Jász Attila Jeladó – Signalizacija

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Jeladó   Jeleket küldesz nekem épp húsz év távlatából. Vagy értem, vagy nem. Nehezen persze, azért csak küldd őket bátran. Végre tudunk rendesen is beszélgetni egymással, és azt se találom már furcsának, ehhez igazából szavak sem kellenek. Csupán fel-le kell kapcsolgatnod egész éjszaka a bejárati ajtó előtt a mozgásérzékelős lámpát.

Signalizacija   Znakove mi iz dvadesetgodišnje perspektive šalješ. Ili shvatam ili ne. Naravno teško, ali ih slobodno šalji. Konačno i normalno možemo međusobno razgovarati te ni to mi više nije čudno da za to u suštini ni reči ne trebaju. Jedino lampu za signalizaciju kretanja ispred ulaznih vrata čitavu noć trebaš paliti-gasiti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019. 

Szabó Palócz Attila Слике са Дунава – Képek a Dunáról

 

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Слике са Дунава¹
 
Дунав... почетак и крај приче о савести,
канџа девојачке невиности,
пореклом из бизарних шума Германије...
 
Дунав... почетак и крај приче о стварности,
решеност и разрешеност,
слике се мењају, живахни таласи цветају
 
Дунав... почетак и крај басне о људскости,
како бистри поток уме израсти
у џиновски ток водених домашаја
 
Дунав... просно паркиралиште снова,
мизерна страница проклетих белешки,
што пркосе пророчанствима...
 
Дунав... тривијални геније размаженог лица
модрим очима зева, дрвеће клима,
уснула лепотица поспано призива реку
 
Дунав... почетак и крај приче о храбрости,
плитка душа, зверска крв, јуначко оро,
жао ми је драга, нечемо се видети скоро...
 
Дунав... почетак и крај приче о трајности,
губитак наде и буђење јужних ветрова,
ратови се редају, само тако, гине се лако...
 
Дунав... почетак и крај приче о вечности,
у ветру Црног мора избледела застава вијори,
мамац за странца, туристичка стаза...
 
Дунав... вера и вечност се ту састају,
док у зору реком сирене пливају,
тајни рандеву нада и пркосних чежњи
 
Дунав... завој на исеченим венама Европе,
река својим током пресеца крваве црвене линије
зарцтаних граница људских домашаја
 
Дунав... почетак и крај приче о људским врлинама,
морална супстанца бунила зачетка,
корење крајности у очима древних народа
 
Дунав... почетак и крај приче о истини,
река не трпи лаж, нити задах злобних нити,
тајанствен завежљај суморних дана
 
Дунав... река од мрамора,
извајана од руке речних мајстора,
извајана из камена људских векова
 
Дунав... нека му је речна слава!
капи воде достојанства наше воље
теку мирно, људи страсно плове
 
Дунав... почетак и крај приче о времену,
грешници и свеци у сумраку
ту већ давно заједно веслају
 
¹Слике са Дунава – једина песма коју је аутор на српском језику написао

Izvor: autor
 
 
Képek a Dunáról
 
Duna… a mese kezdete és vége a lelkiismeretről,
ártatlan csitri-karom
a hátborzongató germán erdőkből…
 
Duna… a mese kezdete és vége a valóságról,
eltökéltség és felmentés,
változnak a képek, virgonc hullámok a szélben
 
Duna… a mese kezdete és vége a jóindulatról,
ahogy a kristálytiszta patakból
mindent sodró, hömpölygő óriás kel életre
 
Duna… az álmok egyszerű pihenője,
a jóslatokkal dacoló átkozott jegyzet
esendő lapja…
 
Duna… negédes arcú elcsépelt zseni,
kék szemével ásít, fákat gyökerestől tép ki,
az álomba merült szépség a folyót bágyadtan idézi
 
Duna… a mese kezdete és vége a bátorságról,
sekély lélek, vad vér, hősi ének,
sajnálom kedvesem, közeli találkánk elmarad…
 
Duna… a mese kezdete és vége a szakadatlanságról,
reményvesztés és déli-szél ébredés,
sorozatos csaták, oly könnyen jő a halál…
 
Duna… mesekezdet- és vég az örökkévalóságról,
a Fekete-tenger szele lengeti a kifakult zászlót,
idegeneknek csalétek, jöttmenteknek ösvény…
 
Duna… itt találkozik a hit és az öröklét,
míg hajnalban a folyóban szirének úsznak,
titokban botlik egymásba a makacs vágy és a remény
 
Duna… kötés Európa felvágott vénáin,
sodrásával az emberi lehetőségek
vér-vörös vonalakkal megrajzolt határait
 
Duna… mesekezdet- és vég az emberi erényről,
az eredendő önkívület erkölcsös anyaga,
az ősi nemzetek szemében a végletek gyökere
 
Duna… mesekezdet- és vég az igazságról,
a folyó nem tűri a koholmányt, sem a gonoszok leheletét,
komor napok leplezett kötege
 
Duna… márványfolyam,
folyami mesterek formálták,
emberi századok kövéből vájták
 
Duna… legyen övé a folyami dicsőség!
a kedvünkből, méltóságunkból álló vízcseppek
nyugodtan folynak, lázasan eveznek az emberek
 
Duna… mesekezdet- és vég az időről,
az alkonyatban vétkesek és szentek
itt ősidők óta együtt eveznek
 
Fordította: Fehér Illés

Gergely Tamás A talpa – Tabani

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A talpa        Vadmalac éppen egy tüskét keresett, ami a talpába fúródott.      Nézte hát, nézte, de mintha nem ismerte volna fel a saját talpát. Mintha sose látta volna. El is mesélte különös élményét Malackának, aki a közelben sertepertélt.      – Miért, a hátad közepét mikor láttad? – tette fel a kérdést Vadmalacnak, és jóízűen kacagott hozzá.      – Tényleg – mondta Vadmalac. – Hogy erre nem gondoltam!      Azzal keresett tovább.

Tabani        Vepar je baš neku bodlju tražio šta mu se u tabane zarila.      Gledao je, gledao te kao da vlastite tabane nije prepoznao. Kao da nikad nije video. I ispriča svoj neobičan doživljaj Prasici koja se u blizini motala.      – Zašto, kad si svoja leđa video? – postavila je pitanje Vepru i uz to slatko se nasmejala.      – Zaista – reče Vepar. – Kako na to nisam pomislio!      I nastavio je traganje.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#66

Turczi István: Miért? – Zašto?

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Miért?   Az Úr           miért állt                           szóba velem                           ezen a vad         koldustej-szagú sátoros ünnepen              ha eddig         némán tűrte                           megaláztatásom hogy életem              csupán              egy szétrugdosott                         hatezer éves gőzölgő             álom                       ?

Zašto?   Zašto mi           se Gospod                            tog divljeg                            praznika koliba           mirisom mleka prosjaka obratio ako mi je                        do sada           poniženje nemo                           posmatrao da moj život je                 tek razrušen                 sedam hiljada                              godišnji isparavajući                   san                         ?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István: Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó, Budapest. 2006. 29. old.

Julijana Marinkovik Sve je pjesma – Minden költemény

 

Julijana Marinkovik Resen 22. jul 1972. – 

Sve je pjesma   I  ovaj tren kad riječi mi nadiru. Postoji li nešto što ne može da se opiše !? Samo treba da zatvoriš oči i kroz prolivenu svjetlost da rasporediš privremenu vječnost i eto za čejf duši pretvoriš se u strasno bivstvo, i nije bitno koliko traje jer sve je beskonačno i apsurdno. Sve je prekrasna dvosmislenost, sve je koketiranje privid i maštanje,   pred još jedno nezavršeno djelo.

Minden költemény   Ez a pillanat is, mikor szavak ostromolnak. Létezik egyáltalán valami is, amit nem lehet szavakba önteni!? Csak szemedet kell becsukni és a kiömlött fényen keresztül az ideiglenes örökkévalóságot elhelyezni és íme lelked kedvére kivételes lénnyé válsz, és nem fontos meddig tart, mert minden végtelen és képtelen. Minden pazar kétértelműség, tetszelgés, látomás, ábrándozás,   még egy befejezetlen mű előtt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zdenka Valent Belić Put u etar – Az éterbe vezető út

 

Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25. decembar 1975. – 

Put u etar   Probudim se ujutru i vidim da me nema. Kroz pukotinu na ždrelu kao freon izvetrilo sve, sem skorenog bola.   Tuda je duša našla put u etar.

Az éterbe vezető út   Reggel felébredve látom, nem vagyok A garaton lévő nyíláson keresztül, a kérgessé vált hányattatáson kívül, freonként, minden eltűnt.   A lélek az éterbe vezető utat itt találta meg.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Katarina Sarić Lutka od krpe – Rongybaba

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

Lutka od krpe
 
Dan u kojem Crnjanski preko Nađe ulazi u moj život
kao dijete naopako rođeno
forcepsom
odrezao je moje posljednje napore da se uklopim u propisom
utvrđene standard
 
(Nađa je ruska plemkinja na imaginarnom tronu)
Ona živi od šivenja krpenih lutki
u Londonu
u vrijeme koje bezglavo žuri
hukti
Ona
milina
divljina jedna koja prodire u civilizaciju
neobuzdanost koja ne poznaje matricu
krpi njene zagađene genocidne otvore
gordo ćuti i trpi
 
Dan u kojem se rađam kroz Nađu
dan je u kojem puštam štakore
niz kanalizaciju
spaljujem papirnate brodiće
pljujem na Evropu
– a zapravo je dan mog biološkog rođenja obilježen pucnjavom i sadnjom jednog vitog bora
rukom mog pijanog oca
osvetnika tom životu skotu
 
(Govorili su mi mnogo kasnije da se nijednoj Crnogorki nije kao meni obradovalo)
 
I da sam dobila kraljevsko ime
da ne mine
sjećanje na dozu odgovornosti
 
Uvijek mora neko da prkosi
 
ali bilo je to mnogo prije mogućnosti izbora
progona i prorokovanja
 
Nikad u svom selu nemoj da budeš ovca
paljenica žrtva
 
Dan u kojem farbam kosu i sašivam proreze na dupljama
dan je u kojem lutka krpena
postajem
pravim se mrtva
 
Neko nas iznad uvijek posmatra
 
dajem
djevojčicama da je oblače
dobacujem je dječacima da se poigraju
 
Neki nas događaji zarežu za čitav život
 
Dan u kojem počinjem da vezem plaštenicu za ćivot
dan je đavolom dan
za vještice na metli
došljake koji su posjekli
bor sa ćoška naše ulice
(smetao je prilazu novoiznikle petospratnice)
 
Nikad više nisam pokazala svoje pravo lice
Nikad više nisam pustila prirodnu boju kose
niti korak kroz onaj posječen ćošak
pojela sam sav mrak
kad zaustila sam riječ o poštenju
Neki nas događaji pokose
 
u jednom trenu
a za život cijeli
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-globus-hystericus-izbor/
 
 
Rongybaba
 
Az a nap mikor Nágyán keresztül Crnjaski¹ életembe lépett
mint afféle fogóval visszára
született gyermekbe
az utolsó nekirugaszkodásomat is elvágta hogy az előírt szabályokhoz
alkalmazkodjak
 
(Nágya képzeletbeli trónon ülő orosz nemes nő)
Rongybabák készítésével keresi kenyerét
Londonban
amikor minden rohan
lobog
Ő
a gyengéd
a civilizációba törő őserő
matricákat nem ismerő féktelenség
fertőzött népirtás hasítékait foltozva
büszkén hallgat és tűr
 
Az a nap amikor Nágyán keresztül megszületek
az az a nap amikor a patkányokat
a csatornahálózatba engedem
a papírhajókat elégetem
Európára meg köpök
– az a nap tulajdonképpen a lövésekkel és részeg apám a kegyetlen életen bosszút álló
keze által karcsú fenyő ültetésével megjelölt nap
biológiai születésem napja
 
(Sokkal később állították annyira mint nekem egyetlen montenegrói nőnek sem örült)
 
És királyi nevet kaptam
hogy holmi
felelősséghányad emléke ne múljon
 
Dacolni valakinek mindig kell
 
de ez jóval a kiűzetés és jövendölés közötti választás
lehetősége előtt volt
 
Faludban sosem légy bárány
elégetett áldozat
 
Aznap mikor hajamat festem és az üregek hasítékait varrom
aznap amikor rongybaba
leszek
magamat halottnak tetetem
 
Felettünk valaki mindig figyel bennünket
 
kislányoknak
adom hogy felvegyék
fiúknak dobom hogy játsszanak vele
 
Bizonyos események egész életünkben rögzülnek
 
Az a nap amikor az ereklyetartóra elkezdem a palástot kötni
az az ördög napja a seprűnyélen
repülő boszorkányok napja
a jövevényeké akik utcánk
sarkáról kivágták a fenyőt
(az új ötemeletes bérház bejáratát zavarta)
 
Igazi arcomat soha többé nem mutattam meg
Természetes hajszínemet soha többé nem hagytam meg
de arra a kivágott sarokra sem léptem
minden homályt lenyeltem
mikor a becsületről számat szólásra nyitottam de meg nem szólaltam
Bizonyos események letaglóznak
 
egy pillanat alatt
egész életünkre
 
¹Crnjaski – Miloš Crnjaski (1893 – 1977) ismert szerb költő.
 
Fordította: Fehér Illés