Szente B. Levente Hadd maradjak… – Neka ostanem

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Hadd maradjak…             Hadd maradjak az, Ki voltam, Szükséges fölösleg, Idők hátán tenyered, Bing-bangot játszó óra. Vagy holdra vonyító kutya, Nefelejcs virág az ismeretlen kertben, Szemed sarkában Lopakodó felhő – Kapu, melyen, Ha majd úgy akarod, Emlékeidben örökké Hazatalálsz. Forrás: a szerző

Neka ostanem… Neka ostanem taj Ko sam bio, Nužan višak, Na ramenu vremena tvoj dlan, Sat koji otkucajima se igra. Ili pas koji na mesec cvili, U nepoznatom vrtu nezaboravak, U krajičku tvog oka Oblak što se prikrada – Kapija kroz koju, Ako želiš, U tvojim uspomenama uvek Kući stižeš. Prevod: Fehér Illés

Bari Károly Azt hiszitek – Zar verujete – You Think

Bari Károly Bükkaranyos 1952. október 1. –

Azt hiszitek Azt hiszitek, hogy csak én ácsorgok fényért és szeretetért a város kapuja előtt, én korbácsolom a ziháló szél hátát átkaimmal és üvöltöm az égig kivetettségem siralmait: tizenhat évem nem elég arra, hogy befogadjatok, nem elég arra, hogy fejemről letépjétek a megaláztatás pókhálóit? Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok!

Zar verujete Zar verujete da ispred gradske kapije samo ja isčekujem svetlost i toplinu, kletvama samo ja šibam leđa uzburkanog vetra i samo ja urlam do neba plač prezira: svojih šesnajt godina nije dovoljno da me prihvatite, nije dovoljno da sa moje glave paučinu poniženja otkidate? Izvan gradskih kapija mnogi čekamo da nam podarite monete poverenja! Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.romapage.hu/article204-BARI-KAROLY  

Azt hiszitek Azt hiszitek, hogy csak én ácsorgok fényért és szeretetért a város kapuja előtt, én korbácsolom a ziháló szél hátát átkaimmal és üvöltöm az égig kivetettségem siralmait: tizenhat évem nem elég arra, hogy befogadjatok, nem elég arra, hogy fejemről letépjétek a megaláztatás pókhálóit? Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok!

You Think You think it’s only me standing about for light and for love before the port of the city, I thrash the panting wind’s back with my curses and roar to the sky the laments of my being outcast: are my sixteen years not enough for you to accept me, not enough for you to rip off from my head the cobwebs of humiliation? There are many of us waiting outside the ports for you to present us with coppers of your confidence. Translated by N. Ullrich Katalin

                                                                          Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Bari_K%C3%A1roly-1952/Azt_hiszitek/en 

 



Kőhalmi Ildikó Gyertya vagyok – Sveće sam

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Gyertya vagyok Gyertya vagyok. Ha elégek, viasztengerré enyészek. Hajó vagyok viaszvízen; vitorlámon arcod viszem. Arcod vagyok, ha meguntam, hogy a saját tükröm bújjam. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki keresgél a sötétben, sötétséggel mint vesződjek, gyertyául kihez szegődjek?

Sveće sam Sveće sam. Ako izgorim u more voska se pretvorim. Lađa sam na tečnom vosku; tvoje lice nosim na jarbolu. Tvoje lice sam, ako zamara, pa u vlastitom ogledalu moje lice me promatra. Ogledalce moje, ogledalce moje, reci mi u mraku ko šta traži, šta mi briga ako je i mrak, kao sveće kome da dam sjaj? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.netversfeszt.hu/2009/varoterem2009/_koltok/kohalmi.htm

 



Paál Marcell Hesperus Magány – Samoća

Paál Marcell Hesperus Kazincbarcika 1972. 05. 23.–

Magány Van, hogy új kapuk nyílnak, Várj… csak egy tárul fel, és az nem nyikorog. Van, hogy tested ellátva a véred elárul, kifelé törne, de visszanyomod. Van, hogy dermedten állsz és magadból nyitnál aranyveretes termeket, de nem találsz kulcsot és hiába már, ki nyitni tudna, az elveszett.

Samoća Desi se da se šire nove kapije, Čekaj... samo jedna se otvara i ta ne škripi. Desi se da snabdevši telo krv te izdaje, izbila bi al ti potisneš. Desi se da ukočeno stojiš i  od sebe bi pozlaćene odaje otvorio, ali ključa nigde i već je uzalud, što bi te otvorio, izgubio se. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=425239390995846&set=p.425239390995846&type=1&theater

Ady András Lencsék – Leća

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Lencsék

Úgy látszik: élek!
Ha innen nézem, ha a te szemeddel, az eredmény ugyanaz:
egy pillantás, kis kölcsön-dioptria, s a nagy, közös látómező,
fordított állású, kicsinyített képében, szétbogárzó pontokból
egységgé társítva tényleg szerepelek.
Láttatsz, tehát létezek.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=43441

Leća

Izgleda: živim!

Ako odavde gledam, ako s tvojim očima, isti je rezultat:

jedan pogled, mala posuđena dioptria i velik zajednički vidokrug,

u njenoj obrnutoj, umanjenoj slici, iz raspršenih tačaka ujedinjeno

stvarno sam prisutan.

S tobom gledam, dakle postojim.

Prevod: Fehér Illés

Répás Norbert A halálos csönd énekes madara – Ptica pevačica mrtve tišine

Répás Norbert Komárom 1969. január 9. –

A halálos csönd énekes madara                                      „Jött, és itt maradt                                      Belül a szívemben,                                     Mint zöld citromhéj,                         Olyan ez a nagy keservem.”               La pena/A bánat, Manuel Machado                    (1874, Seville – 1947, Madrid)               Némán bámullak. A billentyűkön bukdácsoló puha ujjbegyeid érintésére megrezdülnek a húrok, lelkünkben zümmög a tavasz, szívem nyugtalan morajlása ringó mosolyszirmaid szerelmes hullámokba fonja.               Szemedben Tejút születik. Tekinteted felhőként járja át lángoló érzéseim erdejét, hogy fáinak rügyező koronáját harmattól csapzott ágakkal szakítsa avarba és ledér ábrándfüveim vízcseppekkel hozza zavarba.                 Patika vagy a némasághoz! Fülledt nyári éjszakán is szótlanul zúzod a csendet, Hozzád írott leveleim hangtalanul epednek Érted!2? és a visszhangzó nesztelenség rejtett titkom lapjait lebbenti iskolák, osztályok közt szanaszét.                 Csapzott hajjal rovom köreim. Az óra a falon hajnal ötöt nyög, a főhadnagy szájából rekedten dől a füstölgő szitok, közben azon tanakodom, melyik tükör rakható össze még álmaim hajnali cseréphabjából s melyikre szálljon a sötétség?                 Az utolsó levél hullik lábad elé. De Te érzelmeim erdejében a Hyperion tetején fészkelsz mint az örök vonzalom énekes madara, szemedben még most is látom a Tejutat és azt a csillagot, mely a lelkünkbe költözött és mindkettőnket beragyog. 1993. május 4.-én Forrás: a szerző

Ptica pevačica mrtve tišine                                           „Došla i ostala                                   Unutra u srcu mom,                             Kao zelena kora limuna,                           Takva mi je ogromna bol.”                     La pena/ Bol, Manuel Makado                     (1874, Sevilja – 1947, Madrid)               Nemo te promatram. Na tipkama spoticajući dodir tvojih mekanih vrhova prstiju zatitraju žice, u našim dušama proleće šušti, nemirno lupanje moga srca latice tvog lelujavog osmeha u ljubavne valove plete.               U tvom oku Kumova slama se rađa. Tvoj pogled poput oblaka prelazi preko šume mojih osećaja da sa pupoljcima punih krošnji od rose razbarušene grane otkine i na šušanj baci i rauzdane vlasi trave moje mašte sa kapima vode uznemiri.               Apoteka si za nemost! I tokom sparnih letnjih noći tišinu nemo zdrobiš, moja Tebi pisana pisma nemo čeznu za Tobom!? i odjek nečujnosti liktove mojih skrivenih tajni među školama, razredima rasprši.             Rasčupanom kosom pravim krugove. Sat na zidu jutarnji pet sati otkucava, dok iz usta poručnika zadimljene psovke promuklo izviru o tome razmišljam, iz komadića crepova mojih snova koje ogledalo se da još sastaviti i mrak kojeg da pokrije?               Poslednji list pada ispred tvoje noge. Ali Ti u šumi mojih osećaja na vrhu Hiperiona ugnezdila kao ptica pevačica večne privlačnosti, u tvom oku još uvek Kumovu slamu i onu zvedu vidim koja se u naše duše uselila i nas osvetljava. 4. maj 1993. Prevod: Fehér Illés



Danja Gašpar Kad mi nedostaješ – Amikor hányzol

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Kad mi nedostaješ zbog tebe po pravilu uvijek samujem na tamnoj strani mjeseca odavno već tako ostajem budna i kad svi ostali bude sebe u uspomenama ja grlim jastuk čežnjom iščekujući te dok se ova soba vrti oko osi mene ne želeći ispustiti iz ozidanih šaka moja vrata su još uvijek zatvorena sva od stakla i može ih razbiti samo tvoj glas u dolasku ako se pokorim prvom načelu pripadnosti žena sam svog čovjeka i lučno se savijam u njegovim rukama spremna za odstrel taj čin prvi i posljednji put svim zabludama da bih obrisala pokoravam se jer utamničenom jutru noć sprema iznenađenje liči na malenog psića i vrlo je moguće da mjesec ostane izlizan zbog svoje ljepote mogla bih umrijeti tako u krevetu bez stranica ljuljajući se na pola puta između poda i plafona potpuno razbuđena od nesanice i sama od samoće djeleći se baš isto onako kao kad se izgubim zasanjana tek polovično u tvojim rukama

Amikor hányzol miattad vagyok magányos a hold sötét oldalán régóta virrasztok és mikor mindeki ébred én emlékeimmel téged vágyakkal tele várva a párnát ölelem a szoba saját tengelye körül forog a befalazott ökölszorításból nem akar engedni üvegből készült ajtóm még mindig be van zárva csak jöttödet jelentő hangod képes darabokra törni ha alávetem magam az elvbeni összetartozásnak feleség vagyok és uram kezei közt az elmúlásra felkészülve vergődök hogy ezzel a tettel egyszer s mindenkorra kitöröljem tévedéseimet engedelmeskedek mert a bebörtönzött reggelnek az éj készít meglepetést kiskutyára hasonlít és valószínű szépsége miatt a hold lesz elnyűtt így meg tudnék halni oldalak nélküli ágyban a padló és mennyezet között hintázva a virrasztástól éberen egyedül az egyedülléttel éppen úgy kettéosztottan mint mikor félig karjaid között elszenderedve utat tévesztek Fordította: Fehér Illés