Anđelko Zablaćanski Блудни сан – Feslett álom

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Блудни сан   Нека ми се Све на главу сруши Псовке бесних кочијаша јаве Сузе и клетве Преварених жена Све колевке нерођене деце. Ако се пробудим – Нека ми суде Пастири чедности и поштења Невесте ноћи Пред олтаром стида Све чежњиве очи обичних људи. Ако сан заборавим Јутром бола И заробе ме ланци самоће Тад нећу знати Где сву ноћ сам био – Лежећи уморан У постељи.

Feslett álom   Legyen Minden rám szakadjon A dühös kocsisok a valóság szitka A megcsalt nők A meg nem született gyerek-bölcsők Könnye és átka.   Ha felébredek – A szégyen oltára előtt Az egyszerű emberek vágyakozó tekintete Az ártatlanság és becsületesség őre Az éj jegyese ítélkezzen felettem.   Ha reggeli fájdalmammal Álmom elfeledve A magány rabja leszek Nem fogom tudni Holt töltöttem az éjt – Fáradtan ágyban Fekve.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.azpoezija.rs/2013/05/andjelko-zablacanski-bludni-san.html?fbclid=IwAR3LHKQU5oYFGLjA8Z9sq7MY7oWeUzikv3SWbdroO7-78DNHFLfIcTmkXv4

Vlasta Mladenović Usud poezije – A költészet sorsa

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Usud poezije   Moje je da pevam, svedočim o svemu, braneći istinu sam. Znam tu cenu.   Ne tražim milost, nemam Mecenu, niti sam istinit ikome potreban.   Ja sam jasan: pevam za sutra,  poštujući samo vreme, jedini, relavantni Sud.   Priznajem poezije usud.

A költészet sorsa   Költő vagyok, ahogy tanúskodok, az igazságot védem. Az árát ismerem.   Nem kérek kegyelmet, nincs Mecénásom, senkinek sem kellek, mert az igazságért kiállok.   Nem tagadom: az időt, az egyetlen mérvadó Bíróságot tisztelem és a holnapért kiáltok.   Beismerem a költészet sorsát.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Đorđe Kuburić Чигра – Búgócsiga

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Чигра
 
Када дете заврти чигру, оно не зна је завртело свет. Да покренуло је спирални вртлог,
чија путања непредвидљива је и мистична.
Може се заокретати конопцем, па и бичем.
Наликује боровој шишарци, морском пужу и жиру.
Врти се као жироскоп.
Шупље тело испуњено јој је кошмарном празнином .
Са ње су узлетале птице, што настанише се у Аристофановом птичјем граду.
Када стане, набочи се постранце.
Сагне се да плаче (а понекад и риче).
Јер слути да умире.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020
 
 
Búgócsiga
 
Mikor a gyerek megpörgeti búgócsigáját, nem tudja, hogy a világot pörgeti. Megmozdul a spirális örvény,
útja öntudatlan és varázslatos.
Forgatni zsineggel lehet, de ostorral is.
Tobozra, tengeri csigára, makkra hasonlít.
Foucault ingájaként pörög.
Üres teste dermesztő sivársággal telt.
Róla röppennek fel az Arisztophanész madárvárosába települő madarak.
Ha megáll, félre dől.
Leborul és sír (néha zokog is).
Mert sejti, haldoklik.
 
Fordította: Fehér Illés

Маriја Najthefer Samo u snu – Csak álmomban

 

Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –

Samo u snu   O, snu O, lepote O, magije Ljubavi tu si Nisam snena U budnom sam snu O, snu O, svemoćni O, slatki Poljubi me kao prvi Kao poslednji Uzmi me Kao što si Ti jedini Javu pretvarao u san O, snu O, traj Raskošan O, budi večan Budi predskazanje O, budi java O, snu O, svemogući Jedini gde me ljubi Poslednji Kao i prvi put. O, lepote Samo u snu

Csak álmomban   Ó, álom Ó, Szépség Ó, bűvölet Szerelem, itt vagy Nem alszom Ébren álmodom Ó, Álom Ó, mindenható Ó, édes Csókolj meg elsőként Utolsóként Végy magadhoz Mert te Az egyetlen vagy Álommá varázsoljuk a valóságot Ó, álom Ó, időtálló Pompás Ó, légy halhatalan Légy jövendő Ó, légy valóság Ó, álom Ó, mindenható Az egyetlen aki utoljára Csókol Csókoljon mint először. Ó, szépség Csak álmomban   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Adam Puslojić Pismo deseto – Tizedik levél

 

Adam Puslojić Kobišnica, 11.03.1943. –

Pismo deseto   Prebrojao nas anđeo : dvoje Zmija nas je izbrojala : troje Dvaput nas je anđeo brojao : dvoje Triput nas je zmija izbrojala : troje Kazala je : anđeo moj ne laže Kazao je : u pravu je zmija moja A kao anđeo plakala je zmija njena: Anđele brate tako smo sami u pustom raju

Tizedik levél   Megszámolt bennünket az angyal: ketten vannak Ahogy a kígyó számolt: hárman vannak Kétszer számolt meg bennünket az angyal: ketten vannak A kígyó harmadszorra is: hárman vannak Szól a kígyó: az én angyalom nem hazudik Szól az angyal: kígyómnak igaza van És mint az angyal sírt a kígyó kígyója: Testvérem angyalom a puszta mennyben oly egyedül vagyunk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.kul-tim.net/11/09/2009/poezija/adam-puslojic-pesme-okajnice/

Dušan Gojkov № 9 – № 9

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 9   kamioneti vozila za dostavu zveckaju boce mineralne vode u kartonskom sanduku poneki prolaznik rano jutro u novinama ništa kao i obično kafane za imućne ’boeme’ otvaraju vrata čuje se iznutra tih razgovor dok se aparati za kafu zagrevaju odozdo odozgo sa svih strana mrmori grad   tu je samo ova klupa što žulja sa drveta sleće gugutka delimo kiflu ptice mogu neverovatno mnogo da pojedu

№ 9   teherautók szállítókocsik a kartondobozokban ásványvizes palackok koccannak egy-egy járókelő kora reggel az újságok semmitmondóak mint általában a gazdag bohémek előtt kávéházak nyílnak míg a kávéfőzők melegednek benn csendes a társalgás innen is onnan is minden irányból városi nyüzsgést hallani   itt csak ez a kemény pad a fáról gerle száll mellém megosztjuk a kiflit a madarak hihetetlenül sokat képesek enni   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 20.

Neda Gavrić После тебе – Utánad

 

Neda Gavrić Banja Luka 1980. –

После тебе   После тебе Рађала сам саму себе На царски рез Па су ме вадили из мене Заједно са тобом Из моје утробе и срца. Неприродно те извадише Али је онај осећај Да си некад био ту Још увек присутан. Како да заборавим Да се родило? Боли ту где су шавови Не смем ни да се насмејем Попуцаће. Ходам као на иглама Да не прокрварим Будна спавам да те не усним. После тебе се Живи неприродно Као што се неприродно И рађало.

Utánad   Utánad Önmagamat szültem Császármetszéssel Veled együtt Bensőmből szívemből Vettek ki. Természetellenesen távolítottak el De az az érzés Hogy egykor itt voltál Még mindig jelen van. A megszületettet Hogyan felejtsem el? Itt ahol a varratok vannak itt fáj Nevetni sem merek Felszakadnak. Nehogy vérezni kezdjek Mindenre figyelve járok Ébren alszom nehogy elmulasszalak. Utánad Torz az élet Mint ahogy torz volt A születés is.      Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor