Rafi Lajos
Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.
Késői ősz
Kiégések mindennapjain
bújócskát játszom, már harminc éve. S arcom beporosodott pórusait ülik a megemlékezések. Így járok tovább a dermesztő télben, miértek hálás köszönetével. Tudom, már csak az unokák mondják rólunk az igazat. Fiaink csak a fejünkhöz fogják verni, a sóba mártott szavakat. |
Kasna jesen
Već trideset godina
igram žmurke
na izgaranjima svakodnevnice.
I prašinom prekrivene pore moga lica
sećanja opterećuju.
U cičoj zimi ovako krećem dalje,
u pratnji pitanja sa zavalnošću.
Znam, samo će o nama
istinu unuci govoriti.
Sinovi, u sol umočenim rečima,
samo će nam glavu razbiti.
Prevod: Fehér Illés
|
Késői ősz
Kiégések mindennapjain
bújócskát játszom, már harminc éve. S arcom beporosodott pórusait ülik a megemlékezések. Így járok tovább a dermesztő télben, miértek hálás köszönetével. Tudom, már csak az unokák mondják rólunk az igazat. Fiaink csak a fejünkhöz fogják verni, a sóba mártott szavakat. |
Late Autumn
On days of burnout
I’ve been playing hide-and-seek for thirty years now. And the dusty pores of my face are filled with remembrances. Thus I walk on in the piercing cold winter with grateful thanks for why-s.
I know: only the grandchildren
will tell the truth about us. Our sons will only throw in our face the words dipped into salt.
Translated by N. Ullrich Katalin
|