Diana Uherek-Stevanović Istina pogleda – A tekintet igazsága

Diana Uherek-Stevanović Garešnica 14. svibanj 1968. –

Istina pogleda Uzdah, šapat ispod jastuka, istina u bolu očiju, otečena usna od samoljublja zajedničkog neživljenja, laž u kojoj se krije upakovana istina da voleti je greh i privilegija materijom siromašnih, a bogatih duhom zajedničkog postojanja i trajanja bez reči. Tišina može boleti više od svake izgovorene laži. Progovori… Želim samo istinu pogleda u rečima.

A tekintet igazsága Sóhaj, párna alatti suttogás, igazság a fájdalmas tekintetben, az együtt nem vállalt élet önimádatában megdagadt ajkak, hazugság melyben a bepólyázott igazság rejtőzik, szeretni bűn de a koldusszegény, közös sorsban, szótlan folytonosságban gazdagodott szellem kiváltsága. A csend minden hazugságnál mélyebben sebezhet. Szólalj meg... Csak a tekintet szavakba öntött igazságát várom. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.avlija.me/poezija/poezija-dijane-uherek-stevanovic-5

Bogdan Bogdanović Тундра – Tundra

Bogdan Bogdanović Subotica 25. avgust 1984. –

Тундра неко нам је украо сва четири годишња доба и оставио студен да угаси последњу искрицу наде овде, у овој јебеној тундри… ово место не посећује више ни смрт, повремено шаље своје курире, опомиње на платни списак у овој јебеној тундри дани се ваљају унатрашке тромим корацима измалтретиране џукеле  и сунце се немоћно кези као талац на јутарњој смотри у овој јебеној тундри… ми смо само влати траве коју газе залутали ирваси

Tundra valaki mind a négy évszakunkat ellopta és zimankót hagyott ránk hogy eloltsa a remény utolsó sugarát itt, ebben az átkozott tundrában… ezt a helyet már a halál sem látogatja, időnként küldötteket küld, adósságra emlékeztetnek ebben az átkozott tundrában lomha kiebrudalt kutya-léptekkel visszafelé forognak a napok mint reggeli szemlén a túsz a nap tehetetlenül vicsorít ebben az átkozott tundrában… mi csak kóbor irvaszok általa taposott fűszálak vagyunk Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Šaponja Izgledam, dakle nisam – Látszom, tehát nem vagyok

Nenad Šaponja Novi Sad 13. april 1964. –

Izgledam, dakle nisam Obasjava me poza: Onoga što nije Prolazim pored ogledala koja mogu da jedu biće. Trudim se da ih ne primetim. Trudim se da ne primetim sebe u drugom. . . Najmanji sadržalac ničeg I tako, razmenio sam sebe za ništa, rastvorio sam ništa u sebi. Razmatram čaroliju dvojnosti, zamenu mesta u kojem nisam. Branim se od polovične okrutnosti dana u kojem bih da jesam, dana u kojem sam drugi sa drugim, u kojem sam najmanji sadržalac ničeg. . . Pokaži gde si bio: i više te neće biti na tom mestu Imam li prava i moći da pojačam svoje prisustvo u ovom svetu, u ovom biću, a da ne pomerim razmere opakog? . . Svakog dana, sa ljudožderima igram školice Gde si bio, dok si smatrao da jesi? Bio sam ceo i sasvim, bio sam zarez i navod, u prisustvu, u prostoru u kome se ne razaznaju ni govor ni šapat. I dok vreme tuđe izjedaše moje, priča o jagnjetu sklapala mi je svaki dan. . . Moraš da osetiš blizinu: inače te nema Svaki put kada me preseče privid potražim sebe usred reči. Nisam nigde, iako osećam da jesam.

Látszom, tehát nem vagyok Fénybe zár: A semmi-póz Lényeket felfalni képes tükrök előtt haladok el. Igyekszem őket nem észrevenni. Igyekszem magamat másban nem észrevenni. A semmi legkisebb birtokosa Hát így, magamat semmire cseréltem, magamban semmit oldottam. A varázslat kettősségét figyelem, a helycserét, melyben nem vagyok. A nap esetleges durvaságától, melyben lenni szeretnék, védem magam, melyben másokkal más vagyok, melyben a semmi legkisebb birtokosa vagyok. Mutasd meg, hol voltál: és azon a helyen többé nem leszel Ebben a világban, ebben a lényben van-e jogom és hatalmam jelenlétemet úgy megerősíteni, hogy a gazság arányait ne változtassam? Minden nap iskolásdit játszom az emberevőkkel Hol voltál, míg hitted, hogy vagy? Egész voltam és jelen, vessző voltam és állítás, a jelenlétben, a térben, melyben nem ismerik fel a beszédet se, a suttogást se. És míg az enyémet idegen idő rágta, napjaimat a bárányról szóló mese töltötte ki Meg kell érezned a közelséget: különben nem vagy Minden alkalommal mikor a látomás szavamba vág, magamat a szó közepén keresem meg. Sehol sem vagyok, pedig érzem, létezek. Köszönöm Sebestyén Péternek a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Peteru Šebešćenu za dobivene korisne savete tokom prevođenja. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://eckermann.org.rs/article/izgledam-dakle-nisam/

Melida Travančić Autoportret – Önarckép

Melida Travančić 22. mart 1985. –

Autoportret s tebe mrtve sakupljam crvene ruže od njih ću baš kao i ti praviti ukrase za kosu zaplesat ću u dugoj suknji boje smrti nošena magičnom muzikom tanga ovaj put sama sretna si što odlaziš tamo će ti biti bolje sigurna si osim bolova u nozi istu sudbu nosimo ti nikad govorila nisi a meni riječi ponestaje ruke moje ukočene su priljubljene uz tijelo horizontalno položeno na dnu prostorije osjećaš li tu hladnoću pa u kosti se uvlači

Önarckép a piros rózsákat halott mivoltodról szedem azokból ahogy te is hajdíszeket készítek halott-színű hosszú szoknyában a tangó varázslatos ritmusát követve táncolok ezúttal egyedül boldog vagy hisz távozol ott neked jobb lesz ebben biztos vagy a láb-sajgást kivéve egyazon sorsban osztozunk te sosem szóltál szavam meg elakad karom merev a terem mélyén vízszintes helyzetben tapad testemhez érzed-e ezt a hideget a csontokba húzódik Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zoran Bognar Pasji sluga – Kutya-szolga

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Pasji sluga Depresija je kraljica mog mozga. Ona gradi zid između tebe i mene. Ona zapoveda mojim mislima i telom. Ja sam njen pasji sluga i jedan veran broj... Ne optužuj me da sam lud, jer ja više nisam svoj. Ako želiš da znaš šta se zbiva sa mnom, lezi na zemlju i slušaj otkucaj mog srca…

Kutya-szolga Tudatom királynője letargia. Falat közöttünk ő épít. Gondolataimnak, testemnek ő parancsol. Kutya-szolgája vagyok egy hűséges szám… Őrültséggel ne vádolj, már nem a magam ura vagyok. Ha meg akarod tudni, mi történik velem, szívdobogásomat a földre fekve hallgasd… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. 

Srđan Gagić sretanja – találkozások

Srđan Gagić Novi Grad 15. februar 1988. –

sretanja nema bitne razlike (ni jasnog razgraničenja) između velikih i malih sretanja, gde god da su počinjala i ma kad završavala. pružili smo ruke u prolazu i videli svetlost dva zagrljena muškarca, dve uplakane žene deca oko stola sa sitnim kolačima anđelina sa dve sise na dlanovima. sve je moralo da se desi. svet se izgradi u svakom razmenjenom pogledu dodir ga oblikuje po boji i mirisu potom ruši. svaki odlazak, oboren nos zbogom, više se nikad nećemo sresti na ovom mestu iako su mesta sve što ostaje, iako se samo po njima raspoznajemo.

találkozások nincs lényeges különbség (sem elemi eltérés) a kis és nagy találkozások között, akár hol is kezdődtek és értek véget átmenőben kezeltünk és láttuk a fényt két egymást ölelő férfi, két zokogó nő süteményt majszoló gyerekek az asztal körül tenyerén két mellel angyalka mindennek meg kellett történni. minden pillantás-váltással épül a világ színét illatát érintés formálja majd megsemmisíti. minden távozás, lehorgasztott orr isten veled, itt soha többé nem találkozunk mégis a hely és minden más marad, mégis csak ezek a mi ismertetőjeleink. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libartes.rs/srdan-gagic/

Turczi István: Kié – Čiji je

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Kié Az agy órája lejárt bízd magad érzékeidre már túl néhány fohászon menetkész új jelekkel teli az ég kié a tisztánlátás ez a kozmikus vászon

Čiji je Sat mozga se zaustavi prepusti se svojim osećajima već iza sebe sa nekoliko uzdaha nebo je na put spremnim novim znacima pun čiji je jasno razlikovanje pojmova to kosmičko platno Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.