Bátai Tibor Mégis: te [diákszerelem] – Ipak: ti [đačko ljubavi]

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Mégis: te [diákszerelem] Addig nem engedted, hogy közelebb jöjjek: egy karnyújtás mindig elválasztott tőled. Az a nyári este. A ránk borult égbolt. Az elérhetetlen akkor, ott, enyém volt. A hajad illata. Fény a pupilládon. Hitetlenkedésem. Beleborzongásom. Én rontottam el, és te voltál, ki hagytad. Karnyújtáson belül tűnhettem pimasznak – mert határtalanul bizonytalan voltam, tudni akartam, a határ nálad hol van. Ott volt, hol gondoltam, de azt nem sejtettem,  hogy átlépnem rajta jóvátehetetlen – bűnnél is több – hiba. Így kerültem újra,  immár véglegesen karnyújtáson túlra. Esdeklés hiába. Majd árulás, ármány, hogy egy szatellit a bolygóról leválván önmaga pályáján keringhessen végre. S mégis: te löktél a csillagközi térbe.

Ipak: ti [đačko ljubavi] Da ti se približim, dotad nisi dozvolila: od tebe neka prigoda uvek me je odvojila. Ono letnje veče. Na nas sagnuto nebo. Tamo, tada moje je bilo nedostižno. Miris tvoje kose. Sjaj u zenici tvoga oka. Moje zadrhtavanje. Neverica moja. Ja sam pokvario, a ti si bila ta, koja je dozvolila. Unutar neke prigode sam drzak bio možda – jer bio sam bezgranično nesiguran, hteo sam znati, gde je kod tebe granica. Bila je tamo, gde sam mislio, al nisam slutio da je prekoračenje nepopravljiva – više je i od greha – greška. Opet sam tako, sad već konačno, izvan neke prigode ostao. Uzaludno je preklinjanje. Pa izdaja, zavera, da jedan satelit odvajajući se sa jedne planete konačno na vlastitom putanju kružiti počne. Ipak: ti si me gurnula između zvezde. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/igyirunkmi/batai-tibor-megis-te-diakszerelem



Standovár Ágota Fénytörés – Lom svetlosti

Standovár Ágota Pécs 1961. április 17. –

Fénytörés azt hiszed nélküled  muránói figuraként csillogok de vattaként ölel körbe a korábban volt otthon álmomban szikrázom bontom fel a színeket meghasít minden hajnal

Lom svetlosti veruješ da bez tebe poput figure iz murana sjajim ali prijašnji dom moj poput vate me optoči u snu iskrim boje rastvaram svaka zora me para Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/3759-standovar-agota-versei-fenytores-dobozolok-akar-az-emlekezofem



Timár Judith Végtelen – Beskraj

 

Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30. –

 

 

Végtelen   Végtelen... Csak egy talpalatnyi helyet kérek életedben. Nem többet! Épp elegendő, hogy megpecsételd lelkem, s belém mard a megközelíthetetlenségedet. Szét hull bennem a ki nem mondott szó. Minden egyes betű! Bennem koppan, s fáj a megfoghatatlanságod. Jelzi az idegvégződéseimben azt a pillanatot, ahogy belehalt karjaidban hagyott illatom.

Beskraj   Beskraj… Samo mesto veličine pedalja tražim u tvom životu. Ne više! Dovoljno je da zapečatiš moju dušu i tvoju nepristupačnost u mene usadiš. Neizgovorena reč u meni raspada. Ama baš svako slovo! Odzvanja i boli tvoja neuhvaćenost. U mojim nervnim završecima označava onaj tren, kad se u tvom zagrljaju ostavljen miris moj uspokojio.    Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://timarjudith.blogspot.rs/2015/12/vegtelen.html



Bánki Éva Wittgenstein-ház – Kuća Vitgenštajnovih

 

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

 

 

Wittgenstein-ház

 

Lift, tizedik emelet, egymásra dobált csomagok.
Mikor visszajössz a nyaralásból, a nyitott ajtók között
rendetlenséget kell csinálnod, hogy egészen ne légy
egyedül. Hans, Hermine, Rudi, Paul, Margaret:
ők a testvéreim. Valamikor itt lakott velem a húgom is,
de elköltözött.

 

„Gazdagság és ízlés a zenei élet
gyújtópontjává tette a Wittgenstein-házat”,
erre még jól emlékszem. Szeretkezésen, tűnődésen
kívül személyem személytelen, a filozófiához
semmi közöm sincs természetesen. „Hadd legyek olyan,
amilyennek szeretnék látszani”, nyilatkozta Madonna
a Mindhalálig szőke című filmben. És ha rám kerül a sor,
én is schlagfertig leszek, zokogni és ordítani
a szülőszobában, átváltozásom közben is személyesen.

 

Láttalak a trónörökösök városában
1914 elején. Még ártatlan megfigyelő voltam.
Szél és tavasz lobogott mindegyik utcában,
húgommal a felismerés jelei nélkül fordultunk utánad.

 

Az átváltozások kórházaiban összecserélődnek
anyák és gyerekek. De minden véletlen
biológiailag szükséges, ezért az a fontosabb,
amit már megérthetek, mert megtörtént velem.
Az első huszonhat év, amit hosszú betegségben
Töltöttem: neurózis, fáradtság, hamisan összeszőtt
Tények, hogy elhiggyem, hogy élek, eléggé élek
Ahhoz, hogy éjszakánként elaludjak a többiekkel.

 

A háború előtt még játszottam.
De ma már a fehér és fekete billentyűk sorát,
az emberi világban összetört hangokat
ujjaimmal nem érem át.
Ülök előttük és közöttük.
És ez új összefüggéseket teremt.

 

Forrás: http://bankieva.hu/egyeb/versek/

 

 

Kuća Vitgenštajnovih

 

Lift, deseti sprat, nabacani paketi.

Kad se sa letovanja vraćaš, između otvorenih vrata

moraš napraviti nered da ne bi bio potpuno

sam. Hans, Hermina, Rudi, Margareta: braća i sestre su mi.

Nekad je i moja mlađa sestra sa mnom stanovala,

ali se odselila.

 

„Zbog bogatstva i istančanog ukusa

kuća Vitgenštajnovih postao je centar muzičkog zbivanja“,

na to se još dobro sećam. Osim vođenja ljubavi, razmišljanja

moja ličnost je bezlična, naravno nemam nikakve

veze sa filozofijom. „Neka budem takva,

kakvu bi volela da me drugi vide“, izjavila je Madona

u filmu Zauvek blonda. I ako ću ja biti na redu,

i ja ću biti šlagfertig, u kupaoni jecati i

vrištati, lično i tokom vlastitog preobražaja.

 

Početkom 1914. u gradu prestolonaslednika

sam te videla. Još sam nedužna promatračica bila.

U svakoj ulici vetar i proleće je vijorio, sa svojom mlađom sestrom

bez znakova prepoznavanja smo se okretali za tobom.

 

U bolnici preobražaja majke i deca

se zamenjuju. Ali svaka slučajnost je

biološki potrebna, zbog toga je važnije,

šta mogu još doživeti, jer sa mnom se dogodilo.

Prvih dvadesetpet godina, koje sam u dugom bolovanju

Provela: neuroza, umor, lažno sastavljene

Činjenice, da poverujem da živim, dovoljno sam živa za to

Da tokom noći zajedno s drugima zaspim.

 

Pre rata još sam svirala.

Ali danas niz belih i crnih tipki,

u ljudskom svetu slomljene glasove

prstima više ne mogu dohvatiti.

Ispred i među njima sedim.

I to nove odnose stvara.

 

Prevod: Fehér Illés

 

 

Wittgenstein-ház   Lift, tizedik emelet, egymásra dobált csomagok. Mikor visszajössz a nyaralásból, a nyitott ajtók között rendetlenséget kell csinálnod, hogy egészen ne légy egyedül. Hans, Hermine, Rudi, Paul, Margaret: ők a testvéreim. Valamikor itt lakott velem a húgom is, de elköltözött.   „Gazdagság és ízlés a zenei élet gyújtópontjává tette a Wittgenstein-házat”, erre még jól emlékszem. Szeretkezésen, tűnődésen kívül személyem személytelen, a filozófiához semmi közöm sincs természetesen. „Hadd legyek olyan, amilyennek szeretnék látszani”, nyilatkozta Madonna a Mindhalálig szőke című filmben. És ha rám kerül a sor, én is schlagfertig leszek, zokogni és ordítani a szülőszobában, átváltozásom közben is személyesen.   Láttalak a trónörökösök városában 1914 elején. Még ártatlan megfigyelő voltam. Szél és tavasz lobogott mindegyik utcában, húgommal a felismerés jelei nélkül fordultunk utánad.   Az átváltozások kórházaiban összecserélődnek anyák és gyerekek. De minden véletlen biológiailag szükséges, ezért az a fontosabb, amit már megérthetek, mert megtörtént velem. Az első huszonhat év, amit hosszú betegségben Töltöttem: neurózis, fáradtság, hamisan összeszőtt Tények, hogy elhiggyem, hogy élek, eléggé élek Ahhoz, hogy éjszakánként elaludjak a többiekkel.   A háború előtt még játszottam. De ma már a fehér és fekete billentyűk sorát, az emberi világban összetört hangokat ujjaimmal nem érem át. Ülök előttük és közöttük. És ez új összefüggéseket teremt.

Kuća Vitgenštajnovih   Lift, deseti sprat, nabacani paketi. Kad se sa letovanja vraćaš, između otvorenih vrata moraš napraviti nered da ne bi bio potpuno sam. Hans, Hermina, Rudi, Margareta: braća i sestre su mi. Nekad je i moja mlađa sestra sa mnom stanovala, ali se odselila.   „Zbog bogatstva i istančanog ukusa kuća Vitgenštajnovih postao je centar muzičkog zbivanja“, na to se još dobro sećam. Osim vođenja ljubavi, razmišljanja moja ličnost je bezlična, naravno nemam nikakve veze sa filozofijom. „Neka budem takva, kakvu bi volela da me drugi vide“, izjavila je Madona u filmu Zauvek blonda. I ako ću ja biti na redu, i ja ću biti šlagfertig, u kupaoni jecati i vrištati, lično i tokom vlastitog preobražaja.   Početkom 1914. u gradu prestolonaslednika sam te videla. Još sam nedužna promatračica bila. U svakoj ulici vetar i proleće je vijorio, sa svojom mlađom sestrom bez znakova prepoznavanja smo se okretali za tobom.   U bolnici preobražaja majke i deca se zamenjuju. Ali svaka slučajnost je biološki potrebna, zbog toga je važnije, šta mogu još doživeti, jer sa mnom se dogodilo. Prvih dvadesetpet godina, koje sam u dugom bolovanju Provela: neuroza, umor, lažno sastavljene Činjenice, da poverujem da živim, dovoljno sam živa za to Da tokom noći zajedno s drugima zaspim.   Pre rata još sam svirala. Ali danas niz belih i crnih tipki, u ljudskom svetu slomljene glasove prstima više ne mogu dohvatiti. Ispred i među njima sedim. I to nove odnose stvara.   Prevod: Fehér Illés

 

 

 



A. Túri Zsuzsa Rövid – Kratak

 

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

 

 

Rövid   Sárga nyárban, ezüst télben, Napsütésben, jégverésben, Hóviharban, fagyba zártan, Úton voltam, mégis vártam.   Csipkés télben, tüzes nyárban, Jártam száz ország porában, Megtisztultan, csendbe zártan, Csupaszon hazataláltam.

Kratak   U žutom letu, srebrnom mrazu, Sunčanom sjaju, gradu, Mećavi, zimi, na cesti sam bila, Koračala, ali i čekala.   U čipkastoj zimi, užarenom letu, Preko bezbroj država gutala prašinu, Pročišćeno, zatvoreno u tišinu, Razgolićeno našla svoju kolibu.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: a szerző



Szentgyörgyi László Egészen más – Sasvim drugo

 

Szentgyörgyi László

 

 

Egészen más   A kitaposott útról jól tudni, hová vezet.   Kitaposott úton járni nem gyötrelem, nem élvezet: csak megszokás.   A járatlan útról sem tudni, hová vezet.   Rajta járni egészen más.

Sasvim drugo   Utabana staza, zna se, kuda vodi.   Na utabanoj stazi hodati nije patnja, nije užitak: tek je navika.   Neutrta staza kuda vodi, ne zna se.   Sasvim drugo je na njoj hodati.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=48954