Keresés ebben a blogban

2016. július 9., szombat

Birtalan Balázs Két vélemény – Dva mišljenja


Képtalálat a következőre: „birtalan balázs”

Birtalan Balázs
Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.
 
Két vélemény

– És mi arra születtünk,
hogy (...) játsszunk még tovább,
játsszunk még tovább!

– Nem.

Dva mišljenja

– I rođeni smo zato
da (…) još dalje igramo,
još dalje, igrajmo!

– Ne.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://birtalan.blogspot.rs/





Csata Ernő Korrobori – Korobori


Képtalálat a következőre: „csata ernő”

Csata Ernő Gyergyócsomafalva, 1952. február 25. –


Képtalálat a következőre: „korrobori”


Korrobori*

…őserdők vonagló favágói

„Örülj és vigadozz Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te rád is rád 
kerül a pohár, megrészegedel és
meztelenkedel.”

Jeremiás siralmai, 4:21, Biblia,
Károli Gáspár, Budapest,1990.

Muzsikáljatok Földanya lányai!
A korroboriba bele fogunk halni.
Muzsikáljatok a gyönyörű erdőkben,
mit évmilliók türelme formált remekbe,
hol lombok közt rezeg még az ősi térzene
s a fák levelei remegve zizegnek a fényre.
Itt, az érzéki, tüzes szerelem-gyűlöletben,
a susogó levelű fák alatt, utálva, vágyva,
ropjuk a szerelmi táncot rogyásig,
amíg ránk nem borítja leplét
Tündérkert tűnő homálya.
Űzzük a táncot eszméletlen kéjjel,
egymást belefojtva szennybe, mocsokba,
szívünkből csorduljon a szerelem,
testünkből a gyáva lét, e fájdalmas táncban,
szálfalánykák gyökerén, hörgő vonaglásban.
Emlékerdős jövőnk csalóka délibábjai,
ropjuk a táncot rogyásig, a végső kimúlásig,
amíg dühödt férfiak, kínzó bosszúvággyal,
összetörik a hangszert, megfojtják a zenészt,
az őrült vitustáncban.

(2016)

*Ady Endre: Korrobori (Nyugat, 1917)

Korobori*

…trzajuće drvoseče prašuma

“Raduj se i veseli se kćeri Edoma, 
 ti koja na zermlji Uza stanuješ,
jer čaša i tebe čeka, opićeš se i
razgolićeš.”

Jadanja Jeremija, 4:21, Biblija,
Prema prevodu Gašpara Karolija.

Svirajte kćeri Majke Zemlje!
Umrećemo u koroboriu.
Od milijuna godina strpljenja savršeno
formiranim prekrasnim šumama svirajte,
gde drevna muzika među krošnjama titra
a lišće prema svetlu drhtajući šušti.
Tu, u čulnoj, plamtećoj mržnji ljubavi,
ispod romora stabala, gnušanjem, žudnjom
do iznemoglosti igrajmo igru ljubavi,
sve dok nas prolazna tama
Vilinske bašte velom ne prekriva.
Besvesnom nasladom jurimo ples,
jedan drugog u kal, u blud gušimo,
u tom bolnom plesu, na korenima vitkih deva,
u zadihanom trzanju, neka potekne
iz srca ljubav, iz naših tela beda postojanja.
Varne obmane naše sećanjem pune budućnosti,
do iznemoglosti igrajmo igru, sve do kraja,
dok besni muškarci mučnom kivnošću
u suludoj vidovici
ne razbiju instrumente, zadave muzičare.

(2016)

*Endre Adi: Korobori (1917)

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=52290


Képtalálat a következőre: „korrobori”




2016. július 8., péntek

Bogdán József Másnap – Prezdan


Képtalálat a következőre: „bogdán józsef”

Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –

Másnap

Csak a másnapok ne
lennének, amikor igyekszel
feljelenteni magad, és szeretnéd
mindörökre kigumizni
áruba bocsátott arcodat.

Csak az aznapok ne
lennének – óvatosan lépdelsz,
mint egy jégtöltésen, belső
jégverésben, és észrevétlenül
nagykorúvá vedlik benned Júdás.

Prezdan

Samo da prezdani ne
postoje, kad pokušavaš
sebe zaboraviti i voleo bi
zavek svoje na prodaju
stavljeno lice izbrisati.

Samo da oni dani ne
postoje – oprezno koračaš,
kao na dolmi od leda, nutarnjoj
tuči i neprimetno u tebi
Juda u punoletnog se mitari.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://szorosko.eu/2012/09/bogdan-jozsef-versei/


2016. július 7., csütörtök

Sebestyén Péter Kísértések – Iskušenja

Stojičić, Milenko portréja

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -


Kísértések

Pedig mondom és mondom és mondom:
   kiszáradt folyóágyban, itt, belül,
   nincsen sodrás. Mint egy rontom-bontom
   vízihulla: felpuffad, nem merül.  

   És még? Összevarrva a szájszélek.
   Selyem-anyag a lét; egy széthasadt
   ing a tárgy. Nincs történet. Már félek.
   Már nyílik és tágul.Végolvasat.
Iskušenja

Pa kažem i kažem i kažem:
   u isušenom koritu reke, tu, unutra,
   nema brzaka. Kao do đavola jedno
   truplo u vodi: nadme se, ne tone.

   I šta još? Usne su sašivene.
   Postojanje je svilena materija, a predmet
   pocepana košulja. Priče nema. Već se bojim.
   Već se otvara i širi se. Konačno čitanje.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

B. Kiss Tamás Sivatag – Pustinja

Képtalálat a következőre: „b kiss tamás”
B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –


Sivatag

Szomjaztunk megértő szavakra.
Nem volt erőnk kimondani. 
Pustinja

Žedneli smo za rečima razumevanja.
Nismo imali snage izgovoriti.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=714155375322272&set=a.567916309946180.1073741827.100001834493058&type=3&theater

2016. július 6., szerda

Wanek Judit-Klára Legbizalmasabb – Najprisnija

Képtalálat a következőre: „wanek judit-klára”

Wanek Judit-Klára Szatmárnémeti, 1962. március 22. – 


Legbizalmasabb...

talán az a csend...
ismeretlen léttérbe
visszahúzódó
akarat, ki nem mondott
szó, hang nélküli dallam...

Najprisnija…

je možda ona tišina…
u nepoznat prostor bivstvovanja
povlačena
želja, neizgovorena
reč, bezglasna melodija…

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2016. július 5., kedd

Zajácz Edina Hogy lehajolj hozzám – Da se do mene sagneš

Képtalálat a következőre: „zajácz edina”
Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

Hogy lehajolj hozzám

Összeszorított foggal viselem
a nesztelenséget,
nem a vágyottat,
nem is a holtak ajkán bimbózó gyümöcsfákat,
hanem azt a rettegett, nyomorúságos
magányt, amelyben mindig nélküled érek haza,
farkasszemet nézve egy öregasszonyos,
előttem negyedmosolynyi világgal.
Át kellene írni valamit!
Talán a felelősséget a vállamon,
vagy átrendezni egymáshoz szóló hangjaink
torkunkban rekedt gyémántberakásait.
Akkor megváltozna az a tényszerű birtokviszony,
melyben nekem jutnak a kialvatlan szemkarikák,
és te, súlyos léptű isten
többé nem szégyellnéd az alázatos mozdulatot,
hogy lehajolj hozzám.

Da se do mene sagneš

Stisnutim zubima trpim
tajac,
ne požudnog,
niti voćke u pupanju na usnama preminulih,
nego onu strepnjom obavijanu, ubogu
samoću, u kojoj kući uvek bez tebe stižem,
suočavajući poput starice sa ostarelim
svetom jedva primetnog osmeha.
Trebalo bi nešto prepisati!
Možda odgovornost na mojim leđima,
ili preurediti u našim grlima zapele dijamantne
naslage glasova kojima jedan drugog zovemo.
Onda bi se onaj odnos posedovanja promenio,
u kojem neispavani podočnjaci meni pripadaju,
a ti, gospode teškog koraka
više pokornog pokreta ne bi se stideo,
da se do mene sagneš.

Prevod: Fehér Illés