Petrőczi Éva Egy elhibázott este – avagy Lilla kései utószava – Jedno promašeno veče – ili kasni pogovor Lile

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Egy elhibázott este – avagy Lilla kései utószava "Amott Anákreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel." Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság Tudd meg most, végre, jó Mihályom, túl életünkön, s rég túl a halálon, hogy A boldogság estje nékem korántsem volt színig gyönyör. Igaz, a friss eperből is juttattál számba egyet-egyet, ám hogy verslábat nyeldekeljek, az volt a cél, a fő, a nagy. Sok-sok kanál poézis egy-egy kanál gyümölccsel: elhibázott arány ez itt, és minden költők közös vétke, kik azt hiszik, a párjuk éhe (aki korántsem égi lény!) könnyen csitulhat ilyetén. Nem mondhattam el akkor néked ezt, (a múzsa-szerep kötelez!) de most, hogy Almás, s Debrecen földjében külön porladunk, halld hát, Komárom bús Anákreonja: több eper regényünket többre vitte volna.

Jedno promašeno veče – ili kasni pogovor Lile „Moja kotarica pored stihova Anakreona svežom jagodom je puna.“ Mihalj Čokonai Vitez: Blaženstvo Konačno sad saznaj, dobri moj Mihalju, iznad naših života, i odavno iznad smrti, veče Blaženstva za mene nije baš sušta naslada bila. Istina je da si mi po koji komad sveže jagode stavio u usta, al da stopu u stihu gutam, to je bio cilj, glavni, uzvišen. Puno-puno kašike poezije sa po kojom kašikom voća: to tu promašen je srazmer, i zajednički greh svakog pesnika, pa veruju, da glad njihovog saputnika (koja ni u kom slučaju nije nebesko biće!) može tako da se stiša. Tad nisam ti mogla to ispričati, (uloga muze obavazuje!) ali sad, kad u zemlji Almaša i Debrecina zasebno se u prah pretvaramo, čuj, Anakreone tužnog Komarnoa: naš roman uz više jegode bio bi bolji. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Özvegy István Szivárvány – Duga

Özvegy István Zenta 1949. január 26. –

Szivárvány Vörös mosolyod a vér – élet és halál -, a fenséges szerelem, tűz és hatalom, de bűn is lakozik benned, s paráznaság, ám vad heved komolyság is és oltalom. Narancs színed fest libidót és szellemet, a dicső megvilágosodás fénye vagy, véled eljön a boldogság és szeretet és langymeleg derűd lelkekben békét hagy. Még éltető napfény is sárga aranyad, magad vagy az intellektus és a szentség, majd érett kalászod a mezőn megdagad, te vagy felettünk a halhatatlan felség. Smaragd színed pedig megújuló tavasz, szárnyaid alatt int az örök, szép remény, nyomodban feltámadás - elhal a panasz, veled jő a halhatatlan termékenység. Kékséged türkize a végtelen tenger, benned él a dicső, mennyei hatalom, férfi, de nő is vagy: maga vagy az ember, vagy Szűz Mária is – maga az oltalom. Királykék szemeddel bölcs vagy és férfias, tudás vagy maga, helyzetet felismerő, olyan is vagy, mint egy szikrázó ércsisak: Ki tudná, hogy közben lelked sebezhető? Ibolya színed megfontoltságra utal, mágikus egyensúly vagy ég és föld között, sejtelmes bíborod hajnalt s alkonyt ural, fényes értelmet osztasz mindenek fölött.

Duga Crveni osmeh ti je krv – život i razvrat –, uzvišena ljubav, vlast i vatra, ali u tebi i greh stanuje, i nemoral, avaj tvoja strast je i zbilja i brana. Tvoja narandžasta boja libido i duh farba, svetlost uzvišene prosvetljenosti si, s tobom radost i ljubav stasa i blaga ti vedrina duši mir donosi. Tvoje žuto zlato još je i sunčev sjaj, sušta razum si i sveta tajna, pa ti na livadi nabubri sazreli klas, nad nama si lepota neprolazna. Tvoj smaragd je pak proleće šta se obnavlja, ispod tvojih krila večna, lepa nada leprša, vaskrsnuće je u tvom tragu – stiša se žalba, s tobom besmrtna plodnost prispeva. Bezgranično more je tirkiz tvog plavila, slavna, nebeska moć u tebi je sačuvana, muškarac si al i žena: čovek si stvarna, ili i Sveta Marija – otelovljena zaštita. Carskoplavim očima mudra si i muževna, znanje si što svako stanje razazna, a znaš biti i gvozdenkapa šta iskre baca: Ko bi verovao da ti je duša  čuvstvena? Boja ljubičice, promišljenost je tvoja snaga, između neba i zemlje jesi magična ravnoteža, tvoj purpur zorom i sutonom vlada, bistrinom razuma zračiš iznad svega. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Botár Attila Alvó fák beszéde – Govor drveta u snu

Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –

Alvó fák beszéde Álmukban beszéltek a fák. Tört mondatok gömbölyű holdsütésben. Valaha Newton almája voltam. Én meg bitófa. És én bölcső. Engem csak kijelöltek, s lettem papír a bakancskészítőknél. Suttogtak álmukban a fák. Azóta almák ereszkednek a Holdra. Bitófák nyögnek. Vinnyog a felfordult bölcső. És mennyi papír menetel a télben – Jó lenne elaludni. Álmomban newtoni alma ragyog.

Govor drveta u snu Drveta su u snu govorili. Lomljene rečenice u punoj mesečini. Nekad sam Njutnova jabuka bila. A ja vešala. A ja kolevka. Mene su samo označili, i postala sam papir kod proizvođača cokula. Drveta su u snu šaputali. Od onda na Mesec jabuke se spuštaju. Stenju vešala. Cvili prevrnuta kolevka. I tokom zime koliko papira je nestalo – Bilo bi dobro zaspati. U mom snu Njutnova jabuka sjaji. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/notes/bot%C3%A1r-attila/alv%C3%B3-f%C3%A1k-besz%C3%A9de/10154078874557984



Gyukics Gábor helybenjárás – tapkanje u mestu

Gyukics Gábor Budapest, 1958. május 9. –

helybenjárás hiába lépsz be az álmok ketrecébe alakod szétfoncsorozódik tükreiben a szellemvilágnak testjeidet se éjszaka se nappal nem látja senki hiába formálod át alakod minden létező alkalomra azt éred el csupán hogy az maradsz aminek bár nem tudod miért nem akartál megszületni

tapkanje u mestu zalud stupiš u kavez snova u ogledalima sveta duhova tvoj lik se raskomada tela tvoja ni noću ni danju niko ne vidi svoj lik za svaku novu priliku zalud formiraš ponovo samo postižeš da ostaneš taj za koga mada ne znaš zašto roditi se nisi hteo Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/5110-gyukics-gabor-versei



Szente B. Levente Ha ezt érzed – Ako to osećaš

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ha ezt érzed csak szemébe nézel - amikor elfogynak a szavak mint az út mentén az égbenyúló fák ahogy porban a verebek az eső előtti csönd szívedben pillangók és a rózsák táncra készen ha ezt érzed valahol otthon vagy

Ako to osećaš samo njene oči gledaš – kad reči nestanu kao pored puta visoka stabla vrabci u prašini tišina pre kiše leptiri u tvom srcu i ruže su za ples spremne ako to osećaš negde si doma Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Szoboszlai Judit Harangok – Zvona

Szoboszlai Judit

Harangok Mikor megérkezem illatos párnára fektesd arcom ne mondj semmit én is hallgatok Mikor megszólalnak hajnalban a harangok takarj be szemeddel mert fázom.

Zvona Stižem li položi mi lice na jastuk mirisav nemoj ništa reći šutim i ja Kad u zoru medenice se oglase pokrij me sa očima jer zima mi je Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Remény – Nada

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Remény váratlanul és minden tapintat nélkül arcodba vág a szél de nem amolyan szellő ám ami cirógat és még jól is esik az érintése hanem az a haragos az az igazi rakoncátlan mondhatni vásott nyári kamaszszél ami kukákat dönt és fákat csavar ami gyökerestül felforgatja mindazt ami már-már odagyökerezett volna és bár gondolható hogy semmi nem szakíthatja ki helyéből hát ez a fékezhetetlen kiszakítja és forgatja és pörgeti és máshová teszi nem a helyére és ettől egycsapásra felfordulás támad és ezután elgondolkozol lehet az is hogy ez a valódi rend és a régi volt a hamis és már-már megnyugszik a gondolat hogy mégis rend van amikor jön egy újabb egy mélyebb árnyalatú sokkal vadabb csapás ami ezt az újsütetűt is átforgatja és megint összezavar és nem találod a kiutat csak állsz és nézel magad elé és már szavaiddal sem tudod körberajzolni a fákat gondolatod is csak visszafogottan sóhajt és kapaszkodsz és kapaszkodsz és arra gondolsz hogy még nem lehet vége hiszen még nem tettél semmit ami komoly és maradandó volna és végül már nem is gondolkozol hanem csak kívülállóként vagy belül és reménykedsz hogy csak álomban állsz és álmodod hogy álmodsz és reménykedsz hogy felébredsz

Nada vetar ti u  lice iznenada i bezobzirno udari ali ne baš nekakav lahor što miluje te njegov dodir još i prija nego onaj ljuti onaj pravi razuzdan reklo bi se neotesan letnji golobradi vetar šta smećare obara i drveća okreće šta iz osnova sve isprevrta što bi se već skoro ukorenilo i mislilo bi se da ga sa tog mesta ništa ne može pomeriti pa taj neukrotivac isčupa ga i vrti i okreće i ne na svoje na drugo mesto stavlja i zbog toga odjedanput haos se stvori i nakon toga zamisliš možda je baš to pravi red i onaj stari je bio lažan i misao se maltene stiša da ipak postoji red kad jedan nov jedan dublje nijansiran besmučan udarac stiže koji i taj sasvim nov red naglavu okrene i opet te zbuni i izlaza ne nalaziš samo stojiš i ispred sebe zuriš i derveća više ni sa rečima ne možeš obuhvatiti i tvoja misao samo uzdržano uzdiše i hvataš se i hvataš se i na to misliš da još ne može biti kraj jer još ništa nisi uradio što bi ozbiljno i trajno bilo i na koncu više ni ne razmišljaš nego samo kao treća osoba ili iznutra se nadaš da tek u snu stojiš i sanjaš da sanjaš i nadaš se da ćeš se probuditi Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=43009