Bach D-moll kettősversenyének hallgatása közben
A rend. Sodródó felhők rendje, lomboké, hajló füveké szélben, fergeteg szirmok hullása, kavargása, nádak sziszegése, zöld bambuszok surlása-suttogása, sárga por körforgása az úton, zivatar robbanásának rendje, ragyogó tócsák nyoma a sárban, felfelé köröző varjak, fecskevillanás cikcakkos rendje, fraktál-ágakon levelek fényes erezete, lepkék hímpora, kígyók pikkelye, halak egyszerre-fordulása, éhes seregélyek zurrogó rendje, tücsökcirpelés szénaszagú és csillagillatú sokhangúsága, tengeremelő holdmágnes rendje, szél lélegzete, hullámrobajlás hangja a sötétben, vér zúgása a fülben, üveghangcsengők borzongatása bőrön és gerincen, fűhegy csiklandozása, zuhanó fenyőfa döndülése, vad szívverés – halál után a lélek könnyűsége, ahogy visszanéz, lát földet és felhőt, sziromvihart és fényes pocsolyát, mindent egyszerre tud, test nélkül érez, forog és mégse szédül, úgy suhan hogy nincstelenségében lenni se vágyik, hisz ami volt az lesz is. Ez a rend.
|
Slušajući D-mol koncert za dve violine Bacha
Red. Red gomilajućih oblaka, krošnji,
u vetru savijajuće trave, vira
opalih latica u vihoru, šuštanja
trščara, šaputanja zelene
bambusove trske, vrtnja
žute prašine na cesti, red
eksplozije oluje, traga sjajnih
lokvi u blatu, prema gore
šestarećih vrana, red krivudavog
odsjaja lastavice, sjajnih žila lišća
na komadićima grana, praha
leptira, krljušti zmija, istovetnih
okreta riba, kreštajući red
ogladnelih čvoraka, višeglasnog
cvrkuta zrikavaca mirisa sene
i zvezda, red mesečevog magneta
koji mora diže, uzdisaja vetra,
loma valova u mraku,
šuma krvi u ušima, jeze zvuka
staklenih zvona na koži i kičmi,
škakiljanja vrha trave, topota
rušenog bora, divlje kucanje srca –
olakšanje duše posle smrti,
kad se osvrće, vidi zemlju i oblake,
kovitlac latica i sjajnu lokvu,
odjedanput sve zna, bez tela oseća,
vrti se ali se ne onesvesti, tako prolazi
da u svojoj neimaštini ni biti ne želi,
pa što je bilo i biće. To je red.
Prevod: Fehér Illés
|