Acsai Roland Kószagalamb – Golub skitač

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Kószagalamb Ha a Szaturnusz gyűrűjét Közelebbről megnéznénk, Talán leolvashatnánk róla Gazdája nevét, Mint befogott kószagalamb gyűrűjéről A galambászét.

Golub skitač Ako bi prsten Saturna Pogledali iz bliza, Možda bi mogli pročitati Kome pripada, Kao sa prstena uhvaćenog goluba skitača Ime golubara. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Gősi Vali A legszebb tavasz – Najlepše proleće

Gősi Vali Győrszemere 1954. május 29. –

A legszebb tavasz (Orsinak) Vártalak… Hirtelen kinyíltak a jácintok, krókuszok, s csak azt tudom, hogy szerettelek már akkor is, nagyon, amikor a szívem alól elindultál a fény felé, azon a február végi, tavaszt üzenő, derengő hajnalon! Veled jött el a legszebb tavasz! Korán érkezett, hogy ne fázzanak a jöttödre hirtelen sarjadó fűszálak alatt fázósan leskődő, kíváncsi bogarak, és a korán rügyező varázsmogyoró, az aranyfák, magnóliák is mind veled hirdették a születést, a megújulást, azt a mondhatatlan csodát, amit szavakkal leírni nem lehet, mert a szó gyakorta bent reked, ha végre érkezik az élet csodáját harsogó kisgyerek, és szavak helyett megszületnek vele a hála könnyei.

Najlepše proleće (Oršiki) Čekala sam te... Zumbuli, mrazovci odjedanput su procvetali i samo to znam, da sam te već i tad volela, bezgranično, kad si ispod mog srca prema svetlu krenula one jedva primetne zore koja koncem februara proleće dozivala. Najlepše proleće s tobom je stiglo! Rano je stigao da se zbog tvog dolaska ispod ranih izdanaka trave odjednom pomaknuti, radoznali insekti ne bi prehladili, a i čarobni lešnjaci, žuta bagrena, magnolije u fazi pupanja zajedno s tobom objavili rađanje, obnavljanje, ono neizrecivo čudo što sa rečima opisati se ne može, jer reč uglavnom zapne kad čedo što čudo života oglašava konačno stigne i umesto reči istovremeno i suze zahvalnosti se rode. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lelekhangok.blogspot.rs/



Bartha György Utasok – Putnici

Bartha György Újvidék 1954. március 26. –

Utasok a szoba üres csak az elfeledett fogas maradt rajta fehér madár egy fátyol mindig szeretted a trópusi esőt ilyenkor magadhoz szorítottad a habpuha megtorpant időt vissza már nem lehet a szobakulcs elveszett

Putnici prazna je soba ostala je jedino zaboravljena vešalica na njoj bela ptica skut jedan tropsku kišu uvek si volela u tim trenucima čvrsto si grlila poput pene mekano zastalo vreme nazad se ne može ključ sobe nestade Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://szabadmagyarszo.com/2017/02/04/utasok



Faiz Softić Zlatine suze – Zlata könnyei

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Zlatine suze Sretnem te, ponekad. Ponekad dođeš. Ponekad čak se i osmjehneš uprazno, nikome, ulicom kad prođeš, sele moja. U pustinji od sobe zaboravljene igračke svezane o klin. Promaha u haljinama gdje je spavao tvoj sin. Sad pucanj svaki ko da doziva tebe. Sunce se u suzu slilo. Zima se za zimu veže – pod zemlju ljeto se skrilo. Ime Mirsadovo ponekad izleti na avliju zastrtu očima tvojim. U pustinji od sobe zaboravljene igračke svezane o klin, a tamo u bašti međ hiljadu lijeha, u haljinama svilenim, kao svat, tvrdo zaspao tvoj sin.

Zlata könnyei Néha összefutunk. Olykor eljössz hozzánk. Húgom, keresztülszelve az utcát elvétve még mosolyogsz is, a semmibe, senkire. Szegre akasztva lógnak a szobasivatagban hagyott játékok. Ahol fiad aludt, a ruhákat huzat járja át. Most mintha minden lövés téged hívna. A nap könnybe zárt. A telet tél követi – földbe rejtett a nyár. Mirszád neve szemeddel takartan megjelenik olykor az utcán. Szegre akasztva lógnak a szobasivatagban hagyott játékok, ott pedig, a kertben, az ágyások között, menyegzői selyemruhában, mély álomba fiad merült. *muzulmán férfi név Fordította: Fehér Illés Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.

Izvor: autor



Stefan Simić I večeras si sama – Egyedül vagy ma este is

Stefan Simić Paraćin 12. 02. 1989. –

 I večeras si sama

I večeras si sama. I ne samo večeras.
Videh te u gradu, malopre, u prolazu, kako šetaš.

Ljudi napolju žive svoje živote, po dvoje, znaš već kako to ide
A ti nekako po strani, u svom filmu.

Primetio sam smešak na tvom licu, pitam se samo da li je pravi.

Volim da te gledam dok hodaš, prija mi lagana igra tvojih koraka.
Ni da imam sto života ne bih mogao da pogodim šta misliš.

Uvek si nekako sama, i odsutna, i kada si sa drugima.
To te čini privlačnijom i drugačijom, veruj mi.
Kao da je samoća tvoje zanimanje.
Jedino tada si sva nekako svoja.
Dok ostali naklapaju naširoko, ti kao da gledaš k’o te sve gleda…

Često se srećemo, i nikako da se stvarno sretnemo.
Neko mora da zastane, i prvi progovori

Ti uvek negde žuriš, navodno, a ja uvek besposlen.
Posebno večeras kada mi posebno nedostaješ…

Mladi smo i dalje, to me raduje.
Više sanjamo nego što živimo.
Na tvojoj ruci, srećom, još uvek nema onog zlatnog prstena koga se plašim.
Nisi još sigurna sa kim ćeš da deliš sobu, krevet, život.
Iskreno, ne znam ni ja.

Možda je tako najlepše.
Za oboje.
Mladost je zato i najslađa jer ne znaš šta te sve čeka…

Volim da te zamišljam kakva ćeš sve da budeš.
I čija, naravno.

Kome ćeš da poveruješ, i ko će tebi da poveruje.

Možda bismo mogli u noćima poput ovih da probamo
Ono nešto što se zove ljubav, zajedno.

Znam da znaš na šta mislim.

Možda mi tada budu jasnije tvoje tišine
I tvoji koraci kada se jednom smire i progovore

Kako li bi to izgledalo?
O čemu li bismo?
Nakon koliko dana bismo se poljubili,
I ne samo poljubili?

Vidiš dokle dopiru moje misli
Dovoljno je samo da se mimoiđemo, u prolazu
I da poželim čitav život da provedem sa tobom

Zamisli šta bih sve smislio, u međuvremenu
Da se među nama, nekim čudom, nešto stvarno desi

A šta ako me uopšte nisi primetila
I onaj osmeh namenila nekom drugom?

Da, uvek je neko drugi, večito neko drugi
Dok oni pravi dolaze, i odlaze

A ti nikako da primetiš
Staneš, i zastaneš
Nego ideš, ideš i ideš
A nikako da stvarno odeš

Stani, za početak
Možda dobiješ svoje odgovore

A možda dobiješ i nekog svog

Izvor: https://www.facebook.com/stefan.simic3/posts/10154103501174759

Egyedül vagy ma este is

Egyedül vagy ma este is. És nem csak ma este.

A városban láttalak, az imént, elmenőben, ahogy sétálsz.

Kinn az emberek saját életüket élik, kettesben, tudod, hogy van ez,

Te pedig valahogy tartózkodva, sajátosan.

Arcodon észrevettem a mosolyt, de kérdem, igazi-e.

Szeretem nézni, ahogyan mendegélsz, lépteid könnyed játéka megnyugtat.

Ha száz életem is lenne, gondolataidat akkor sem találnám ki.

Valahogy mindig egyedül vagy, elérhetetlen, ha másokkal is vagy.

Hidd el, így még vonzóbb vagy, sajátosabb.

Mintha hivatásod lenne a magány.

Mintha csak akkor lennél önmagad.

Míg a többiek csevegnek, te mintha azt néznéd, kik néznek...

Sokszor találkozunk, de igazából sosem találkozunk.

Valakinek meg kell állni és először megszólalni.

Mindig sietsz valahová, állítólag, én meg tétlenkedek.

Különösen ma este, mikor különösen hiányzol...

Továbbra is fiatalok vagyunk, ez örömmel tölt el.

Többet álmodozunk, mint ahogyan élünk.

Az az arany gyűrű, amelytől rettegek, szerencsére, még nincs ujjadon.

Még nem döntötted el, szobádat, ágyadat, életedet kivel osztod meg.

Őszintén szólva, én sem.

Talán így a legjobb.

Mindkettőnknek.

Az ifjúság azért a legszebb, mert nem tudod, mi vár rád...

Szeretem elképzelni, milyen leszel.

És természetesen, kié.

Majdan kinek hiszel és neked ki fog hinni.

Talán az ehhez az éjhez hasonló éjjeleken  kipróbálhatnánk

Azt, amit szerelemnek neveznek, együtt.

Tudom, tudod mire gondolok.

Talán akkor megérteném, miért hallgatsz,

És lépteid is egyszer megnyugodnának, megszólalnának.

Hogyan is lenne?

Miről beszélgetnénk?

Hány nap múlva csókolnánk meg egymást,

És nem csak csókolnánk?

Látod gondolataim hová merészkedtek,

Ahhoz, hogy megkívánjam az életet veled megosztani

Elég csak annyi, hogy elmenjünk egymás mellett

Gondold el, mi mindenre gondolnék, ha időközben

Valami csoda folytán, történne valami közöttünk

És mi van akkor, ha észre sem vettél,

Azt a mosolyt pedig, másnak szántad?

Igen, mindig valaki más, állandóan valaki más

Míg azok az igazik jönnek és távoznak

Te sehogy sem veszed észre,

Nem állsz meg,

Csak mégy, mégy és mégy

De valóban sosem mégy el

Állj meg, hogy újra kezdhess,

Talán kérdéseidre megkapod a választ

És valakit kapsz is talán

Fordította: Fehér Illés

B. Radó Lili Emlékszel? – Sećaš li se?

B. Radó Lili 1896–1977

Emlékszel? Emlékszel még a napra, amikor először hajoltál tükrödhöz közel, hogy jobban lásd rémült szemed alatt a szarkalábakat? Emlékszel még az estére, amelyen először fordult mellőled a párod sétaközben idegen nő után? Emlékszel az autóra, melyben ültél? Előtted egy fiú meg egy leány, s míg átsuhantak a Via Appián egy csók csendben megült a leány hajában. Te már ezentúl mindig harmadik vagy. Te már ezentúl mindig hátul ülsz. Te már nem látod kettesben a tengert. Nem fáj, hogy az élet így félretolt?

Sećaš li se? Sećaš li se onog dana, kad si se prvi put do ogledala približila, da ispod prestravljenih očiju svračje noge bolje vidiš? Sećaš li se one večeri, kad se tvoj mili tokom šetnje prvi put za nepoznatom ženom okrenuo? Sećaš li se onog auta, u kom si sedela? Ispred tebe mladić i devojka, i dok su kroz Via Apije prolazili u kosu devojke tih poljubac je smešten. Ti si od sada uvek treća, Ti od sada uvek pozadi sediš. Ti više more u dvoje nećeš videti. Zar ti ne boli da te je život tako sklonio? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=9897&n=marcyt



B. Kiss Tamás Mozgástér – Prostor za delovanje

B. Kiss Tamás

Budapest, 1958. október 2. – Budapest, 2016. augusztus 16.

Mozgástér Cinkos, aki néma, cinkos, aki szólal itt most. Hát itt most nem lehetsz cinkos. 1986.

Prostor za delovanje Ortak je, ko je nem, ortak je, ko tu sad pisne. Pa tu sad ne možeš biti ortak. 1986. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://szisz.hu/node/182