Keresés ebben a blogban

2021. november 26., péntek

Ana Nikvul ako te ikad prevarim – ha valaha is megcsallak

 

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

ako te ikad prevarim
 
ako te ikada prevarim
znaj to je strah da me ne ostaviš
uprkos tome što mnogo ljubim samoću
 
kad me prošli put uhvatilo isto ovo glupavo osećanje odbačenosti
odlučila sam da te prevarim
 
ovako
bila je čajanka za dvoje
u ukusu brusnice topio se med
heklarija na stolu ispod stakla čuvala se od sitne prašine
a ti si livao neke nove reči sasvim obične
skrivajući ono što najdublje cepa
rastanak po ko zna koji put
 
i baš volim ove nove svemoguće izume s telefonima
sve sam krišom snimila
tako
sad kad te nema da izmišljaš radost
i crtaš liniju života po mom dlanu
drugačiju od ove koju nosim sve ove godine
pustim tvoj glas
i udam se za njega
svaki dan
 
 
ako te ikada prevarim
znaj to je strah da me ne ostaviš
uprkos tome što mnogo ljubim samoću
 
moju vernu saputnicu u nigde
 
Izvor: autor
 
 
ha valaha is megcsallak
 
ha valaha is megcsallak
jegyezd meg azért mert félek elhagysz
pedig nagyon szeretem a magányt
 
mikor a múltkor ugyanez a balgatag érzés gyötört
az eldobottság
elhatároztam megcsallak
 
így
teadélután volt kettesben
áfonya-ízen méz olvadt
az asztalon a horgolás a portól üveglappal védett
te pedig a mindennapi kifejezéseket halmoztad
titkolva azt ami legjobban sért
a válást ki tudja hányadszor
 
éppen szeretem ezeket az új telefonos találmányokat
titokban mindent felvettem
tehát
most mikor nem vagy hogy boldogságot színlelj
és tenyeremen az élet vonalát rajzold
attól amit évek óta hordok különbözőt
hangodat hallgatom
és hozzá megyek
naponta
 
ha valaha is megcsallak
jegyezd meg azért mert félek elhagysz
pedig nagyon szeretem a magányt
 
hűséges útitársamat a sehová
 
Fordította: Fehér Illés


2021. november 25., csütörtök

Jelena Lengold Starci iz naše ulice – Utcánkban az öregek

 

Jelena Lengold Kruševac 15.jul 1959. – 

Starci iz naše ulice
 
Starci iz naše ulice
svakoga dana šetaju parkom
nabadajući život štapom
kao lišće.
Nekad probodu kroz srce
mladi zeleni list
i začuje se jauk.
Starci za ovo ne haju
i pravdaju se da su nagluvi.
I tako od klupe do klupe
mašu, probadaju
rasteruju ptice i pčele
imaju primedbe na vazduh i na sunce
nemo kritikuju vetar
opominju senku da se skloni
zameraju svetu što se okreće
a njih baš niko nije pitao
u kom će pravcu i do kad
sve to da se vrti.
 

Utcánkban az öregek
 
Utcánkban az öregek
naponta a parkban sétálnak,
az életet, mint a leveleket,
bottal szurkálják.
Néha fiatal zöld levelet
szúrnak szíven
és egy jaj hallatszik.
Az öregeket ez nem érdekli,
állítják, nagyothallók.
És így, padtól padig
integetnek, szurkálnak,
zavarják a madarakat, méheket,
megszólják a levegőt, a napot,
bírálják a szelet,
figyelmeztetik az árnyékot, álljon félre,
kifogásolják, amiért forog a világ,
de őket éppen senki sem kérdi,
mindez, milyen irányba,
meddig forog.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://radiogornjigrad.wordpress.com/2012/03/07/bunar-teskih-reci-i-jos-dvije-pjesme-jelene-lengold/

Neda Gavrić Срце – A szív

 


Neda Gavrić Banja Luka 1980. –

Срце
 
Сваки прасак и свако пуцање производи звукове.csattanás szakadás
Осим кад пукне срце.
Кад неко други намерно пресече погрешну жицу.
Унутар тебе деси се јака експлозија и ништа више није на свом месту. Рушевине изнутра.
Извана смо ми који више нисмо ми.

Сваки пуцањ има звук.
Осим пуцања срца.
Оно и кад куца и кад пуца,
тихо је...
 
Izvor: autor
 
 
A szív
 
Minden csattanás, szakadás hangot ad.
Kivéve, ha a szív szakad.
Ha valaki más szándékosan téves huzalt vág át.
Benned robbanás következik, többé semmi sincs a maga helyén. Belül romok vannak.
Kívül te vagy, aki többé nem te vagy.
 
Minden szakadás hangot ad.
Kivéve, ha a szív szakad.
Az, ha dobog is, ha szakad is,
csendes…
 
Fordította: Fehér Illés


2021. november 24., szerda

Radmilo V. Radovanović Neželjeni život – Nem-kívánt élet

 

Radmilo V. Radovanović Divin 28. avgust 1957. – 

Neželjeni život
 
Te večeri izgubio sam ljubav
Njezino studeno srce ode u sjećanje
Naši raznobojni pokrivači ostadoše prazni
Očajanje osta u prljavim izgužvanim čaršafima
Polako sam umirao u kišnoj večeri
Jedan neželjeni život nastavio da živi
Neka igra zvukova podizala me sa mjesta
Krik gavrana u noći prolamao se
Ta ptica i sad liči na uzvik i moju sjenku
Priznajem u sebi otišla si pazi kuda ideš
Nije teško priznati nikada da se vratiš
Bila je to sama ivica jeseni te 1978 godine
Sišao sam sa tvojih velikih usana
I vratio u tamnu ljušturu sebe
Završi se naša ljubav prekid bez straha
Sad kušaj tamnocrveno vino koje smo pili
Okreni oči prošlom obuzdaj svoj krik odsutnosti
Neka ostane tako nek se njen osmijeh širi
Ja ću da plovim ponovo kraj sirena
Hoću da čujem pjesmu Eola
Da zaboravljam duboki jecaj nečiji
Ono naše mjesto pustu ogromnu okolinu
O dušo moja ostao sam ovdje
Možda te traži nečiji glas
I jedno zatreptalo srce
Iz kolijevke što se beskonačno ljulja
U pjesmi Volta Vitmena viknuvši nad sve ovo…
 
7.11.2017.

Nem-kívánt élet
 
A szerelmet azon az estén veszítettem el
Fagyos szíve emlékezetbe ment
Többszínű takaróink üresen maradtak
Az iszony a piszkos gyűrött lepedőkben maradt
Az eső-áztatott estében lassan haldokoltam
Egy nem-kívánt élet tovább él
Holmi hangok játéka keltett fel
Az éjben holló-sikoly hallatszott
Az a madár most is sikolyra árnyamra hasonlít
Bevallom elmentél vigyázz hová mégy
Sosem nehéz bevallani ha visszatérsz
Ősz eleje volt akkor 1978 évében
Elváltam dús ajkadtól
És visszatértem önmagam sötét burkába
Szerelmünk véget ért félelem nélküli szakítás
Most az általunk fogyasztott vörösbort kóstold
A múltba tekints fékezd hiányod sikolyát
Hát maradjon így terjedjen mosolya
Én ismét a szirének között fogok lebegni
Eol énekét akarom hallani
Hogy feledjem valaki keserves sírását
Azt a hatalmas puszta teret helyünket
Ó kedvesem itt maradtam
Talán keres valaki hangja
És egy dobogó szív
Mindezt mindenek fölé Walt Whitman
versében végtelen lebegő bölcsőből kiáltom…
 
2017. 11. 7.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor - iz zbirke: Radmilo V. Radovanović: Apolonova lira

Katarina Sarić Извод из матичне књиге рођених – Születési anyakönyvi kivonat

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

Извод из матичне књиге рођених
илити умрлих
 
Родила сам се под црвеном звијездом
а расла 
загледана у ону Микину плаву
Није требало да их ловим страсно
/звијезде/
већ да гледам преда се
 
Нисам тада знала да сама ћу себи постати највећи непријатељ
беспортфељ 
ока згасла
Заточеница у
бијелим кочијама што преко поља језде
да ће се кола свака
на мени сломити
и свака ме рђа нагристи
 
Требало је да изучим дипломатију
набубам неку тактику
набацим блазиран кез
дисјункције ексклузив
/или да се макар завучем у мишју рупу/
док све ово прође
глас се кича и затроване крви стиша
па да с безбједне удаљености исцртавам маршруту
пута
у кокошијим костима
у грашкама
на чија истурена мјеста још само моја тврдоглава природа јуриша
 
 Требало је да изучим географију
или барем стране свијета
да одаберем 
/злу не требало/:
или – или
били – не били
јадни
гладни
парадни
па коме би шта запало
 
Одувијек су ме испитивали
чија сам
- мамина или татина?
за кога сам
партизане ил' четнике?
Русе или Амере?
Дјевојчице ил' дјечаке?
Сир или месо?
/бурек/
 
Одговарала сам увијек пркосом
тек
да се огласим присуством
да ни са собом нисам начисто
да главу носим на танкој нити за тијело прикопчану
да је само срећним околностима
Дарвинова теорија и на мени потврђена
 
Требало је да будем умиљато јагње
које двије мајке сиса
кад већ не зна да блеји
а камоли окачи звоно предводника
 
Требало је да будем било што
/макар нешто, таман и свашто/
Само не да говорим истину
нису те уши биле спремне да је чују
као што нису ни све овце црне у мраку
црна је још црња
/ако има куда/
да ни себи не умијем помоћи
а свијет бих да мијењам цијели
 
Рођена сам у зловријеме
у неко мртво полувријеме
заглављено
тринаесто прасе неподојено
 
/А могла сам бити било чија/
у доба које је ископавало повампирене идоле испод прага
а чисте бисере гурало под тепих
 
Ја написала сам први стих
а већ епитаф
 
Не слутећи да себи сам највећи непријатељ
беспортфељ 
 
– да бићу боља од њих  
да остаћу ничија –
 
Izvor: autor
 
 
Születési anyakönyvi kivonat
netán halotti
 
Vörös csillag alatt születtem
azt a szőke Mónikát figyelve
meg nőttem
Nem kellett szenvedélyesen vadásznom
/a csillagokat/
hanem magam elé nézni
 
Akkor nem tudtam a legnagyobb ellenség magamnak magam leszek
ágrólszakadt
szemlesütött
Rableány
mezőkön át száguldó fehér hintókban
rajtam törik
minden hintó
és kikezd minden rozsda
 
Diplomáciát kellett volna tanulmányoznom
holmi taktikát bemagolni
fásult arcot vágni
disfynctio exclusive
/vagy legalábbis egérlukba bújni/
míg mindez el nem múlik
csendesedik a giccs a mérgezett vér hangja
hogy biztonságos távolságról jelöljem ki a menetirányt
az utat
a tyúkok csontozatában
a borsószemekben
ilyen előretolt helyeket csak konok természetem ostromol
 
Földrajzot kellett volna tanulmányoznom
vagy legalább világtájakat
hogy kiválasszam
/minden esetre/:
vagy – vagy
legyünk – ne legyünk
szegények
éhesek
fenségesek
hát kinek mi jut
 
Kezdettől fogva kérdezték
kié vagyok
- anyámé vagy apámé?
kiket pártolok
a partizánokat vagy a csetnikeket?
Az oroszokat vagy az amereket?
A lányokat vagy a fiúkat?
Túró vagy hús?
/burek1/
 
Mindig konoksággal válaszoltam
csak úgy
hogy jelenlétem jelezzem
hogy magammal sem vagyok tisztában
hogy fejemet testhez kötött vékony szálon hordom
hogy Darwin elmélete rajtam is bizonyított
csak a kedvező körülményeknek köszönhető
 
Kezes báránynak kellett volna lennem
aki két anyától szív tejet
ha már nem tud bégetni
hogy köthetné fel a vezérkolompot
 
Bárminek kellet volna lennem
/legalább valami, éppen és minden/
Csak ne az igazság szószólója
hogy hallják ezek a fülek nem készültek fel
mint ahogy a sötétben nem minden bárány fekete
a fekete feketébb
/ha van hova/
még magamnak sem tudok segíteni
de az egész világot meg akarom váltani
 
Rossz időben születtem
valami halott félidőben
beszorulva
tizenharmadik nem szoptatott malac
 
/De lehettem volna bárkié/
akkor amikor a küszöb alól vérszopókká vált példaképeket ástak ki
és az igazgyöngyöket a szőnyeg alá söpörték
 
Megírtam az első sort
és már sírvers
 
Nem sejtve a legnagyobb ellenség magamnak magam vagyok
ágrólszakadt
 
– igen tőlük jobb leszek
igen senkié maradok –
 
1burek – vékony, hússal, sajttal, spenóttal, burgonyával,… töltött tészta.
 
Fordította: Fehér Illés 

https://www.youtube.com/watch?v=GO7ODBXV8Oc

2021. november 23., kedd

Zoran Bognar Vezan obredima besanih noći – Álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Vezan obredima besanih noći
 
Šta si mi to učinila, prokleta godino,
ti Srebrni demonu,
što si u utrobi okrutne mećave,
prepunom aveti noći i inja,
došla i oduzela mi
one koje najviše volim,
a ostavila (mi) samo strah,
nesanicu, suze i bol...
 
Iščupala si me iz korena!
 
Stablo je i dalje celo,
ali sve ostalo je popucalo:
i srce i duša...
i koža i kosti...
 
Ništa mi (više) ne zaokuplja  (toliko) um
koliko mogućnost da izdržim
i ovo iskušenje
i da između iluzija i aluzija,
vezan obredima besanih noći,
tražim blagoslov i snagu
u vazduhu,
u stvarima,
u senkama...
 
Beograd, 8. 12. 2012.
 

Álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve
 
Mit tettél velem, átkozott év,
te Ezüst démon,
az éjjeli szellemekkel és zúzmarával tele
kegyetlen hóvihar gyomrából
miért jöttél és vetted el
azokat, akiket legjobban szeretek,
de meghagytad (nekem) a félelmet,
az alvászavart, a zokogást, a fájdalmat…
 
Gyökereimből szakítottál ki!
 
A törzs továbbra is ép,
de repedt minden más:
a szív is, a lélek is,
a bőr is, a csontozat is…
 
Elmémet semmi (más) sem köti le (annyira)
mint a lehetőség, hogy
ezt a kihívást is átvészeljem,
hogy illúzió és allúzió között,
álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve
áldást és erőt keressek
a levegőben,
a tárgyakban,
az árnyakban…
 
Belgrád, 2012. 12. 8.
 
Fordította: Fehér Illés
 

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.

Srđan Opačić Вечити странац – Örökös idegen

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Вечити странац
 
Сам у туђини
сам међу својима
сам сам рођен
и сам ћу мрети
једино сам
може да поима
како је самоме
живети.
 

Örökös idegen
 
Egyedül az idegenben
egyedül a rokonsággal
egyedül születtem
egyedül is halok meg
egyedül vagyok
felfogható
milyen önmagammal
élni.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Глинени људи, Задужбина Петар Коциц Бања Лука – Бгд, 2021.