Zoran Bognar Korida – Bikaviadal

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Korida Svet od pamtiveka ima miris matadora i praiskonski princip opstajanja: obori-orobi, obori-orobi!!! Strah je jedini svetitelj koride. Bik ne zna ko je krotitelj: on se ne bori gotovo nikad osim protiv sebe samog. Oduvek se strogoća trenirala na onima koji ne pružaju otpor. Njihova svest ogledalo je Jehovinih svedoka. U očima ranjenog bika ogleda se sva pustoš prethodnika. Prethodnika koji su snagom Apokalipse slavili istovetnost tragičnog i čudesnog.

Bikaviadal Emberemlékezet óta a világ a matadorok és az ősi fennmaradás-elv illatával telt: gyűrd le-foszd ki, gyűrd le-foszd ki!!! A bikaviadal egyetlen istene a félelem. A bika nem tudja, ki a szelídítő: szinte sosem harcol kivéve önmaga ellen. A szigor mindig az ellenállást nem nyújtókon edzett. Tudatuk Jehova-tanú tükör. A sebzett bika szemében az elődök sivár sorsa villan. Az elődöké akik az Apokalipszis erejével ünnepelték azt ami egyszerre tragikus és csodálatos. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013. str. 27.

Predrag Bjelošević Теби, који пролазиш – Hozzád, aki elmégy

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Теби, који пролазиш Човјек што пролази жури куд журиш човјече који пролазиш Стићи ћеш брата и оца ћеш очева стићи на Брдо непостојано кад се попнеш Али знај и то радостан нико неће бити због твог херојског подвига кад Тамо дођеш задихан кад напокон се успнеш на Брдо наше јединствено пахуљу сопства узвишену А они од којих си бјежао заборавиће те брзо можда и презрети јавно због тога што си умакао кораком журним у заједничко вријеме одјевен

Hozzád, aki elmégy Elmenőben siet az ember te aki elmégy hová sietsz Utoléred testvéredet és apád apját is utoléred mikor a nemlétező Hegyre érsz De jegyezd meg ha lihegve Oda érsz ha egyedüli Hegyünkre a pihe-sajátos magasztosra végre felkapaszkodsz hőstettednek senki sem fog örülni Azok pedig akiktől menekültél gyorsan elfelednek talán még meg is vetnek azért mert gyors léptekkel felötözve merültél a közös időbe. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Предраг Бјелошевић: Кардиограм бејекства Трећи трг, Арт сцена Beograd 2013.

Anđelko Zablaćanski Кад песник – Mikor a költő

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Кад песник Кад песник постане човек Једно дете је одрасло Један сан се угасио И једна тишина Престала да звони Кад песник постане човек Усне му буду горко хладне Мисли тешке и грубе А срце стишано У једноличном ритму Кад песник постане човек Они што су га сретали Више га неће препознати Они који нису – Никад га неће ни срести Кад песник постане човек Ни он неће знати Да све – некако Нормалније га боли И да јеца другачије сасвим

Mikor a költő Mikor a költő felnőtt lesz Felnő egy gyerek Kihuny egy álom És egy csend Többé nem csilingel Mikor a költőből felnőtt lesz Ajka keserűn hideg Gondolata súlyos és goromba Szíve meg elhalkul Ritmusa egyhangú Mikor a költő felnőtt lesz Ismerősei Többé nem ismerik fel Ismeretlenekkel meg – Sosem fog találkozni Mikor a költő felnőtt lesz Már ő sem fogja tudni Hogy minden – éppen minden Hétköznapiasan fáj És ahogy sír az is más Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Snježana Rončević Izlazna vrata logora – A láger kifelé nyíló ajtaja

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Izlazna vrata logora                                Danilu Kišu* Dan je svetog Dimitrija. Dobre vijesti sa lokalnog ratišta. Socijalizam ne mitinguje. Crvena zvijezda gori na nebu. Novembar je. Lišće komunizma opada. Raznosi se drumovima. A ja uvijek na tom putu. Evo zgodnog kamena, prisjedni Danilo. Ruše Berlinski zid. Pred očima mrtvih i živih svjedoka, završava Drugi svjetski rat. Oslijepit će nas prašina ljudskog grijeha. Majke plaču sisate i otežale, četrdeseti dan nakon poroda. Ti si otišao? Nagovori Sizifa gore u visinama, neka prestane obavljati svakodnevni posao. Uzaludno je biti besmrtan među bogovima. *Danilo Kiš (1935 – 1989) sin mađarskog Jevrejina (Eduard Kohn kasnije Eduard Kiss) i majke Crnogorke (Milica Dragićević) rođen je u Subotici pod imenom Kiss Dániel. 1939. u Novom Sadu, u Uspenskoj crkvi kršten po pravoslavnom obredu u vreme donošenja antijevrejskih zakona u Mađarskoj i prima ime Danilo Kiš. (primedba prevodioca)

A láger kifelé nyíló ajtaja                             Kiss Dánielhez** Szent Demeter napja van. Jó hírek a helyi harctérről. A szocializmus nem tüntet. Az égen vörös csillag ég. November. Hull a kommunizmus-levél. Országutakat terít. Én meg mindig azon az úton. Itt egy megfelelő szikla, Daniló foglalj helyet. Döntik a Berlini falat. A halott és élő tanúk szeme láttára, véget ér a Második világháború. megvakít bennünket az ember-bűn pora. Emlős, súlyos anyák sírnak, a szülés utáni negyvenedik napon. Te elmentél? Fenn a magasban Sziszüphoszt beszéld rá, hagyja abba mindennapi munkáját. Istenek között hiábavaló a halhatatlanság. **Danilo Kiš (1935 – 1989) magyar-zsidó származásu szerb író/költő Kiss Dániel néven Szabadkán született. 1939-ben a Magyarországon hozott zsidóellenes törvény miatt, Újvidéken a Mennybemenetel pravoszláv templomban pravoszláv szertartás szerint keresztelték és vette fel a Danilo Kiš nevet. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 14.

Jovo Čulić Porodične zavrzlame – Családi perpatvarok

Jovo Čulić Glamoč 8. mart 1967. –

Porodične zavrzlame Kad misliš da njega više vole, pa vodiš mali kućni rat, šta je uzrok ljubomori, ako nije, mlađi brat. Ko se s tobom malo igra, pa nestane poput vetra, niko tako nije čudan, ko starija, sestra. Ko nas brani Kad skrivimo Telom slaba Dušom jaka I šopa nas kao gusku A ko drugi Nego baka. A ko priča Lepe priče Na koleno ko te seda I na tatu da podvikne Ima pravo Samo deda.                                                   Do podne je glava boli, do igre joj nije s vama, znaš sigurno da te voli, jer samo je, jedna mama. Ko se ljuti za sitnice, retko kada mladost shvata, još zahteva sve petice, e to može, samo tata. Ko je uvek Glavni krivac Kad nizbrdo Nešto krene Sa razlogom i bez njega Okrivljuju Uvek mene.

Családi perpatvarok Ha arra gondolsz, őt jobban szeretik és ezért otthon állandó a félreértés, a féltékenységet ki más gerjeszthetné, ha nem öcséd. Aki veled játszik is, majd mint a szél elvész, nincs még egy olyan furcsa egyén, mint a nővér. Aki gyenge testtel Ám erős lélekkel Ha vétkeztünk Véd bennünket És töm mint a kacsát Ki lenne más Mint nagyanyánk Aki pedig Térdére ültetve Egyfolytában mesél És apát is dorgál Megteheti Nagyapánk Délig fáj a feje, játszani nincs kedve, de ami biztos, szeret, anyánk az egyetlen. Aki mindenért haragszik, fiatalokat meg nem ért, ötösöket kíván, az az én apám. Ki az ügyeletes Felelős Ha fejtetőre Áll a ház Jogosan jogtalanul Én vagyok A hibás. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Valentina Milačić Hrabrost – Bátorság

Valentina Milačić Ravno selo 22. mart 1966. –

Hrabrost Hrabrost je trčati, misliti, jesti, hrabrost je moći, željeti, i vodu piti. Hrabrost je misao suprotstavljena sumnji, zlici vremena, Hrabrost je otvoriti oči, ćutati o tišini, onda, kada ona nadublje sanja.

Bátorság Bátorság futni, gondolkodni, étkezni, bátorság tenni, akarni, vizet inni. Bátor a kétkedésnek, elvetemült időnek ellenszegülő gondolat. Bátorság szemet nyitni, a csendről, ha álomba bágyad, hallgatni. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Reményik Sándor A karácsonyfa énekel – Božićni bor peva

Reményik Sándor

Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.

A karácsonyfa énekel Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség idején, Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, Óh csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény, Égő fenyőfa, égő áldozat, Akit az Isten ősi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak rajzolódjék mélabús árnyékom Imbolyogjon a szűk szobák falán, Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

Božićni bor peva Ako je soba tesna: neka bude tesna. Radost i u tesnoj sobi se rađa, Sveće i u oskudici se pali, O, neka mi sudba ne bude tužna apatija, O, neka budem izvor svetla, Nedužnoj deci obožavana jelka, Ja, stranac, ja došljak, Plamteća borovina, plamteća žrtva, Koga Gospod iz svog iskonskog doma Šalje, na radost čovečanstva. Neka mi se otužna sena Na zidu tesne sobe ocrtava, Pa mi je daljnja sudba nevažna. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  https://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/karv_128.html