Dušica Mrđenović Jedna noć u gradu kojeg su čuvali psi – Egy éj a kutyák által őrzött városban

 

Dušica Mrđenović Sombor 23. oktobra 1990. –

Jedna noć u gradu kojeg su čuvali psi   Na raskrsnici blato i polomljen putokaz magla koja pokušava da iskopa oči noć koja halapljivo pije krv   u daljini lavež pasa kojeg prekidaju pucnjevi   kamenje koje je podrlo nogavice polako se gnezdi u kolenima   počinje kiša mirišu trešnje   još malo i moj je red na mome potiljku više neće biti samo rođeni dlanovi

Egy éj a kutyák által őrzött városban   Az útkereszteződésen sár és eltört útjelző szemet vájó köd vért habzsoló éj   a távoli kutyaugatást lövések szakítják meg   a térdbe immár bokát sértő kövek fészkelnek   elered az eső cseresznyeillat   türelem én következek halántékomon többé nem csak saját tenyerem lesz   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/dusica-mrdjenovic-pesme/

Zoran Bognar Izdaja – Árulás

 

 Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Izdaja   Oduvek sam zagovarao, poštovao, slavio i disao rečitost tišine, jer kao što govorih i zapisah nekoliko puta: zapanjujuća je jasnoća neizgovorenih reči... Ipak, svestan te uznemirujuće logike, moram da kažem: najteža, najgora i najbolnija izdaja jeste izdaja bez (ikakvog) objašnjenja...   Beograd, 2008 - 2012.

Árulás   A kezdetektől védtem, becsültem, ünnepeltem és magamévá tettem a csend szónoki készségét, mert, ahogy nem egyszer mondtam és leírtam: megdöbbentő a ki nem mondott szavak tisztasága… Mégis, e nyugtalanító logika tudatában el kell mondanom: legsúlyosabb, legrosszabb, legfájdalmasabb árulás, igen, a (minden) magyarázat nélküli árulás…   Belgrád, 2008 - 2012.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: 

Katarina Sarić Pokora – Alázat

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

Pokora
 
Kad protegne se ispod kore
ona
kojoj sinovi utrobu pocijepaše
i mine strah od
žene
majke
života
ja sakupiću rubove naborane haljine
i sašiti
novo srce za svečanu priliku
da paše
kao saliveno uz ovo lice i sliku
oboljelu od anemije
 
– vazduha treba
 
izliveno rudarsko okno
pretopljeno
je
u posljednji ciklus alhemije
presušen
je
plač iz kolijevke
Kad izbaci more
posljednje kosti pitomih fosila
ja sjedjeću na obali
prebirajući krše
u pozi djevojčice s razglednice
u kliše
zaglavljene
i obavezno snene
u bijelom
s jednom šiškom preko čela
prebačenom naizgled ovlašno
poziraću u slavu nevinosti i ponovnog rođenja
a
zapravo ću željeti da vrisnem odušno
i
pocijepam taj ram
 
– vazduha mi treba
 
ispod Heraklovih stuba
grčkih tragičara koji slave oceubistvo silovanje
majke
zemlje
žene
pravdajući ga neznanjem
umro mi je sram
i niko nije došao na sahranu
otišao je u spam
Kad ustane i protegne se ona
prašnjava
silovana
pocijepana
pogrebana
zemlja
majka
žena
u posljednjem kriku
epske završnice
koja ostaje bez daha
Kad odu i otac i brat i drug
ja vratiću se na ono naše mjesto ispod gvozdenog mosta
otkopaću nam davno urezana imena iz betona
prenijeti u Afriku
ih
ja postaću prsten vremena
stih
što zatvara krug
daleko od zemlje naših preda
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-poezija/
 
 
Alázat
 
Ha az a nő akinek bensőjét fiai
szétmarcangolták
a kéreg alatt elnyúlik és
nőtől
anyától
élettől
tűnik a félelem
összeszedem a ráncos szoknya szélét
majd új szívet
ünnepi alkalomra varrok
amelyik
ehhez az archoz a vérszegénységben
szenvedő képhez illik
 
– levegőt
 
az alkímia utolsó
fázisában
átalakított
öntött bánya mély
a bölcsőből
sírást
nem hallani
Ha majd a tenger
az utolsó szelíd csontmaradványokat is kidobja
a parton
képeslap klisébe ékelve
kislány pózban szenderegve
kötelezően fehérben
homlokomra látszólag
véletlenül
lógó hajtinccsel
ócskaságok között turkálva
ülök
az ártatlanság és ujjá-születés dicsőségét magasztalom
de
tulajdonképpen szívvel-lélekkel kiáltanék
és
a keretet széttörném
 
– levegő kell
 
Héraklész oszlopai
görög tragikusok árnyékában akik apagyilkosságot
anyák
föld
asszonyok
feletti brutalitást tudatlanságra hivatkozva éltetnek
halt meg szégyenérzetem
temetésére senki sem érkezett
csak levélszemét
Mikor felkel és nyújtózik egyet az a
poros
megerőszakolt
megtépázott
összekarmolt
föld
anya
asszony
amelyik az eposzi vég
utolsó sikolyában
lélegzet nélkül marad
Mikor apa testvér barát távozik
arra a vashíd alatti helyünkre akkor térek vissza
feltárom az egykor betonba vésett neveket
majd Afrikába
viszem
időgyűrű leszek
teremtés
aki messze a földtől
zárja le az ősök körét
 
Fordította: Fehér Illés

Jász Attila Álomtükör – Ogledalo sna

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Álomtükör
 
Fölébredtem, és egy öreg, ismeretlen indián nézett rám a tükörből.
Egy idő után az arca mégis ismerős volt, Derzsi János, ismertem rá
kedvenc színészemre. Kitámolyogtam a fürdőből, hogy pár perc múlva
újra visszatérjek. Abban reménykedtem, hogy a színész azóta eltűnt
onnan. De nem. Hiába fésülködök meg, dörzsölöm arcom törülközővel,
nyitom és csukom a szemem, ott marad. Visszafekszem aludni, hátha
sikerül valaki másként felébrednem. Azt hiszem, most éppen álmodok.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.
 
 
Ogledalo sna
 
Probudio sam se i iz ogledala ostareli, napoznat Indijanac me je gledao.
Nakon nekog vremena kao da mi je ipak poznat, Janoš Derži, prepoznao
sam omiljenog glumca. Iz kupatila nekako sam se izvukao da bi se nakon
par minuta vratio. Nadao sam se da će glumac za to vreme nestati.
Ali ne. Uzalud se češljam, lice sa peškirom istrajno trljam, otvaram
zatvaram oči, on se ne miče, ostaje. Vraćam se u krevet, možda nakon
ponovnog buđenja biću drugačiji. Čini mi se da baš sada sanjam.
 
Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Ugyanarról – O istom

  

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ugyanarról              Úgy búcsúzunk,            mint a galambok:            turbékolva,            repülő tollal,            S ha volna,            ki odafigyelne e búgás mögé!            Jaj neked.                            Jaj nekem.   Itt van. Egy kicsit lejjebb. És talán balra. Meg beljebb. Ha fürgébb vagy, nyakon csípheted. Mert nyakamon immár a halál. Hogy ne baszkódjak? De miért is, kedves. Téged ő tőlem el ne ijesszen, hisz beleillek. Nézd, még nem is volt ilyen jó ruhám. No és az arca! Nem találod kissé gondterheltnek? Pedig a balga lelkek mindent megtesznek dolga könnyítése... Hogy is mondják a poli...hisztorok? Szóval udvarolunk minden irányból. Ám vannak, kikkel szemben ő is csak magánzó, és úgy ül asztalunkhoz, mint a kivetettek. Elbeszélgetünk: Hogy volt. És hogyan lesz, amikor nem leszünk. Illetve csak ő lesz: a halhatatlan.   *   Az lesz a baj, ha nem lesznek majd összefüggő gondolataid, ha hiába járkálsz le-fel a lakásban, már sohasem jutsz saját végedig. Nincs remény az önfeláldozásra. Mondom, az lesz az igazi, ha elhagynak majd hátadon borzongó gondolataid, és irkálsz  összevissza egy hatalmas kockás papírra.   *   Vannak persze bajok nagyobbak. Mert tegyük fel, ha kifolyik, mondjuk, az egyik szemed. Avagy mind a kettő! Esetleg füled csapják le egynémely harcos legények. Vagy orrodra ül az elvetemült kurva! És sorolhatnám a csapásokat végtagvesztéstől végtagfölöslegig. Hanem a lelkem! De vannak persze bajok                             nagyobbak.   *   Látod-e amott a halvány vonalat? Nos, azon által jutunk el egész a boldogságig. Hogyhogy nem hiszed? Nem úgy gondoltam én: el fogod tépni majd. Hanem: szépen végigmégy rajta, egyetlenem.                    A leesésig.   *   Erről jut eszembe a kezdet:                Könnyen vagdalózik,                ki halállal a nyakán.                Hisz semmit nem                veszíthet.                Ha tisztában van                a halállal.                Nyakán.

O istom              Poput golubova            se opraštamo:            gugučeći,            letećim perjem,            I da ima            ko bi iza tog gugučenja pr1ipazio!            Jao tebi.                         Jao meni.   Tu je. Nešto niže. I možda na levo. Više unutra. Ako si brža, mogla bi za vrat uhvatiti. Jer smrt je već na mom vratu. Da se ne zezam? Pa i zašto bi, mila. Ona tebe od mene neka ne odbije, ta uklapam se. Gledaj, tako dobrog odela još nisam ni imao. No i njeno lice! Ne smatraš da je pomalo zabrinuta? Bez obzira što priproste duše sve učine da bi joj posao olakšale... Kako ono kažu poli...histori? Dakle sa svih strana udvaramo. Ali postoje takvi prema kojima i ona je tek posebnik i za naš stol tako sedi kao odbačena. Pričamo: Kako je bilo. I kako će biti kad više nećemo postojati. Odnosno postojaće samo ona: ona besmrtna.   *   Biće problema ako povezane misli više nećeš imati, u stanu od zida do zida zalud koračaš, do vlastitog kraja više nećeš stići. Za samopožrtvovanje nema nade. Tvrdim, biće istinski, ako napustiće te tvoje drhtave misli na leđima i na ogroman arak kockastog papira piskaraćeš svašta.   *   Naravno, postoje i veće nedaće. Jer pretpostavimo, na primer, iscuriće ti jedno oko. Ili oba! Eventualno neki ratoborni mladići otkinuće ti uho. Možda sesće ti na nos opaka drolja! I nedaće bi od gubitka udova do viška udova mogao dalje nabrajati. Ali moja duša! Naravno, postoje i veće                                  nedaće.   *   Vidiš li tanku crtu tamo? Dakle, do potpunog blaženstva preko nje stižemo. Kako to da ne veruješ? Nisam ja tako mislio: da ćeš pocepati. Nego: prećićeš preko nje, jedino moja.                     Do pada.   *   To me je na početak podsetio:                Lako se razmeće                ko na vratu smrt nosa.                Jer gubiti ništa                ne može.                Ako je sa smrću                načisto.                Na vratu.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Át, Forum 1988. 42-44. old

Turczi István: Jean Genet – Žan Žene

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Jean Genet   elképzelni sem tudom másképp a pokol bugyrában féregfényben nemtelen ragyogásban a Nagy Kísérlethez kiterítve   honnan ez a tündöklõ evilági börtönfintor a megértés csendes révülete a bomló szöveteken átszivárgó hűség miért a mindenkori sohaság   és preparált arcáról hová hová gurulnak a könnyek megérteni a mítoszt csak önmagából

Žan Žene   drugačije ni zamisliti ne mogu u dnu pakla u sjaju crva u bespolnom blistanju za Velik Pokus položeno   odakle je ta bleštava ovozemaljska grimasa sužnja tiho bunilo razumevanja preko tkiva proceđena vernost zašto je ta svakidašnja nikada   te sa njegovog prepariranog lica suze kuda se kotrljaju mit shvatiti tek iz samog mita   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/96.html

Gergely Tamás Némán – Nemo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Némán   Lőrincz Györgynek        Komája törte meg a csendet:        - Vártam a válaszod.      Vadmalac a távolba révedt. Egy hegyet látott, amit ő "szent"-nek nevezett, most viszont fordult lassan a komája felé. Mélyen a szemébe nézett, s halkan mondta:        - Nem beszélünk róla.        - Attól még megtörténik... - replikázott a másik.     - Mi ketten tudjuk, de nem beszélünk róla.     - Rendben - válaszolta komája -, senkit nem keserítünk vele, inkább hallgatunk.      Azzal hallgattak. Együtt. És nézték a hegyet. Könnyű köd szitált rájuk friss nedvet. Sokat: attól lehetett tartani, eláznak a gondolataik.

Nemo   Đerđu Lerincu          Tišinu je jaran prekinuo:        – Tvoj odgovor sam čekao.        Vepar u daljinu gleda, sanjari. Neko brdo je video što je on „svetom“ nazvao, sad prema jaranu polako okrene. Duboko mu je u oči gledao i šapnuo:        – Nećemo o tome.        – To još nije razlog da se ne dogodi… - odgovorio je drugi.        – Mi znamo ali o tome ne govorimo.        – U redu – reče mu jaran – nikog nećemo uznemiravati, radije šutimo.        Pa su ućutali. Zajedno. I brdo gledali. Lagana magla ih je sitnim kapima posipala. Dugo: postojala je opasnost da će im se  misli raskvasiti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás:  https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#67