Vasa Pavković Sećanje na nepoznato dvorište – Ismeretlen udvarra emlékezve

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Sećanje na nepoznato dvorište Vredi ući u nepoznato dvorište, Rano izjutra, dok je još pusto, A na kaldrmi spava ničije pseto. I gledati vlati trave, crne odžake, Laste na žici za veš: jedan otvoreni Prozor: iza njega je nevidljivi život. I gledati kako se iza zelene zavese Šimšira pojavljuje mačka I kreće ti ususret, kao da si joj gazda ili mačak. I koračajući ka pekari, pomisliti Na komade slanine koji se čvare u tavi, U sopstvenoj masti: dobar doručak za tebe I za tu mačku, ostavljenu u onom dvorištu Onog jutra, one godine...

Ismeretlen udvarra emlékezve Érdemes ismeretlen udvarba bemenni, Korán reggel, mikor még sivár, A kövesúton meg a senki kutyája. És figyelni a fűszálakat, fekete kéményeket, A szárítókötélen a fecskéket: egy nyitott Ablakot: mögötte láthatatlan élet. És figyelni, ahogy a puszpáng Zöld függönye mögül megjelenik a macska És feléd indul, mintha Gazdája vagy kandúrja lennél. És a pékség felé lépegetve a serpenyőben A saját zsírjukban sülő szalonnadarabokra gondolni: számodra és a macskának pompás az abban az udvarban, azon a reggelen, abban az évben otthagyott reggeli... Fordította: Fehér Illés

Izvor: 

Srđan Gagić Muzika – Zene

Srđan Gagić Novi Grad 15. februar 1988. –

Muzika sestri ja sam imao mali narandžasti gramofon i to je bilo sasvim dovoljno sunca u našoj sobi bez tapeta. sjećaš se sobe? bilo je pravilo: bez riječi, samo gramofon samo pucketava muzika raspjevanih pokojnika. neki ljudi na gomili leže na tvom i mom krevetu jakne im mirišu po strahu i oni nestaju do članaka nemaju šake i stopala tako ih pamtimo. svi oni znaju pravilo: samo šuškavi glasovi iz zvučnika bez malih razgovora i uzdaha. kad igla preskoči, dobro je što nemaju dlanove da zaplješću. mi ćemo ih ispratiti, Džolin (Džolin) ti ljudi uvijek odu a kuda, to nam je tada nebitno – još će se dugo vrtjeti ploče nećemo ni osjetiti da smo odrasli.

Zene húgomnak volt egy kis sárga lemezjátszóm tapétanélküli szobánkba éppen elég fényt adott. emlékszel a szobára? megszabtuk: szó nélkül, csak a gramofon csak a dalosajkú halottak zenéje recseg-ropog. ágyamon, ágyadon halomra hevernek a jött-mentek felöltőjükből félelemillat áradt és egyszerűen eltűntek tenyerük talpuk hiányzott emlékeinkben így maradtak meg. a szabályt mindahányan tudják: csak a susogó gramofonhangok csevegés sóhajtások nélkül. mikor átugrik a tű szerencsére tenyerük nincs nem tapsolhatnak. mi kísérjük ki őket, Dzsolin (Dzsolin) ezek mindannyian elmennek hová is, számunkra lényegtelen – a lemezek még sokáig forognak észre sem vesszük felnőttünk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://afirmator.org/srdjangagictripesme/

Ana Nikvul pojedi već jednom tu žabu – edd meg már ezt a békát

Ana Nikvul

pojedi već jednom tu žabu

postoji jedna stara izreka koja kaže da ćete

 ako ujutru pojedete živu žabu

 imati zadovoljstvo koje donosi saznanje

 da je to verovatno najgore

što je tog dana moglo da vas snađe

 naravno

 pojedi tu žabu je metafora za otpočinjanje dana

 najtežim i najizazovnijim zadatkom da ćete ga odugovlačiti

 ali verovatno istim onim

 koji može da ima najveći pozitivan uticaj na vaš život

a u narodu ima jedna koja celu knjigu sabila u

što možeš danas ne ostavljaj za sutra

čak sveobuhvatnija

na zaljubljenih dan a može biti da je i dan odljubljenih

 i tako je sve svejedno

čitam knjigu iz popularne psihologije

 pojedi tu žabu

 sa dvadeset jednim savetom kako da prevaziđete odugovlačenje

 i postanete efikasni u biznisu i privatnom životu

 tek da ne bude da nisam obaveštena

 a i nema smisla da ne znam bar nešto da prepričam poklonodavcu

 ako me kojim slučajem priupita

i da ne dužim

 i tako svaki dan ima rukave dugačke do u noć

sabijen u sate prežvakavanja svakodnevice

 idem da pojedem tu žabu

 pa šta bude

 nadam se da neće mnogo da mi skače po stomaku

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/02/poezija-ana-nikvul.html

edd meg már ezt a békát

a régi közmondás szerint

 ha valaki megeszi reggel az élő békát

 megelégedetten nyugtázhatja felismerte

 a valószínű legrosszabbat

ami magával aznap történhet

 természetesen

 az edd meg a békát metafora hogyan kezdeni a napot

 a legnehezebb és legkihívóbb feladatot egyre halogatja

 valószínű ugyanúgy

 mint azt ami életében kedvező fordulatot hozhat

ám a nép egy egész könyvet egyetlen mondatba sűrített

amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra

méghozzá egyértelműbben

 a szerelmesek napja lehet hogy a megcsaltak napja

 és így minden mindegy

 a népszerű lélekbúvár könyvet olvasom

 az edd meg ezt a békát

 huszonegy tanáccsal hogyan lehet a halogatást legyőzni

 majd sikeres lesz a munkában és magánéletében

 épp hogy ne legyek tájékozatlan

 semmi értelme annak hogy ne tudjak jótevőmnek valamit mondani

 ha esetleg kérdez

 és hogy ne húzzam

 minden nap karja éjszakábanyúlóan hosszú

 a mindennapok agyonrágott óráiba sajtolt

 hát megeszem ezt a békát

 jőjjön aminek jönnie kell

 remélem gyomromban nem fog sokáig ugrálni

Fordította: Fehér Illés

Ana Seferović *(zamagljena stakla...) – *(párás üvegek)

Ana Seferović Beograd 1976. –

*

zamagljena stakla, razmazano srce prstom, prelazak

mosta, zastave i fanfare,

pod stegnutim krilima grifona.

tačka na koju bi trebalo da juriša

ta velika voda,  izgrebana šleperima.

u iščekivanju sa one strane novogodišnjih ukrasa: yes,

we have it in size 40,

and in that lovely red.

brkovi i naramenice. tvoje telo mi nije strano,

rekao je bivši prolaznik.

zahtevna kreacija svršetka.

slobodna sam u pet. salonske cipele u metalnoj

kaseti. sok od jabuke iz flaše.

istražuje koliko četkica za zube ima u njegovom

kupatilu. šnala za kosu?

ali ipak veruje u to što joj je

otac zvani Tata rekao:

sve je to igra brojeva.

jedan, dva, tri, četiri i polazi. male nove grudi.

devojčica. to moraš sama da zaustaviš.

i  jesi. sve je  još tu, spakovano u foliju. prisutan,

zgužvani metal.

posmatra parove. usamljenost privlači pogrešnu

pažnju. da li imate upaljač?

prelazak preko mosta. drugog.

ljudi žive na brodovima. ljudi

žive na autoputu. ljudi žive pod mostovima.

u prikolicama, na ostrvima.

ljudi žive svuda.

ljudi žive.

neonsko bele helanke cure kroz prste.

Izvor: Ana Seferović: Zvezda od prah-šećera Udruženje književnika i književnih prevodilaca Pančevo 2012. 24-25. str.

*

párás üvegek, ujjal szétmázolt szív, átkelés

a hídon, zászlók és harsonák,

a kondor összezárt szárnyai alatt.

az a pont, amelyet annak a vontatókkal

összekarmolt nagy víznek kellene ostromolni.

az újévi díszek túloldalán várakozva: yes,

we have it in size 40,

and in that lovely red.

bajúszok és vállpántok. tested számomra nem idegen,

mondta a volt járókelő.

a vég igényes remekműve.

ötkor szabad vagyok. szaloncipők fém-

dobozban. almaszörp üvegből.

vizsgálja, a férfi fürdőszobájában hány

fogkefe van. hajtű?

a nő mégis hisz abban, amit a Papának

hívott apa mondott:

mindez csak a számok játéka.

egy, kettő, három, négy és indul. új kis mellek.

kislány. ezt magadnak kell megállítani.

és megtetted. minden még jelen van, fóliába csomagolva,

összegyűrt fém.

párokat figyel. a magány téves lovagiasságot

vonz. van öngyújtója?

átkelés a hídon. a másikon.

az emberek hajókon élnek. az emberek

az autóúton élnek. az emberek hidak alatt élnek.

utánfutókban, szigeteken.

emberek mindenütt élnek.

az emberek élnek.

az ujjakon keresztül neonfehér helánkák* csorognak.

*helánka – (női) lábhoz szorosan tapadó nadrágféleség

Fordította: Fehér Illés

Tomislav Marinković Raj – Éden

Tomislav Marinković Lipolist kod Šapca 1949. –

Raj Zamišljam ovako mogući raj: Šef palanačke stanice Izlazi na peron da propusti voz I mahne crvenom zastavicom. Ispraća voz sa samo jednim putnikom. Sutradan izjutra ga dočekuje. Opet je veseo i zvižduće pesmicu bez kraja. Opet ženi govori umilne reči, koje Tutnjava voza proguta i ispljune u ravnicu. Samoća nema ništa sa takvim mestom. Ona, nečujno, kroz gradske kapije prolazi. U višespratnicama, čija srca su liftovi A vene svežnjevi kablova, ona stanuje. Čiji prozori su prodorne i hladne oči jastreba, Najusamljenije ptice na svetu.

Éden A lehetséges édent így képzelem el: A kisváros állomásfőnöke Kimegy a peronra elindítani a vonatot És int piros zászlójával. Egyetlen utasával kikíséri a vonatot. Másnap reggel visszavárja. Ismét vidám, egy dalt végnélkül dúdol. Hitveséhez ismét kedvesen szól, Elnyomja a vonatrobaj és a síkságra köpi. A magánynak az ilyen helyhez semmi köze. Nesztelenül megy át a városkapun. A többemeletes házakban lakik, melyeknek Szívük lift, érrendszerük vezetékcsomó. Az ablakok átható, hideg héjaszemek, Akár a héja, magányos madárszemek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2016/12/raj-toma-marinkovic.html

Petar Matović Kao Gang – Mint a Gangesz

Petar Matović Užice 12. jul 1978. –

Kao Gang Potrebno je malo dosade kako bi osetio stvari. Recimo: avgust, sediš na obodu kreveta u kamenoj mediteranskoj kući, u prijatnom frižideru. Memla se širi iz lepe uspomene. Zuji sve oko makija i grlića mastike. Ne znaš šta ćeš sa leđima pognutim, rukama na kolenima, sa bradom - divljinom koja niče, i ne staje. Stala je jedino kiša, još u aprilu, i zmije se lome poput krtih stena. To je izvan, a suvi vazduh (pusti san bronhija) ne prodire bez pustinjskog peska. Radijske vesti baritoni čitaju pogrebno da bi znao šta je neizlaz, melanholija srasla poput tumora. Kad zatvoriš oči ukloniš se odavde i vidiš teče kredit, kao Gang. A kako?!, kad nema više nikakvih snegova da se otope.

Mint a Gangesz Hogy ráérezzél a létre, némi unalomra van szükséged. Mondjuk: augusztusban, tengerparti kőházban az ágy szélén, kellemes hűtőben ülsz. Nyirok árad a kedves emlékből. A bokros és masztika körül minden zsong. Görnyedt hátaddal, kezeddel a térdeden nem is tudod, mit tegyél, na és szakáladdal – a sarjadó, meg nem álló rengeteggel. Egyedül az eső állt el, még áprilisban, a kígyók is törékeny sziklákként törnek. Ez kinn van, de a száraz levegő (a hörgők csupasz álma) a puszta homokja nélkül nem roncsol. A rádióhíreket gyászoshangú baritonok mondják, hogy tudd mi a kilátástalan, daganatként nőtt hozzád a keserűség. Ha szemed becsukva innen eltávolodsz, láthatod, árad a kölcsön, akár a Gangesz. Hogyan?!, hisz többé hó sehol, ami olvadna. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/09/iz-srecne-republike-petar-matovic.html

Marjan Čаkаrević Mesto moći – Ahol hatalmas vagy

Marjan Čаkаrević Čačak 1978. –

Mesto moći Ovde je to mesto: ovde, gde je prestаo govor grаdovа. Sve ono između: jаrа, olujа sа ostrvom u nаručju (mаjkа sа detetom), svаdbа prijаteljice, srce lubenice, nаši korаci kroz šumu (čiji jezik smo odаvno zаborаvili) u potrаzi zа mestom nа kome ćemo biti kаo od mаjke rođeni: sаv tаj život – pline: miris lipovog cvetа u čаju sаmo zаgolicа nozdrve. Ovde je to mesto, ipаk: rekoh dok sаm otključаvаo vrаtа i posle uzаlud pipаo, milujući prаšinu nа stolu, ne bih li ugledаo negde među nаšim senkаmа ostаvljen, zаuvek izgubljen, minuo, u ogledаlu moj tuđi glаs.

Ahol hatalmas vagy Itt van az a hely: itt, ahol elhalt a városok beszéde. Minden, ami közötte van: hőség, vihar, ölben szigettel (anya gyermekével), barátnőesküvő, görögdinnyeszív, lépteink az erdőben (nyelvét már rég elfeledtük) azt a helyet keresve, ahol olyanok leszünk, ahogy születtünk: ez az egész élet – elvész: a teából a hársvirágillat orrunkat csak felcsigázza. Itt van az a hely, mégis: mondtam, míg az ajtót nyitottam és később hiába tapogattam,  simogattam az asztalon a port, netán meglátom a tükörben, a valahol árnyékaink között hagyott, mindörökre elveszett, elakadt idegen hangomat. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://dkis.si/tri-pesme-marjana-cakarevica/