Jász Attila Időfolyó – Reka vremena

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Időfolyó

Villányi László egyszer csak kötetébe

Megfeledkeztem gyerekkorom folyójáról, mert

a tengerre vágyakoztam folyton. Megfeledkeztem

a tengerről, mire végre a lábamat áztathattam benne.

Megfeledkeztem magamról, mikor a tenger azúrszürke

filmjét hívtam elő emlékneuronjaimból. És mennyit

kellett utaznom, hogy ezt az állapotot végre időben

elérjem? Utolérjem. Megérjem. Folyton folyvást.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.

Reka vremena

U knjigu odjednom Lasla Vilanjija

Zaboravio reku mog detinjstva jer sam

uvek more priželjkivao. Zaboravio more

kad sam konačno noge u njemu kvasio.

Zaboravio sebe kad sam iz neurona sećanja

modrosiv film mora prizivao. I toliko sam

morao putovati da konačno to stanje

dostignem? Sustignem. Prestignem. Postojano.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Félemlék – Napola uspomena

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Félemlék

Esélyt adok a testemnek, hogy emlékezzen. Rám.

Megoldást találni a problémáimra. Megnyugtatom

a rémületet magamban. Milyen zenét szeretnék hallani

halálom utolsó percében és milyen előadóktól? Rövid

pillanatig nézz nyitott szemembe előtte. Természetes

repedés. Egy sziklafalon például az erő jele. Ha jól

csináljuk, érzéseink körbehatárolnak mindent. Szeress,

de – kérlek – ne ragaszkodj semmilyen formalitáshoz.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Napola uspomena

Dajem šansu mom telu da se seća. Na mene.

Naći rešenje za moje probleme. Umirujem zebnju

u sebi. Kakvu muziku i od kojih izvođača bi

hteo čuti u zadnjem času pre moje smrti? Tada

pogledaj na kratko u moje otvorene oči. Prirodna

napuklina. Na steni na primer znak je snage. Ako

dobro radimo, naši osećaji sve optoče. Voli,

ali – molim te – privržen nikakvoj formi nemoj biti.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Az esetleges – Slučajan

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az esetleges Szalkai-féle változat Valami örök motívum pillanatnyivá tiprása, visszahelyezése az időtlen mélységébe, és azon nyomban felengedése onnan, ahogy a jég olvad, majd a mozdulat mozdíthatatlanná finomítása lesz a cél, a látható dolgok elsimítása és simogatása, bíztatása, legyen merszük hangosan is énekelni, a fénnyel kevert homoknak és fűrészpornak, újra és újra eljátszani a világ felépülését, amit az idővel meg kell majd kicsit csiszolgatni, felsérteni a megszokott felületet, hogy az esetleges, ám esendően lecsupaszított, nőies lényeg, egy pillanatra legalább, láthatóvá váljon, a mindennapi, anyag általi megváltódásra készen álljon.

Slučajan Varijanta po Salkaiju Nekakvog večnog motiva u trenutačno gaziti, u bezvremešnu dubinu ponovo postaviti i u istom trenu od tamo i odpustiti, kako se led topi, svemu cilj je da se pokret istančano u nepomično pretvori, poravnanje i glađenje vidljivih stvari, podsticaj, da smemo i glasno pevati, svetlom pomešanom pesku i piljevini ponovo i ponovo oporavak sveta odigrati, što vremenom trebaće pomalo brusiti, naviknutu površinu ozlediti, da slučajan, ali grešno ogoleli bit ženstvenosti, bar na trenutak, vidljiv postane, da na svakodnevno iskupljenje putem materije spreman bude. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/J%C3%A1sz_Attila-1966/Az_esetleges

Jász Attila Mindegy – Svejedno

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Mindegy

Egy utazás arra is jó, hogy. Más fényben lásd a megszokott

tájat a vonatból. Vagy ismeretlen tájak surlófényeit figyelhesd

hosszan, hisz nincs idő. Levelek hullanak a fákról folytonosan,

mintha sosem fogynának el. Aztán mégis. Kopasz fák süttetik

magukat a délelőtti fényben, de bőrük már nem melegszik át.

Lassítani kéne, átölelni őket, átadni valamit cserébe, azért amit

folytonosan kapunk tőlük. Mindegy, hogy hívjuk. Vagy nem

hívjuk sehogy. De ebben a pillanatban teljesen mindegy már. 

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Svejedno

Putovanje i za to je dobro, da. Iz voza uobičajen pejzaž

u drugačijem svetlu vidiš. Ili svetla nepoznatih krajeva možeš dugo

promatrati, ta vremena nema. Sa drveća lišće neprestano pada,

kao da nikad ne nestaje. Zatim ipak. U prepodnevnom svetlu

gola drveća se sunčaju ali im koža nikako da se ugrije.

Trebalo bi usporiti, zagrliti ih, nešto bi u zamenu dati, za to što

od njih stalno dobijemo. Svejedno je kako ih nazivamo. Ili ih

nikako ne nazivamo. Ali u tom trenu već je potpuno svejedno.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Valahol Boszniában. Utinaplórészletek – Negde u Bosni. Detalji putopisa

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

VALAHOL BOSZNIÁBAN. UTINAPLÓRÉSZLETEK

Avagy Fausztina K. zarándoklata Andrea nővérrel

[FÉNYRÁCS. Szufihaiku]

Az ablakon lustán bevetődő őszi napfény

            fényrácsot rajzol a mecset padlójának

                        kopott imaszőnyegére.

 (Banja Luka)

[KONKRÉT HELY. Levéltervezet Csontvárynak]

Azt hiszem, megtaláltam az egészen konkrét helyet, egy reprodukció segítségével,

ahonnan a képet festetted. Akár egy képeslap, csak szebb, mint a jó művek mindig.

Azóta a vízesés tetején, egészen a szélén, középen nőtt egy fiatal, sudár fa.

Alatta, mellette zuhog, csak zuhog a víz folyamatosan. Lefotóztam telefonnal, pedig

nem szoktam, gondoltam, ez tetszene neked is. Talán a víz vagy az élet erejéről,

energiájáról szól, amiben mindig is hittél, azt hiszem.

(Jajce, 2017. június vége-2019. szeptember közepe)

[VASÁRNAP ESTE. Fordításproblémák]

Hogy kerül Dante a Vrbas partjára? Vergíliusz félrevezette.

Most már mindegy, maradnak, várnak a Studenacban*.

Amíg folyni látszik a folyó, a két part között.

Addig is jól elkomédiáznak.

*Étterem a folyó partján Banja Lukánál

[A HIDON TÚL. A másik hely]

Nem változik semmi. A mutatványosok, a hídról pénzért leugró alakok több száz éve

ugyanazok, ebből keresik a kenyerüket. A turisták pedig mindig fizetnek egy kis

látványosságért, fotózzák őket, aztán mennek tovább, újabb látványosságok ígérete

felé. A vendéglősök évszázadok óta jól megélnek a turistákból, a turisták is élnek

és halnak. A helyért. Csontváry pedig abbahagyta a festést, megunta ezt az örök kör-

forgást. Még egyszer nem festi meg a hidat, nehogy lerombolják megint.

Csak néz inkább

a hídon túlra.

(Mosztár, 2019. szept. közepe)

[MÚLTIDÉZŐ. Helyzethaiku]

Tehenek az autóúton mindkét sávban, lassan, komótosan.

           Néha egy-egy bokor, szétlőtt, elhagyott ház,

                       csak a falak állnak, és közöttük egy lépcső. A semmibe.

[EMBERI LÁB. Zarándokének]

Zarándokok meztelen talpai által koptatott köveken át

a sötét éjszakában. Egyedül mindenkivel. Fákkal, bokrokkal.

Följutni a Jelenések hegyére sziklákon botladozva

a fehérruhás, életet és alázatot sugárzó Mária-szoborhoz.

Egyedül a lába emberi, a szobrász elméretezte, vagy

jelezni akart a zarándokoknak, még neki is szüksége van rá.

                                                            (Medjugorje)

[ROTHKOTENGER. Szürkehaiku]

Hányféle szürke sávot, köd- és vízcsíkot tud produkálni

            egy őszi viharelő a még nyugodt tengeren? Ilyet csak

                        Mark Rothko legjobb vásznain láthatsz, barátom.

                                                              (Dubrovnik)

[VALAHOL BOSZNIÁBAN. Őserdő Európában]

Felhőfoszlányok beszorulva a fák közé, lebegve a hegyek

tetején. Eső szitál, vagy köd, hegy és felhő egybemosódik.

A halvány kontúrt a szürke semmiben átsüti a lemenő Nap

vérvöröslő fénye. Csütörtökök délután, valahol Boszniában.

[TEMETŐVEL SZEMBEN. Emlékezéshaiku]

Temetővel szemben lakni, domboldallal, ablakkal

            az örökkévalóságra nézni. Az ostrom alatt elesett bosnyákok

                        sok száz fehér oszlopát látni. Reggel, délben, este. Emlékezni.

                                                               (Szarajevó)

[FONTOS. Annak tűnik]

Odafelé még nézelődsz össze-vissza, figyeled a jeleket. Madarakat a leállósávban, őzeket a kerítés mentén, a túl szabályosan ültetett fákat, bokrok rikító lombozatát.

Mind üzennek valamit éppen, amit meg kéne fejteni. De hazafelé már, az út végén, fáradtan, elgyötörten csak az tűnik fontosnak, ami egyértelmű jel. Vagy annak tűnik.

Forrás: a szerző

NEGDE U BOSNI. DETALJI PUTOPISA

Ili hodočašće Faustine K. sa sestrom Andrea

[REŠETKA OD SVETLA. Sufihaiku]

Preko prozora upali tromi jesenski zraci sunca

            na trošan ćilim za molitvu na podu džamije

                        rešetku od svetla crtaju.

(Banja Luka)

[ODREĐENO MESTO. Plan pisma Čontvariju*]

Verujem da sam pomoću jedne reprodukcije našao ono određeno mesto

odakle si sliku slikao. Kao da je razglednica ali je lepša, kao uvek dobra ostvarenja.

Od onda na vrhu vodopada, na rubu, u sredini jedno mlado, vitko drvo izraslo.

Ispod, pored drveta pljušti, voda neprestano pljušti. Fotografiju sa telefonom sam pravio

iako to obično ne radim, pomislio, to bi se i tebi sviđalo. Možda o snazi, energiji

vode ili života priča u čemu si, verujem, oduvek verovao,

(Jajce, krajem juna 2017, - sredina septembra 2019.)

*Jedna od najpoznatijih slika slavnog mađarskog slikara K. T. Čontvari-ja (Csontváry Kosztka Tivadar 1853 – 1919.) je vodopad Plive kod Jajca.

[NEDELJA UVEČE. Problemi oko prevoda]

Kako stiže Dante na obalu Vrbasa? Vergil ga je obmanuo.

Sad je već svejedno, ostaju, u Studencu* čekaju.

Dok izgleda tako da reka teče, između dve obale,

Dotle dobro se zabavljaju.

*Restoran na obali Vrbasa kod Banja Luke.

[IZA MOSTA. Druga tačka]

Ništa se ne menja. Lakrdijaši, prilike koji za novac sa mosta skaču stotinama godina

su isti, svakodnevni hleb tako zarađuju. A turisti pak zbog nekakve čarolije uvek

plaćaju, fotografišu ih i dalje koračaju, prema obećanim novim čarolijama.

Gostioničari stotinama godina od turista dobro zarađuju, i turisti žive

i umiru. Zbog mesta. A Čontvari je slikanje ostavio, dosadilo mu je to večno

kruženje. Most još jednom neće naslikati da ne bi ponovo srušili.

Rađe samo gleda

preko mosta.

                                                             (Mostar, sredina septembra 2019.)

[PRIZIV PROŠLOSTI. Haiku stanje]

Na autocesti su krave, na obe trake, polako, komotno.

            Tu i tamo po jedan žbun, razvaljena, napuštena kuća,

                        tek zidovi stoje i između zidova stepenica. U ništa.

[LJUDSKA NOGA. Pesma poklonika]

U duboku noć preko golim tabanima poklonika

habanih kamena. Sam sa svima. Sa drvećem, žbunovima.

Na stenama spotičući na brdo Vizija stići

do belo obučene statue Marije šta život i poniznost zrači.

Jedino su joj noge ljudske, kipar ih je preuveličao ili

je poklonicima hteo poručiti, čak i njoj su potrebne.

                                                            (Međugorje)

[MORE ROTKOA. Haiku sivila]

Koliko vrsta pruga, traka magle i vode može stvoriti

            na još mirnom moru vreme pred vihorom u jesen? Tako nešto

                        prijatelju, samo na najboljim platnima Marka Rotkoa možeš videti.

                                                             (Dubrovnik)

[NEGDE U BOSNI. Prašuma u Evropi]

Između drveća stisnuti poderani komadi oblaka na vrhu brda

lebde. Kiša rominja, ili magla, brdo i oblak se stapaju.

U sivom ništa bled obris kao krv crvena svetlost zalazećeg Sunca

prosvetli. Četvrtak popodne, negde u Bosni.

[NASUPROT GROBLJU. Haiku sećanja]

Nasuprot groblju stanovati, padinom brežuljka, prozorom

             večnost gledati. Stotine belih stubova tokom opsade

                        poginulih Bošnjaka se vide. Ujutro, u podne, uveče. Sećati se.

                                                             (Sarajevo)

[VAŽNO JE. Bar se tako čini]

Dok ideš još na sve strane gledaš, znakove promatraš. Ptice tokom sletanja, srne pored ograda, previše pravilno sađene drva. Razgranate krošnje žbunje.

Švi nešto poručuju što bi odgonetnuti trebalo. Ali već prema doma, na kraju puta, umorno, jscrpljeno važnim samo jednoznačan znak se čini. Bar se tako čini.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila (lencse és távcső)* – (leće i dalekozor)**

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

(lencse és távcső)* Ahogy két lencse segíti egymást, töri a fényt. Hogy messzebbre nézhessünk. Saját magam kell folyton túllépnem, hogy elérjem egyszer. Amit tényleg szeretnék. Költészetben élni. Csak csend és más semmi. Lenni. Létezni csak úgy a semmiben. Két lencse a távcsőben. Egyre messzebb látni. A csillagokon is túl. Ezt tanulom folytonosan. Tőled. Eljutni egészen közvetlenül a szavakon messze-messze túlra. *a 90 éves Vasadi Péternek

(leće i dalekozor)** Kako dva leća se pomažu, svetlost lome. Da možemo dalje gledati. Neprestano sam sebe moram prekoračiti da jednom dostignem. Što bi uistinu želeo. U pesništvu živeti. Samo tišina i ništa drugo. Biti. Postojati tek tako u ništa. Dva leća u dalekozoru. Sve dalje videti. I iza zvezda. Danonoćno to učim. Od tebe. Stići skroz naskroz u daleku-daljinu neposredno iza reči. **devedesetgodišnjem Peteru Vasadiju Prevod: Fehér Illés

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.

Jász Attila Együttható – Zajednički nazivnik

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Együttható

Barátom álmában aktuális kedvese fa volt.
Barátom roppant jó álmodásban.
Körbeásta kedvesét,
mivel szeretne mélyebb kapcsolatba kerülni vele.

De nem tudta átültetni.
A lány azt mondta, csak akkor sikerülhet megoldást találniuk,
ha elvágja a gyökereit.
Barátom valóban profi álmodó, és tudja,

hogy ez lenne a megoldás közös problémájukra.
Talán a lány üzente neki álmán keresztül,
amit ébren már mindketten tudtak.
Nincs meg a közös együttható.

Forrás: http://alfoldonline.hu/2018/08/jasz-attila-versei/

Zajednički nazivnik

Aktualna ljubavnica mog prijatelja u snu drvo je bila.

Prijatelj mi je u sanjanju izuzetno dobar.

Svoju dragu je okopao

jer bi s njom dublju povezanost hteo uspostaviti.

Ali presaditi nije mogao.

Devojka je rekla da samo tad mogu problem uspešno rešiti,

ako korenje prerežu.

Prijatelj mi je zaista profesionalan sanjar i zna,

da za njihov zajednički problem to bi bilo rešenje.

Možda to što su već oboje znali, preko

njegovog sna devojka je poručila.

Nema zajedničkog nazivnika.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Az indiák felé – Prema tlu Indijaca

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az indiák felé

Varga Benedeknek

Amikor Hernán Cortés de Monroy y Pizarro
Mexikóban partra szállt, parancsot adott,
hogy égessék el a hajóját. Így biztosította győzelmét.
Ne legyen más választása, vagy elbukik, vagy győz.

Ez az egyetlen lehetőség, hogy az ember komolyan vegye
magát. Úgy kell élni, hogy bármelyik napunk utolsó is lehessen.
Úgy kell festeni, hogy bármelyik képünk az utolsó lehessen.
Ha úgy alakul. Na. Bátran égessük el a hajónkat.

Forrás: http://alfoldonline.hu/2018/08/jasz-attila-versei/

Prema tlu Indijaca

Benedeku Varga

Stupivši na tlo Meksika

Ernan Kortes je naredio

da mu brod spale. Pobedu je tako obezbedio.

Neka drugog izbora nema, ili će pasti ili pobediti.

To je jedina mogućnost da čovek sebe ozbiljno

shvati. Tako treba živeti da bilo koji dan zadnji može biti.

Tako treba slikati da bilo koja slika zadnja može biti.

Ako se tako desi. No. Neka lađu slobodno spalimo.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Mit mondhatnék – Šta bi mogao reći

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Mit mondhatnék Mit mondhatnék például egy osztálytalálkozón magamról, ha rákérdeznek hirtelen, mi van velem. Mit is csinálok. Mit mondhatnék erről azoknak, akik tizenöt éve még másként ismertek, vagyis akkor egyáltalán nem lehetett tudni, kiből mi lesz. Mi is szeretnék lenni. Semmi. Hát igen, rejtett vágyaimat titkoltam mindenki előtt. Nehéz kérdés most is. Hiába kérdezik ezt jelen időben, érvényes válasz a jövőben létezik. Mikor múltra vált. Ha majd újra, néhány évtized múlva kérdik egyáltalán, mégis, ki voltál öregem.

Šta bi mogao reći Šta bi mogao reći o sebi na primer na sastanku razreda, ako bi na brzinu upitali, šta je sa mnom. Šta radim. Šta bi mogao reći o tome onima koji su me još pre petnajst godina drugačije poznavali, ustvari tada nije se moglo predvideti od koga šta biti. I šta bi voleo da budem. Ništa. Da, da, svoje skrivene želje nikom nisam odao. I sad je teško pitanje. Zalud pitaju i u sadašnjem vremenu, punovažan odgovor tek u budućnost postoji. Kad se u prošlost pretvara. Ako ponovo, nakon par desetleća uopšte upitaju, ipak, stari moj, ko si bio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.forrasfolyoirat.hu/0012/jasz.html

Jász Attila Az indulás fontossága – Važnost polaska

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az indulás fontossága

Az indulás pillanata mindig fényes, tiszta. Annak kell lennie.

Különben nincs értelme az utazásnak. Hajnali hidegtől hulló

lombú fák közt. Autóban. Egy távoli, idegen nyelvű, mégis

ismerős város felé. Mint a mesében. Zenével tenni jelenvalóvá

a pillanatot. Az ördög álarcosbálját. Ördög nélkül. Csupán

egy angyali lény uralja a várost. Egy költő, természetesen.

Nemrég dedikálta legújabb könyvét, amelyben sokat ír

erről a városról. Egyikben ő maga a zászló városa felett,

mint egy megtépázott szív. Nem túl eredeti kép, de nem baj.

A lényeg, hogy értsd meg. Ahogy úton van ő is állandóan,

pedig lassan húsz éve hazaköltözött Párizsból Krakkóba.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Važnost polaska

Trenutak polaska uvek je sjajan, čist. Treba da bude tako.

Inače putovanje gubi smisao. Između drveća od jutarnjeg

mraza promrzlih. U kolima. Prema dalekom, stranom, ipak

poznatom gradu. Kao u bajci. Od trenutka sadašnjost

muzikom stvoriti. Krabuljin ples đavola. Bez đavola. 

Gradom tek jedna anđeoska osoba vlada. Naravno, pesnik.

Najnoviju knjigu u kojoj o tom gradu mnogo piše nedavno

je posvetio. U jednoj iznad svog grada on sam je zastava,

kao počupano srce. Slika nije baš originalana, ali neka.

Bitno je da shvatiš. Da i on je neprekidno na putu

a već skoro dvadeset godina iz Pariza u Krakov se vratio.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Kopár sziget – Golo ostrvo

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Kopár sziget

(indulás, nyulak)

A hold már előző délben megmutatja magát. Ébren alszom. Kitakarom

magam, hadd csípjenek a szúnyogok. Remélem, ha már eleget kaptak a

véremből, hagynak aludni. Még sötétben két fekete nyúl gubbaszt ijedten

az út szélén, mintha buszra várnának. A mellettük elsuhanó autóban meg négy

másik, álmos, piros szemű nyúl nézi őket. Hajnalban a fák térdig ködben állnak

az út mellett, a látvány miatt. A visszapillantó tükörben kel a nap. Jó kezdet.

(félút, tenger)

Golyónyomok, üres apartmanok félúton a tenger felé. Óriásfenyők 

fekszenek az átlátszó, türkizkék vízben. Fölöttük halak úsznak el. Fáj

a derekam, csak ketten gyógyíthatják meg. Te vagy a tenger. Együtt

úszunk, majdnem meztelenül. Közben fekete bárányként legelészem az

apartman mellett. Mintha nem félnék semmitől. Az ösvény a patak partjára

vezet. Ahol a remete lakik. Én lennék? Lassan hullanak már a levelek is.

(éjszaka, terasz)

Három pillangó méretű denevér kergetőzik a lámpák alatt. Vacsoráznak.

Egyedül ülök a teraszon. Alszol már. Ujjaim emlékeznek bordáid rajzolatára,

az érintés hiánya bizsereg bennük. A háromból már csak egy denevér bírja

velem az éjszakázást. Abba is hagyom, nem jegyzetelek tovább ma. Veszem

a jelet. Mindjárt holnap. Már akkor is velem vagy, ha nem vagy itt. Gyilkoltam

tegnap éjjel. Álmomban. Kopár szigetre látok. Hajnalodik lassan. Lefekszem.

(isten, veletek)

Sirály ül a lámpaoszlop tetején, az autóút fölött, délután. Az utolsó reggel

mindig euforikus, zálogba mindig ott hagysz valami fontosat a holmidból.

Áldozatot. Ahogy a magányos úszó megérkezik lassan a lakatlan, kopár

szigetre. Megkövült lény, ahogy fekszik a vízben. Mögötte még nagyobb,

nyilván az anyja. Holdbéli szürke sziklák, azúr tenger. A behúzott nyakú

halfarkas egészen közel enged. Homlokunk majdnem összeér álmunkban.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Golo ostrvo

(polazak, zečevi)

Mesec već prethodo u podne se pokazuje. Budno spavam. Otkrivam se,

neka me komarci izgrizu. Nadam se, ako su već iz moje krvi dovoljno

dobili, puste me da spavam. Još u mraku dva crna zeca pored puta

preplašeno čučaju, kao da bus čekaju. A u pored nas prohujalog auta

četiri druga, pospana, crvenooka zeca gledaju ih. U zoru drveća do kolena

u magli stoje, zbog prizora. U retrovizoru sunce se javlja. Dobar početak.

(pola puta, more)

Na pola puta prema moru tragovi metaka, prazni apartmani. U prozirnoj,

tirkizno plavoj vodi ogromni borovi leže. Iznad njih ribe plivaju. Leđa

mi bole, samo dve osobe mogu izlečiti. Ti ili more. Zajedno plivamo,

skoro golo. U međuvremenu poput crnog ovca pored apartmana

naslađujem. Kao da se od ničega ne bojim. Staza do obale potoka

vodi. Gde samotnjak stanuje. Jesam li taj ja? Polako već  i lišće opada.

(noć, terasa)

Ispod lampi tri slepa miša veličine leptira jurcaju. Večeraju.

Sam sam na terasi. Već spavam. Lukove tvojih rebara prsti mi prizivaju,

u njima nedostatak doticaja kola. Bdenje sa mnom od tri slepa miša

samo jedan podnosi. A i prekidam, danas više beleške neću praviti. Znak

prihvatam. Već će sutra biti. I tad si sa mnom ako nisi tu. Prošlu noć sam

ubio. U snu. Golo ostrvo vidim. Polako zora stiže.  Legnem.

(bog, s vama)

Popodne, iznad autoceste, na vrhu kandelabera galeb čuči. Zadnje jutro

uvek je euforičan, od svojih stvari nešto važno uvek u zalog ostavljaš.

Žrtvu. Poput usamljenog plivača ko napokon na nenaseljeno, pusto ostrvo

stiže. Okamenjeno biće je kako na vodi leži. Iza njega daleko veće,

jamačno njegova majka. Sive stene sa meseca, azurno more. Riba vuk

uvučenog vrata me sasvim blizu pušta. Čela nam se skoro dotiču.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Lehetőség* – Mogućnost*

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Lehetőség*

Bármiről lehet verset írni, kedves M. Talán még a Kapolcs feletti égről is,

ahogy giccsesen illeszkedik háttérként a fák között elhelyezett színpad

zenéjéhez. A gyerekekről, akik a kései óra ellenére önfeledten táncolnak

az áramló, szabad zenére. Őket már csak a kutyák múlják felül, akik

a túlzott hangerő ellenére nyugodtan, vagy épp védelmezést keresve

tartják fejüket gazdájuk lábán. Bármiről lehet verset írni, kedves M.

A fák nyugtató sötétjéről a hegytetőn, a lehetetlenkék színű fénycsíkról

az égbolton, váratlan találkozásról, ügyetlen mozdulatainkról a vissza-

pillantó tükörben, hogy megérintsük a sötétben hazafelé vezető kezet a

kormányon. Az autópálya leállósávjában fiatal őz várakozik türelmesen.

*Andreának

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Mogućnost*

Draga M, napisati pesmu o svemu se može. Možda i o nebu iznad Kapolča,

kako kao pozadina muzici bine smeštene između drveća kičasto

se prilagođava. O deci, koji uprkos sitnim satima slušajući ritam

slobodne  muzike neobuzdano plešu. Njih samo psi nadmašuju koji

uprkos prejake glazbe smireno, ili baš zaštitu tražeći glave uz nogu

svojih vlasnika drže. Draga M, napisati pesmu o svemu se može.

O smirujućoj tami drveća na bregu, o nemogućeplavoj boji pruge

svetlosti na nebu, slučajnim susretima, nespretnim pokretima našim

u retrovizoru da u tami ruku na volanu koja upravo prema doma vozi

dotaknemo. Na zaustavnoj traci autoceste mlada srna strpljivo čeka.

*Andreji

Prevod: Fehér Illés