Turczi István: Hiszekegy – Oče naše

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Hiszekegy
 
Hiszek a szemnek és a fülnek hiszek az ujjbegyemnek hiszek
a     színek     és     szagok     illó     hűségében     a   madarak
mindenhatóságában    a   Nap   és   Hold   kitartásában  és   a
Természet  nagy  kifestőkönyvében  hiszek  a  másoktó tanult
történetekben   a   minden   második   szavát  elhallgatóban a
lehetséges  olvasatokban   az   idegrendszer  bábelében   kis
dolgok     keservében     lépések     sehováiban     kromatikus
fantáziákban hiszek a kigondolt  tett geometriájában hiszek a
harmincadik   században   van   hogy   tíz   év  kell   egyetlen
perchez  ebben  is  hiszek   hiszem  hogy  a halottak előttünk
járnak  hiszem  hogy utánunk igazabbak jönnek hiszem hogy
a történet végül lefut a sorról és egy kozmikus Búgócsigában
folytatódik  hiszek  abban  hogy  a  műalkotás  üzenete az az
üresség ami  a  sajátja  hiszek  abban hogy a költészet nincs
egyedül   jobb  meggyőződésem  ellenére benned  is  hiszek
Uram
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Oče naše
 
Verujem   očima   i   ušima    verujem    mojoj    jagodici  prsta
verujem  u  eteričnu   vernost   boja  i  mirisa u svemogućnost
ptica   u   izdrđljivost   Sunca    i     Meseca    te   i   u   velikoj
slikovnici    Prirode    verujem    u    događajima    od    drugih
naučenih    u    onog    koji    svaku    drugu    reč    prećuti   u
mogućim   čitankama  u  vavilonu    nervnog  sistema  u  jadu
sitnih   stvari   u   nigde  ne  vode    koracima  u   hromatičnim
fantazijama  verujem  u geometriju  izmišljenog  čina verujem
u tridestom stoleću desi se  da  za jednu minutu deset godina
treba   i   u   to   verujem   verujem   da   mrtvaci   ispred  nas
koračaju  verujem  da  posle   nas  bolji   dolaze  verujem  da
događaj  na  kraju  silazi  sa  niza te u nekoj  kosmičkoj Čigri
se   nastavlja  verujem  u  to   da  je poruka umetničkog  dela
ona    praznina   koja   je   svoja   verujem   u  to  da  poezija
nije   usamljena    mimo   svog   uverenje  i  u  tebe  verujem
Gospode moj
 
Prevod: Fehér Illés 

Jász Attila Újabb alkalom – Nova prilika

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Újabb alkalom   Véletlen betakartam egy lepkét. A sötétben. Ott verdesett a bőröm és a takaró között. Amikor lenyugodott kissé, kiengedtem. Nem repült el. Visszabújt mellém egy kicsit. Aztán beköltözött a fogason lévő zakóm belső zsebébe. Ott várja az újabb alkalmat.

Nova prilika   Slučajno sam pokrio jednog leptira. U mraku. Između moje kože i pokrivača se koprcao. Kad se malo smirio, pustio sam ga. Nije odleteo. Opet mi se prikrao. Posle u unutrašnji džep mog sakoa se uselio. Novu priliku tamo čeka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.

Gergely Tamás Idegen – Stranac

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Idegen   Vadmalac fürkészte saját arcát a tükörben. „Ki ez az alak?”, tette fel önmagának a kérdést. „Egy idegen”, válaszolta meg saját kérdését. Hogy biztos legyen a dolgában, még egyszer megkérdezte. A válasz: „Egy idegen.” Harmadszorra módosított a kérdésen: „Szereted ezt az idegent?” A válasz: „Igen, szeretem.”

Stranac   Vepar u ogledalu vlastito lice merka. „Ko je taj lik? ” postavi sebi pitanje. „Jedan stranac”, odgovorio je na sam sebi postavljeno pitanje. Da bi bio siguran, još jednom upita. Odgovor: „Jedan stranac.” Treći put modificira pitanje: „Voliš li tog stranca?” Odgovor: „Da, volim ga.”   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#43

Dušan Gojkov № 25 - № 25

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 25   izlazim iz restorančića u kojem smo redovno pili kafu (zapravo, ja crni čaj s mlekom, ti kapućino) razgovarali, svađali se, ćutali radili već nešto u rana prepodneva   hodam gradom baš je sparno i nekako teško kao pred letnji pljusak   dolazim do zgrade u kojoj smo nekad zajedno živeli sa dućana u prizemlju skidaju tablu na kojoj je još od 1921. pisalo „časovničar“ radnici kažu biće sad tu menjačnica   malo dalje je parkić jedna devojčica od pet – šest godina na ljuljašci govori u mobilni telefon mislim kako bi danas izgledala naša deca da smo ih imali   pirka letnji lahor tek toliko da može lakše da se diše i da se košulja ne lepi za kožu idem senovitom stranom ulice gužva je u gradu kao pred neki praznik ili bombardovanje svi vuku kese pune hrane toalet papira kutija cigareta možda se nešto i dešava ali ja o tome ne znam ništa   na klupu u parku gde sam te pre toliko godina prvi put zaprosio ne sedam (prosio sam te više puta i uvek si me odbijala s više ili manje takta) uostalom i velike lipe koje su bile okolo neko je posekao samo su panjevi ostali   malo dalje je i onaj ogroman tržni centar pred kojim sam znao da provedem sate čekajući da izabereš i kupiš nešto apsolutno nepotrebno pa da nosim pakete kući   gore izgleda sa severa dolazi oluja biće kiše nadam se da malo odahnemo   dan-danas ne mogu da se setim kako sam taksijem, autobusom ili tramvajem od surčinskog aerodroma pa sve do rozarijuma na novom groblju doneo sićušnu zapečaćenu kutiju koja je stigla iz zemlje u koju si emigrirala kutiju sa onim što je od tebe ostalo

№ 25   abból az étteremből távozok melyben rendszeresen kávéztunk (vagyis én teát tejjel ittam, te olaszpresszót) beszélgettünk, veszekedtünk, hallgattunk koradélutánonként valamit csak tettünk   járom a várost mint nyári zápor előtt fülledt nyomott a levegő   az épület elé érek ahol egykor együtt éltünk szedik a földszinti üzletről a cégtáblát melyen 1921 óta áll „órás” a munkások mondják itt pénzváltó lesz   kicsit tovább park egy kislány talán öt-hat éves hintázik kezében mobiltelefon arra gondolok milyenek lennének a mai gyerekek ha nekünk lett volna   szellő nyári szellő csak hogy könnyebben lélegezzünk hogy a hátunkra ne ragadjon az ing  a hűvös oldalon megyek a városban tömeg mint valami ünnep vagy bombázás előtt mindenki élelemmel toalettpapírral cigarettával tele cuccot cipel talán történik is valami de én erről semmit sem tudok a parkban a padra ahol pár évvel ezelőtt kezed először kértem meg nem ülök (többször kértelek meg te viszont több-kevesebb tapintatossággal mindig elutasítottál) különben a közelben lévő hársakat is kivágták csak a tuskók maradtak   nincs messze az a hatalmas üzletközpont sem amely előtt órákat töltöttem várva hogy a kiválasztott és vett teljesen felesleges holmit hazáig cipeljem   fenn északról úgy tűnik vihar közeledik eső lesz remélem fellélegzünk   ma sem tudom felidézni hogy a surčini* reptérről az új temető rózsakertjéig taxival, busszal vagy villamossal vittem a külföldről ahová emigráltál érkezett piciny lezárt dobozt a dobozt azzal ami belőled maradt   * Surčin (Szurcsin) - Belgrád repülőtere   Fordította: Fehér Illés

 Izvor: Dušan Gojkov:Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 9 – 11.

Dragana Tripković *** (Na kraju...) – *** (A végén...)

 

Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

*** Na kraju se uvijek čuju ptice. Šarene, vesele, ptice iz egzotičnih predjela. Zavisi što je kome egzotično. Na kraju je riječ nebitna, zato što je forma, more je tu nešto sasvim drugo, i prisutno je samo vrijeme. Čini se da ptice ustvari pjevaju o nečemu čega malo imaju. O čemu ćeš pjevati ti?

*** A végén mindig a madarak hallatszanak. Az egzotikus vidék tarka, vidám madarai. De attól függ, egzotikus, kinek mit jelent. A végén a szó lényegtelen, csak forma, a tenger itt egészen más és egyedül az idő van jelen. Úgy tűnik, a madarak arról énekelnek amiből nekik kevés van. Te miről énekelsz? Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://sveske.ba/en/content/odabrana-poezija-dragana-tripkovic

Duško Trifunović Sasvim plava – Egészen kék

 

Duško Trifunović

Sijekovac 9. decembar 1933. – Novi Sad 28. januar 2006.

Sasvim plava Što ja ne bih pokušao da te prevarim da ti kažem ubedljivo: Ta su brda što se vide kroz tvoj prozor sasvim plava. Ti da odmah poveruješ a da stalno gledaš mene kako strog a uznesen kroz tvoj prozor gledam brda sasvim plava. A tek posle da proveriš pa da vidiš kako brda kroz tvoj prozor baš i nisu sasvim plava čak i nisu neka brda pa da onda gledaš sebe da se čudiš da se pitaš šta ti bi da poveruješ. Ali da sve kasno bude pa da plačeš kad ja odem a da sebe ubeđuješ i da sebi dočaravaš da su brda što se vide kroz tvoj prozor stvarno brda a ta brda sasvim plava. Zašto ne bih pokušao pa da sebi dočaravaš kad ja odem.

Egészen kék Miért ne próbálnálak meg átverni meggyőzően állítva: Ott az az ablakodon át látható hegy egészen kék. Te meg egyszerűen elfogadod és csak engem nézel ahogy szigorúan de magasztosan ablakodon keresztül azt a hegyet nézem egészen kék. És csak később ellenőrzöd és látod ablakodon keresztül az a hegy nem éppen egészen kék és nem is hegy majd magadra nézve csodálkozol és kérdezed miért is hittem. De akkor már késő és távozásomkor sírsz és önmagadat győzögetve magad elé varázsolod hogy az a hegy amelyik ablakodon keresztül látszik valóban hegy és az a hegy egészen kék. Miért ne próbálnám meg te meg távozásom után elővarázsolnád. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/dusko-trifunovic-pesme.html#11

Nenad Trajković Доказ – Bizonyíték

 

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

 

Доказ   Она Постоји у мени Дубоко закопана Мисли Нам се сусрећу Моје су Слатке Или Блудне Свеједно Забављају је Осећам је Целу Нежну Изазовну Страсно је вруће Горим Претварам се У пепео Свежи ме дах Разноси По свету И сада је Цео свет Воли

Bizonyíték   A nő Mélyen elásva Bennem él Gondolataink Találkoznak Kedvesek Vagy Erkölcstelenek Vállalom Hisz Szórakoztatják Érzem Őt A gyengédet A kihívót Szenvedélyesen meleg Lángolok Hamuvá Válok Friss lehelet Szór szerte A világba Most Az egész világ Szereti   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Трајковић: Водим те у музеј, Књиге Вранјске Вранје 2011. стр 69.