Zoran Bognar Оглас – Hirdetés

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Оглас
 
На овом месту оглашавам:
веома сам тежак човек за ово време;
Номад сам бескраја –
самородан, независтан, непоткупљив, слободан…
Никад ми ништа није било опроштено:
нити што сам рекао, нити што сам урадио;
ни оно што нисам, нити што… постојим…
Имам порушени родни град…
и још неколико градова где се осећам добро.
Верујем у породицу, Бога, краља и отаџбину.
Славим Светог Архангела Михаила
у име Оца, Сина и Светога Духа…
Отац сам.
Имам Мирну жену и кћер Месеца,
имам сјајног брата, Зен-мистика из Мелбурна,
имам анђела чувара, свеум из Бафала,
волшебног Маестра, тихог обновитеља са Врачара…
и Бардина, сродну душу у Бечкереку мочварном.
Власник сам Клуба Бардова.
Син сам лунарне Сербие и соларног Медитерана.
Живим, медитирам и пишем у лаковерном Сингидунуму,
на божанственој тераси која гледа на све четири стране света,
на тераси окупаној хладом двеју бреза и два ораха…
Имам космичко срце/Аладинову светиљку у грудима,
имам увек времена, стрпљена и добру вест за пријатеља…
Ништа не тражим, желим само да се зна…
 
Izvor: Зоран Богнар: Крв и мед, Младеновац. 2021.
 
 
Hirdetés
 
Ezen a helyen teszem közzé:
nehéz ember vagyok ebben az időben;
A végtelen vándora –
makulátlan, független, megvesztegethetetlen, szabad...
Nekem soha, semmit sem bocsátottak meg:
azt sem, amit mondtam, azt sem, amit tettem;
még azt sem, ami nem vagyok, még azt sem... létezem...
Szülővárosom lerombolt...
és még néhány város, ahol jól érzem magam.
Hiszek a családban, Istenben, királyban és hazában.
Szent Mihály arkangyalt magasztalom,
az Atya, Fiú és Szentlélek nevében...
Apa vagyok.
Mirna¹ a feleségem, lányom a Hold lánya,
ragyogó fivérem a melbourni Zen-látnok,
őrangyalom a buffalói lángész,
barátom a titokzatos Mester, a vracsari csendes újjáépítő...
és Bardin a lélektársam, a becskereki mocsárvilágból.
Bárdok Egyletének tulajdonosa vagyok.
A lunáris Szerbia és a szoláris Mediterrán fia vagyok.
Az isteni, a világ mind a négy irányába tekintő teraszon,
a két nyír és két diófa árnyékában fürdő teraszon
élek, gondolkodok és írok a hiszékeny Singidunumról...
Szívem kozmikus/ mellkasomban Aladdin lámpája,
időm, türelmem, barátom számára jó hírem mindig van...
Semmit sem kérek, csak tudatom...
 
¹Mirna – szerb női név. Jelentése: békés, szelíd
 
Fordította: Fehér Illés

Zoran Bognar Трагач или плен – Nyomozó vagy áldozat

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Трагач или плен   У шта си се то претворио, учитељу мој? Јеси ли постао оно што никада био ниси, или, пак, оно што одувек си био а ниси до сада спознао да си? На блатњавом путу одувек је важило правило: Припадност се подразумева, неприпадност не прашта! Реци, јеси ли на том ходочашћу изненадних одлука, успут, напустио зен; је ли Твој пут и даље Твој пут; да ли је вечност или само трен? И реци, шта мислиш да си сада: знатижељник или послушник, будан или снен, трагач или плен?

Nyomozó vagy áldozat   Mivé váltál, oktatóm? Az lettél, aki sosem voltál, vagy mégis az, aki mindig voltál, csak eddig nem tudtad, ki vagy? A sáros úton egyetlen szabály érvényesül: A hovatartozás magától értetődik, a sehová tartozás megbocsáthatatlan! Mondd, azon a váratlan határozatok zarándokútján, út közben, zen tanát elhagytad-e; a Te utad továbbra is a Te utad; örökkévalóság vagy csak pillanat? És mondd, mit gondolsz, most mi vagy: kíváncsi vagy szolga, éber vagy szunnyadó, nyomozó vagy áldozat?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 26.

Zoran Bognar Izgubljeno je samo ono čega si se odrekao – Csupán az illan el, amiről lemondasz

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Izgubljeno je samo ono čega si se odrekao   Kažu: ono što je oteto to je i prokleto (i kad-tad mora se vratiti)... A ono čega se sami odreknemo to je izgubljeno zauvek…   Kada smelost postane nonsens onda gubiš tlo pod nogama, gubiš razum i sve do čega i do koga ti je stalo...   Lakoverni bi rekli da je to sudbina, ali u toj smišljenoj opseni sudbina je samo (ne)s(p)retan naziv da bi se opravdalo ono što više nikada nećemo videti...   Veština življenja je pobediti sudbinu, izbeći prokletstvo u kojem je posledica starija od uzroka; ne biti voda u steni koja će u beloj noći da se smrzne i preobrazi je u krhotine...   Ko god da se uljuljkao u taj san moraće naprasno da se probudi. U protivnom, u njegov krvotok će se useliti otrov od kojeg ne strada samo telo, nego i čisto srce i bistar um...   Ovaj svet je samo privid. Prihvati to... Nemoj da misliš da večno je... ni voda koju piješ, ni vazduh koji dišeš, ni vatra koja te greje, ni zemlja po kojoj hodaš... Prihvati to... ni peti element nije (više) duši dovoljan...   Stoga, ako jednom zaćutim, okrenem se i odem, to ne znači da si ti pobedila... to (samo) znači da više nisi vredna moga vremena...   Bela Crkva, 2013.

Csupán az illan el, amiről lemondasz   Állítják: az elrabolt átkozott is (előbb-utóbb vissza kell adni)… De amiről önmagunk mondunk le, az örökre elillan…   Amikor a bátorság ostobaság, lábad alatt talajt veszítesz, veszítesz értelmet, mindent és mindenkit, amihez, akihez ragaszkodsz…   A hiszékenyek a sorsra hivatkoznának, de ebben a megfontolt káprázatban a sors csak egy körmönfont kifejezés, hogy mentsük azt, amit soha többé nem látunk…   A sorsot legyőzni, életművészet, elkerülni az átkot, melyben a következmény okot előz; ne légy víz a sziklában, mely  megfagy a fehér éjben és  törmelékké változtatja…   Bárki is ebben az álomban ringatja magát, bizonyosan fel kell ébrednie. Ellenkező esetben vérkeringésébe méreg kerül, mely nem csak testet, szívet és elmét is pusztít…   Ez a világ csak látomás. Fogadd el… Ne gondold, hogy bármi is örökös… a víz sem, amit iszol, a levegő sem, amit belélegzel, a tűz sem, mely melegít, a föld sem, melyen jársz… Fogadd el… a léleknek (immár) az ötödik elem sem elég…   Ezért, ha egyszer elhallgatok, megfordulok és távozok, nem azt jelenti, győztél… (csak) azt jelenti, hogy időt pazaroljak rád, arra többé nem vagy méltó…   Fehértemplom, 2013.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomnija, bele noći Nova Poetika Beograd 2018.

Zoran Bognar Mrtav sam čovek koji hoda – Járó-kelő halott vagyok

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Mrtav sam čovek koji hoda
 
Znati umreti pre smrti
znači biti živ u svakom trenutku...
Kladio sam se u život
da ovako nešto nikako nije moglo da se dogodi.
I evo, izgubio sam opkladu:
mrtav sam čovek koji hoda.
Kraj!
Ja nisam više ja. Ne postojim više.
Puka sam opsena, predumišljaj nepoznatog.
Kroz procep nagomilanih oblaka
još samo bledom svetlošću
obasjavam obalu Elizeja, ali tela nemam.
Ni ruke nemam. Nemam više ni aure, ni glasa.
Ništa više ne postoji...
Svodovi uzvišenosti
potpuno su srušeni šibanjem
snažnih vetrova besmisla
i svakodnevnih umiranja.
Sva moja osmatranja kroz milenijumske durbine
nisu me odvela dalje od bezbojnih prostranstava...
Nemam više vatre. Nemam više boja.
Ni mirisa, ni zvuka. Ništa više ne postoji.
Sad znam i sam:
nadmoćnost smrti odražavala se vekovima
na mojim umornim slepoočnicama.
Šta je bila potreba
za prihvatanjem ništavila postojanja
sa mlitavošću smrti u rukama?
Da, znam, san ne mora imati opravdanje.
Večna paranoja (oduvek) je (bila) cena slobode.
Budnost nije dovoljna.
U mom snu strah od smrti
bio je (povremeno) jači od volje za životom.
Ipak, trebalo bi priznati:
za početak (i dok je trajalo)
vredelo se roditi... disati... drhtati...
i svakodnevno umirati,
majka mu stara...
 
Melburn, 2012.
 
Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.
 
 
Járó-kelő halott vagyok
 
Ha képes vagy halálod előtt meghalni,
azt jelenti, hogy minden pillanatban élsz…
Életemre fogadtam,
hasonló valami nem történhet meg.
És íme, fogadást veszítettem:
járó-kelő halott ember vagyok.
Nincs tovább!
Én immár nem én vagyok. Immár nem létezem.
Csak látomás, az ismeretlen előre megfontolt szándéka.
A felhalmozódott felhők repedésén keresztül
az Elízium partját még halvány fénybe
borítom, de testem nincs.
Karom sincs. Aurám, hangom sincs.
Semmi sincs…
Az értelmetlenség erős szele
és a mindennapos halál
ütései megsemmisítették
a magasztosság boltozatát.
Évezredes kollimátorokon keresztüli vizsgálódásom
a számtalan térségnél tovább nem vezetett…
Életerőm sincs többé. Színem sincs többé.
Se illat, se hang. Semmi sincs.
Most magam is tudom:
fáradt halántékomon
a halál évszázados fölénye tükröződik.
Kezünkben a halál ernyedtségével
miért kellett
a lét tárgytalanságát
elfogadni?
Igen, tudom, álmot nem kell igazolni.
A szabadság ára (mindig) a paranoia (volt).
A jövő nem elég.
Álmomban a haláltól való félelem
(időnként) az életösztönnél erősebb volt.
Mégis: be kellene vallani:
 kezdetben (és még tartott)
érdemes volt születni… lélegezni… aggódni…
és naponta meghalni,
a jó anyját…
 
Melbourne, 2012.
 
Fordította: Fehér Illés

Zoran Bognar Izdajnik ti ne ostavlja ništa čemu si se nadao – Az áruló abból, amit reméltél, számodra semmit sem hagy

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Izdajnik ti ne ostavlja ništa čemu si se nadao   Otac mi kaže: izdajnik ti ne ostavlja ništa čemu si se nadao...   Izdajnik zna da svi imaju slabu tačku, pa je tako imaš i ti: neki su previše zaslepljeni, a neki (i) previše sigurni u sebe...   Ako pažljivo iskoristi (tvoju) slabu tačku dobiće sve što je poželeo ali će istovremeno, na kosmičkom kantaru, mnogo više izgubiti... Njegovo najveće prokletstvo jeste što će toga svakog novog dana bivati sve svesniji...   Beograd, 2013.

Az áruló abból, amit reméltél, számodra semmit sem hagy   Apám állítja: az áruló abból, amit reméltél, számodra semmit sem hagy…   Az áruló tudja, gyenge pontja mindenkinek van, így neked is: egyesek túlságosan elvakultak, másokban meg önhittek…   Ha gyenge pontodat ügyesen használja ki, amit csak akar, mindent megkap, de ugyanakkor a kozmikus mérlegen sokkal többet veszít… Átka, hogy ezt minden új nappal egyre jobban érzi…   Belgrád, 2013.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomnija, bele noći Nova Poetika Beograd 2018.

Zoran Bognar Има још људи који имају – Vannak még emberek, akik

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Има још људи који имају   Има још људи који имају унутрашњи мир, сродне душе, Озирис у грудима.   Има још људи који имају пут вере, слух за Ново, хоризонт и дугу у очима.   Има још људи који имају селективну глувоћу, немушти језик, осећај за меру, почетак и крај.   Има и људи који имају све, а не осећају ништа, не чују ништа, не виде ништа.   Има људи који имају све, а, заправо, ништа немају ни од (остварених) жеља, ни од живота, ни од снова.

Vannak még emberek, akik   Vannak még emberek, akik rendelkeznek belső nyugalommal, rokon lelkek, mellkasukban Oririsz.   Vannak még emberek, akik követik a hit útját, az Újat hallják, szemükben a láthatár és a szivárvány.   Vannak még emberek, akik szelektíven hallanak, nyelvük néma, érzik a mértéket, a kezdetet és a véget.   Vannak olyan emberek is, akiknek mindenük van, de semmit sem éreznek, semmit sem hallanak, semmit sem látnak.   Vannak emberek, akiknek mindenük van, valójában semmijük sincs, hisz semmi sem maradt a (megvalósított) vágyakból, az életből, az álmokból.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Зоран Богнар: Крв и мед, Центар за културу, Младеновац, 2021.

Zoran Bognar www.nba.com – www.nba.com

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

www.nba.com   Novine već godinama čitam od poslednje ka naslovnoj stranici. I to samo sledeće rubrike: sport, kultura, horoskop i glas čitalaca. Na svim ostalim stranicama čitam samo naslove i podnaslove i možda poneki antrfile. Više je nego očigledno: moj mozak već godinama skuplja beskorisne podatke. Iz izgubljenog dana u izgubljeni dan, sve više me zaokuplja ono tajanstvo koje nije u večnom suprotstavljanju, već u povezivanju bezobličnosti bivstva. Na internetu hronični sam posetilac samo jednog sajta: www.nba.com San Antonio, Portland, Detroit, Toronto… moji su pozlaćeni koloseumi, a njihovi, znojem, krvlju i adrenalinom, zaraženi i zažareni čarobnjaci milosrdni su dželati mojih sekundi. Znam, ne postoji lakovernije (ali ni slađe) izdajstvo vrhovne klepsidre. Sorry man, but: I love this game!   Beograd, 2002.

www.nba.com   Az újságokat évek óta az utolsó oldalról a címlap felé haladva olvasom. Csak a következő rovatokat: sport, kultúra, horoszkóp, olvasók írják. A többi oldalakon a címeket, az alcímeket és egy-egy kiemelt részt olvasok el. Egyértelmű: agyam időtlen idők óta használhatatlan adatokat gyűjt. Egyik elherdált napból a másikba jutva mind jobban az a titok köt le, ami nem az örökös ellenállásból, hanem a személytelen lét kapcsolataiból áll. A világhálón folyamatosan egyetlen portált látogatok:   www.nba.com San Antonio, Portland, Detroit, Toronto…  bearanyozott örök város jelképeim, a hozzájuk tartózó izzadtsággal, vérrel  fertőzött varázslók meg pillanataim kegyes hóhérai. Tudom, a legfelsőbb klepszidra1 elárulásától nincs félrevezetőbb, (de édesebb se). Sorry man, but: I love this game!   Belgrád, 2002.   1klepszidra – szerző által alkotott kifejezés. A mindnet felfaló időmérő szerkezet szimbóluma.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013.

Zoran Bognar Ko te je izdao… - Ki árult el…

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Ko te je izdao…   Otac mi kaže: ako želiš da saznaš ko te je izdao, onda bi prvo trebalo da odustaneš od zaštite svojih voljenih... Preispitaj se, možeš li to? Dobro se preispitaj, jer priča će se završiti tako što ćeš se na vrlo šokantan, težak i bolan način suočiti sa izdajnikom... i što ćeš postati sličan tankeru koji prevozi teret koji nikad (i nigde) neće istovariti... Upitah oca: zašto tako govoriš o osobi koja te nikada nije izdala? A otac reče: mene nije, ali tebe jeste... i opet će...   Beograd, 2013.

Ki árult el…   Apám állítja: ha meg akarod tudni, ki árult el, először szeretteid védelméről kell lemondanod… Vizsgáld felül magad, képes vagy rá? Alaposan vizsgáld felül magad, mert a mese vége, az árulóval a legfájdalmasabb módon fogsz szembesülni… és leszel terhétől soha, (sehol) meg nem szabaduló tartálykocsi… Kérdem apámtól: miért beszélsz így arról, aki sosem árult el? Apám felel: engem nem, de téged igen… és újra fog…   Belgrád, 2013.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.

Zoran Bognar Osveta je (samo) nezadovoljena pravda – A bosszú (csak) kielégítetlen igazság

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Osveta je (samo)
nezadovoljena pravda
 
Oduvek sam mislio da reč osveta
ima čudan prizvuk,
ali sada znam:
osveta je (samo) nezadovoljena pravda...
 
Kada vam učine nepravdu,
kada vam oduzmu sve želje, snove, nadanja...
prirodno je da u tom trenutku poželite
da uzvratite istom merom
i da ponavljate u sebi kuražne reči
kao zloslutnu mantru:
Nemoguće je da zaboravim!
Nemoguće je da (ne) volim!
Nemoguće je da odustanem!
Nemoguće je da izgubim!
 
Svaka izdaja počinje
s ljubavlju ili požudom...
Koja je razlika?
Ljubav je davanje...
i neprestana želja da daješ još više...
Požuda je uzimanje,
neprestano uzimanje...
 
Ali, mi nemamo prava
utopiti se u bezvoljnost
iz koje proističe oholost;
nemamo (uvek) prava
da uzmemo ono što nam pripada.
I oni u paklu žele čašu hladne vode,
ali ne mogu da je dobiju...
Trebalo bi ostati velik
i dostojanstven i u porazu...
Zašto da postanemo kao oni
koji su želeli da nas unište...
Kad čovek počne da čini nepravdu
da bi zaštitio svoja prava
on postaje ništavilo...
postaje svoja sušta suprotnost...
 
Kada vam učine nepravdu
najteže je (opet) sebi verovati
jer vremenom shvatate
da niste prestali da volite
čak ni onoga ko vam je to učinio...
 
Tada se čovek povlači u sebe...
i prepušta preispitivanju... čekanju...
i sve što u međuvremenu bude uradio
neće to uraditi radi osvete
već zbog vlastitog spasenja.
I tada će ga, poput milostive ruke,
pomilovati spoznaja
da osvete neće ni biti,
jer najveća osveta je ne osvetiti se...
 
Ne osvetiti se je Zen...
samo prosvetljenje...
ili kao da vas je zlatnim prahom
prekrio sam Bog
i poklonio vam neumrlih duša sjaj...
 
Beograd, 2013.
 
Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.
 
 
A bosszú (csak)
kielégítetlen igazság
 
Mindig éreztem a bosszú kifejezésnek
furcsa mellékzöngéje van,
de most tudom:
a bosszú (csak) kielégítetlen igazság…
 
Ha igazságtalanság ér,
ha vágyat, álmot, reményt, mindent elvesznek tőled…
természetesen abban a pillanatban ugyan olyan
mértékben vissza akarod adni
és elszánt szavakat
baljós mantraként ismételsz:
Lehetetlen, hogy feledjem!
Lehetetlen, hogy (ne) szeressem!
Lehetetlen, hogy visszalépjek!
Lehetetlen, hogy elveszítsem!
 
Minden árulás
szerelemmel vagy kéjvággyal kezdődik…
Mi a különbség?
A szerelem adakozás…
állandó vágy, még többet adni…
A kéjvágy kisajátítás,
állandó kisajátítás…
 
De nincs jogunk
fásultságba süppedni,
melyből a büszkeség ered:
nincs (mindig) jogunk
jussunkat megszerezni.
Hideg vizet azok ott a pokolban is kívánnak,
de nem kaphatnak…
Maradjunk a vereségben is
nagyok, méltók…
Miért legyünk olyanok,
minat azok, akik végzetünket akarták…
Ha az ember, hogy jogát megvédje,
 jogtalanságok követ el,
hitvány lesz…
önmaga ellentéte…
 
Mikor jogtalanság ér,
legnehezebb (ismét) önmagadban hinni,
mert idővel rádöbbensz,
továbbra is szeretsz,
még az elkövetőt is…
 
Akkor az ember magába zárkózik…
átadja magát a felülvizsgálatnak… a várakozásnak…
minden, amit időközben megtesz,
nem bosszúvágyból,
önmaga megmentéséért teszi.
Akkor,
megsimogatja a felismerés,
nem is lesz bosszú,
hisz valódi a bosszú, ha nem állsz bosszút…
 
Zen tanít, ne bosszulj…
csak művelődj…
vagy, mintha maga az Isten
aranyporral hintett volna be
és a halhatatlan lelkek fényességét adta volna…
 
Belgrád, 2013.
 
Fordította: Fehér Illés

Zoran Bognar Izdaja – Árulás

 

 Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Izdaja   Oduvek sam zagovarao, poštovao, slavio i disao rečitost tišine, jer kao što govorih i zapisah nekoliko puta: zapanjujuća je jasnoća neizgovorenih reči... Ipak, svestan te uznemirujuće logike, moram da kažem: najteža, najgora i najbolnija izdaja jeste izdaja bez (ikakvog) objašnjenja...   Beograd, 2008 - 2012.

Árulás   A kezdetektől védtem, becsültem, ünnepeltem és magamévá tettem a csend szónoki készségét, mert, ahogy nem egyszer mondtam és leírtam: megdöbbentő a ki nem mondott szavak tisztasága… Mégis, e nyugtalanító logika tudatában el kell mondanom: legsúlyosabb, legrosszabb, legfájdalmasabb árulás, igen, a (minden) magyarázat nélküli árulás…   Belgrád, 2008 - 2012.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: 

Zoran Bognar Niko ne govori o tome – Arról senki sem beszél

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

 

Niko ne govori o tome   Budibogsnama: niko ne govori o tome kada se isprepletu dobro i zlo, kada gordost i predrasude nadjačaju i pobede razum i osećajnost... i kada svako, opterećen ropstvom nerazumnog otuđenja, krene na svoju stranu bez objašnjenja, bez pozdrava...   Niko ne govori o tome kako to da onaj koji ostavlja uvek ima (miran) san, a ostavljeni samo košmar; kako to da onaj koji ostavlja mirno spava i sanja i nikada nije sam, a ostavljeni je večito budan, u prokletstvu insomnije i belih noći.   Niko ne govori o tome da čovek koji ne zna sebi da utre put je sam. Kad se čovek pogleda u ogledalo, ako nije besan, onda je usamljen. Kada je čovek sam zbog sebe, uvek je žrtva voljena osoba, uvek je najusamljenija najvoljenija osoba... Ali, čovek nije sam kad je usamljen, već je sam sa čudovištem koje vreba iz tmine. Sudbina čoveka koji misli da ne zaslužuje da bude voljen je da bude sam. Sudbina čoveka koji se boji da voli nije da bude sam, nego da na kraju ostane (sam) sa ljudima koje ne podnosi...   Niko ne govori o tome da samoća nije ostati sam, već otići bez oproštaja... Sanjaj šta god hoćeš ako možeš... i ako imaš sna... Svejedno je... Samoća je kraj svake priče...   Beograd, 2012.

Arról senki sem beszél   Isten segíts: arról senki sem beszél, mikor a jó és a rossz összefonódik, mikor a büszkeség és az előítélet erőre kap, legyőzi az értelmet, az érzelmet… mikor mindenki, az értelmetlen elidegenedés rabjaként, magyarázat nélkül, búcsú nélkül, saját útjára tér…   Arról senki sem beszél, hogyan lehetséges, hogy annak, aki elhagy, mindig (nyugodt) az álma, az elhagyottnak meg lidérc a jutalék; hogyan lehetséges, hogy az, aki elhagy nyugodtan alszik, álmodik, sosincs egyedül, az elhagyott meg állandóan éber, rajta a fehér éj, az alvászavar átka.   Arról senki sem beszél, hogy egyedül van az, aki képtelen a saját útján járni. Mikor tükörbe néz, ha nem dühös, akkor magányos. Mikor az, aki maga miatt van egyedül, a szeretett egyén az áldozat,  a szeretett egyén a legelhagyatottabb… De nincs egyedül a magányos ember,  a sötétben ólálkodó szörnyeteg a társa. Annak sorsa, aki azt hiszi, a szeretetet nem érdemli meg, a magány. Annak sorsa, aki fél szeretni, nem a magány, azokkal marad, akiket utál…   Arról senki sem beszél, hogy a magány nem társtalanság, hanem a búcsú nélküli távozás… Álmodj bármit, ha képes vagy… és ha álmodsz… Mindegy… Minden mese vége a magány…   Belgrád, 2012.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.

Zoran Bognar Vezan obredima besanih noći – Álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Vezan obredima besanih noći   Šta si mi to učinila, prokleta godino, ti Srebrni demonu, što si u utrobi okrutne mećave, prepunom aveti noći i inja, došla i oduzela mi one koje najviše volim, a ostavila (mi) samo strah, nesanicu, suze i bol...   Iščupala si me iz korena!   Stablo je i dalje celo, ali sve ostalo je popucalo: i srce i duša... i koža i kosti...   Ništa mi (više) ne zaokuplja  (toliko) um koliko mogućnost da izdržim i ovo iskušenje i da između iluzija i aluzija, vezan obredima besanih noći, tražim blagoslov i snagu u vazduhu, u stvarima, u senkama...   Beograd, 8. 12. 2012.

Álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve   Mit tettél velem, átkozott év, te Ezüst démon, az éjjeli szellemekkel és zúzmarával tele kegyetlen hóvihar gyomrából miért jöttél és vetted el azokat, akiket legjobban szeretek, de meghagytad (nekem) a félelmet, az alvászavart, a zokogást, a fájdalmat…   Gyökereimből szakítottál ki!   A törzs továbbra is ép, de repedt minden más: a szív is, a lélek is, a bőr is, a csontozat is…   Elmémet semmi (más) sem köti le (annyira) mint a lehetőség, hogy ezt a kihívást is átvészeljem, hogy illúzió és allúzió között, álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve áldást és erőt keressek a levegőben, a tárgyakban, az árnyakban…   Belgrád, 2012. 12. 8.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.

Zoran Bognar Peti element – Az ötödik elem

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Peti element   Kažem: ako nema prepreka nema ni ljubavi; ako nema patnje nema ni ljubavi; ako ljubav nije nemoguća onda je i nema... Sumnja ubija ljubav... Ljubav ubija sumnju... Zaljubljen čovek može da bude poražen samo svojom bespotrebnom gordošću, ne ljubavlju...   Kažem: peti element je bezuslovna predaja. U ljubavi je, baš kao i u ratu, sve dozvoljeno. Ne stidi se ni da pucaš, ni da budeš ubijen... sve dok te ne napusti ljubav, kao što duša napusti telo upokojenog i nastavi da luta po svetu poput nomada beskraja... Ljubav ne ispunjava naša očekivanja. Njena je tajnovitost uzvišena i čista.   Kažem: u ljubavi budi kao sunce; u prijateljstvu i bratstvu kao brza, bistra reka; u laži, pohlepi i izdaji kao tamna noć; u svađi miran kao Buda... i uvek budi ono što jesi ili (ono) kako te drugi vide (ako baš moraš)...   Beograd, 2013.

Az ötödik elem   Állítom: ha nincs akadály, szerelem sincs; ha nincs szenvedés, szerelem sincs; ha a szerelem nem lehetetlen, akkor nincs is… A kétely megöli a szerelmet… A szerelem megöli a kételyt… A szerelmes ember egyedül saját felesleges büszkesége miatt veszíthet, nem a szerelem…   Állítom: az ötödik elem feltétel nélküli megadás. A szerelemben, mint a háborúban is, minden megengedett. Ne szégyelld, ha lősz, de azt se, ha lelőnek… amíg a szerelem nem hagy el, mint ahogy a halott testét a lélek elhagyja és nomádként a végtelenben folytatja a bolyongást… A szerelem elvárásainkat nem teljesíti. Titokzatossága magasztos és tiszta.   Állítom: a szerelemben légy napsütés; a barátságban, testvériségben tiszta, gyors folyó; a hazugságban, kapzsiságban, árulásban sötét éj; a viszályban, mint Buddha, nyugodt… és mindig az légy, aki vagy vagy (az), ahogyan mások látnak (ha éppen muszáj)…   2013. Belgrád.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomnija, bele noći Nova Poetika Beograd 2018.