Szuhay-Havas Marianna Borges után - szabadom – Po Borhesu - slobodno

Szuhay-Havas Marianna Budapest, 1968. augusztus 13. –

Borges után - szabadom Bár a kék tigrisek hazatértek, én kóborlok (élet-ízzel számban) keresve e világban: mást is, mint a misztikátlan valót. S ha tűz gyullad fent: (újra az idegen hegyen), már megálmodtam én is - veled -, amit eddig nem lehetett.

Po Borhesu - slobodno Mada plavi tigrovi vratili se kući, ja skitam (u ustima sa okusom hrane) na tom ogoljenom svetu tržeći: od ogoljene stvarosti i nešto drugo. I gore ako vatra plane: (ponovo na stranoj planini), već sam i ja sanjala - s tobom -, to što dosad nije bilo moguće. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.gothic.hu/szuhayhavasmarianna

Nászta Katalin Mondóka – Govor

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. –

Mondóka mondanám hogy nem tudom de nem tehetem fogva tart adott szavam míg hitetlen tagjaimmal viaskodok én vagyok kint és bent is én s ami rejtve volt kiderül a remény titkát ott lelem a hit bölcsőjében belül nem tagadhatom születésem és halálom sem rejthetem minden mi volt vagy egykor meglett és úgy tűnik ma nincs sehol ábrázata az eljövőben túl a halálon tegnapon felragyog majd vagy bealkonyul bajnokom ő a holnapom

Govor rekla bi da ne znam ali ne mogu dok sa nevernim udovima se borim data reč me drži ja sam vani a i unutra što je sakriveno raščisti se tajnu nade tamo nalazim unutar kolevke vere rođenje opovrgnuti ne mogu niti svoju smrt sakriti sve što je bilo ili nekad postojalo i danas se tako čini da ne postoji zasjaće ili potamnet će se njegov lik u budućnosti iza smrti iza juče moj junak slutnja mi je Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/16900/16929/16929.htm#16

Jász Attila Bármi – Bilo šta

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Bármi

Almák a fán, levél nélkül, az út mellett. Felhőszerű hó-

foltok a hegyek tetején. Fekete arcú juhok a dombok

lejtőin. Nem mozdulnak. Nem gurulnak le. Rozsdás

vastraverz feszül az út fölött. Talán néha még vonat is

jár rajta. Fölszállok, ha megáll. Hátizsákomban alma.

Így szeretek utazni. Mintha bármi lehetne. Történhetne.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.

Bilo šta

Pored puta na drvetu bez lišća jabuke. Na vrhu brda

oblacima slične snežne mrlje. Na padinama sve same

garuše. Ne miču se. Dole se ne kotrljaju. Iznad ceste

gvozdena traverza. Možda na njoj i voz saobraća.

Stane li, popeću se. U naprtnjači mom jabuka je. Tako

volim putovati. Kao da bi bilo šta moglo desiti se.

Prevod: Fehér Illés

Márkus László vita a védangyallal – diskusija sa anđelom čuvarem

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

vita a védangyallal ma a megszokott rutintól később ébredtem tegnap nehezen aludtam el fülledt és meleg levegő dőlt be a nyitott ablakon mit a ventilátor lanyha meggyőződéssel kavargatott a reggel is csapzott akárcsak én szomorúan konstatálom mindössze három órácskát hunytam kiszáradt torkom pohár vízért sikolt citromlevet öntök a csap langyos löttyébe túl sokat folyatni nincsen türelmem tányéromon pár szelet pirítós vigyorog teljes kiőrlésű átok narancsdzsemmel sincs jó íze de mással sem hol császkál ilyenkor védangyalom miért nem röpít hűs tájakra ide a panaszkönyvet de nincs neki törlöd le rögtön azt a kaján vigyort te nem izzadsz sose tényleg az angyaloknak egyazon a göncben járnak tél vagy nyár mindegy nekik és ki mos rájuk hisz mindig patyolatfehér hacukájuk lattém langyos rezignáltan kortyolom egyezkednék vinne el tán spanyolba legalább mi az neki de nemet mond holmi karanténról papol mi van már az angyaloknak is karantén rekedten felnevet nem nem nekem neked baszódj meg mondanám de jól nevelt vagyok nem mondom csak gondolom vajon a fejembe lát szeme sem rebben meg állj csak ma megizzasztalak az erkélyen fogok nyaralni senyvedhetsz ott velem halk koppanás riaszt kávéskanalam a földön micsoda reggel belealudtam körbe hesszelek angyal egy szál se mint annyiszor magányosan indul napom 2020. 08. 02.

diskusija sa anđelom čuvarem danas od uobičajenog kasnije sam se budio sinoć kasno zaspao preko prozora sparan topao vazduh ulazio što je ventilator ne baš uverljivo mešao i jutro je raščupan kao i ja tužno konstatiram svega nekih tri sata se izležavao isušeno grlo mi vodu priželjkuje u mlaku tekućinu slavine isceđen limun sipam previše zadržavati se nemam strpljenja na tanjuru par kriška prženice se smeška potpuno prokletstvo ni sa džemom narandže ne prija ni sa nečim drugim moj anđeo čuvar gde sad luta što me na sveža predela ne odnese ovamo sa knjigom žalbe ali tako nešto ne drži onaj zloban osmeh odmah obriši ti se nikad ne znojiš stvarno anđeli večito isto ruho nose zima ili leto njima je svejedno i ko im pere ta njihova nošnja uvek je besprekorno bela piće mi je mlak rezignirano pijuckam pregovarao bi makar do Španije da me odbaci šta je to njemu ali odbija o nekom karantenu priča šta je karantena već i za anđele se odnosi promuklo se nasmeši ne za mene ne za tebe je jebi se rekao bi ali sam dobro vaspitan ne kažem samo mislim vidi li i moje misli ni da trepne no da vidim danas ću te izmrcvariti letovati na balkonu ću tamo ćeš sa mnom čamiti tih prasak me trezni kafena kašika je na podu kakvo jutro zadremao sam gledam okolo anđela nigde kao toliko puta dan mi usamljeno kreće 02. 08. 2020. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://ujkafe.website/?p=91638&fbclid=IwAR3AHmjcl5kK_3oLuPosOrrnLNTFoEFUgbK-CXmwegrTEtXp7RIz8mdgMQY

Gergely Tamás Más – Drugo

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Más Bodor Pál emlékére „Mi...”, kezdte, de már az első szónál megállt. „Hol vannak, hová tűntek?”, gondolta. El. A földbe. „Kinek a nevében beszélek, azaz kihez?” „Már nem is értik; a 'mi' divatjamúlt; egymás ellen harcolnak; kik ezek?” „Mi építettünk”, gondolja. Meg azt is: hogy a történelem olyan, mint egy kerék. Ami „van”, abból lesz a „volt”, s a „vanvolt” elfordul. Letűnik. Más lesz az igazság. Lefele néz, a földbe üzen: „Ugye, így igaz, Géza?”

Drugo U spomen Pala Bodora „Mi…” počeo je, ali je već kod prve reči zastao. „Gde su, gde su nestali?” mislio je. Dalje. U zemlju. „U čije ime, odnosno kome govorim?” „Više ni ne shvataju; šta 'je' nije u modi; međusobno se bore; ko su ovi?” „Mi smo gradili” mislio je. I još ono: istorija je poput točka. Što „ima” od toga će biti „bilo je” te „imabiloje” okrene se. Nestaje. Istina druga će biti. Prema dole gleda, poruku u zemlju šalje: „Geza, jel' da je tako?” Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#119

Ana Mitić Stošić После рата – Háború után

Аnа Mitić Stošić Vranje 19. april 1986. –

После рата Двоглаво тело гмиже по поду Језиком лижеш оно што је јуче просуто То није истина Кости смрскане се вуку По тепиху је цвеће извезено Свеже латице боду увело срце Ниже су плућа Затрована димом и вирусом смрти Страх кида гранчицу са процветале трешње Није закаснело пролеће Зима је Самује медвед И лептир И црв Све је живо само утроба Не може да се отвори поклон пре рођендана Кад си сишао са Меркура Опет пролеће Шта је пре тебе дошло на одмазду Од девојчице светице остаје плод Нико не зна где је сакривен гелер Нога је ишчупана Гвоздено крило за спомен затрпано у земљу И победа Звезда је на застави

Háború után Kétfejű test araszol a padlón A tegnap elszórtat nyelveddel nyalod Ez nem igaz Összezúzott csontok kúsznak A szőnyegen hímzett virágok A hervadt szívet friss sziromlevelek szúrják Lejjebb a tüdő Füsttel, halálvírussal fertőzött A virágzó cseresznyefáról ágat félelem szakít Nem elkésett tavasz Tél van Magányos a medve A lepke A nyű Bendő minden ami élő Születésnap előtt ajándékot kinyitni nem lehet A Merkúrról mikor jöttél le Ismét tavasz van Megtorlásért előtted mi jött A szent kislányból termés marad Senki sem tudja a geller hol rejtett   A láb kiszakított Földbe ásott az emlék vasszárny És győzelem A zászlón csillag Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.onlajnpoezija.com/2020/03/ana-mitic-stosic-posle-rata.html

Dajana Lazarević Причајте ми о љубави – A szerelemről meséljenek

Dajana Lazarević Šabac 12. mart 1993. –

Причајте ми о љубави Молим вас, Причајте ми о љубави. Синоћ сам чула нечију песму, У даљини, И она још у мом срцу живи. Неко је певао о љубави. И ја сам ишла у правцу песме, Вирила, пењала на прсте, Да видим ко ту нежност слави. А певач је остао у даљини, И све лепше певао о љубави. Пођоше ка њему незнани људи, Засија Месец, замириса цвет, Извијали су се багремови – А он је у заносу све већем Певао о вечној љубави. И сви су се предали песми. Као од ума остављени, Њихали су се у њеном ритму. Сузом су рекли да су је жељни. Најлепше вас молим, Причајте ми о љубави. Реците ми да постоји, И ја ћу вам веровати. Тихо, сасвим тихо, Шапните ми о правој љубави, Која све од себе може дати; О љубави, која се у песмама слави, Која правила крши, пркоси смрти, Која се воли, која се чека, Да се макар у сновима јави; О љубави која оживљава, Која се никад не заборавља, И не оставља! О љубави, која те верно прати. Само ми реците да постоји, И ја ћу вам веровати.

A szerelemről meséljenek Kérem, Nekem a szerelemről meséljenek. Tegnap este egy dalt hallottam, A távolban, De még itt él, a szívemben. Valaki a szerelemről dalolt. A dal irányába mentem, Kukucskáltam, pipiskedtem, Látni akartam, gyengédséget ki éltet. Messzeségben maradt a dalnok, De egyre szebben dalolt. Ismeretlen emberek indultak felé, Felragyogott a Hold, illatos volt virág, Akácok hajladoztak – Ő meg igézetében Az örök szerelemről dalolt. És mindenki átadta magát a dalnak. Mint a háborodottak, Ritmusára hajladoztak. Könnyezve vallották, sóvárognak. Szépen kérem önöket, Nekem a szerelemről meséljenek. Annyit mondjanak, van, És én hiszem majd. Halkan, alig hallhatóan, Nekem az igaz szerelemről suttogjanak, A mindent adományozóról; A dalokban ünnepelt szerelemről, A szabályokat döntőről, halált megvetőről, A szeretettről, a várva vártról, A legalább álomban megjelenőről; A soha el nem feledhető, El nem hagyható, Éltető szerelemről! A téged hűségesen követő szerelemről. Csak annyit mondjanak, van, És én hiszem majd. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz knjige u pripremi: Дајана Лазаревић: Белина сна str. 35-36.