Đorđe Kuburić Када се не мисли ни на шта – Amikor semmire sem gondolunk

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Када се не мисли ни на шта
 
по Песои
 
О свету,  о  стварима,  узроцима и последицама, о Богу и души -
размишљам као што камен размишља о  Сунцу.  Навучем заве-
се, склопим очи и не  мислим.  Јер камен  не зна  шта  је Сунце;
нити  зна да  Сунчева светлост  не зна  шта ради,  да  она више
вреди од  песничких  слика и философских апорема. Дрво је ту
да листа и да рађа и осуши се,оно не слути да симболише пра-
материју  и  крст.  Месец на небу тек је Месец на небу. Размиш-
љати  о  њему  исто је као носити  чашу на извор. Он светли јер
га  тамо  мет’ли: да га  гледамо (јер је  наше једино  богатство
гледање) и  да му се дивимо (највише до чега човек може доћи
јесте дивљење). И ту је граница. Јер више нам није дато. Јер о
Богу не знам више него Бог о себи самом.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Зашто волим виски и друге изабране песме. Нишки културни центар, 2006.
 
 
Amikor semmire sem gondolunk
 
Pessoa után
 
A világról,  a  dolgokról,  az  okokról  és következményekről, az Istenről
és  a  lélekről – mint  kő a Napról,  úgy  gondolkodok. Behúzom  a  füg-
gönyt,  szemem lehunyom  és  nem gondolkodok. Mert  a  kő  nem tud-
ja  mi  a  Nap; azt  sem  tudja, a Napsugár mit tesz, hogy minden költői
képnél,  filozófiai  kétes  feltevésnél   többet  ér.  A  fa  lombozatáért  és
terméséért van és kiszárad, nem is sejti, hogy az ősanyag és a kereszt
szimbóluma.  A  hold  az  égbolton  csak Hold  az  égbolton. Róla  gon-
dolkodni  ugyanaz, mint  a  forráshoz  a  poharat vinni. Világít,  hisz  o-
da  tették:  hogy  nézzük  (mert   egyedüli   kincsük,  vagyonunk,  hogy
nézhetünk) és csodáljuk (a legtöbb,  amit  az ember elérhet, igen, az a
csodálat). És  itt  a  határ. Mert nekünk több nem jutott. Mert az Isten-
ről nem tudok többet, mint maga az Isten magáról.
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Đorđević *** (Ustani, Marija) – *** (Kelj fel, Mária)

 

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –

***   Ustani, Marija Da zapevamo udvoje Znamo da se od poezije ne može živeti Ali s njom će nam biti lepše. Uzmimo ono što ima ovaj svet Ono što nema, ne možemo uzeti Vatru i vodu, zemlju i vazduh. Probudi se, Marija Da proslavimo ljubav Smrti smo se dovoljno Nagledali i nasanjali.   Tvoje je nebo A moj je mesec Ako se nebo bude podelilo Da vidimo na koju ćemo stranu.

***   Kelj fel, Mária, Hogy együtt énekeljünk. Tudjuk, a költészetből nem lehet megélni, De vele együtt életünk szebb.   Vegyük el azt, amit ez a világ kínál, Azt is, amit nem, a tüzet és a vizet, A földet és a levegőt nem vehetjük el.   Ébredj, Mária, Hogy a szerelmet ünnepeljük. A halállal éppen eleget Szembesültünk.   Tiéd az ég, Enyém meg a hold, És ha egyszer osztásra kerül az ég, Lássuk, melyik oldalra tartsunk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Jász Attila Félkész dolgok – Napola gotove stvari

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Félkész dolgok
 
Nem szivárog a lefolyó. A mosdó alatt nem gyülekeznek
kis tócsák. Megmaradt három tő málna a szárazság és a
kutya ellenére. Indulás előtt sikerül meglocsolni. Ennek
ellenére le tudok zuhanyozni, hiába fölösleges biciklizés
előtt. Csak a terítőt hagyom kint a teraszon, a rózsákat a
vázában. A vonatot is elérem, ráadásul meg se áztam út-
közben, hiába fenyegetőztek sötét fellegek a hegy felől.
Ezek a nagy dolgok, ha félkészek is az adott pillanatban.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Napola gotove stvari
 
Kanal ne curi. Ispod lavaboa male lokve se ne
gomilaju. Uprkos suši i prisustva psa tri čokota
maline još stoje. Pre polaska sam ih uspeo zaliti.
I još mogu istuširati se pre nepotrebnog teranja
bicikla. Tek sam na terasi prostirač ostavio i ruže
u vazi. I voz sam uhvatio te nisam ni pokisnuo
zalud su iz pravca brda tamni oblaci pretili. To su
velike stvari, iako su u datom trenu napola gotove.
 
Prevod: Fehér Illés

Jóna Dávid Orpheusz, gyere csak! – Orfeje, dođi samo!

 

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

Orpheusz, gyere csak!   A poklon a kísértéseket értsed! (Garai Gábor)   Eurüdikéért az alvilágba kell menni, de azt nem mondtad jó barát, hogy mindennap. S mivel a kísértés nem bűnként, hanem lehetőségként kísért, állandóan mentségeink vannak.   Minek szégyenkezzünk, a kétely is a kezdőkészlet része. A vulkán nem felel a láváért, a hamuért. Nem nézheti folyton, hogy az ember odavész-e? A tévelyedések tesznek minket szerethetővé. Tapasztalt férfivá, izgalmas nővé. A megbocsátáshoz kell a pokol ott lenn. Orfeusz, gyere csak egy szóra! Lehet, hogy nem mondtál el mindent?

Orfeje, dođi samo!   Pod paklom shvati iskušenja! (Gabor Garai)   Po Euridiki u podzemni svet treba sići, ali da svakodnevno, prijatelju to nisi rekao. Budući da iskušenje ne kao pregrešenje već kao mogućnost nas prati, opravdanja uvek imamo.   Zašto da se sramimo i sumnja je deo početne opreme. Vulkan zbog lave, pepela ne odgovara. Ne može stalno gledati da li čovek nestaje? Bludnje nas čine voljenim osobama. Iskusnim muškarcima, izazovnim ženama. Za oprost tamo dole pakao treba. Orfeje, dođi samo za reč dva! Da li je moguće da nisi sve ispričao?   Prevod: Fehér Illés

Izvor: https://helyorseg.ma/rovat/vers/jona-david-versek

Gergely Tamás Mazochista – Mazohist

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Mazochista        Fejét Malacka ölébe fúrva mondta:      - Mi van velem, mazochista lennék?      Tulajdonképpen nem választ várt, inkább vigasztalást.      Az mindig volt kézügyben Malackánál. Függetlenül attól, hogy néha maga is úgy érezte, nem szabad már mindenütt mindenben azt látni meg, amiből kilábalni akarnak.      A rájuk kiszabott nyomorúságot.      Malacka várt egy kicsit:      - Na és, ha az vagy? Örvendj neki!

Mazohist        Glavu u krilo Prasice gurnuvši je rekao:      – Šta je sa mnom, jesam li mazohist?      U stvari nije odgovor, više nekakvu utehu čekao.      A ta je kod Prasice uvek prisutna bila. Bez obzira na to da koji put i ona sama je tako osećala da baš na svakom koraku, svugde ne treba to videti od čega bi pobegli hteli.      Vlastitu bedu.      Prasica je malo sačekala:      – Pa i ako jesi, šta onda? Raduj se!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#171

Turczi István: Utazás – Putovanje

 

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

 

 Utazás
 
nézd mennyi baj van velem
még egy vacak vonatablakot sem tudok lenyitni
ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában
fák suhognak a szélben dombok hullámzanak
legalább megszagolhatnám a levegőt legalább
érinthetném      beérném kevéssel is
lírázó perceimből látod kiszakít a tudat
hogy valamit saját hibámból elveszíthetek
egy érzést egy illatot azonosítható benyomásokat
mindent      s míg én sután tusakodom
veled egyre újabb álmok forognak
(talán mindazt látod mihez éber szem kevés)
világkörüli magán-utadon régi vágyak arcok
emlékeidbe süppedő mozdulatok kísérnek
úgy képzelem: hajnalodó mosolyod hajlatában
én is meghúzódhatok      hisz van némi közöm
lázas álmaidhoz      mióta közösen ébredünk
a szerelem miért is lenne más
mint két összeérő halánték öldöklő lüktetése
megíratlan test-legendák keserves sora ———
a táj csak rohan rohan tovább
valahol mögöttünk már felkelt a Nap
távolba merülő arcod peremén
pillantásod kékjébe bugyolálva
végre megcsillan a tengeröböl
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 70. old.
 
 
Putovanje
 
pogledaj sa mnom koliko problema ima
ni običan prozor voza ne mogu otvoriti
u noć sa nama nepoznati krajevi jure
u vetru drveća šume brežuljci talasaju
bar da mogu vazduh pomirisati bar da ga
mogu taknuti      i sa manje bih bio zadovoljan
vidiš iz razneženih minuta razum me trza
da nešto zbog vlastite greške mogu izgubiti
jedan osećaj utiske koji mirise identificiraju
sve      i dok se ja nespretno nadmećem
sa tobom sve noviji snovi se vrte
(možda sve vidiš za što je budno oko nedovoljno)
na tvom vlastitom putu oko sveta stare želje lica
u sećanju urezani pokreti te prate,
tako zamišljam: u savoju tvog jutarnjeg osmeha
i ja se mogu skloniti        jer nekakvu vezu sa
tvojim grozničavim snovima i ja imam      otkada
se zajedno budimo ljubav što bi bila nešto drugo
no ubitačno lupanje dve slepoočnice tokom dodira
gorak stih nenapisane legende tela ———
kraj i dalje samo juri
negde iza nas već je i Sunce izašlo
na rubu tvog u daljinu utonulomg lica
u plaveti tvog pogleda umotano
konačno zaliv mora zasija
 
Prevod: Fehér Illés

 

 

Mihajlo Orlović Крадљивци камена – Kőtolvajok

 

Mihajlo Orlović Bosanski Milanovac kod Sanskog Mosta 1950. –

Крадљивци камена   Sве што је ваљало Свијет је пробрао   Нађох једва три камена Требала су четири Да поставим темељ   Обиђох пола свијета Нађох га себи за вратом   Авај Лопови су однијели Она три

Kőtolvajok   Mindent ami jó volt Már kiválogattak   Alig találtam három követ Az alaphoz Négy kellett   Fél világot bejártam Nyakamba akasztva találtam   Az ám Azt a hármat a tolvajok Ellopták     Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor