Vlasta Mladenović Sumrak kulture – A kultúra alkonya

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Sumrak kulture Ilešu Feheru U jednom gradu, od pola miliona duša, na književno veče najvećeg pesnika naroda svog, došlo je jedanestoro da ga sluša. Jasan je znak, civilizacija tone u mrak; nije vreme za pesme, neka se jedanestoro preostalih pripremi za novu Nojevu barku i neka svako ponese Knjigu.

A kultúra alkonya Fehér Illésnek Egy másfél százezres lélekszámú városban, a nemzet egyik legnagyobb költőjének irodalmi estjére, midössze tizenegyen voltak kíváncsiak. Egyértelmű jel, a civilizáció a sötétbe süllyed; ez nem a költészet ideje, az a maradék tizenegy pedig új Noé bárkájára készüljön és vigyék magukkal a Könyvet. P. s. Tény: 2017. decemberében Pécsett a kétnyelvű (magyar – szerb) Kassák-kötet bemutatóra tizenegyen voltak kiváncsiak. (F. I. megjegyzése) Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Tijana Rakočević Kiss – Kiss

Tijana Rakočević Podgorica 23. juni 1994. –

Kiss Je li to tvoj Malleus maleficarum Hrabrost veličine ženske bradavice Ček’ ček’ Zar te nijesam već jednom ucmekala 1692. Jastukom I perjem, vještačkim perjem Ilustrisimuse Zar to ne činim Svaki put kad izgovoriš Kurvo, prokleta kurvo Svaki put kad ne pohvalim Tvoj ogromni membrum virile Kao da ga prvi put vidim Otkud odjednom sve to perje U omamljujućoj toplini vulve Svijet počinje slovom S Sapioseksualan, Stidnica, Salem Muškarac sam, ponavljaš, Podvlačiš, Nema li sama ta riječ U sebi prodirući efekat Kao areola koju ne dodirujem Jer mi braniš Kao mali gumb zadovoljstva Kao psst i shhh ‘Beš mi razum ako se ne ugušim Perjem

Kiss Ugye ez a te Malleus maleficarum-od Női mellbimbó nagyságú bátorság Reccs reccs Hát még 1692-ben nem vágtalak agyon. Párnával És tollal, műtollal Illustrissimuse Hát nem ezt teszem Minden esetben mikor kimondod Szajha, átkozott szajha Minden esetben mikor nem dícsérem Hatalmas membrum virile-umod Mintha először látnám Honnan egyszerre ez a rengeteg toll A vulva bódító melegében S betűvel kezdődik a sétatér Sapioszexuális, Szeméremcsont, Salem Férfi vagyok, ismételgeted, Kihangsúlyozod, Nincs-e magának e kifejezésnek Valami átható hatása, Erőmező, melyet nem érintek, Mert tiltod, Mint gombocska az élvezetet, Mint pissz és hesss B...meg elmémet ha nem fulladok meg A tollba Fordította: Fehér Illés

Izvor: Tijana Rakočević: Sve blistavi kanti JU “Ratkovićeve večeri poezije” Bijelo Polje 2018. str. 18.

Čarna Popović Podnošljiva lakoća nepostojanja – A nemlét elviselhető könnyedsége

Čarna Popović Pančevo 1989. –

Podnošljiva lakoća nepostojanja u našoj priči ništa nije lako čak ni ono što se sudara brzo i efikasno i nestaje kao da nismo tamo da ne sedimo za istim stolom u istom šljunku stradaće svi reflektori drveće, svi slučajni i namerni prolaznici voajeri, mantilmani, tvoje bivše ljubavi i moje kratkotrajne opsesije samo ćemo mi ostati da sedimo ogoljeni bez hlada jer lakše je znam, živeti na betonu nego na tek stvorenom ostrvu koje svaki čas može da odnese južni povetarac s mojih usana

A nemlét elviselhető könnyedsége történetünkben semmi sem könnyű még az sem ami gyorsan és hatásosan ütközik és eltűnik mintha ott sem lennénk mintha nem ugyan annál az asztalnál ugyan abban a homokban ülnénk pórul jár minden fényszóró a fák, minden oda tévedt és céltudatos járókelő kukkolók, subások, volt szerelemeid és saját rövid éltű kényszerképzeteim csak mi maradunk ott ülünk csupaszon árnyék sehol mert tudom, könnyebb a betonon élni mint az épp teremtett szigeten amely ajakamról a déli széllel bármelyik pillanatban tovatűnhet Fordította: Fehér Illés

Stefan Višekruna Srodna duša – Rokon lélek

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Srodna duša

Koliko puta sam se opijao tom mišlju,

I sada kada se prisjetim toga zadrhtim

I protrne mi tijelo od jeze.

Nadahnjivao sam čula vječnim jutrima od kojih se pune pluća kiseonikom

I pitao se da li ću te ikada sresti u prolazu nekog

Nepoznatoga grada zagledan u rijeku

I mostove,

Slutim

I prizivam

Da čujem toliko željeni bat tvojih koraka koji lupaju po moždanoj kori

I odzvanjaju u meni kao zvono na obližnjoj Crkvi,

I moj skoro nečujni glas grli te

I budi iz snovidjenja

I radja žudnju u tebi kojoj ne znas imena

I godina dok osjećaš da je neodoljivo blizu tebe srodna

Duša tvoja.

Ako se sretnemo u srcu moga rodnoga grada, znaće dan

I noć, vrana

I pas lutalica šta nam je u srcima, a šta nam je u srcima, to pliva u džepovima

I preliva se u očima, ne sumnjaj u to srodna dušo moja,

Već poljubi me ko prvu ljubav svoju

I znaj samo da ištim zaklinjući tebe, zemlju

I Presvetu Bogorodicu da mi doletiš na krilima andjela svijetloga.

Tada ću prosijati

I zalepršati krilima najživorodnije rodjen u tvome oku punom mene i

Vajaću ti lice ljubavnim stihovima srodna dušo moja.

Kada dodje taj dan,

Svi minuli dani sliće se

U njega I zapjevaće o

Nama devetom simfonijom

U silnom zanosu nebo

I zemlja srodna dušo moja !

Izvor: autor

Rokon lélek

Hányszor bódított az a gondolat,

És most, hogy eszembe jut, megremegek,

Testem zsibbad.

Lelkesített a tüdőt öxigénnel teletöltő örökös reggel

És magamtól kérdeztem egy ismeretlen város

folyóra, hídra tekintő átjárójában valaha is

találkozunk-e,

Sejtem

És szólítalak

Hogy az annyira óhajtott lépteid kopogását agykérgem érezze

És a közeli templom harangjaként visszhangozzon bennem,

Alig hallható hangom ölel

És ébreszt az álomvilágból

És benned ismeretlen vágyat szül

És érzed hozzád ellenállhatatlanul közel van egy

Rokon lélek.

Ha szülővárosomban találkozunk, a nappal és az éj,

Meg a varjú és a kóbor kutya is

Tudja, mi van szívünkben, zsebünk is azzal tele

És onnan szemünkbe szivárog, rokon lelkem, ne kételkedj,

Hát csókolj meg, mint első szerelmedet

És vedd tudomásul, könyörögve kérlek téged, a földet

És Szűz Máriát, angyalszárnyakkal röppenj hozzám.

Akkor átalakulva,

Szemedben ujjászületve suhanok a magasba és

Arcodat, rokon lelkem, szerelmes versekkel formálom.

Ha az a nap eljő,

Belesüllyed minden

Ami múlt

És elvarázsolva

A sorsszimfóniát

Rólunk dalolja az ég

És a föld, rokon lelkem!

Fordította: Fehér Illés

Srđan Sekulić Kamene gore Spartohorija – Spartochori kőhegyei

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Kamene gore Spartohorija Igrali smo se gumenom loptom balonjarom U tom malom jonskom primorskom selu Dečak, sin gurbeta koji je prodavao pletene korpe I ja. I video sam mu sreću u ciganskim očima I sećam se osa kako napadaju Vanju a samo smo čekali kombi koji će nas preko kamenih gora prevesti na plažu preko. Sve se to zbilo leta gospodnjeg 2017. godine na ostvru Meganisi južno od Epira.

Spartochori kőhegyei Gumilabdával felfújható ballonlabdával játszottunk Abban a kis Jon-tengermelléki faluban A fiú, a vándorcigányutód aki fonott kosarakat árult És én. És cigányszemében láttam öröm villant És emlékszem a Vanyát támadó darazsakra pedig csak a kombira vártunk hogy bennünket a kőhegyen keresztül a strandra vigyen. Mindez az Úr 2017. évében történt Meganisi szigetén Empirusztól délre. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://fenomeni.me/kamene-gore-spartohorija/

Petar Miloradović Pognute glave – Lehajtott fők

Petar Miloradović Gornji Milanovac 1970. –

Pognute glave

Plavi kristalu

                      anđeoskih krila,

cvileća mrežo nervnog sistema postojanja, siroče

                                            koje na čelu mrtvih bazaš.

Ferenc Juhas

Pojavio sam se u Segedinu

pred vitkim spomenikom Atile Jožefa,

došavši šinobusom.

Njegov duh lutao je železničkim pragovima,

svirale kosti pored skretnica i signala.

Popunio sam dvojezični formular,

dobio forinte i krenuo da koračam gradom.

Kupio točkić sira,

gledao cene tokajca.

Ne baš pribran

pod jesenjim svetlom.

Primetio sam cvetne reljefe

čak i na poklopcima šahtova.

Žice cimbala i citre drhtale su,

a penzioneri dovršavali večeru

u restoranima.

Vozovi su stizali u stanicu,

grmeli motorima i munjama strujnih vodova;

odjekivali su prazni holovi kao napuštena zdanja.                 

Prolazio sam kroz parkove, poeziju,

nesvestan da nas iz nekog ugla i ti posmatraš,

Atila.

Prespavao sam u zgradi koju je osvajala puzavica,

crvenih listova u to doba godine,

raskošna kao krvotok koji te je činio.

Svoje male pesme čuo sam na tvom  jeziku.

Dobacio sam ti ih pred noge

i njihov zvuk ponirao je u važnijim stvarima,

brujao bronzom.

Stavio sam ti ruke na ramena,

tamo gde je metal dobijao sjaj,

i ti si bio sve veći.

Izvor: autor

Lehajtott fők

...angyalszárnyú kék kristály, a lét idegrendszerének nyüszítő hálózata,

halottak élén őgyelgő árva fiúcska,...

Juhász Ferenc

Szegedre sínbusszal érkezve

József Attila megkapó szobra előtt

találtam magam.

Szelleme a síneken bolyongott,

csontjai a váltókon, jelzőkön zörögtek.

Kitöltöttem a kétnyelvű űrlapot,

megkaptam a beváltott pénzt és a városba indultam.

Kerek sajtot vettem,

a tokaji borok árát mérlegeltem.

Az őszi fényben

nem  éppen nyugodtan.

Virágdomborműveket

még a csatornafedőkön is láttam.

Az éttermekben cimbalom- és citeraszó mellett

fogyasztották vacsorájukat

a nyugdíjasok.

Szikráztak a vezetékek,

dübörögve érkeztek a vonatok az állomásra;

elhagyott épületekként visszhangzottak az üres termek.

A parkokban sétálva magamban költeményeket mormoltam,

nem sejtve, egy sarokból te is figyelsz bennünket,

Attila.

Abban az évszakban vöröslevelű kúszónövénnyel

behálózott házban töltöttem az éjszakát,

dús volt mint a vérkeringés, mely téged alkotott.

Verseimet nyelveden hallottam.

Lábad elé dobtam,

hangjuk fontosabb dologba süppedt,

bronzként visszhangzott.

Kezemet válladra tettem,

oda, ahol fényes volt a fém

és te egyre nagyobb lettél.

Fordította: Fehér Illés

Vlasta Mladenović Još me ima – Élek még

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Još me i ma (anđelu mom čuvaru) Mnogo je zlih pogleda, oči pune leda, lavlja rika psećih retorika, velika je povika, lov na pesnika, proganjaju me, mržnja i bes, ali neuhvatljiv je moj vers, ritam, rima – još me ima, još me ima...

Élek még (őrangyalomhoz) Sok a gonosz tekintet, a fagyos szem, oroszlánbőgés, kutyáktól eredő szónoki beszéd, elégedetlenség, költőlincselés, üldöznek, gyűlölettel és haraggal, de soraimmal meg nem fognak, verscsengő és összecsengés – élek még, élek még... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor