Riba Ildikó Kétarcúság – Dvojnost

Riba Ildikó Kaposvár 1955. augusztus 11. –

Kétarcúság vágyaink és világunk halmazán sodródunk tétován kételyek között ellenség vagy egység szeretet vagy gyűlölet létünk élet és halál férfi és nő örök ellentét de boldog szövetségben gondozza gyermekét

Dvojnost među sumnjama na gomili naših želja i htenja neodlučno se kotrljamo razdor ili sloga ljubav ili mržnja bit je život i morija u sretnom savezništvu div i žena iako su večne opreke potomke podižu Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1305662572777736&set=a.589472347730099.1073741826.100000020170138&type=3&theater

Csák Gyöngyi Létmorzsák – Mrvice postojanja

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Paradox Valahányszor a kísértésnek, ellenálltam magamnak is. Szerelem Arcodon tenyerem meleg bársonya. Békekötés Kézfogásba ernyed pofozásba fáradt tenyerük. Fény Világít s közben melegít, a fény fontos szavaim egyike. Feltételezés Lélek nélkül a test üres madárfészek. Változás Büdös folyókat izzad a föld gyomra rég- óta magából.

Paradoks Kad god sam se oduprela iskušenju, i sebi sam. Ljubav Na tvom licu toplina mog dlana. Primirje Naše od šamaranja morne ruke u rukovanju se smiruju. Sjaj Svetli i usput greje, sjaj jedna je od mojih važnih reči. Pretpostavka Bez duše telo je prazno gnezdo. Promena Želudac zemlje iz dana u dan smradne reke izbljuje. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=47361

Sebestyén Péter Egy exhumált tetem noteszéből – Iz beležnice jednog ekshumiranog leša

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

Egy exhumált tetem noteszéből Radnóti emlékére Isten ilyen; sose válaszolna November, mintha örökre volna: Füst a vér, remeg a csontvelő. A szép vadállat sosem lapulna: Ha ereszteném, eliramodna. Moccan az ujj és a gödörbe lő.

Iz beležnice jednog ekshumiranog leša U spomen Radnotija Bog je takav; nikad ne bi odgovorio Novembar, kao da je večan: Krv je dim a koštana moždina titraj. Lepa zver nikad ne bi se skrivala: Kad bi ju pustio, bi odjurila. Prst se pomaknuo i u jamu cilja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Egy_exhum%C3%A1lt_tetem_notesz%C3%A9b%C5%91l

Szente B. Levente Jégtündérek – Vile od leda

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Jégtündérek És gyúl az égben az esti fény száll, csak száll, kering benne ezernyi szép hópehely  ragyogva csilingelnek, míg lassan jégtündérek lesznek – csak álmainkban térnek vissza, haza, az ég és a föld közé.

Vile od leda I na nebu večernja svetlost se pali u njoj hiljade krasnih pahuljica snega leti, samo leti, lebdi u svom sjaju odzvanjaju i polako u vile od leda se pretvaraju – doma, između neba i zemlje tek u našim snovima se vraćaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Lennert Móger Tímea A múlt után – Iza prošlog

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

A múlt után Valakié lettem, árnyék alattam, fölöttem, mellettem: senki, karomba venni az időt, hátha elringat… Kéklik az este, a szivárvány teste nem színes, nem szürke: sötét… Elszédült szívem: giccs, formálj belőlem valamit… Túl vagyunk rajta: ágyasok harca egymásban ér véget, a múlt után félúton nyomodba szegődtem, szelek mártírja: Test, fázom s féltem a tüzet.

Iza prošlog Postala sam nečija, ispod, iznad, pored mene senka je: niko, vreme zagrliti, možda će me uspavati... Nazire se veče, telo duge nije šarolik, nije siv: taman je... Moje zaneseno srce: kič, nešto od mene napravi... Iza nas je: borba milosnika u zajedništvu se završava, na pola puta iza prošlog za tobom krenula, martirka vetrova: Telo, zima mi je i strepim zbog vatre. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2004.htm

Podolszki József Avítt levél – Drevno pismo

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Avítt levél Hideg tél lehet arra felétek, ha még a lélek sem elég váltópénznek e hosszú szerelemhez. Hideg tél. Itt viszont virágzik az élet; álültetvények hirdetik, mi lehettünk volna, s hogy – még mik lehetnénk. Ám ha közelebb hajolsz: a szirmok áporodott dezodort... És nincs a tested! Amit szerettem. Szagolni is. * Az elhatározások késve születnek. Mint a lelkem, kong itt a parancs: viselkedjék a helyzethez lapulva. Tiltakoznék. De nekem van múltam. És talán lészen majd                                  jövedőm is. Egy kő            a kövön. * Érdekes módon még mindig szeretlek. Annak ellenére. És azzal együtt. És hogy elfelejted, mit várok tőled. Valószínűleg ezt a múlni nem tudó várakozásom szeretem benned a legmakacsabbul. Meg hogy azt hittem: számíthatok rád –                midörökkig. * Amikor meztelen feküdtél, és hozzám bújtál: az lett a vége. Mert annál több, úgy látszik, nem futja erőnkből. Amikor meztelen feküdtél, hátamra rajzoltad a lelked. S persze a tested is. Ott volt. Úgymond a tenyeremben. Amikor meztelen velem feküdtél, és tehozzád én odabújtam: ez lett a vége. Amikor lefeküdtél. Mint akárkivel. * Volt egy alkunk:                Hisszük a másikat. Volt egy alkunk:                Bírjuk a másikat. De                elerőtlenedtünk. * Fölszegeztem, kedves, a tányérokat. Immáron majdnem otthon vagyok. Csupán az hiányzik, hogy ne szólj hozzám, rám se nézz, észre se vegyél, amikor itthon vagy                                te is. * Remeg a lelkem, s beszélek összevissza, mintha e szókkal akarnám helyrehozni minden bűnömet. Tudom: hülyeség. Tudom, hogy nem megy. Mert meg nem bocsátasz. A régen vétettekért. És az újakért sem! Ennek ellenére:                  e szókkal szeretném. Nagyon.

Drevno pismo Mora da je ciča zima kod vas, kad već toj dugoj ljubavi ni duša nije dovoljna valuta. Ciča zima. Ovde pak život cveta; lažne sadnice oglašavaju, šta bismo mogli biti i da – šta bi još mogli biti. Ali ako se približiš: latice ustajalog dezodora... I telo ti nestade! Što sam voleo. I mirisati. * Odluke sa zakašnjenjem se rađaju. Kao u mojoj duši, zapoved odzvanja: ponašajte se kako prilike zahtevaju. Protestirao bi. Ali prošlost imam. I valjda imaću i                         budućnost. Stena          na steni. * Začudo još te uvek volim. Uprkos tome. I s tim zajedno. I da zaboravljaš, od tebe šta očekujem. Valjda to svoje neprestano iščekivanje volim u tebi najupornije. I da sam verovao: mogu na tebe računati –                                  zauvek. * Kad si gola ležala i uz mene si se priljubila: onako se završilo. Jer za više od toga izgleda nismo sposobni. Kad si gola ležala, tvoju dušu si na moja leđa crtala. I naravno tvoje telo. Prisutna je bila. Takorekuć na mom dlanu. Kad si gola sa mnom ležala a ja sam ti se priljubio: ovako se završilo. Kad si legla. Kao sa bilo kim. * Nagodili smo se:                     Onom drugom verujemo. Nagodili smo se:                     Onog drugog podnosimo. Ali                     snaga nam je nestala. * Tanjure sam, milo moja, na zid prikačio. Pa sad već skoro kod kuće sam. Jedino što fali, nemoj mi se obraćati, nemoj me ni pogledati, nemoj me ni primetiti kad si i ti               kod kuće. * Duša mi drhti i bez veze pričam, kao da svaku moju grešku tim rečima bi hteo popraviti. Znam: bedasto je. Znam, ne ide. Jer ne praštaš. Zbog ranijih propusta. Ni zbog sadašnjih! Uprkos tome:                ovim rečima bi voleo. Žarko. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József : Át, Forum 1988. 39-41. old.