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Privát Malacka panaszkodik, a világra, hogy mennyire "vaddisznók" az emberek. Érzi Vadmalac, hogy közbe kell avatkoznia. Feláll a vadászszékéről, és rajzol aköré egy kört. Nagyobbat, mint amekkorába ketten beférnek. - Ez - mondja -, vedd úgy, hogy ez a privát szférád. Ide a külvilágot be ne engedd! Megszólal a komája: - Ha ez csak képzeletben létezik, miért kellett a kört megrajzolnod?

Privatna Prasica se tuži, na ovom svetu ljudi kao da su „divlje svinje“. Vepar oseća, mora intervenirati. Ustaje sa lovačke stolice, oko nje velik krug nacrta. Veću no što bi njima dovoljno bilo. – To – smatraj da je tvoja privatna teritorija. Ovde vanjski svet nemoj pustiti! Jaran mu se oglasi: – Ako to samo u mašti postoji zašto si trebao okolo krug crtati? Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#85

Turczi István: Fenséges céltalanság – Uzvišena besciljnost

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Fenséges céltalanság

Figyeld a képet. Lentről nézd  felfelé, és  indulj is el, ha a

spontán  szimmetriát   lépcsőnek  gondolod. Megspórolni

a  kezdeteket  Cro  Magnon  óta  nem  kifizetődő. Lassan

haladj,  ha  haladni  fogsz   egyáltalán.  Végtelen   számú

vetületben  a  magad  egyéni  változatával  a  tapasztalat

naprakész  műtárgyai közt bolyongani, lásd be, fenséges

céltalanság.  Amikor  gyakorlati  célok híján, megélhetési

eszméktől  egyre  távolabb  kezdődik  el a földi szokások

felszámolása.   Amikor    perspektíva-kuss   van,  és  úgy

fordulsz   be  valami  más,  körül  nem írható kontratérbe,

mintha   motoroznál   egy  szintenként  nehezített  pálya-

labirintusban.   Amikor   a   megszokotthoz    képest   úgy

vagy   egyedül,   hogy   minden    elhasznált    lélegzeted

csönddé  tömörül,  és  az  én  csak test-palackba zárt illó

oxigén.

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.

Uzvišena besciljnost

Promatraj  sliku.  Odozdo prema gore gledaj a i kreni ako

spontanu simetriju stepenicom smatraš. Uštedeti početke

od    vremena    Kro-Manjona    se    ne    isplati.   Polako

napreduj,  ako ćeš  uopšte  napredovati. U beskonačnom

broju    projekcija   u   svojoj   osobnoj   varijaciji   između

umetničkih   predmeta   iskustva   lutati,   uvidi,  uzvišena

besciljnost   je.   U   nedostatku    praktičnih   ciljeva,   od

ideja    opstanka    sve    udaljenije    počinje    likvidacija

zemaljskih  običaja.  U  postojanju odbij perspektive tako

ulaziš   u   neki  drugi,  opisati  se  ne  da  kontra  prostor

kao   da   na   svakom   nivou   otežanom  lavirintu  pista

motor    voziš.    Kad   u   odnosu   na    naviknuto    tako

si    sam    da   svaki   tvoj   potrošen   dah   u   tišinu  se

zgusne a ja samo je u bocu zvan telo zatvorena kiseonik

iluzija.

Prevod: Fehér Illés

Fabó Kinga A promiszkuus tükör – Raznorodno ogledalo

Fabó Kinga

A promiszkuus tükör I. Közönyös vagy nagyvonalú? Hozzá útlevél illenék. Gyors egymásutánban letud. Mindegy, kit. Aki belenéz. A közönyében bízhatok: velem is prompt menetre kész. Mindig több nyelvben utazik. Túl messzire mégsem merész - (Vaktában osztja kegyeit. Személy rajta nem esemény.) II. Nem kezdeményez, nem szakít. Ám ha elébe van tolva - legyen bár csúf vagy gyönyörű - gerjed bármely látványomra. E tökéletes mindegység volna a mindenség? Puszta testeim közt (nem élvezi nem is unja) - több menetben (vagyok neki) - az éppeni. Így fűz bele a kozmoszba. III. Riasztó e túl nagy távlat. Lenne kicsiny, de - bizonyos - hogy maradna némi nyomom. Ám tükrünk vakon szolgáltat. Felejt gyors egymásutánban. Rögtön vált. Nem válogat. Mutat, csak mutat. Összes kuncsaftjának enged. Engem nyom nélkül leperget. Gerjed, mechanikusan.

Raznorodno ogledalo I. Dal je ravnodušan ili galantan? Uz njega bi putna isprava pristala. Zadatke nevoljko na brzinu ispuni. Sve jedno je, koga. Ko zagleda. Mogu se uzdati u njegovu nehaj: i sa mnom odmah je na put spreman. Uvek višejezično putuje. Al predaleko se ne usuđuje – (Milost nasumice daruje. Ličnost na njemu nije pojava.) II. Povlastice ne daje, niti raskida. Ali gurnut li je ispred njega – bilo da je ružan ili krasan – na bilo koji moj prizor se uskomeša. Zar vasiona bi bila to savršeno jedinstvo? Između mojih pustih tela (niti uživa niti se dosađuje) – u više rundi (ja sam njemu) – baš sadašnji. U kosmos ovako me ugrađuje. III. Zastrašujuće je ta prevelika perspektiva . Bar da je malena ali – sigurna – da ostane od mene nešto traga. Ali naše ogledalo slepo služi. Brzo zaboravlja. Odmah menja. Ne prebira. Pokazuje, samo pokazuje. Svakoj mušteriji popušta. Mene bez traga otresa. Uskomeša se, mehanički. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Valentina Milačić Motivacija – Sugallat

Valentina Milačić Ravno Selo 22. mart 1966. –

Motivacija Motivacija je kad imaš sebe, pored, pri, i u sebi. Korak čist!

Sugallat Sugallat, ha érzed önmagad, közeledben, melletted és magadban. Valódi tiszta tett! Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ranko Pavlović Prepoznavanje – Felismerés

Ranko Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –

Prepoznavanje Tamo gdje završava sazvježđe tvog pogleda, treperi jedna tačka. Ono si ti, govoriš sebi, kada si bio sjemena ćelija; prepoznajem te u sebi. Ni slutio nisi da ćeš tako daleko od sebe otići, da bi ostao u sebi.

Felismerés Ott, ahol tekinteted csillagképe megáll, egy pont remeg. Az te vagy, mondod magadnak, amikor még sejt-csíra voltál; felismerlek önmagamban. Nem is sejtetted, önmagadtól ily messzire jutsz, hogy önmagadban maradhass. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Danijela Trajković Смрт у три чина – Halál három felvonásban

Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Смрт у три чина I чин Моја љубав из детињства гине у рату. II чин Мој двогодишњи син највероватније има аутизам. III чин Ти  престао си да ме волиш.

Halál három felvonásban I. Felvonás Gyerekkori szerelmem a háborúban veszett el. II. Felvonás Kétéves fiam valószínű autista. III. Felvonás Te többé nem szeretsz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Trajković Дан и ноћ – Nappal és éjszaka

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Дан и ноћ тај човек који је са посебном пажњом палио своју цигарету нигде не журећи док су га други нашироко заобилазили стајао је одмах поред мене рекавши ми сви умиремо свакодневно нема ту превелике мудрости помислио сам онда је исто тако лагано испуштајући колутове дима причао како је баш данас случајном непажњом пао са седмог спрата зграде са места на које су радници заборавили да ставе сигурносну ограду и умро истог часа када је осетио да се асфалт отворио сам од себе као и у ранијим смртима и ова му је тешко пала због његових остарелих родитеља али у овом новом и другом животу њихова ће лица бити озарена када им касније оде у посету нисам му ништа рекао више од онога да ми је жао његових родитеља а он је ритуално вадио старински сат и бацао поглед на њега и са пажњом га враћао у мали џепић од сакоа након неког времена подигавши са пода лепу кожну ташну климнувши ми ставио је до знања да је време да га ожале прошло и само је кренуо онда су сви они који су га обилазили деловали чудније од њега самог тај страх који се ширио атмосфером од додира са њим носио је магијску поруку да цивилизација може далеко одмаћи а човек још увек не познаје себе једном сам ову причу испричао свом пријатељу доктору и питао га због чега тај човек живи у илузији пријатељ је само одмахнуо руком и прошаптао а ко може доказати да није испричао истину

Nappal és éjszaka az az ember aki cigarettáját különleges figyelemmel sehová sem sietve gyújtotta meg míg a többiek széles körben elkerülték közvetlen közelemben állt mondta mindannyian minden nap meghalunk nincs ebben különös bölcsesség gondoltam de akkor ugyanolyan lassan füstkarikákat eregetve mesélte véletlen figyelmetlenség miatt a hetedik emeletről éppen ma esett le onnan ahová a munkások a biztonsági korlátot elfelejtették feltenni és abban a pillanatban meghalt mikor érezte ugyanúgy mint az előző halálokkor egyszerűen megnyílt az aszfalt idős szülei miatt ezt nehezen viselte el de ebben az új és másik életben mikor később meglátogatja őket arcuk majd ragyog annál hogy sajnálom szüleit nem mondtam többet ő meg a régies órát szertartásosan elővette rápillantott majd óvatosan zakója felső zsebébe tette csakhamar felemelte szép bőrtáskáját bólintva adta tudomásomra itt az idő hogy a múlt elsirassa és elindult akkor mindazok akik elkerülték tőle még különösebbnek tűntek   az a félelem ami a vele való érintéssel a légtérben terjedt varázslatos üzenetet hordott a civilizáció messze juthat de az ember önmagát még mindig nem ismeri egyszer ezt a mesét orvos-barátomnak meséltem el megkérdeztem az az ember miért él tüneményben barátom csak legyintett és suttogva mondta ki tudja bebizonyítani hogy nem igazat mesélt Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Трајковић: Ветар са језика Исток Књажевац 2016. стр 15-16.