Keresés ebben a blogban

2015. május 28., csütörtök

Bayer Béla Fohász – Molitva – Stoßgebet – Oraison jaculatoire

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –


Fohász

Add teljesedését
megcsonkult szavaknak,
őrizd szemeinknek
a látás gyönyörét,
vedd kongó-fájdalmát
őrült harangoknak
és vigyázzad hitemnek
ember melegét.

Molitva

Neka ožive
osakaćene reči,
sačuvaj užitak
vida našim očima,
uzmi zvučan bol
pomahnitalim zvonima
i sačuvaj mojoj veri
ljudsku toplinu.

Prevod: Fehér Illés


Fohász

Add teljesedését
megcsonkult szavaknak,
őrizd szemeinknek
a látás gyönyörét,
vedd kongó-fájdalmát
őrült harangoknak
és vigyázzad hitemnek
ember melegét.

Stoßgebet

Lass die Erfüllung
der unvollständigenWorte zu,
behüte  für unsere Augen
die Wonne des Sehens,
nimm die schallende Pein
der  wahnsinnigen Totenglocken,
und bewahre die Menschenwärme
meines Glaubens!

Nachdichtung: Bayer Béla


Fohász

Add teljesedését
megcsonkult szavaknak,
őrizd szemeinknek
a látás gyönyörét,
vedd kongó-fájdalmát
őrült harangoknak
és vigyázzad hitemnek
ember melegét.

Oraison jaculatoire

Comble, ô Seigneur,
la partie tronquée de nos mots.
Garde, ô Seigneur, l’agrément
de vue de nos yeux. Accepte,
ô Seigneur, la douleur carillonante
de chloches engourdies.Veille, ô
Seigneur, sur la chaleur humaine
de ma croyance.

Traduit: Zsoldos Imre svd.


2015. május 27., szerda

Györe Balázs j. a. – a. j.

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –


j. a.

volt kanász
szárazdajka
fahordó
kenyeres
cukrászfiú
hajósinas
kukoricacsősz
mezei napszámos
bankhivatalnok
könyvügynök
egyleti szolga
házitanító
rikkancs
csomagkihordó
borfiú
könyvelő
magyar-francia levelező
takarító
bölcsész
és szerkesztő
próbált meghalni
lúgkővel
gázzal
kötéllel
bicskával
méreggel
és vonatelgázolással
a. j.*

bio je svinjar
usahla dadilja
drvonoša
pekar
slastičar pomoćnik
šegrt na brodu
poljak kukuruzišta
težak na poljima
činovnik u banci
posrednik knjiga
sluga u udruženju
domaći učitelj
kolporter
raznosač paketa
pomoćnik u vinariji
knjigovođa
mađarsko-francuski dopisnik
čistač
filozof
i urednik
pokušao je umreti
lužinom
gasom
užetom
čakijom
otrovom
i gaženjem voza

*Atila Jožef

Prevod: Fehér Illés


2015. május 26., kedd

Déri Balázs Pályám emlékezete – Podsećanje na moj životopis

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –


Pályám emlékezete

                   oda nem mehetsz be” (Dt 34,4)

Magamnak adtam nevemet –
örmény püspök s dédapám után.
Bengálban vörös lombu fa,
arabul „szabad”, „pénztelen”.

Magam kerestem sorsomat,
idejét – ütem és kapkodás –,
irányát – egyszerre bent és kifelé –,
s terét is: a prést, a réseket.

Én választottam hitemet:
Róma-hű, keleti, zsidó.
Magam alkottam kánonom,
belefoglalva nemest, nemtelent.

Ez itt az én nevem. Ez itt
az én sorsom, hitem, betűm.
Mostantól kint vagyok.
Mostantól bemegyek.

Podsećanje na moj životopis

                   „tamo ne možeš ući (DT 34,4)

Ime sam sebi dao –
prema armenijskom biskupu i čukumdedi.
U Bengalu drvo s crvenom krošnjom,
na arapskom „slobodan“, „siromašak“.

Svoju sudbu sam tražio,
vremena – takt i užurbanost –
pravca – istovremeno unutra i prema vani –
a i prostora: stegu, pukotine.

Svoju veru sam birao:
Veran Rimu, istočnjak, Jevrejin.
Svoj kanon sam stvarao
obuhvatajući plemenito, neplemenito.

To tu je moje ime. To je
moja sudba, vera, slovo.
Od sad sam vani.
Od sada ulazim.

Prevod: Fehér Illés


2015. május 25., hétfő

Pethes Mária Az a november – Taj novembar

Pethes Mária


Az a november

Az a november elrabolta
a jászolmeleget az átható szalmaillatot
Anyámmal együtt sírba szédült a világ
Mellkasomban kucorgó szívemre
hangtalan hó hullik
Dadogó imákkal közelít az éj
és könny nélkül csikorgó szememre
csillagpor szitál

2002. 12. 20.

Taj novembar

Oteo taj novembar
toplinu jasle prodoran miris sena
Zajedno s mamom svet u grob se utonuo
Uznemireno moje srce u mojim grudima
bezglasan sneg pokriva
Noć se mutavom molitvom približava
i na moje bez suza škripajuće oči
zvezdana prašina pada

20. 12. 2002.

Prevod: Fehér Illés


Hilde Domin Haus ohne Fenster – Ház ablak nélkül – Kuća bez prozora

Domin, Hilde portréja

Hilde Domin
Köln 27. Juli 1909 – Heidelberg, 22. Februar 2006


Haus ohne Fenster

Der Schmerz sargt uns ein
in einem Haus ohne Fenster.
Die Sonne, die die Blumen öffnet,
zeigt seine Kanten
nur deutlicher.
Es ist ein Würfel aus Schweigen
in der Nacht.

Der Trost,
der keine Fenster findet und keine Türen
und hinein will,
trägt erbittert das Reisig zusammen.
Er will ein Wunder erzwingen
und zündet es an,
das Haus aus Schmerz.
Ház ablak nélkül

A fájdalom egy ablak nélküli házba
temet bennünket.
A nap, mely virágokat bont,
a ház éleit
kiemeli.
Hallgatás-kocka:
ház az éjszakában.

A vigasz
be akarna térni,
de nem talál ajtót, sem ablakot;
elkeseredtében rőzsét gyűjt.
Csodát akar kicsikarni,
és felgyújtja
a fájdalom házát.

Fordította: Benő Eszter


Haus ohne Fenster

Der Schmerz sargt uns ein
in einem Haus ohne Fenster.
Die Sonne, die die Blumen öffnet,
zeigt seine Kanten
nur deutlicher.
Es ist ein Würfel aus Schweigen
in der Nacht.

Der Trost,
der keine Fenster findet und keine Türen
und hinein will,
trägt erbittert das Reisig zusammen.
Er will ein Wunder erzwingen
und zündet es an,
das Haus aus Schmerz.

Kuća bez prozora

Patnja nas u neku kuću
bez prozora pokopa.
Sunce, što cveće razvija,
samo pojačava
njene konture.
Ta kuća je kocka šutnje
u noć.

Uteha
bi svratila unutra
al ni prozora, ni vrata ne nalazi,
ogorčeno suvad skuplja.
Čudo želi iskamčiti
i zapali
kuću očaja.

Prevod: Fehér Illés

2015. május 24., vasárnap

Röhrig Géza zsoci – žoci

Röhrig Géza portréja
Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –


zsoci

egy gyorsétterem mosdójában történt
”kérsz paradicsomlevest?” kérdezte
s megtöltött egy műanyagpoharat melegvízzel

az ingyenketchupból belenyomott vagy ötöt
elkeverte fölemelte
”kell ennél jobb?” lelkendezett
gelencsér zsolt nyújtott kezet

zsoci tudta miről beszélek
”mondj egy érvet arra hogy éljek”
gondolkozik töpreng valami jót keres
kissé félve kérdi ”paradicsomleves?”

desilo se u toaletu jednog ekspresrestorana
”želiš li supu od paradajza?” pitao
i plastičnu čašu toplom vodom napunio

dobrano punio badava kečapom
pomešao podigao
”treba li nešto bolje?” pa se oduševljavao
žolt gelenčer ruku pružio

o čemu pričam žoci je znao
”razloži zbog čega bi živeti trebao”
nešto prikladno traži smišlja razmatra
bojažljivo pita ”supa od paradajza?”

Prevod: Fehér Illés

2015. május 23., szombat

Ady András ”Oda”- vidék – ”Tamo”-kraj

Portré: Ady András
Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –


”Oda”- vidék

Mindig úgy szerettem
volna lenni, lélegezni és
képzelődni,

hogy nyugodtan követhessem
magam, abba a „valahovába”,
teljes

értelmi fegyverzetben;
álmodni lett volna jó
apró-

cseprő halálkákat halni,
oly biztos tudattal: az odaát
ittenivé

fordítható, csak kényem-
kedvem legyen hozzá,
akaratom,

éhségem elég, s megharapni-
vágyam, tisztelgő haragom a
mennyet, ahol

bizony egy ideje szeretteim
háromnegyede tengeti a nemlétet,
fogaim

vájni abba a habcsók-birodalomba,
hogy igazi-e, neki való, jobb nincs-e,
s ez tényleg

nekik való? Mindig úgy akartam
élni, hogy gond nélkül, de akár
veszélyben

elvihessem magam oly messzire,
visszahozni csak te tudj, egy percre,
maradásnyi

öröklétre, egyetlen gondolatnyi
erőfeszítésre, míg végül a bizalom
miatt, csakis,

megnyílik a szájam és hallom, nem
is hiszem, hogy én kérdem, kintről-bentről
figyelem

magam – magamat szinte idegenné
téve: én csak így akarok létezni, s te,
te mondd,

képes lennél? Tudnál, akarnál, oda,
ahova én térkép nélkül el-eltűnök
velem jönnél-e?

2015. május 15.

”Tamo”-kraj

Uvek bi tako voleo
postojati, disati i
maštati,

da bi mirno mogao sebe u
„tamo negde“ u punoj
opremi

razuma pratiti;
bilo bi dobro sanjati
sa

pouzdanom svešću sitne
smrti doživeti: tamo se
u tu

može pretvoriti samo da
mi je stalo do toga,
volja,

glad mi je dovoljna i željan sam ugristi
svoju čežnju, u besu
nebesu gde

već neko vreme trećina od
mojih voljenih nebit preživljava,
zubima

ono carstvo penastog poljupca proveriti,
dal je stvaran, nema li boljeg,
i to zaista

njima odgovara? Uvek sam bezbrižno
hteo živeti, ali tako da bi i u
opasnosti

tako daleko mogao sebe odneti
da me vratiti samo ti mogla, za tren,
za zadržanu

večnost, za jedan jedini momentalni
napor, dok na kraju zbog vere,
isključivo,

otvaraju mi se usta i čujem, ni
ne verujem da ja pitam, izvan-iznutra
promatram

sebe – samog sebe skoro strancem
stvoreći: ja samo tako želim postojati, a ti,
reci,

bi bila sposobna? Bi mogla, bi htela, tamo,
gde ja i bez putokaza kat-kad nestajem
sa mnom doći?

15. maj 2015.

Prevod: Fehér Illés