Halmai István Pénelopé – Penelopa

Halmai István (Mestó)

Lábatlan, 1951. március 25. – Eger, 2001. február 27.

Pénelopé Naphosszat kémlelem a tengert, szemem belefájdul az erőlködésbe, míg befogja a víz fölött egy vékonyka csíkját a végtelennek. Ténfergek az öböl          medúzáktól koszoszöld                   tükre fölött, őgyelgő semmittevők,         agresszív zsibárusok,                 fecsegő hülyék közt a parton. Karácsonyodik. Ma csak néhány hajó érkezett, az utolsó is bevitorlázott alkonyatra nélküled, ércznél súlyosabb rakományával a hiányoddal -

Penelopa Čitav dan more promatram, od naprezanja oči su mi se umorile dok nad vodom obuhvatili usku traku beskraja. Od meduza          prljavozelenim ogledalom                   uvale lutam, među besposličarima,          agresivnim starinarima,                   jezičavim budalama. Stiže Božić. Danas samo nekoliko broda stiglo, bez tebe do sumraka i zadnji uplovio, od rude težim teretom tvojom nedostatkom – Prevod: Fehér Illés



Eörsi István A harmonikus élet receptje – Recept harmoničnog života

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

A harmonikus élet receptje Ha bánt valami, szedj mélyről a tálból, szedj még egyszer és menj, légy máshol. Tisztára törölt szemüvegedet vedd le. Megbékélt szemmel nézz elhülyülő szemekbe. Elviselhető lesz az elviselhetetlen, de nem lehetséges, ami lehetetlen. Mi elfogadhatatlan, – mert a szív belefásul - azt ne fogadd el, sőt ne is vedd tudomásul.

Recept harmoničnog života Ako te nešto tišti, iz dubine činije uzmi, uzmi još jednom i idi, na drugom mestu se budi. Odmakni očišćene lornjete. Pomirljivim očima gledaj popustljive poglede. Nepodnošljivost postaće podnošljiv, ali nije moguć što je nemoguć. Što je neprihvatljivo – jer će srce popustiti – nemoj prihvatiti, čak ni k znanju primiti. Prevod: Fehér Illés



Petri György Halálrajz – Crtež smrti

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Halálrajz Ki ezt, ki azt. Rettegünk, rakosgatunk - Ki hitte volna, lepergetni életünk, mint egy spulnit! Reméltem, rendezett kiskertben mívelek költészetet; mint sufniban a vén, teszek-veszek. Nem így, másként alakul, de ahogy, úgy van jól. Nem adatnak a hűs nyárvégi esték, csak a hirtelen, hideglelős öregség. De úgy fordulok be az ismerős úton, hogy a megállóig már nem. És tudom -

Crtež smrti Ko ovog, ko onog. Strahujemo se, spremamo – Ko bi verovao, kao sa rolne odmota nam se život! Nadao sam se u urednom vrtu ću se poezijom baviti; preturam, kao starac u drvari. Ne ovako, stvari uzele drugi tok, ali kako je, tako je, dobro je. Nisu doživljene sveže letnje večeri, samo starost, drhtava, iznenadna. Ali u poznatu ulicu tako svraćam, da do stajališta već ne. I znam – Prevod: Fehér Illés



Pató Selam Ige-létünk – Postojanje – Existence

Pató Selam Budapest, 1975. 05. 10. –

Ige-létünk Csak Tücskök vagyunk... Éj-feketében fekete ében Hangszerek. Fény-muzsikánkban Szállnak az Égre a Csillag-sóhajok És Mi csak Játszunk Ez a Szerepünk ami túlragyog Minket önmagunkon.

Postojanje Samo Cvrčci smo... U noćno-crnom crne Violine od ebanovine. Zvezdani uzdasi U našoj Melodiji sjaja Lete na Nebo A Mi samo Igramo To je naša Uloga šta i Nas same zaseni. Prevod: Fehér Illés

Existence We are only crickets, black ebony-violins in the dark night. In our blaze-music the star-sighs flying to the sky, - and we're just playing - this is our role with which we outshine ourselves.  Translated by Horváth Aladár



Rafi Lajos Új május – Nov maj

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

Új május Így van szavam szívén a halk, Zengő imám, ha nem zavar: Bádogos iparos vagyok, ám amikor fojtogató gondolatok vernek pofon; Nem ez vagyok. Rég elmerült és önfeledt eszmémben még felfigyelek. Mint rossz gyerek, ki csíntalan, Kit nem zavar a zűrzavar. Mint az, ki siratásait, Az énje némaságain fel-felzokog. Olykor magamra ébredek. Fölkavarnak a reggelek. Jajgat a Nap, úgy érezem. S pihenő csöndje a magánynak reám kiált: Ember vagyok és nem cigány.

Nov maj Tako je na srcu moje reči tiha, Blaga molitva, ako ti ne smeta: Zanatlija sam, limar, ali kad me zagušljive misli šamaraju; Ja taj nisam. U odavno potonulom i bezbrižnom rasuđivanju mom obraćam pažnju još. Kao zločest dečak, ko je nestašan, Kome ne smeta darmar. Kao onaj ko zbog svojih oplakivanja, Zbog vlastite nemosti koji put zajeca. Koji put se osvestim. Uzburkaju me praskozorja. Tako osaćam da Dan jada. I blažena tišina samoće me doziva: Čovek sam a ne Cigančina. Prevod: Fehér Illés



Hajnal Anna Tudd, mindig ott maradtam – Znaj, tamo sam ostala

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Tudd, mindig ott maradtam I. Hogy hajdan, hajdan, hajdan locsogó patakzajban hűvös hullámmosásban lágy gyerektalpon jártam – hogy onnan elszakadtam? tudd, mindig ottmaradtam, kavicsos görgetegben, nyári patakmederben, kiálló kő símáján ott ülök sírva, árván, honvágy-gyötörte gyermek kit idegenbe vertek – – ki velem szemben állasz tudd, ha késik a válasz s szavamat csend előzi kettősségem legyőzi: a csendben összevontam magam, s magam kimondtam, magam, kit itt ismernek, s magam, ki messzi gyermek – – II. tudd, szégyen rámpiríthat, homlokom kínban izzhat, tűzvész a felhős alkony – – – én hűvös messzi parton fekszem alkonysötétben, szívem a bársonyrétben megtörölt, tiszta penge, megfürösztött a zsenge lágy fű, megedz a hűség, legyek kard s egyszerűség – – –

Znaj, tamo sam ostala I. Nekada, nekada u žamoru potoka u svežini korita bosa sam hodala – što sam to ostavila? znaj, tamo sam ostala, u valjanju belutka u letnjem koritu potoka, na stoletnim stenama plačući sedim, sama, u svet sam oterana al’ sam tamo prikovana – – protivnici smo, ali znaj, kad odgovor kasni, kad nas ćutnja razdvaja, razum dvojnost svladava: sebe sam sažimala ali i pokazala, sebe, koju tu znaju, čednu, koju tu ne poznaju – – II. Sramota i ruglo mogu mi nabrati čelo dok suton vatra nagriza – – – mene daleko vrelo smiruje u sumraku, srce mi je o pliš travnjaka obrisana čista sablja, kupala me je jutarnja rosa, vera klesala, nek budem mač i naslada – – – Prevod: Fehér Illés



Szilágyi Domokos Kérvény – Molba

Szilágyi Domokos – Plugor Sándor grafikája

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Molnár Imre: Alak 1. – Figura 1.

Kérvény

Alulírott, ideiglenes
lakos a XX.
század negyedik, ötödik,
hatodik s hetedik emeletén,
alulírott, vagyona: még 30-40 év,
kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
vagy szándék, elborult, alulírott,
egyenlőre bejelentve, ott, ahol
köröztetni fogja előbb - utóbb
Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
ingó verssorait,
alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
alulírott, született júliusban, elkárhozott
mind a négy évszakban,
alulírott, még mindig félúton
(és félúton tán mindörökké),
alulírott, szolgálatos
a tájon, ahol tinta tóban
béka hangol, sás sötétség sustorog,
csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
Hiszek, Uram! Légy segítségül
az én hitetlenségemnek!
alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
alulírott, a XX. század hetedik
s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
ideiglenesen;
alulírott, kinek fejére láthatatlan
csillagokról hull látható ezüst-korom,
alulírott, éjjeliőr egy
tört-ezüst koron, amely majd
beolvasztódik alulírottal együtt;
alulírott, aki nem írt alá
szerződést se a régvoltakra,
se a sose-leszre
(vagy volna valami "Gentlemen's Agreement, amelyről
az érdekeltek se tudnak?
jól vagyunk eleresztve!);
alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
nem tudván mennyire kelendő
portéka a jövendő, alulírott,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
meghallgatván a végítélet
trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
alulírott, rovásán több millió
halállal, születéssel, átmenettel,
alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
alulírott, a hetedik,
a huszadik, az ezredik,
milliomodik halál
és millió-egy születés
súlya alatt, alulírott, alulírott.

https://www.youtube.com/results?search_query=http%3A%2F%2Fyoutu.be%2FUcBni8l1uyc

Molba

Niže potpisani, privremeni

stanar četvrtog, petog,

šestog i sedmog sprata

XX. veka,

imovina niže potpisanog: još 30-40 godina,

kamate: infarkt, možda slučajan, ko bi znao,

ili namera, pomračen, niže potpisani,

za sada prijavljen tamo gde će ga

pre ili kasnije (njegovo veličanstvo)

Prolaženje poterati i zapleniti njegove

pokretne stihove,

niže potpisani, za rođacima na stranim planetama traga,

niže potpisani, rođen u julu, proklet

u sva četiri godišnja doba,

niže potpisani, još uvek na pola puta

(i možda zauvek na pola puta),

niže potpisani, služi

u kraju gde u jezeru mastila

žaba zabavlja, tama ševara šušti,

nevidljive kandže zvezde gomilaju,

niže potpisani, urlikom se oglasio:

Verujem, Gospode moj! Pomozi

mom neverstvu!

niže potpisani, naučio sadizam vasrknuća,

niže potpisani, istovremeno je na sedmom spratu

XX. stoleća i dvadesetog sprata  VII. stoleća

privremeno;

niže potpisani, na čiju glavu sa nevidljivih

zvezda vidljiv zlatan dim pada,

niže potpisani, noćni čuvar jednog

razdoblja lomljenog srebra što će se zajedno

sa niže potpisanim stopiti;

niže potpisani, ko ne potpisuje

ugovore sa nekad dešavanjima

i nikad neće dešavanjima

(ili postoji neki „Gentlemen's Agreement” o čemu

ni zainteresirani ne znaju?

baš smo raskalašeni!);

niže potpisani, u san stišajućim užasom,

ne znajući budućnost koliko je

tražena roba, niže potpisani,

niže potpisani, privremen,

zauvek privremen,

poslušajući trube

sudnjeg suda (možda Honegerova melodija bila),

niže potpisani, na grbači sa više milijuna

smrti, rođenja, prelazaka,

niže potpisani, prelaz između nade i straha,

niže potpisani, privremen,

zauvek privremen,

niže potpisani, pod teretom

dvadesete, hiljadite,

milijunte smrti

i milijuntog rođenja,

niže potpisani, niže potpisani.

                             Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: Alak 2. – Figura 2.