Keresés ebben a blogban

2015. július 1., szerda

Ady András Hmm? – Khm?

Portré: Ady András
Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Hmm?

Butuska szépet anya is szülhet.
Téged hány külön kreátor,
miféle csapatmunka
talált ki?

Khm?

Glupavog lepotana i majka može roditi.
Tebe koliko posebnih kreatora,
kakav zajednički rad
izmislio?

Prevod: Fehér Illés

2015. június 30., kedd

Szente B. Levente Távolságod – Tvoja razdaljina

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Távolságod

Betakar távolságod –
Égderék roppan, megfeszülne,
de már nem bír.
Széttépi az álmokat.

Ősz van – és színek, árnyak
kavarognak, fűbe, fába gabalyodva
rozsdafoltokká alakítanak, és
lassan fogyó tetemmé gyúrnak.

Rajzolatom csak megmarad -
tán kőbe, agyagba, iszapba
ha nem fullad,
bársonyos bőrbe, húsba ég –
mert, másik őszre… ránca még nem elég.

2015. május 13.

Tvoja razdaljina

Tvoja razdaljina me pokriva–
Krkne struk neba, napinjao bi
ali već ne može.
Rastrga snove.

Jesen je – vrte se boje,
senke, u travu, stabla zaplinjajući
u mrlju rđe me oblikuju i
u sporo nestajući leš pretvaraju.

Ostaće valjda obrisi moji –
možda u kamenu, glini, ako se
u mulju ne utopi,
izgori meso, svilenasta koža –
neku drugu jesen... neće doživeti bora.

13. maj 2015.

Prevod: Fehér Illés


2015. június 28., vasárnap

G. Szabó Ferenc Kettesben – Udvoje

G. Szabó Ferenc Sepsiszentgyörgy 1968. december 29. –

Kettesben

Ami­kor végre Ve­led is
le­he­tek
néma ha­ran­go­kat
és sovány ebe­ket
raj­zo­lok

egy végte­len mo­solyt aj­kad­ra

(még azért is!)

ahogy szívod
ma­gad­ba
Világ
a csönd­nek il­latát.

Meg­nyug­tat ez a kép.

Az ég asz­ta­la tele van
fény­cson­tok­kal.

Udvoje

Kad moćiću konačno i 
s Tobom biti
crtaću
nema zvona
i mršave pse

na tvoje usne beskonačan osmeh

(i još zato!)

Svete
kako u sebe
miris tišine
udišeš.

Smiruje me taj prizor.

Kostima svetla
je pun stol neba.

Prevod: Fehér Illés


2015. június 27., szombat

Pethes Mária Kacorkés – Nož za kalemljenje

Pethes Mária

Kacorkés

valaki máshoz legyél hűtlen
a szerelmet felejthető kalandokkal
száműzöm beszédes hiányodban
visszafogottan létezem

évfordulónk tűzijátéka világít a betonra
szürkével szürkére írom neved csak én
látlak magányom lapul a tiedhez
ilyen nyirkos időben kell az ólmeleg

hallhatatlanságodban elbukik a város
milyen erő tartja féken a Tó haragvó
hullámverését ami talapzatáról ledöntheti
emlékedet szavaidat nem hantolja ki senki
és hangod nem adja a hegyeknek

arcom a keresés árkolja de megtalállak
az elengedésben vajon te felismersz
engem a várakozástól kimerült napraforgókban
röghöz kötött rózsák rabszolgatekintetében
a korán elhunyt nárciszokat sirató eső dalában
csapongó dongók hőskölteményében
vajon mikor veszíted el rendeltetésed
mint élesre köszörült kacorkés
a vénségtől tehetetlen kertész kezében

Nož za kalemljenje

nekoj drugoj budi neveran
ljubav zaboravljivim avanturama
progonim u govorljivom manjku tvom
uzdržano postojim

beton vatromet naše godišnjice obasjava
ime ti sivom sivo pišem tek te ja
vidim moja samoća uz tvoje se privija
u tako vlažnom vremenu toplina obora treba

grad u tvojoj načujnosti se gubi
kakva sila drži na uzdi ljut valomet
Jezera koja bi tvoju uspomenu sa postolja
srušila tvoje reči niko ne oživljava
i tvoj glas planinama ne daruje

lice mi potraga brazda ali nalazim
te u otpuštanju prepoznaješ li me
u suncokretima od čekanja iscrpljenima
u robovskim pogledima ruža za grudu vezanih
u pesmi kiše koja rano umrle narcise oplakuje
u junačkom spevu zumdarača
kad ćeš li svoju namenu izgubiti
kao oštar nož za kalemljenje
u rukama od starosti nemoćnog vrtlara

Prevod: Fehér Illés


2015. június 26., péntek

Szabó T. Anna Bach D-moll kettősversenyének hallgatása közben – Slušajući D-mol koncert za dve violine Bacha

Szabó T. Anna Kolozsvár, 1972. június . –

Bach D-moll kettősversenyének hallgatása közben

A rend. Sodródó felhők rendje, lomboké,
hajló füveké szélben, fergeteg
szirmok hullása, kavargása, nádak
sziszegése, zöld bambuszok
surlása-suttogása, sárga por
körforgása az úton, zivatar
robbanásának rendje, ragyogó
tócsák nyoma a sárban, felfelé
köröző varjak, fecskevillanás
cikcakkos rendje, fraktál-ágakon
levelek fényes erezete, lepkék
hímpora, kígyók pikkelye, halak
egyszerre-fordulása, éhes seregélyek
zurrogó rendje, tücsökcirpelés
szénaszagú és csillagillatú
sokhangúsága, tengeremelő
holdmágnes rendje, szél lélegzete,
hullámrobajlás hangja a sötétben,
vér zúgása a fülben, üveghangcsengők
borzongatása bőrön és gerincen,
fűhegy csiklandozása, zuhanó
fenyőfa döndülése, vad szívverés –
halál után a lélek könnyűsége,
ahogy visszanéz, lát földet és felhőt,
sziromvihart és fényes pocsolyát,
mindent egyszerre tud, test nélkül érez,
forog és mégse szédül, úgy suhan
hogy nincstelenségében lenni se vágyik,
hisz ami volt az lesz is. Ez a rend.
Slušajući D-mol koncert za dve violine Bacha

Red. Red gomilajućih oblaka, krošnji,
u vetru savijajuće trave, vira
opalih latica u vihoru, šuštanja
trščara, šaputanja zelene
bambusove trske, vrtnja
žute prašine na cesti, red
eksplozije oluje, traga sjajnih
lokvi u blatu, prema gore
šestarećih vrana, red krivudavog
odsjaja lastavice, sjajnih žila lišća
na komadićima grana, praha
leptira, krljušti zmija, istovetnih
okreta riba, kreštajući red
ogladnelih čvoraka, višeglasnog
cvrkuta zrikavaca mirisa sene
i zvezda, red mesečevog magneta
koji mora diže, uzdisaja vetra,
loma valova u mraku,
šuma krvi u ušima, jeze zvuka
staklenih zvona na koži i kičmi,
škakiljanja vrha trave, topota
rušenog bora, divlje kucanje srca –
olakšanje duše posle smrti,
kad se osvrće, vidi zemlju i oblake,
kovitlac latica i sjajnu lokvu,
odjedanput sve zna, bez tela oseća,
vrti se ali se ne onesvesti, tako prolazi
da u svojoj neimaštini ni biti ne želi,
pa što je bilo i biće. To je red.  

Prevod: Fehér Illés

2015. június 25., csütörtök

Fabó Kinga Vagy igen – Ili da – Or Yes

Fabó Kinga

Vagy igen

Lenni szomorú üres váza
lenni vázában hervadt virágárus
lenni apró kis mikrofon
lenni felkúszni a vállon
lenni letapogatni titkait
lenni illattá válni a testén
lenni szótlan és ottmaradni
lenni megbújni tenyerén
lenni testében mikrofon
lenni titok
lassú végső és ünnepélyes
lenni fehér és nevetséges
lenni és elmenni
lenni csak úgy és észrevétlen –

Ili da

Biti tužna prazna vaza
biti u vazi uvenula prodavačica cveća
biti sićušan mikrofon
biti na ramenu puzavica
biti doticaj njegove tajne
biti na njegovom telu aroma
biti bez reči i ostati
biti na njegovom dlanu sakriveno
biti u njegovom telu mikrofon
biti tajna
tiha konačna i svečana
biti belo i smešno
biti i otići
biti tek tako i neprimetno –

Prevod: Fehér Illés


Vagy igen

Lenni szomorú üres váza
lenni vázában hervadt virágárus
lenni apró kis mikrofon
lenni felkúszni a vállon
lenni letapogatni titkait
lenni illattá válni a testén
lenni szótlan és ottmaradni
lenni megbújni tenyerén
lenni testében mikrofon
lenni titok
lassú végső és ünnepélyes
lenni fehér és nevetséges
lenni és elmenni
lenni csak úgy és észrevétlen –
Or Yes

To be a sad empty vase
to be a withered flowergirl in a vase
to be a tiny microphone
to be a crawl upon a shoulder
to be a touch of one’s secret
to be become scent his body
to be silent and to remain there
to be a cuddle on a palm
to be a microphone in a body
to be a secret
slow, final and joyous
to be white and foolish
to be and to flee
to be nothing and undetected –

Translated by Gyukics Gábor and Michael Castro



2015. június 24., szerda

Ady András Összeütötték – Sklopili su

Portré: Ady András
Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –


Összeütötték

Elküldtem anyámhoz,
most odafenn van egy
kisebb műhelye, családi
vállalkozás, ha dörög, hallom,
ők melóznak: nagyanyám hordja
a frissítőket és a mind újabb szenet,
nagyapám szörnyen szomjas, de rendületlen
kalapál, hisz rólam van most szó, s anyu
fogóval forgatja, hogy minden oldalról
jó, kellő hő érje a régi, megpattant
lélekdarabot.

Visszakaptam, rajta a mesterek cetlije:
„Rozsda nincs, a csorbulást kifentük,
egyben marad, de nem sokkal jobb.”

2015. június 18.

Sklopili su

Poslao sam majci,
sad negde gore ima
jednu radnju, porodična
radiona, kad grmi, čujem,
oni rade: baka osvežavajuće
napitke i sve noviji ugalj nosi,
ded je neizmerno žedan ali neprestano
čekićem udara, ta o meni je reč, mama
hvataljkom prevrće da napukli
komadić duše sa svih strana
dovoljno topline dobije.

Sa znakom starih majstora mi je vraćen:
„Rđe nema, škrbotine izbrusili,
ostao u komadu, al nije puno bolji.”

18. juna 2015.

Prevod: Fehér Illés