Keresés ebben a blogban

2015. október 10., szombat

Ady András Hajót a csónakhoz! – Uz čamca lađu!

Portré: Ady András
Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Hajót a csónakhoz!

ha éppen bolondos-követelőn
szétszeretsz, tudod, olyan az,
mintha óceánként nem érdekelne,
hogy én mindössze egy csónak
vagyok, ilyen hosszú hullámháti
utazásra képtelen, csak süllyedésben
jártas, csupán hánykolódóan
törékeny; ha viszont együttalszunk,
kikötő vagy, nyugodt víz, mely nem
dobál, csak tükrözi kiváróan, miként
épít pár száz álom tengerbíró bátor
hajót alám, nekem,

körülöttem
Uz čamca lađu!

ako baš šašavo-zahtevno
me u ljubavi rastaviš, znaš,
to je tako, kao da poput okeana
ne bi te zanimala da sam svega
jedan čamac, nesposoban na takvo
dugačko putovanje na valovima,
vičan samo u tonenju, lomljiv
u prevrtanju; ali kad zajedno snivamo,
luka si, smirena voda, koja ne baca,
tek isčekujući odražava, kako stotinu
snova čvrstu hrabru lađu grade
ispod mene, meni,

oko mene

Prevod: Fehér Illés

2015. október 9., péntek

B. Kiss Tamás A fogkefe – Četka za zube

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

A fogkefe

Édesanyám emlékére, élt 2013-ig

Gyerekkoromban egyszer megkérdezte,
mostam-e fogat.
Mondtam, igen.
Megmutatta a száraz fogkefémet.
Azóta nem hazudtam.

Csepel, 2014. január 9.

Četka za zube

U spomen moje majke, doživela 2013.

Jednom u doba detinjstva upitala,
dal sam oprao zube.
Odgovorio, da.
Pokazala moju suhu četku za zube.
Lagao nisam od onda.

Čepel, 9. januar 2014.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző


2015. október 8., csütörtök

Cseke Gábor Síró-kacsintó Mária – Plačna-šerna Marija

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Síró-kacsintó Mária

Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:
sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.


Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér
előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.


Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni
könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,


nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott
jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.


Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett
huncut fény szikráját lobbantotta felém:


míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,
cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.


Egy korzón forgolódtam gondolatban,
hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,


ámde hiába – valahány arcban
én csak egyet láttam kacsintani: Őt.


Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,
hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,


a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,
én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,


amint életet kínál éhező fiának,
kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,


kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:
sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!


Csíkszereda, 2015. szeptember 27.

A Koholt mesék című, készülő versciklusból.



Plačna-šerna Marija

Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:
plače Sveta Devica dok deteta hrani.

Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije
sustiže sudba, ko može neka sa spasi.

Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,
ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,

nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,
samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.

Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge
prema meni vragolastu iskru svetla bacila:

dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,
krasna pojava na mene saučesnički namignula.

U mislima, gde su lepojke vrvele,
na nekom šetalištu se kretao,

ali zalud – u svakom licu
samo jedan mig video: Njeno.

Od onda bilo kako mi je život prolazio,
verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,

legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,
a samo jedna živahna majka mi je u sećanju

kako na grudima prozirnu, mekanu
svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,

njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:
milost deliš smešeći-plačući!

Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.

Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.

                             Prevod: Fehér Illés

2015. október 7., szerda

Tóth István Lecke – Zadatak

Portré: Ady András

Tóth István - Tóth István emléktábla
Tenkegörbed, 1923. október 25. – Marosvásárhely, 2001. szeptember 16.


Lecke

A földtől és a házaktól tanulj:
nem bólintnak, nem szólnak semmit ők,
csak ajtót nyitnak szótlanul
a kopogtató életek előtt.

Zadatak

Uči od zemlje i konaka:
ne klimaju, ništa ne kažu,
samo šutke otvaraju vrata
ispred onih koji pokucaju.

Prevod: Fehér Illés

2015. október 6., kedd

Szilágyi Domokos Szerelmek tánca – Ples ljubavi

Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Szerelmek tánca

hazafelé menet szeretnél ilyen otthoni meleget
mint a mai éjszakáé
egybefonódott testek melege
szem melege
lásd így kellene tudnunk megérteni ahogy ölelni tudunk
mert több vagyunk mint a megkívánás
               pördül a szél
               táncol a szél
               vijjog a szél
                         ne félj
                         ne félj
ölelésem boldog erőit tebenned tovább álmodom
          tebenned tovább érlelem
nem suhanhat el nyomtalanul fejünk fölött az értelem
          szerelmes tüzek táncán
               ujjong az ég
          amint elmentél megláttalak egészen
búcsúzó zsebkendőjük lengetik künn a hópihék


Ples ljubavi

prilikom povratka kući bi voleo takvu udobnu toplinu
kao ove noći
toplina isprepletenih tela
toplina oka
vidiš ovako bi trebali razumeti se kao što grliti znamo
jer od same žudnje smo više
              okreće se vetar
              pleše vetar
              zavija vetar
                    ne boj se
                    ne boj se
sretnu snagu mog zagrljaja u tebi dalje sanjam
          u tebi dalje sazrevam
iz naših glava razum bestraga nije nestala
          nebo na plesu vatrene ljubavi
               od ushićenja klikće
          čim si otišla u celini sam te video
vani pahuljice snega maramicama oproštaja mašu


                             Prevod: Fehér Illés

2015. október 5., hétfő

Vajdics Anikó Álomajtó – Vrata snova

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  


Álomajtó

B. Kiss Tamásnak 55. születésnapjára 

Csillagkapuk az ajtók. Álomvilágokat kötnek össze.
Kilépek az egyikből, besétálok a másikba. Lelépek.
Átlépek. Ide-oda közlekedem. Az egyikben könyvekkel
telezsúfolt, idegen lakásban kerengek. Férfiak ácsorognak
benne. A kezükben talpas pohár. A pohárban ragacsos,
fekete folyadék. Meleg van. Súlyos kérdésekről vitatkozunk.
Hogy mi legyen a világgal. Ki teremtsen benne világosságot.
És ehhez hasonlókról. Nem értek velük egyet, és nem tűnnek
túl meggyőzhetőnek, hát lelépek. Van is itt egy ajtó. Egy másik
világba vezet. Üres lépcsőházban kisgyerek ücsörög. A lépcső
alján játszik a hideg kövön. Egy léggömb nyúlványait ütögeti
olyan magárahagyatottan, hogy nézni is alig merem.
Óvatosan lépek oda hozzá. Megérintem. A karomba veszem.
Meglep, milyen könnyű. Finom és vékony, szinte átlátszó a bőre.
A keze puhán a nyakam köré fonódik. Arca az arcomhoz simul.
Hány éves vagy, kicsim, kérdem tőle. Három éves, feleli, ma van
a születésnapom. Három éves, nézek rád jelentőségteljesen.
Mert akkor már ott állsz te is ötvenkét évvel később vizes
pohárral a kezedben. A pohárban kristálytiszta, fénylő folyadék.
Ott állsz az ajtóban. Két világ határán. A karomban a gyerek.
A keze a nyakam körül. Az arca az arcom mellett. Három éves.
Nem merem magamhoz szorítani. Olyan törékeny.


Vrata snova

Za 55. rođendan Tamaša B. Kiš

Vrata su zvezdane kapije. Svetove snova spajaju.
Izlazim iz jednog, ulazim u drugi. Silazim.
Prelazim. Amo-tamo koračam. U knjigom punom,
nepoznatom stanu se vrtim. U njemu muškarci
tumaraju. U rukama sa peharima. U peharima lepljiva,
crna tekućina. Toplo je. O sudbonosnim temama raspravljamo.
Šta da bude sa svetom. Ko da u njemu svetlost stvori.
I još o sličnim. Ne slažem se s njima, niti ima izgleda
da ću ih ubediti, pa odlazim. I tu su neka vrata.
U drugi svet vode. U praznom stubištu dete sedi. Na zadnjoj
stepenici na hladnom kamenu se igra. Tako tiho, samotno
udara produžetke nekog balona da ga jedva smem pogledati.
Oprezno mu prilazim. Dotaknem ga. U naručje uzimam.
Iznenađujuće je lagan. Koža mu je fina, tanana, skoro prozirna.
Sa rukama mi vrat mekano obavija. Uz moje lice se priljubio.
Koliko imaš godina, malecki moj, pitam ga. Tri, odgovara,
danas mi je rođendan. Tri godine, gledam ga začuđeno.
Jer tad već pedesetdve godine kasnije sa čašom vode u ruci
i ti tamo stojiš. U čaši kristalna, bistra tekućina. U vratima
stojiš. Na granici dva sveta. Deteta držim u ruci. Rukama mi
vrat obavija. Njegovo lice je pored mog. Tri godine ima.
Ne smem ga prigrliti. Toliko je nežan.

                             Prevod: Fehér Illés




2015. október 4., vasárnap

Eörsi István Szerepek – Uloge

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.



Molnár Imre: Maszka – Maska

Szerepek

Lehetséges szerepeim közül
a kölyökét csak maszkkal játszhatnám már,
ami feszélyez s Don Quijote sem megy
amióta megettük Rocinantét
és bedőltek a szélmalmok, viszont
a donjuani szerepkörre még
rátermett volnék noha termetem
nem elég sudár és hibádzik az üstök -
forradalmár is lettem volna de
a darabból a szerepet törölték,
marad még a bohóci lehetőség,
de sajna felszökött a rizspor ára,
nem kapok foltot pepita gatyámra
s vidám szögek villognak a porondon
hol kézenjárok és bukfencezek.

Uloge

Od mogućih mojih uloga
derana bi samo s maskom mogao odigrati
što me sputava a od kad smo Rosinanta
pojeli ni Don Kihot ne prolazi
i vetrenjače su se srušile, međutim
donžuanska uloga bi mi
pristala mada stas mi nije
dovoljno vitak te fale vlasi –
postao bi i revolucionar
ali uloga je brisana,
preostaje mogućnost pajaca
al povećana je cena rižinog praha,
ne dobivam fleku na karirane gaće
i u areni gde človito hodam i
premećem se veseli ekseri svetlucaju.

Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: Maszkok – Maske