Ana Nikvul pojedi već jednom tu žabu – edd meg már ezt a békát

Ana Nikvul

pojedi već jednom tu žabu

postoji jedna stara izreka koja kaže da ćete

 ako ujutru pojedete živu žabu

 imati zadovoljstvo koje donosi saznanje

 da je to verovatno najgore

što je tog dana moglo da vas snađe

 naravno

 pojedi tu žabu je metafora za otpočinjanje dana

 najtežim i najizazovnijim zadatkom da ćete ga odugovlačiti

 ali verovatno istim onim

 koji može da ima najveći pozitivan uticaj na vaš život

a u narodu ima jedna koja celu knjigu sabila u

što možeš danas ne ostavljaj za sutra

čak sveobuhvatnija

na zaljubljenih dan a može biti da je i dan odljubljenih

 i tako je sve svejedno

čitam knjigu iz popularne psihologije

 pojedi tu žabu

 sa dvadeset jednim savetom kako da prevaziđete odugovlačenje

 i postanete efikasni u biznisu i privatnom životu

 tek da ne bude da nisam obaveštena

 a i nema smisla da ne znam bar nešto da prepričam poklonodavcu

 ako me kojim slučajem priupita

i da ne dužim

 i tako svaki dan ima rukave dugačke do u noć

sabijen u sate prežvakavanja svakodnevice

 idem da pojedem tu žabu

 pa šta bude

 nadam se da neće mnogo da mi skače po stomaku

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/02/poezija-ana-nikvul.html

edd meg már ezt a békát

a régi közmondás szerint

 ha valaki megeszi reggel az élő békát

 megelégedetten nyugtázhatja felismerte

 a valószínű legrosszabbat

ami magával aznap történhet

 természetesen

 az edd meg a békát metafora hogyan kezdeni a napot

 a legnehezebb és legkihívóbb feladatot egyre halogatja

 valószínű ugyanúgy

 mint azt ami életében kedvező fordulatot hozhat

ám a nép egy egész könyvet egyetlen mondatba sűrített

amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra

méghozzá egyértelműbben

 a szerelmesek napja lehet hogy a megcsaltak napja

 és így minden mindegy

 a népszerű lélekbúvár könyvet olvasom

 az edd meg ezt a békát

 huszonegy tanáccsal hogyan lehet a halogatást legyőzni

 majd sikeres lesz a munkában és magánéletében

 épp hogy ne legyek tájékozatlan

 semmi értelme annak hogy ne tudjak jótevőmnek valamit mondani

 ha esetleg kérdez

 és hogy ne húzzam

 minden nap karja éjszakábanyúlóan hosszú

 a mindennapok agyonrágott óráiba sajtolt

 hát megeszem ezt a békát

 jőjjön aminek jönnie kell

 remélem gyomromban nem fog sokáig ugrálni

Fordította: Fehér Illés

Ana Seferović *(zamagljena stakla...) – *(párás üvegek)

Ana Seferović Beograd 1976. –

*

zamagljena stakla, razmazano srce prstom, prelazak

mosta, zastave i fanfare,

pod stegnutim krilima grifona.

tačka na koju bi trebalo da juriša

ta velika voda,  izgrebana šleperima.

u iščekivanju sa one strane novogodišnjih ukrasa: yes,

we have it in size 40,

and in that lovely red.

brkovi i naramenice. tvoje telo mi nije strano,

rekao je bivši prolaznik.

zahtevna kreacija svršetka.

slobodna sam u pet. salonske cipele u metalnoj

kaseti. sok od jabuke iz flaše.

istražuje koliko četkica za zube ima u njegovom

kupatilu. šnala za kosu?

ali ipak veruje u to što joj je

otac zvani Tata rekao:

sve je to igra brojeva.

jedan, dva, tri, četiri i polazi. male nove grudi.

devojčica. to moraš sama da zaustaviš.

i  jesi. sve je  još tu, spakovano u foliju. prisutan,

zgužvani metal.

posmatra parove. usamljenost privlači pogrešnu

pažnju. da li imate upaljač?

prelazak preko mosta. drugog.

ljudi žive na brodovima. ljudi

žive na autoputu. ljudi žive pod mostovima.

u prikolicama, na ostrvima.

ljudi žive svuda.

ljudi žive.

neonsko bele helanke cure kroz prste.

Izvor: Ana Seferović: Zvezda od prah-šećera Udruženje književnika i književnih prevodilaca Pančevo 2012. 24-25. str.

*

párás üvegek, ujjal szétmázolt szív, átkelés

a hídon, zászlók és harsonák,

a kondor összezárt szárnyai alatt.

az a pont, amelyet annak a vontatókkal

összekarmolt nagy víznek kellene ostromolni.

az újévi díszek túloldalán várakozva: yes,

we have it in size 40,

and in that lovely red.

bajúszok és vállpántok. tested számomra nem idegen,

mondta a volt járókelő.

a vég igényes remekműve.

ötkor szabad vagyok. szaloncipők fém-

dobozban. almaszörp üvegből.

vizsgálja, a férfi fürdőszobájában hány

fogkefe van. hajtű?

a nő mégis hisz abban, amit a Papának

hívott apa mondott:

mindez csak a számok játéka.

egy, kettő, három, négy és indul. új kis mellek.

kislány. ezt magadnak kell megállítani.

és megtetted. minden még jelen van, fóliába csomagolva,

összegyűrt fém.

párokat figyel. a magány téves lovagiasságot

vonz. van öngyújtója?

átkelés a hídon. a másikon.

az emberek hajókon élnek. az emberek

az autóúton élnek. az emberek hidak alatt élnek.

utánfutókban, szigeteken.

emberek mindenütt élnek.

az emberek élnek.

az ujjakon keresztül neonfehér helánkák* csorognak.

*helánka – (női) lábhoz szorosan tapadó nadrágféleség

Fordította: Fehér Illés

Tomislav Marinković Raj – Éden

Tomislav Marinković Lipolist kod Šapca 1949. –

Raj Zamišljam ovako mogući raj: Šef palanačke stanice Izlazi na peron da propusti voz I mahne crvenom zastavicom. Ispraća voz sa samo jednim putnikom. Sutradan izjutra ga dočekuje. Opet je veseo i zvižduće pesmicu bez kraja. Opet ženi govori umilne reči, koje Tutnjava voza proguta i ispljune u ravnicu. Samoća nema ništa sa takvim mestom. Ona, nečujno, kroz gradske kapije prolazi. U višespratnicama, čija srca su liftovi A vene svežnjevi kablova, ona stanuje. Čiji prozori su prodorne i hladne oči jastreba, Najusamljenije ptice na svetu.

Éden A lehetséges édent így képzelem el: A kisváros állomásfőnöke Kimegy a peronra elindítani a vonatot És int piros zászlójával. Egyetlen utasával kikíséri a vonatot. Másnap reggel visszavárja. Ismét vidám, egy dalt végnélkül dúdol. Hitveséhez ismét kedvesen szól, Elnyomja a vonatrobaj és a síkságra köpi. A magánynak az ilyen helyhez semmi köze. Nesztelenül megy át a városkapun. A többemeletes házakban lakik, melyeknek Szívük lift, érrendszerük vezetékcsomó. Az ablakok átható, hideg héjaszemek, Akár a héja, magányos madárszemek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2016/12/raj-toma-marinkovic.html

Petar Matović Kao Gang – Mint a Gangesz

Petar Matović Užice 12. jul 1978. –

Kao Gang Potrebno je malo dosade kako bi osetio stvari. Recimo: avgust, sediš na obodu kreveta u kamenoj mediteranskoj kući, u prijatnom frižideru. Memla se širi iz lepe uspomene. Zuji sve oko makija i grlića mastike. Ne znaš šta ćeš sa leđima pognutim, rukama na kolenima, sa bradom - divljinom koja niče, i ne staje. Stala je jedino kiša, još u aprilu, i zmije se lome poput krtih stena. To je izvan, a suvi vazduh (pusti san bronhija) ne prodire bez pustinjskog peska. Radijske vesti baritoni čitaju pogrebno da bi znao šta je neizlaz, melanholija srasla poput tumora. Kad zatvoriš oči ukloniš se odavde i vidiš teče kredit, kao Gang. A kako?!, kad nema više nikakvih snegova da se otope.

Mint a Gangesz Hogy ráérezzél a létre, némi unalomra van szükséged. Mondjuk: augusztusban, tengerparti kőházban az ágy szélén, kellemes hűtőben ülsz. Nyirok árad a kedves emlékből. A bokros és masztika körül minden zsong. Görnyedt hátaddal, kezeddel a térdeden nem is tudod, mit tegyél, na és szakáladdal – a sarjadó, meg nem álló rengeteggel. Egyedül az eső állt el, még áprilisban, a kígyók is törékeny sziklákként törnek. Ez kinn van, de a száraz levegő (a hörgők csupasz álma) a puszta homokja nélkül nem roncsol. A rádióhíreket gyászoshangú baritonok mondják, hogy tudd mi a kilátástalan, daganatként nőtt hozzád a keserűség. Ha szemed becsukva innen eltávolodsz, láthatod, árad a kölcsön, akár a Gangesz. Hogyan?!, hisz többé hó sehol, ami olvadna. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/09/iz-srecne-republike-petar-matovic.html

Marjan Čаkаrević Mesto moći – Ahol hatalmas vagy

Marjan Čаkаrević Čačak 1978. –

Mesto moći Ovde je to mesto: ovde, gde je prestаo govor grаdovа. Sve ono između: jаrа, olujа sа ostrvom u nаručju (mаjkа sа detetom), svаdbа prijаteljice, srce lubenice, nаši korаci kroz šumu (čiji jezik smo odаvno zаborаvili) u potrаzi zа mestom nа kome ćemo biti kаo od mаjke rođeni: sаv tаj život – pline: miris lipovog cvetа u čаju sаmo zаgolicа nozdrve. Ovde je to mesto, ipаk: rekoh dok sаm otključаvаo vrаtа i posle uzаlud pipаo, milujući prаšinu nа stolu, ne bih li ugledаo negde među nаšim senkаmа ostаvljen, zаuvek izgubljen, minuo, u ogledаlu moj tuđi glаs.

Ahol hatalmas vagy Itt van az a hely: itt, ahol elhalt a városok beszéde. Minden, ami közötte van: hőség, vihar, ölben szigettel (anya gyermekével), barátnőesküvő, görögdinnyeszív, lépteink az erdőben (nyelvét már rég elfeledtük) azt a helyet keresve, ahol olyanok leszünk, ahogy születtünk: ez az egész élet – elvész: a teából a hársvirágillat orrunkat csak felcsigázza. Itt van az a hely, mégis: mondtam, míg az ajtót nyitottam és később hiába tapogattam,  simogattam az asztalon a port, netán meglátom a tükörben, a valahol árnyékaink között hagyott, mindörökre elveszett, elakadt idegen hangomat. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://dkis.si/tri-pesme-marjana-cakarevica/

Mišo L. Korać Da ti dam glas – mnogo išteš – Hangomat adjam – sokat kérsz

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Da ti dam glas – mnogo išteš Eee, da ti dam glas – mnogo išteš.... Ka da nije moj no tamo nakog, ko ga daje iz sitna il za naku podvalu... Znaš li ti kolko vrijedi moj glas...? To nije samo Glas, to je istorija... Ne dajem ti ja samo moj no i prađeda i đeda i oca i sjutra sina i unuka i paraunuka... Sve u jedan... A da se ne oblati da ne svrne u sampas, pa da mojom greškom, navuče naku ljagu na sve nas redimice... Punano je tun muke palo na mene ako ga nekom dam, a ga džabe uzme... Nije ti samo “Aj zaokruži što će ti bit zaokruži za mene, tun i tun, biće ni bolje , ljepše... Zlatnijema kašikama će se jes... Ne bio ja ti jemac...” Issssssss ja...! Koliko sam se u mom životu nagleda jemaca... Isšššššššja... A Zlatnija kašika nikako i niđe... Issss ja... Nijesi mi se dobro prestavio a i nešto kanda ukrivaš taiš... Tajnovito si tajnovit... Žmuriš kad zboriš a sve nešto gledaš u stranu i šakačke trljaš šake... Što ako potolje izbije istina istinska na verem...? Taj i taj sa tvoje bande je bio sa one bande, tada i tada i još od tada i tada se ukrijaje. Vele da naki tamo oni i tamo ovi desnom šakom iz lijevog džepa vade tudje ka grabuljom kako bi reka narod nesrećna nesreća.... A ja ti dao pogubljeni mi glas... Jado moj..! Skapanije.... Tu niko ne popravi nema te suze da će to oprat i boju mu povrnut... Ojddeeee... Otrgne se pa sve u kobrljaj premetne jače no protuva... Al reče l ti glas.... E glas...!? Bogami te skupo od mene... Nemaš ti tija para... Što koliko..!? ...Bogami punano ! A da te upitam: Bil ti mene proda grob il ženu i đecu... Aaaaaa... Veliš ne bi ni za šta bez ako se ne pogodimo... Eeeee vidiš da ide teško... Ka na božji pazar... Eeeeee! Reka bi naki izvanji domazetović “Što guzici valja obrazu ne smeta”. Taman tako ja ti jemčim... A sto reče: Da ti dam glas..! Mnogo isteš... Nema te brzine brzinske da brzo umnja ka što bi ti želio.... Drugo i drugo: Drugo da se najprvo presaberem da ti uljegnem u istoriju... Ko si ..? Čije si...? Za šta si ...? A zašta nijesi...? Drugo je kod drugija... Kod nas ti je polagano; Oću... Ne oću.... oću.... ne oću... Da te izvagam i ovagam...!? Tako je to starevinom... Na ti ga, Da mi ga... Šupljoglav ka ništa, e neoće na dobro izbit... Ja ti jemac... Mnogo isteš...! Čuješ, glas!? Samo da zaokružim veliš, teškooooo... A da je nakim čudom kandidant “ON” Vala bi se tu presabira makar neđelju pa more bit pred vratnicom mu nedočeko a čeko istom ka da je namjerom doša da me vidju koji sam čoek, ne bil me povuko u donji kraj dje je ljepše no u gornji na naki položajni položaj..! .................... A za tebe...!? Ma pusti zeru da prodju izbori, pa da ti rečem za koga sam!? A more bit i za tebe... A sada ...!? Prije no biva? Mnogo išteš...!? Polako, niko ko čeka nije omašio... A ako ište a mnogi kojima pripada, ne pripadaaaa... A svi su redimice iskali... Ali punazini se nijesam glaskao niti davao glasa a najviše onima koji su a koji nijesu iskali... Ajde pozdrav ti u familiju pa svrni opej... Al ne žuiri... Ođe ti je ođe, a tamo ti je suprotno od odje i ka na Šupljoglav... Dok je ovaca bit’ će i vune... Šuplje da nemož bit gore u šupljoglav.... Eee, glas - mnogo išteš.... Mnogo....

Hangomat adjam – sokat kérsz Nos, hangomat adjam – sokat kérsz... Mintha nem az enyém, valaki másé lenne, aki aprópénzért árulja vagy valami csalafintaságért... Tudod te egyáltalán, hangom mennyit ér...? Ez nem egyszerű Hang, ez történelem... Nem csak az enyémet adom, ükapámét is, nagyapámét is, apámét is és holnap fiamét is, unokámét is, ükunokámét is... Mind egyben... De nehogy besározódjon, el ne kószáljon, saját hibámból nehogy mindannyiunkra szégyent hozzon... Vállamon túl sok a teher ahhoz, hogy valakinek csak úgy odaadjam, potyáért elvegye... Nem csak “Na, engedd át, mitől félsz, bocsásd rendelkezésemre, itt és itt nem lesz jobb, szebb... Arany kanállal merítünk... A kezességet vállalom...“ Hessssss én...! Hány kezest láttam már életemben... Húúúúú... Az Arany kanál meg sehol... Hessss... Nem megfelelően mutatkoztál be, mintha elhallgatnál valamit... Titokzatosan titokzatos vagy... Mikor beszélsz, hunyorogsz, mindig oldalt nézel és tenyeredet öklöddel dörzsölöd... Mi van akkor, ha egyszer kiderül az igazi igazság...? Galeridből az és az, akkor és akkor a másik galerivel volt és azóta is leplezi. Állítják, azok ott és ezek ott a másét jobb kézzel a bal zsebből szedik, harácsolnak, mondaná a nép, a szerencsétlen, a szerencsétlen... Én meg esendő hangomat neked adtam... Sirám...! Enyészet... Ezt helyrehozni lehetelen, nincs az a könny, ami lemosná és színét visszaadná... Hoppáááá... Elválik, gödörbe süpped, a csavargótól is mélyebbre... De azt mondtad, hang... Ó, a hang...!? Istenemre, tőlem is értékesebb... Neked annyi pénzed nincs... Mert, mennyi..!? ...Istenemre, rengeteg! De kérdem én: sírodat vagy asszonyodat gyerekedet eladnád-e... Áááááá... Állítod, semmiért se, hacsak meg nem egyezünk... Nnnnna, látod, nehezen megy... Mint isten vásárán... Nnnnna! Mondaná egy kívülálló honfitárs “Ami a fenéknek megfelel az arcnak is jó“. Éppen így szavatolom... És mit mond: Hogy hangomat adjam..! Sokat kérsz... Nincs az a gyors gyorsaság, hogy olyan gyorsan gondolkozzak, ahogy szeretnéd... Másodszor és másodszor: Másodszor először is összeszedem magam és betekintek életedbe... Ki vagy..? Kié vagy..? Mi érdekel..? Mi nem érdekel...? Másoknál másként van... Nálunk csak lassan; Akarom.. Nem akarom... akrom nem akarom... Méregetlek és szemügyre veszlek...!? Ősi hagyomány... Nocsak, Hogy... Egyszerűen vízfejű, nem vezet jóra... Hogy kezeskedsz... Sokat kérsz...! Hallod, a hangot!? Csak tisztázom, mondod, bbbajosan... És ha valami csoda folytán “Ő” lenne a jelölt Na akkor lenne min agyalni, legalább egy hétig állhatna akár az ajtó előtt, nem várnám, várnék, mintha lesné milyen ember vagyok, hogy majd az alagsorba egy helyhezkötött helyre vezessen ahol szebb mint fenn...! .................... És számodra...!? Hagyd csak múljanak el a választások, és áruljam el, kire szavaztam!? Akár terád is... És most...!? Mielőtt megtörténne? Sokat kérsz...!? Csak lassan, aki vár nem téved... Ám ha követel, de a sokakhoz akikhez tartozik, nnnnem tartozik... De mind sorban követeltek... Szóval azért se szavaztam, hangomat nem adtam, legfőképp azoknak nem, akik és akik nem követeltek... Na, üdvözöld családodat és megint térj be... Csak ne siess... Itt az itt van, amott meg az itt ellenkezője és mint az Üresfejű... Míg birkák vannak gyapjú is lesz... Üres, az üresfejűtől nem lehet rosszabb... Hááát, a hang - sokat követelsz... Sokat... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor