Đorđe Kuburić Pesma – Költemény

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Pesma Žmurim. Ne pišem je, ne sanjam je. Samo je žmurim. Snatreća je, krhka, i lomna. Hoću da sačuvam je takvom. Da odnegujem je. Nek bude sama i slobodna. Da nadleti mutno nebo i uzleti do plavetnog azura. Izvan svakog zla.

Költemény Behunyom szemem. Nem írok róla, nem álmodozok. Behunyt szemmel idézem. Álmodozó a lány, érzékeny, törékeny. Megtartani ilyennek akarom. Hogy felneveljem. Legyen önálló és szabad. Hogy a zavaros eget áttörve a kék messzeségbe érjen. Ahol a gazság ismeretlen.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://fragmentcasopis.com/2019/11/18/dorde-kuburic-pesma/

Gergely Tamás Nyuszi – Zeko

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Nyuszi Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta. ”Hess!” Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása. Megértették viszont a nyulak – ahogy meglátták a Vadmalac szőrös karját a levegőbe emelkedni, iszkoltak is el. ”Olyan vagyok, mint a Napkirály” – mondta büszkén, magától eltelve, ha kérdezték, miről is van szó. Arról volt szó, hogy XIV. Lajos kiskorában beleesett a kútba, azután soha nem fürdött, csak ha az orvosa felírta neki. Hát Vadmalac? Egyszerű: egyszer egy nyúl megharapta. A bokáját, sántított egy darabig. ”A nyúl, a húsvéti is, az én Achilles-sarkom” – szónokolta évekig.

Zeko Vepar nije voleo zečeve. Ni videti, ako se u blizine njegove kuće po koji pojavio, oterao je. „Iš!” Bolje nije znao zalud su ga zadirkivali. Nisu ga naučili kako treba, u njegovoj porodici zečeve nisu jurcali. Međutim zečevi su shvatili – kad su dlakavu ruku Vepra ugledali kako se u vezduh diže, već su bežali. „Takav sam kao Kralj Sunca” – rekao je oholo, skroz zadovoljno, kad su ga pitali, o čemu se ustvari radi. Radi se o tome da je Luj XIV. još u doba detinjstva u bunar pao, te posle nikad se nije kupao osim kad mu je lekar propisao. A Vepar? Jednostavno je: jednom ga je jedan zec ugrizao. Za članak, jedno vreme je šepao. „Zec, čak i da je uskrsnji, moja Ahilova-peta je” – isticao je godinama. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2020/04/09/gergely-tamas-nyuszi/

Mihaela Šumić Bárbara – Barbara

Mihaela Šumić Banja Luka 31. mart 1998. –

Bárbara

Tako sam te voljela, Bárbara.
Tvoja natapirana kosa iz osamdesetih
Se borila sa zakonima gravitacije.
I ti si se borila sa drugim zakonima
Kad si pobjegla od kuće i zatrudnila s petnaest.
Voljela sam tvoje bezobrazne oči,
Tvoj prćasti nosić i široka ramena,
Tvoj uvijek preplanuli ten.
Prekrivali su mi oči kad si hodala u halterima,
Nisu znali da ipak malo virim.
Tako sam te voljela, Bárbara,
Zamišljala sam kako te ljubim odmah s vrata
I vodim do kreveta koji već miriše na tebe
I kako se budim kraj tvog tamnoputog tijela.
Ne bih se žalila da me ubiješ poslije toga
Kao što si ubila druge.
Voljela sam tvoje velike grudi,
Tu tvoju đavolju ljepotu,
To prokletstvo s kojim si rođena.
Voljela sam tvoju ironičnu narav,
Tvoj smijeh i proždrljivost hijene.
Tako sam te voljela, Bárbara.
Svi su se plašili tvojih riječi,
Tvog dugačkog jezika,
Tvojih prijetnji i bestidnih uvreda.
Voljela sam tvoj promukli glas,
Tvoju zlobu nastalu iz tuge,
Tvoje pjegave ruke iako ti je samo trideset osam,
Te bore kraj očiju, te tvoje tanke usne,
I tvoju neiscrpnu inteligenciju.
Tako sam te voljela, Bárbara,
Da bih ti i na taj tvoj strvinarski život poželjela
Samo mirnu ljudsku smrt,
A nisu te pustili ni da umreš u zadnjoj epizodi.

Izvor: http://www.etrafika.net/moze-i-drugacije/67984/mihaela-sumic-pisanje-je-davanje-dijela-sebe/?fbclid=IwAR1J0wtk_cO5kD8g53gn9f9-fw1C7aFVesLMeg_dUKtcoRdiiduyyxDeLoM

Barbara

Úgy szerettelek, Barbara.

Tupírozott hajad a nyolcvanas évekből

A gravitáció törvényével hadakozott.

És egyéb törvényekkel te is hadakoztál, mikor

Tizenöt évesen, terhesen, otthonodat elhagytad.

Szerettem pimasz szemedet,

Fitos orrodat, széles válladat,

Napbarnított bőrödet.

Eltakarták szemem, mikor egyszál ingben mászkáltál,

Nem tudták, hogy kukucskálok.

Úgy szerettelek, Barbara,

Elképzeltem, ahogy nyakadat csókolom

És már az illatoddal tele ágyhoz vezetlek

És sötétbarna bőröd mellett ébredek.

Ha utána megölsz, ahogy másokat is,

Azt sem bánnám.

Szerettem dagadt melledet,

Gonosz szépségedet,

Azt az átkot, amivel születtél.

Szerettem gúnyos természeted,

Nevetésed, hiénákkal vetekedő falánkságod.

Úgy szerettelek, Barbara.

Mindenki félt tőled,

Kerek perec kijelentéseidtől,

Fenyegetéseidtől, sértéseidtől.

Szerettem rekedt hangodat,

A fájdalomból eredő álnokságod,

Szeplős karodat, pedig csak harmincnyolc éves vagy,

Karikás szemedet, vékony ajkadat

És hihetetlenül éles elmédet.

Úgy szerettelek, Barbara,

Még azt a ragadozó életmódot is megkívántam,

De nyugodt, emberi halált,

Pedig az utolsó felvonásban meghalni sem engedtek.

Fordította: Fehér Illés 

Valentina Milačić Lavanda – Levendula

Valentina Milačić Ravno Selo 22. mart 1966. –

Lavanda Lavandom pretačemo zvijezde, zbunjujemo noć. Ne pomiče se luna. Užarena lavanda - naš je zagrljaj.

Levendula Levendulával alakítjuk a csillagokat, az éjt becsapjuk. A hold nem mozdul. Felizzott levendula – ölelésünk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Jovo Čulić Večna sreća – Örökös jókedv

Jovo Čulić Glamoč 8. mart 1967. –

Večna sreća Neka crno bude belo Neka pola bude celo Nek pupoljak bude cvet Nek miriše ceo svet Neka tuga bude manja Nek se tmina suncu sklanja Više smeha manje plača Neka pesma sve nadjača I to pesma dece srećne Srećne dece sreće večne

Örökös jókedv A fekete legyen fehér, A fél meg kerek egész A bimbó legyen virág, Illatozzon az egész világ Illanjon a keserűség Napot ne takarjon sötétség A sírást váltsa fel a mosoly A dal mindent túlharsogjon A boldog gyerekek éneke A gyerekek örökös jókedve Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zoran Bognar Izdajnik – Az áruló

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Izdajnik

Otac mi kaže:

ako želiš da saznaš

ko te je izdao

onda bi prvo trebalo

da odustaneš od zaštite

svojih voljenih...

Izdajnik je uvek ona osoba

koja te najbolje poznaje,

ona koja zna svaki tvoj korak,

kuda si otišao, kada ćeš se vratiti,

ona koja zna svaku tvoju tajnu,

želju, bol, besanu noć;

ona koja ti godinama glumi prijatelja i srodnu dušu;

ili možda ona s kojom si se s prstenom Ozirisa

zakleo na vernost u dobru i u zlu,

a koja će ti na kraju iščupati srce iz nedara...

Izdajnik je uvek ona osoba

koja prva ustane od stola,

koja prva napušta ušuškanost lavirinta kruga,

uz somnabulno „opravdanje“ lične paranoje:

da ne doživi sudbinu takozvane

odložene žrtve užasa...

Izdajnik uvek želi da odeš negde daleko,

što je dalje moguće,

jer ga tvoja udaljenost čini

kuražnijim i bezbednijim...

Izdajnik je ona osoba koja te je poslala tamo,

ona osoba u koju nikada nisi posumnjao...

Beograd, 2013.

Izvor: Zoran Bognar: Insomnija, bele noći Nova Poetika Beograd 2018.

Az áruló

Apám állítja:

ha meg akarod tudni

ki árult el,

először is szeretteid

védelmezésével

hagyj fel…

Az áruló mindig az az egyén,

aki legjobban ismer,

aki minden lépésedről tud,

aki tudja hová mentél, mikor térsz vissza,

aki ismeri titkaidat,

kívánságodat, bánatodat, álmatlan éjszakáidat;

az, aki éveken keresztül színleli, barátod, lelki társad;

vagy talán az, akivel Ozirisz gyűrűjét szorongatva

örök hűséget fogadtatok,

de végső soron szívedet tépi ki…

Az áruló mindig az az egyén,

aki az asztaltól elsőként kel fel,

aki, a személyes szorongás nevetséges „mentségével“,

elsőként hagyja el a körkörös útvesztő susogását:

hogy az úgynevezett iszony későbbi áldozatának

sorsa utol ne érje …

Az áruló mindig azt kívánja, messze menj,

lehetőleg minél messzebbre,

mert ha távol vagy, bátrabb

és biztonságban érzi magát…

Az áruló az az egyén, aki oda küldött,

az az egyén, akiben sosem kételkedtél…

Belgrád, 2013.

Fordította: Fehér Illés

Dragica Draga Grbić Riječ – A szó

Dragica Draga Grbić Sarajevo 6. april 1946. –

Riječ I puna I prazna I hvala I kazna I uzlet I pad  I prelom I slad Riječ I sablja I med I put I led I kletva I žetva Riječ Sve javi Ne zaboravi Prvo biješe Riječ I crna I bijela Riječi Puna zdjela

A szó Kemény is Üres is Köszönet is Korholás is Szárnyalás is Zuhanás is Törés is Nyalánkság is A szó Kard is Méz is Út is Jég is Rontás is Aratás is A szó Ne feledd Mindent jelent Eredendően A szó Fekete is Fehér is Szavak Tele edény Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor