Anđelko Zablaćanski Колона сенки – Árnysor

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Колона сенки Корачају сенке данима путевима стида овај брест пред кућом хлад је наш рекоше им ножем ватром крвавом шаком путују људи сенке путевима стида с веригама око врата и огњиштем у очима безнађем ово лето није ваше мирису јèрибосне1    рекоше им чизмом у ребра кундаком у слепоочницу рекоше им ђавољом силом у дан свети путују људи сенке годинама путевима стида јèрибосне више не миришу ни тамо ни овде рекоше им 1јèрибосна - стара сорта летње крушке

Árnysor Napok óta a megaláztatás útján járnak az árnyak az a ház előtti szil árnyéka a miénk mondták nekik késsel tűzzel véres tenyérrel a megaláztatás útján haladnak az emberárnyak nyakukban rablánc és otthonuk szemükben rettegés ez az arabitka1 illatú nyár nem a tiétek mondták nekik bordák közé csizmával halántékra puskatussal mondták nekik ünnepnapon gyalázattal évek óta a megaláztatás útján haladnak az emberárnyak az arabitka immár ott sem itt sem illatozik mondták nekik 1arabitka – régi nyári körtefajta Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Szabó Palócz Attila 101 albán kislány – 101 albanskih devojčica

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

           101 albán kislány

   1. ki tőled kegyelmet kérne

   2. ki főzőcskézve sohse félne

   3. fél pár papucsáért visszatérne

         fél pár papucsával megtérülne

   4. gyermekeddel jól megférne

   5. faluszélen üldögélne

        a búzában hemperegne

        apja mellett segédkezne

   6. kit nem bántanál, hisz okod se volna rá

   7. mások bűnét talán neked is megbocsátaná

        ha piciny tudatában helyet kaphatnál

        ha piciny tudatával felérhetné

        behelyettesíthető tetteidnek

        hogy új útra térítse lépteid

        ahová már nem vihetnek

        ahová nem vihet idegen akarat

        nem vezényel

        csak vezérel majd

        hisz nem hágod át a mesefonalat

   8. közös nyűgben kedvedre tenne

   9. szüleivel megpihenne

 10. „miért kellene féltened csöppeteg életed”

 11. medencédben nem lapulnál

 12. mosolyodban ima volnál

 13. írni is majd megtanulnál

         megrontástól óvakodnál

       fegyvert s rombolást nem álmodnál

 14. a tűz is csak játék volna

 15. s letorkolna érte valaki

 16. a nagyszülő, a szomszéd, egy járókelő

 17. megszeppenve hazamennél

 18. hisz nem csapkodnak a lángok ott

 19. mint kiégett gyermekkori otthonodban

 20. a falvad, melyben nevelkedtél

       ahol fel kellett volna nőnöd, ha nincs ez az átok

       hol talán másként köszönthettem volna rátok

       s ti nem menekültként, idegenben jártok

       vendégeket sem csőre töltve vártok

  21. hamvaiban nem heverne

  22. lánctalp búzát nem teperne

  23. lángban múltad el nem égne

        nem volna, ki összetépne

         családi fotókon

        az üszkös falakkal összenőve

  24. ki velem együtt sírnál

  25. veszékelve nem bujdosnál

  26. az üszkös falak közt lelted életed

         az üszkös falak őrzik lelkedet

  27. menekülve csak a legfontosabbakat vihetted

  28. de mit is tudhatja egy felnőtt

  29. hogy egy gyermeknek mi a fontos

  30. sőt, a legfontosabb!

  31. hisz a félkész ebéded

        a sütemények

  32. mit agyagból gyúrtál az udvaron

  33. azt is magad után hagytad

        poggyászodból kimaradtak táskák

        mélyén nem lapulnak

        hisz,

        melyik felnőtt vesződne vajon velük mikor

        lángban állnak a falvak

  34. hova térsz már ide haza?

  35. mely fal az, mi befogadna?

  36. a hamuból és a sárból húztam elő nyomaid léted

        létezésed nyomait

  37. melyek rád utalnak

  38. menekültek friss agyagból vajon mit gyúrhatnak?

  39. hol kapsz itt újra tankönyveket?

  40. hol tudsz majd újra szabadon játszani?

  41. hol int búcsút a rettegés?

  42. hol vész el a megvetés?

  43. …mit érlel ki belőled a szenvedés?

  44. a gyermekek a háborúk kiszolgáltatottjai

  45. s nem értheted

  46. miért mocskolják be gyermeki létedet

                                  ***

  81. nem láttam az arcodat

  82. mosoly sem könny nem fakadt

  83. nem láttam azt a tekintetet

  84. hogy kísérted

  85. amikor a szüleid

        a felnőttek kiürítették a házakat

           a házatok

  86. csomagoltak az asszonyok

  87. s útra készen – valami még ottmaradt

  88. belőled egy darabka

  89. ami te voltál és téged képvisel

        ami ottmaradt és nem vihetted el

  90. amit már nem lelhet senki meg

        s a lelkedbe sem vésheted

  91. hiányfoltokban csöppnyi léted ténfereg

  92. és soha vissza nem kapod

  93. gondtalanság újra nem terem

  94. nótákat húztak itt el sok-sok kegyetlen fegyveren

  95. visszhangjuk is hontalan

  96. hisz fegyverszóval mondva van

  97. fél pár papucsodnak valahol még párja van

  98. dalmát kiskutyáid nem csaholnak örömet

  99. gyerekszobád falai ontják ma a könnyeket

100. hamu és korom – a siratófal megrepedt…

101. elkezdtél már egy új, keservesebb életet

                          Srbicán, 1998. augusztusában

Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó Budapest 2012.

             101 albanskih devojčica

   1. koja bi od tebe milost tražila

   2. koja bi tokom kuvanja ne bi se plašila

   3. zbog pola para papučice bi se vratila

       sa pola para papućice bi se naknadila

   4. sa tvojom detetom bi se dobro slagala

   5. na rubu sela bi tumarala

       u moru pšenice bi se valjala

       svom ocu bi pomagala

   6. koju ne bi dirao ta ne bi imao za to razloga

   7. tuđe zločine možda bi i tebi oprostila

        kad bi u njenoj svesti mesto dobio

        kad bi sa njenom svešću  

        tvoje zamenjive akcije shvatila

        da tvoje korake na novu cestu skrene

        gde te već odvesti ne mogu

        gde te tuđa volja odvesti ne može

        ne zapoveda

        samo usmerava

        ta nit priče ne prekidaš

   8. u zajedničkoj bedi bi ti ugodila

   9. sa roditeljima bi se odmorila

 10. „što bi zbog svog jadnog života strepiti trebala ”

 11. u bazenu ne bi se skrivala

 12. u svom osmehu molitva bi bila

 13. i pisati bi naučila

         od čarolije bi se čuvala

       oružje razaranje ne bi sanjala

 14. i vatra bi tek igra bila

 15. i zbog toga neko bi te izgrdio

 16. ded, sused, slučajan prolaznik

 17. kući bi prepadano išla

 18. ta tamo ne plamti

 19. kao u tvom izgorenom domu iz doba detinstva

 20. tvoje selo gde si odrasla

       gde bi odrasti trebala da nema tog prokletsva

       gde bi se možda drukčije rukovali

       a vi ne bi kao prognanici u tuđini lutali

       niti goste napunjenom puškom čekali

  21. u garavim ostacima ne bi bio

  22. gusenišar pšenicu ne bi gazio

  23. što si imala ne bi se u plamenu gubio

        ne bi bilo nikoga ko bi te zajedno

         sa garavim zidovima sraslim

        porodičnim fotografijama pocepao

  24. koja bi zajedno sa mnom plakala

  25. prestravljeno ne bi se potucala

  26. život si među garavim zidovima našla

        duša ti je sa strane garavih zidova čuvana

  27. tokom bekstva tek najvažnije stvari si mogla poneti

  28. odrasla osoba kako može znati

  29. šta je jednom detetu važno

  30. dapače, najvažnije!

  31. ta tvoj poluspremljen ručak

        poslastice

  32. koje si u dvorištu iz gline mesila

  33. sve si iza sebe ostavila

        na dnu iz tvog bagaža

        izostavljenih tašni se ne skrivaju,

        ta

        koja odrasla osoba bi se time mučila

        kad sela plamte

  34. gde ćeš se tu kući vratiti?

  35. koji je taj zid koji će te prigvatiti?

  36. iz pepela i blata sam ti izvukao tragove postojanje

        tragove tvog postojanja

  37. šta na tebe ukazuju

  38. izbeglice iz sveže gline šta bi mogli stvoriti?

  39. tu udžbenike ponovo gde ćeš dobiti?

  40. gde ćeš moći ponovo slobodno igrati?

  41. gde će ti strah zbogom reći?

  42. gde će se prezir izgubiti?

  43. …zbog patnje u tebi šta će sazreti?

  44. deca su potčinjenici rata

  45. i ne možeš shvatiti

  46. zašto su ti detinjstvo upropastili

                                  ***

  81. lice ti nisam video

  82. nigde osmeha nigde suza

  83. taj pogled nisam video

  84. kako si pratila

  85. kad su ti roditelji

        odrasli kuće praznili

           vašu kuću

  86. žene su pakovale

  87. i na put ste spremni – nešto je ostalo

  88. od tebe komadić jedan

  89. što si ti bila što tebe predstavlja

        što je ostalo i poneti nisi mogla

  90. što više niko ne može pronaći

        niti možeš u svoju dušu urezati

  91.tvoje sićušno ja u pegama nedostataka bludi

  92. zauvek se gubi

  93. bezbrižnost ponovo se ne rađa

  94. ovde bekrijanja uz zvukove svirepih oružja se dešavala

  95. i jeka im je rasejana

  96. ta rečeno je rečima oružja

  97. pola para tvoje papuče negde još ima para

  98. dalmatineri radost ne najavljuju

  99. zidovi tvoje sobe iz detinjstva sad suze liju

100. pepo i gar – prsnuo je zid plača…

101. nov, gorak život si započela

                          U Srbici, avgusta 1998.

Prevod: Fehér Illés

Turczi István: Rilke – Rilke

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Rilke

Először     levélben     jött;    álmomban    érintett.    Kedves

Fájdalomnak  szólított.  Verssel  letakart  városokat hagyott

a  díványomon. S  mint a halott  narancsként hámozott szív,

kifacsarta,  és  az  üres   falakra  öntötte  összes  neki  szánt,

szegényes   szavaimat.   Hiába   bizonygattam:   az  vagyok,

akit  nem  ismer.  A  homok, a virág, a kés vagyok. Azt írta,

a homok, a virág, a kés vak.  Csak  az  én  látásomtól pereg,

hervad,   sebez.   Ehhez   tartsam  magam.  És  amikor  már

remélni  sem mertem, eljött. Kedves Fájdalomnak szólított,

közben   nem   vette  le  rólam   kígyót  agyaggá  változtató

szemét.   Hozzám   lépett,   mintha   Rodin   hajolna  éppen

elkészült szobra fölé. A beteljesülést az ember nem is tudná

kivárni.    Hangjának    hűs-arany    lombja    gyömbérsárga

napnyugták  árnyalatával  göngyölte  körül  a  szobát. Még

nem múlt el, amit magunk mögött hagytunk.

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.

Rilke

Prvo  je  u  pismu  stigao;  mene  u  snu  dotaknuo.  Dragi

Probadu, tako me je oslovio.  Na sofi pesmama pokrivene

gradove  ostavio.  I  sve   njemu  namenjene  moje  reči je

poput  mrtve narandže  oguljenog srca iscedio i na prazne

zidove   prosuo.   Zalud  sam   dokazivao:  taj  sam,  koga

ne  poznaje.  Pesak  sam,  cvet,  bodež. Tvrdio je: i pesak,    

i  cvet,   i   bodež  je  slep.   Samo  od   mog   pogleda   se

prosipa,  vene,  rani.  Trebam  se  toga  držati.  I  kad više

ni  nadati  se  nisam  smeo, došao je. Dragi Probadu, tako

me je oslovio a pogled što zmiju u glinu pretvara sa mene

nije skidao. Prišao mi je kao  da sam baš sada završen kip

Rodina.     Ostvarivanje     čovek     ni     ne    bi    mogao

dočekati.  Zlatno-sveža  krošnja  njegovog  glasa  sobu je

đumbiržutom  nijansom  zalaska  sunca  obavijao.  To što

smo iza sebe ostavili još nije prošlo.

Prevod: Fehér Illés

Jász Attila A pillanat villanyfényénél – U električnom osvetljenju trenutka

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

A pillanat villanyfényénél

Abban a szobában leszek rosszul álmomban. John, a kanadai szaxofonos

azt ígérte, elvisz oda, ha akarom. Közel lakik a forgatás helyszínéhez

Olaszországban. A seregélyek reggel titokzatos alakzatokban szállnak

a tiszta égbolton át. Ablakpucolás közben figyelem őket. Mindenben jelet

látok mostanában. Ahogy Tarkovszkij a pillanat polaroidképein. Kezdem

megérteni a filmjeit, mióta nem nézem. Térdemnek nyomódik egy kutyafej

finoman. Önarckép helyett használhatnám is. Rongyszőnyeg teszi otthonossá

a ridegszürke padlót. A ködbe burkolt fákat idézi a filmjeiben. Egy sosemvolt

jelenet, a széken egy angyal ül, fejét letakarta valaki kendővel. Csak a szárnya

látszik ki. Most bárki lehetne. Ha tényleg elhinnénk, vannak angyalok, és nem

csak a művészek találták ki őket. Helyszínkeresés közben abban a szállodai

szobában lesz rosszul Tarkovszkij, ami majd a film egyik fő helyszíne is lesz.

Félhomály és gyógyíthatatlan depresszió. És mégis túlságosan nosztalgikus

hangulatot szül a vásznon ez a betegség. De hát menekültek vagyunk mind.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.

U električnom osvetljenju trenutka

Biće mi zlo u snu u toj sobi.  Kanadski saksofonista Džon je obećao

da će me ako želim odvesti tamo. U Italiji u blizini snimanja stanuje.

Ujutro čvorke preko čistog neba u tajanstvenim formacijama lete. Tokom

čišćenja prozora ih posmatram. U zadnje vreme u svemu znakove vidim.

Kao Tarkovski na svojim slikama trenutaka. Od kada ne gledam njegove

filmove, počinjem shvatiti. Koleno mi blago glava psa dotiče. Mogao bi

i umesto autoportreta koristiti. Siv, hladan pod prostirka čini prijatnim.

U njegovim filmovima maglom obavijena stabla priziva. Nikad postojeći

prizor, na stolici anđeo sedi, glavu njegovu neko maramicom prekrio. Tek

mu krila se vide. Sad bi bilo ko mogao biti. Ako bi stvarno poverovali da

anđeli postoje, njih nisu samo umetnici izmislili. Tokom traganja za

mestom radnje Tarkovskom je u toj sobi hotela pozlilo koja će glavno

mesto radnje postati. Polumrak i neizlečiva depresija. Ipak ta bolest

na platnu previše nostalgično raspoloženje rađa. Ta svi smo mi begunci.

Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Vadmalac meg a hangya – Vepar i mrav

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Vadmalac meg a hangya Hasra vágta magát Vadmalac a fűben, és vizsgálta az előtte kitárulkozó mikrovilágot. Egy hangya került figyelme középpontjába, amelyik megállás nélkül futkosott, néha cikkcakkban, néha váratlan helyekről bukkant elő a Vadmalac számára ismeretlen növények gyökere-szára közül. „Egy biztos – mondta magában – fáradhatatlan és céltudatos.” Hozzátette: „És öntudatos. Ez nem tudja, mi a kételkedés meg az önvád.” Kuncogni kezdett: „Az iróniára sem hajlamos. És nincs humorérzéke.” Még röffentett is Vadmalac, saját humorát annyira sziporkázónak vélte. Majd hogy helyrebillentse kissé az egyoldalúra sikerült véleményezést, mondott ilyeneket: „A közösséggel törődik, nem magával.” „Nem tudja, mi az, hát nem parolázik a halállal.”

Vepar i mrav Ispružio se Vepar na travi te ispred sebe otvoren mikrosvet promatrao. U centru njegove pažnje jedan mrav se našao, koji je bez prestanka trčkarao, koji put krivudavo, koji put između korenja-stabljika za Vepra nepoznatih biljaka se iznenada pojavio. „Što je neosporno – rekao je u sebi – neumoran je i zna šta hoće.” Još je dodao: „I samosvestan je. Taj ne zna šta je dvoumljenje te samooptuživanje.” Počeo se smeškati: „Ni ironiji nije sklon. Niti ima osećaj za humor.” Vepar je još i grocnuo, svoj humor toliko sjajnim je smatrao. Pa da uspostavi nekakvu ravnotežu zbog jednostrano izrečenog mišljenja, još je dodao: „Brine se za društvo, za sebe ne mari.” „Ne zna šta je to pa sa smrću se ne rukuje.” Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2020/06/29/gergely-tamas-vadmalac-meg-a-hangya/?fbclid=IwAR2GPb1w6-i6r9oaAdLooXDsAZsl-enC4UcGww9L3TtTiucmE7MC0Jmpwdw