Szilágyi Domokos Halál árnyéka 9 – Senka smrti 9

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 9.

                             At nobis, Pax alma, veni spicamque teneto,

                             perfluat et pomis candidus ante sinus.

                                                                                  (Tibullus)

        Nem szabadulsz

     az üszkös napok kísértenek

        nem szabadulsz

     hány halál halott int neked

        nem szabadulsz

     álmodban nyögsz kiáltozol

        nem szabadulsz

     soha e lidércnyomán alól

        nem szabadulsz

     lelkeden bűzös átok tesped

        nem szabadulsz

     nem feledhet elkínzott tested

        nem szabadulsz

     csupa csont-bőr emlékeidtől

        nem szabadulsz

     pokolban égett éveidtől

        nem szabadulsz

     beléd süttettek visszajárnak

        nem szabadulsz

     nem szabadulsz csak a halállal

        nem szabadulsz

     viaskodsz tűnt kísértetekkel

       nem szabadulsz

     - de izzó vád vagy élő fegyver

        Mennyi erő

     pusztán az is hogy nem feledhetsz

        mennyi erő

     e gyönyörű új küzdelemhez

        mennyi erő

     hogy harcrakész vagy mindhalálig

        mennyi erő

     hogy nincs halál amely megállít

        mennyi erő

     hogy volt értelme jajnak kínnak

        mennyi erő

     álmodni hús-vér álmainkat

     1960

Senka smrti 9.

                             At nobis, Pax alma, veni spicamque teneto,

                             perfluat et pomis candidus ante sinus.

                                                                                  (Tibullus)

        Nećeš se osloboditi

     prate te čadžavi, garni dani

        nećeš se osloboditi

     dozivaju te nebrojeni mrvaci

        nećeš se osloboditi

     u snu stenješ dovikuješ

        nećeš se osloboditi

     od tog avetinjskog pritiska

        nećeš se osloboditi

     na duši ti je smrdljivo prokletsvo

        nećeš se osloboditi

     ne može zaboraviti izmoždeno telo

        nećeš se osloboditi

     od kost i koža uspomena

        nećeš se osloboditi

     od u paklu provedenog vremena

        nećeš se osloboditi

     vraćaju se uspomene na žigosanja

        nećeš se osloboditi

     samo smrt te oslobađa

        nećeš se osloboditi

     boriš se sa nestalim avetima

        nećeš se osloboditi

     – ali si živo oružje usijana davija

        Koliko snage

     već sama činjenica da nema zaborava

        koliko snage

     za ovaj krasan nov okršaj

        koliko snage

     da si dovek spreman za megdan

        koliko snage

     da nema smrti koja će te zaustaviti

        koliko snage

     da jauk i patnja smisao dobili

        koliko snage

     stvarne snove sanjati

     1960

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=_Tx62Wm4Dcc

Cseke Gábor Örömök – Radosti

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Örömök vidám leveled lobogtatja a postás becsiccsentett az egész napi járkálás közben nem tudja mit rejt a hetedhétországot bejárt hosszúkás kecses boríték de hiányos fogsorát mutatva vigyorog tudja amit tud kacsint vele ujjong a szívem micsoda örömök amikor sírni kellene olvasom olvasom és mindent elhiszek az utolsó szóig pedig a szavak hát a szavak éppen ők a vidámságot színlelők konganak mit váratlanul felrúgunk üres mosdótál az ágy alatt

Radosti poštar tvojim vedrim pismom maše nacvrkao se tokom celodnevnog hodanja ne zna šta skriva preko sedam država pređena duguljasta ljupka koverta ali krevelji pokazivši nepotpuno zubalo zna šta zna namiguje s njim se i moje srce klikće kakve radosti kad bi plakati trebalo čitam čitam i do poslednje reči sve poverujem mada reči pa reči baš one predskazivači radosti prazno odzvanjaju što iznenada ispod kreveta prazan lavor prevrnemo Prevod: Fehér Illés

Sebestyén Péter Bonfido Gatti első megkísértése – Prvo napastovanje Bonfido Gatija

Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

Molnár Imre: Maszk - Maska

Bonfido Gatti első megkísértése A csöndes kikötőket Isten simogatja. Elülnek mind a tengert kaszáló tavaszi viharok s a megtért hajón senki sincs. Se evező, se vitorla, csonka árboc maradt csupán, a tárgyak nehézkes szeretete a százölnyi mély iránt és kilenc fehér elefánt a fedélzeten, mit Taprobané országából – ami János pap uradalmának is neveztetik – küldtek kegyes uramnak, Ravenna hercegének. Ott állnak mióta világ a világ, szemükben árnyék, a dolgok pókhálós szerelme, a kerekké görbített terek képtelen üzelmei. Lesorjáznak a recsegő pallón, átmasíroznak a hallgató városon, a kísértetek sóhajain, egymás farkába kapaszkodnak és szánják mind a hitetlen időt. A régi cirkusz előtt megállnak mind, munkám itt bevégzem velük, én, Bonfido Gatti, orvos és alkimista, aki kilenc évig vártam rájuk. Felütöm a Könyvet, ami nem írattatott és semmiség benne minden ami feljegyezhető, a lehetetlen állatok körbe állnak és a bolyongó király is megérkezik. Testéből beszél a könyv, egy kincsről ami elveszejt és elveszíthetetlen, talpon a cirkusz és fölötte megáll a nap, a fehér elefántok (amikre gondolni nem szabad) harsognak, megidézik a Halál versenyló-idomú teremtményeit, egy gyöngymosolyú asszonyt, a vágyakozás bódult glóbuszait és én - mielőtt még földet érnék - belesiklok a világ szívének ájult áramlataiba.

Prvo napastovanje Bonfido Gatija Bog miluje tiha pristaništa. Miruju proletnji vihori koji more uzburkaju i nikog nema na pristigloj lađi. Ni vesla, ni jedra, tek goli jarbol ostao i nezgrapna ljubav predmeta prema stohvatnoj dubini i na palubi devet belih slonova koji su iz zemlje Tapronabea – što se naziva i carstvom oca Jovana – milosrdnom gospodaru, vojvodi Ravene slali. Otkad je svet svet tamo stoje u očima sa senkom, paučinom prepletenom ljubavi prema stvarima, nemogućim smicalicama okruglo savijenih trgova. Silaze niz skripuće moštanice, prelaze preko ćutljivog grada, uzdaha sablasti, hvataju se za repove i nepoverljivo vreme svi sažaljevaju.  Zastanu ispred starog cirkusa, tu svoj posao s njima ja, Bonfido Gati, lekar i alhimist, ko je njih devet godina čekao završavam. Otvaram nenapisanu Knjigu i u njoj sve što se može zapisati ništarija je, nemoguće životinje u krug stoje a i kralj lutalica stiže. Knjiga iz njegovog tela govori, o izgubljenom blagu koji se ne da izgubiti, cirkus je na nogama, iznad njega zastane sunce, urlaju beli slonovi (na koje se ne sme ni pomisliti), prozivaju stvorenja nalik trkačkog konja Smrti, jednu ženu s osmehom bisera, omamljene zemaljske kugle čežnje a ja – pre no što bi se prizemnio – utapam se u onesvešćene tokove srca sveta. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: A kísértetkirály egyetlen portréja – Jedini portret kralja aveti

Csoóri Sándor Gólya – Roda

Csoóri Sándor (Šandor Čori)  Zámoly, 1930. február 3. –

Gólya Remeg a kékség s napfénnyel keveredik. Falum fölött a nyár vibráló arany-álom. Fehér templomunk: lomha, féllábon álló gólya, magasba néz, hogy égi tóra szálljon.

Roda Treperi plavet sa zracima sunca se meša. Leto nad našem selu drhtav zlatan san. Naša bela crkva: tunjava, na jednu nogu propinjana roda, u vis gleda da bi se na nebesko jezero spustila. Prevod: Fehér Illés



B. Tomos Hajnal Mementó – Memento – Memento

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Mementó Elmentél nem tudni milyen utakon, miféle egekbe – ki sejtheti csontod pora milyen füvekben növekszik? De néha kiválsz a vak térből s legtisztább hangomon megszólalsz. 2015. január 5.

Memento Neznanim cestama si krenuo, u kakva nebesa – ko bi mogao slutiti pepeo tvojih moštiju u kakvim travama raste? Ali iz slepog prostora kat-kad se izdvojiš i mojim najčišćim glasom progovoriš. 5. januar 2015. Prevod: Fehér Illés

Memento You left, unknown which roads what heavens -  Who can divine what weeds your bone meal nurtures? At times, you cast  against the blind space on my clearest voice you break the silence. January 5. 2015. január 24. Translated by Andrea Van Horn

Pató Selam Poromból felmerülve – Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši

Pató Selam Budapest, 1975. 05. 10. –

Poromból felmerülve Gyönyörű, ahogyan égek Benned ahogyan megidézlek ahogyan benső egünkbe nézek S mint ősi szikrát magamban megtalállak kivetítelek, újra látlak megérinthető fény-fehér fátylat Alkotok lényegedből felgyújtlak vágyaimmal s mennyei máglyád táncoló lángját kibomló szárnyaimmal Lelkembe ölelem... Főnixszé válsz velem, ahogyan önként bár akaratlanul valómba hatolsz Már sejtjeimben is birtokolsz, - talán már az a gyönyörű ahogyan átsejlünk önmagunk falán Ahogy már Te vagy az, aki bennem ég - Ezüstös füstünket magával ragadja, felrepíti a lég s a végtelenben hinti szét Míg alant hamvaim újjáteremtenek hogy kivetíthessenek éledő álmaim Magamból Magunknak ismét ahogyan már…

Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši Krasno je kako u Tebi gorim kako te prizivam kako naše nutarnje nebo gledam I poput iskonske iskre nalazim u sebi te projiciram te, vidim te skuta sjajno-belog stvarnog Tvojim bićem stvaram žudnjom te palim nestašan plamen tvoje nebeske lomače raširenim krilima u svoju dušu pretačem... Sa mnom u Feniks se pretvaraš kako dobrovoljno mada nehotice u meni prodireš Već i moje ćelije poseduješ, - možda je sama divota to što preko vlastitih zidova prelevamo Kako si već Ti taj ko u meni gori – Naš srebrni dim vazduh sa sobom povlači, u vis baci i rasu u beskraj Dok u dubini moji ostaci ponovo te stvaraju da bi mi oživljeni snovi mogu te projicirati Iz sebe Za nas ponovo kao što već... Prevod: Fehér Illés

Eörsi István Elégtétel – Zadovoljština

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Elégtétel Elégtétellel tölt el, hogy a bankkártyáikat nyereg alatt puhító hunok vérsóvár rítusait vigyorom olykor mégis csak megzavarta. Ha elképzelem, hogy halálom kiket hangol majd miféle örömre, egészen elmegy a kedvem az elmúlástól.

Zadovoljština Sa zadovoljstvom konstatiram da krvoločne rituale Huna koji bankovne kartice ipod sedla grejali koji put moj cerek ipak zbunio. Ako zamislim da mi smrt koga će na kakvu radost naštimati, prođe mi volja za preminućem. Prevod: Fehér Illés