Keresés ebben a blogban

2015. január 17., szombat

Szilágyi Domokos Kérvény – Molba


Szilágyi Domokos – Plugor Sándor grafikája
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.


Borító

Molnár Imre: Alak 1. – Figura 1.


Kérvény

Alulírott, ideiglenes
lakos a XX.
század negyedik, ötödik,
hatodik s hetedik emeletén,
alulírott, vagyona: még 30-40 év,
kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
vagy szándék, elborult, alulírott,
egyenlőre bejelentve, ott, ahol
köröztetni fogja előbb - utóbb
Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
ingó verssorait,
alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
alulírott, született júliusban, elkárhozott
mind a négy évszakban,
alulírott, még mindig félúton
(és félúton tán mindörökké),
alulírott, szolgálatos
a tájon, ahol tinta tóban
béka hangol, sás sötétség sustorog,
csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
Hiszek, Uram! Légy segítségül
az én hitetlenségemnek!
alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
alulírott, a XX. század hetedik
s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
ideiglenesen;
alulírott, kinek fejére láthatatlan
csillagokról hull látható ezüst-korom,
alulírott, éjjeliőr egy
tört-ezüst koron, amely majd
beolvasztódik alulírottal együtt;
alulírott, aki nem írt alá
szerződést se a régvoltakra,
se a sose-leszre
(vagy volna valami "Gentlemen's Agreement, amelyről
az érdekeltek se tudnak?
jól vagyunk eleresztve!);
alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
nem tudván mennyire kelendő
portéka a jövendő, alulírott,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
meghallgatván a végítélet
trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
alulírott, rovásán több millió
halállal, születéssel, átmenettel,
alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
alulírott, a hetedik,
a huszadik, az ezredik,
milliomodik halál
és millió-egy születés
súlya alatt, alulírott, alulírott.

Molba

Niže potpisani, privremeni
stanar četvrtog, petog,
šestog i sedmog sprata
XX. veka,
imovina niže potpisanog: još 30-40 godina,
kamate: infarkt, možda slučajan, ko bi znao,
ili namera, pomračen, niže potpisani,
za sada prijavljen tamo gde će ga
pre ili kasnije (njegovo veličanstvo)
Prolaženje poterati i zapleniti njegove
pokretne stihove,
niže potpisani, za rođacima na stranim planetama traga,
niže potpisani, rođen u julu, proklet
u sva četiri godišnja doba,
niže potpisani, još uvek na pola puta
(i možda zauvek na pola puta),
niže potpisani, služi
u kraju gde u jezeru mastila
žaba zabavlja, tama ševara šušti,
nevidljive kandže zvezde gomilaju,
niže potpisani, urlikom se oglasio:
Verujem, Gospode moj! Pomozi
mom neverstvu!
niže potpisani, naučio sadizam vasrknuća,
niže potpisani, istovremeno je na sedmom spratu
XX. stoleća i dvadesetog sprata  VII. stoleća
privremeno;
niže potpisani, na čiju glavu sa nevidljivih
zvezda vidljiv zlatan dim pada,
niže potpisani, noćni čuvar jednog
razdoblja lomljenog srebra što će se zajedno
sa niže potpisanim stopiti;
niže potpisani, ko ne potpisuje
ugovore sa nekad dešavanjima
i nikad neće dešavanjima
(ili postoji neki „Gentlemen's Agreement” o čemu
ni zainteresirani ne znaju?
baš smo raskalašeni!);
niže potpisani, u san stišajućim užasom,
ne znajući budućnost koliko je
tražena roba, niže potpisani,
niže potpisani, privremen,
zauvek privremen,
poslušajući trube
sudnjeg suda (možda Honegerova melodija bila),
niže potpisani, na grbači sa više milijuna
smrti, rođenja, prelazaka,
niže potpisani, prelaz između nade i straha,
niže potpisani, privremen,
zauvek privremen,
niže potpisani, pod teretom
dvadesete, hiljadite,
milijunte smrti
i milijuntog rođenja,
niže potpisani, niže potpisani.

                             Prevod: Fehér Illés

Borító

Molnár Imre: Alak 2. – Figura 2.





2015. január 16., péntek

B. Tomos Hajnal A csend – Tišina – The silence

B. Tomos Hajnal portréja

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –


A csend

Rengeteg teleírt
lap mögül
a költő halála olyan
mint hosszas
harangozás után
beálló csend

Tišina

Iza bezbroj
ispisanih listova
smrt pesnika je kao
nastala tišina
posle duge
zvonjave

Prevod: Fehér Illés
The silence

From behind masses
of ink-filled sheets
the poet's death resembles
the silence that reigns
After bells cease
Their lengthy tolling

Translated by Andrea Van Horn

Halmai István Ars poetica – Ars poetika

Halmai  István portréja

Halmai István (Mestó)
Lábatlan, 1951. március 25. – Eger, 2001. február 27.


Ars poetica    

akkor inkább a föld
akár ha sóval is behintett
mint a galambrajok villogó vakui
az összefolyó égtől néhány centire

inkább a léptek
bizonytalan kopogó bakái
mint a szárnyalás
az egyre sűrürlő semmibe

inkább felfénylő reggelekben
hazányi széles szabad terek pacái
nem lökhajtásosokkal összekarcolt
nyári ég

inkább reccsenő gerinccel
naponta fölállni
s az elfeketülő földdel szemben
pár percet állni még

inkább olcsó kocsmák
mocskos abroszain robbanó könny
mint az időn
a piszkossárga lék

Ars poetika

dakle rađe zemlja
makar i posoljena
nego sevajući blesci jata golobova
par santimetara od nebeskog svoda

rađe bat
neizvesnih koraka
nego let
u sve gušće ništa

rađe u sjajnoj zori mrlje
širokih slobodnih prostora
nego nadzvučnim šarama išarano
letnje nebo

rađe iznemoglom kičmom
svakodnevno ustati
i nasuprot pocrnjeloj zemlji
još par minuta stajati

rađe raspršena suza na prljavim
ubrusima jeftinih birtija
nego prljavožuta pukotina
vremena

Prevod: Fehér Illés


2015. január 15., csütörtök

Rafi Lajos Güdüci február – Februar u Gedecu – February in Güdüc

Rafi Lajos
Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.



Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagokat fogna:
most faragja fából a holnapot.


Februar u Gedecu

Napolju drva vetar na kolenima slama.
Fućka mis se. Transilvanac o ženama priča.
Žudnju u grlu osećam:
makar s čašom da stišam.

... jer je u pravu, njegovog života zemlja i patnja
čeličali.
Lepotu reči i on oseća, a srce mu kad
ispašta:
utoliti spiranjem grla pokušava.

Užarenog sunca iza brda dim
prekriva.
Tu bi mi bilo sve lepo,
patnja me kida. Gledam Trnasivanca.
U njegovim očima pitoma svitanja,
rukom kao da zvezde hvata:
sutra od drva sad klesa.

                             Prevod: Fehér Illés


February in Güdüc

Outside, the wind smashes the tree into pieces.
That doesn’t bother me. The Szekler is talking about women.
My throat feels dry;
I want to take a dram with him.

… because he has rights, and his life has been tempered
by the earth and by torments.
He also knows the beauty of words,
and when his heart weeps,
he moistens his throat.

Beyond the mountain, the glowing sun
is covered with smoke.
Everything could be lovely for me too.
But pain tortures me. I look at the Szekler.
In his blue eyes is a dawning peace
as if he has captured a star;
now he carves his tomorrow from wood.

                             Translated by Janna Eliot



2015. január 14., szerda

Eörsi István Belépett a kerti ajtón – Prekoračila prag vrta

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Borító

Molnár Imre: A csók – Poljubac 

Belépett a kerti ajtón

Belépett a kerti ajtón,
aztán mégsem ment tovább,
jelképes pillanat jött:
bizarr csók a rácson át.

Mennyi meghitt árnyú rácsot,
milyen bezárt kapukat
görbített el és nyitott ki
az a cinkos mozdulat,
ahogy pirosan, párásan,
pucéran, mint két falánk,
félénk állat, összebújt a
zúzos rácsok közt a szánk.

(1966. január 17.)
Prekoračila prag vrta

Prekoračila prag vrta,
naposletku nije dalje išla,
sledio simboličan trenutak:
preko rešetaka neobičan poljubac.

Koliko prisnih senovitih rešetaka,
koliko zatvorenih dveri
iskrivio i otvorio
taj pokret saučesnički,
kako su se zarumenjeno, zamagljeno,
nago, kao dve pohlepne,
bojažljive životinje, među
rešetkama naše usne spojile.

(17. januar 1966.)

Prevod: Fehér Illés



2015. január 13., kedd

Petri György Reggel szoktál jönni – Obično ujutro dolaziš

Petri György
Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.



Reggel szoktál jönni

Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.

Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.

Keskeny derengés ujjnyi bor felett,
kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:

mindez artikulált - mint egy mondat,
noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.

Véget nem érő reggelben próbálok
következtetni a körülvevő
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetenek, persze:
ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar,
előnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
találok: B. Gy. -t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytől származik (de ez még
nem igazít el a helyet illetően).

Aztán csöngetnek és - megérkezel.
S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: - Vagyok, aki vagyok
(hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
Bár, tudom, erre se lehet felelni.

Borító

Molnár Imre: Cím nélkül – Bez naslova

Obično ujutro dolaziš

Često se budim kao posle svoje smrti.

To je (nešto dublja) formulacija
onoga što u svakodnevnom govoru
nazivaju: Ponovo sam se rodio.

Svitanje nad tankim slojem vina,
sporan odsjaj na dalekom metalnom predmetu:

sve to artikulirano – kao jedna rečenica
mada je samo utisak jedne rečenice.
Krhotina natpisa na rupičavom kamenu
što bi svakako trebalo otkotrljati.

U beskrajnom jutru pokušavam
iz suštine stvari nešto o sebi
doznati. U međuvremenu me potrebe
na aktivnosti primoraju, naravno:
otvaram prozor, vodu pijem pa praznim.
Mada sve to zasigurno mi smeta u ispitivanju,
ima i prednosti. Jedna četka za zube pomaže
uokviriti razdoblje (sa tačnošću od pedeset godina);
zamršeni znaci koje sam na jednoj cedulji
našao: nazvati B. Đ u 9 sati:
ubedljivo ne samo pismenost dokazuju
nego i prisustvo (relativno) visoku tehničku
kulturu. Nadalje: spis potiče od osobe
sa poznavanjem mađarskog jezika (ali to još
ne upućuje na mesto događaja).

Zatim zvone i – stižeš.
A ja, bi li mogao nešto drugo, odložim
krajnje i zadovoljavajuće rešenje
problema, i: - Jesam ko jesam
(valjda neko, zar ne, zasigurno),
prepuštajući se valstitim
nagonima, pristavim kafu
i upitam: Šta je?
Mada znam ni na to se ne da odgovoriti.

                             Prevod: Fehér Illés



2015. január 12., hétfő

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 1 – Senka smrti 1

Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.
Halál árnyéka 1.

Rekviem

1

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész
vonító vonatok vonszolják vérző testemet
     vérző testünket
     országok vérző testén át
nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

hova tűntél méh-zümmögésű gyermekkor
     napfény
     hullám-csobogás
          mind megszöktetek
lepkék akik illatos rést hasítottatok a sugaras levegőbe
     a szem is alig tudott utolérni benneteket
kövek akik nem ütöttek senkit
madarak akik nem szállottak hullák szemére
almák csorduló pirosa
éretlen egres fanyar zöldje
sár amely körülölelte a bokát és simogatta és csókolta
nyári utcák szállongó pora
                    - nagy szürke szomorú madár -
lombok hajkoronája hajbókolt hajnalonta
barackok aranya csilingelt mint csikó nyakában a csengő

szilvák kékje feleselt derűsen az égbolt kék derűjével
s az emberke aki mindezt magába szívta hogy emberként is érezze ízét

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált
százötven senki akit vár a csattogó fogú ismeretlen
százötven tikkadt torok
százötven kiszáradt gyomor
százötven őrültté borzolt idegrendszer
százötven szomjas tüdő mely öklendezi a rab levegőt
százötven elaszott hát amelyre sziszegve vár a korbács
százötven eltompult barkó amelynek kibányászták már az ólmot
százötven agyú borzadály

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész
vonító vonatok vonszolják vérző testemet
     vérző testünket
     országok vérző testén át
nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált
százötven fogoly féreg akit egy csizma eltapos
százötven fogoly féreg
és százezer
és millió
millió - - - - - -


Senka smrti 1.

Rekvijem

1

Poput testere drvo cičeći seku tračnice krvareće mišiće država
krvareće telo mi zavijajući tegle vozovi    
     naša krvareća tela
     preko krvarećih tela država
osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

brujanjem pčela ispunjeno detinjstvo gde si netao
     zraci sunca
     pljusak vode
          svi ste pobegli
leptiri koji su mirišljavu pukotinu parali u prozračan vazduh
     i oko vas je jedva mogao sustići
stene koje nikog nisu udarale
ptice koje na oči leševa nisu sletele
sočno crvenilo jabuka
oporo zeleno nezrelog ogrozda
blato što članak grlio i milovao i ljubio
lebdeća prašina letnjih ulica
                    - velika siva tužna ptica -
zorom ljubljene krune bujnih krošnji
zlato kajsija kao praporac na vratu ždrebca odjekivale

plavet šljiva veselo dovikivao s plavom vedrinom nebeskog svoda
i čovek ko je sve to udisao da bi se ukus kao čovek osećao

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih
stopedeset nikova koji škljocavim zubima čekaju nepoznato
stopedeset iznemoglih grla
stopedeset isušenih želudaca
stopedeset do ludila dovedenih živčanih sistema
stopedeset žednih pluća koji robovski vazduh bljuju
stopedeset žgoljavih leđa koje kandžija sikteći čeka
stopedeset otupljenih zalistaka za koje su već olovo iskopali
stopedeset umnih užasa

Poput testere drvo cičeći seku tračnice krvareće mišiće država
krvareće telo mi zavijajući tegle vozovi    
     naša krvareća tela
     preko krvarećih tela država
osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih
stopedeset zatočenog crva koje čizma zgazi
stopedeset zatočenog crva
i stohiljade
i milijone
milijone - - - - - -

                             Prevod: Fehér Illés