Verica Preda PreVerica Квар – Kár

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Квар   Програм шарених лажи наставља се.   Дугме за off посматра време како се слива низ кораке.   Ако останем испред, одсјај ће посивети и замрачити очи.   Устанем ли, пратиће ме сенка његове јеке.

Kár   A tarka hazugságok műsora tovább görög.   A kikapcsológomb az időt figyeli, ahogyan a lépteken tovatűnik.   Ha elől maradok, elszürkül a visszfény és a szemeket sötétbe borítja.   Ha felkelek, visszhangjának árnyéka kísér majd.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković (Што) гавран рече – (Amit) a holló mond

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

(Што) гавран рече   За Т. Х.   Графитна оловка, компјутерски екран и његова замазана тастатура беху ми на дохват прстију – па ипак извадих из кутије црну писаћу машину – да бих осетио отпор, напор „гракања и грактања“, како би рекао Тед Хјуз.   Јер, намеравао сам да напишем Песму о Гаврану, о пару Гавранова, никако не косовском, ни вишњићевском... Баш никако не слепачком, већ песму о пару Гавранова, што у истој осамљеној дупљи проведу заједно цели век (стотинак година). Само толико!   Видео сам их у складном кружењу над старом шумом, са свих страна угроженом најлон галантеријом и пластичним боцама, од густих и бистрих сокова, ипак јачим од цивилизације пластике, тешио сам се мислећи на Теда и Силвију.   Кружили су, повремено гракнувши једно другом некакав грактај љубавни разумљив само онима што живе заједно читаво столеће „у миру и слози“, како би рекао свештеник с брадом или без ње... Сјајило је перје црним, без симболичке роле, сем основне: „из мрачне среће“. Спајале су се црте тог лета даље па ближе, као у води црни мехури заборављене прошлости. – Ниси издржао, па шта с тим? Играј игру! – грактао (ми) је Гавран, а Гавранка је изгледа ћутала, или ја (више) нисам разумевао њен „феминистички жаргон“ – што Гавран рече.

(Amit) a holló mond   T. D.-hez   A grafitceruza, a számítógép képernyője és maszatos billentyűzete ujjközelemben volt – mégis a dobozból a fekete írógépet vettem elő – hogy érezzem az ellenállást, „a kopogás és a károgás” erőlködését, ahogy Ted Hughes mondaná.   Mert Verset a Hollóról akartam írni, a Holló-párról, nem a rigómezeiről, nem a višnjiciről1… Semmiképp a vakról, hanem arról a Holló-párról, amelyik ugyanabban a magányos odúban egész évszázadot együtt töltött (mintegy száz évet). Csak ennyit!   Láttam őket, ahogy meghitten az öreg erdő felett köröztek, a minden irányból műanyag rövidárukkal és üres palackokkal veszélyeztetett, ám a műanyag-civilizációnál  erősebb erdő felett, Tedre és Szilviára gondolva vigasztaltam magam.   Köröztek, időnként egymásnak károgtak, holmi szerelmi károgás volt, csak az egész századot „békességben és egyetértésben” együtt élők számára érthető, ahogy a szerzetes mondaná, szakállal vagy a nélkül…   Feketén csillogott a tollazat, szimbolikus jelentése nem volt, az elemit kivéve: „homályos szerencséből”.   Hol közelebb, hol távolabb, de röptük vonala közös volt, mint a vízen az elfeledett múlt fekete buborékai. – Nem bírtad ki, mit érdekel? Táncolj! – károgta (nekem) a Holló, Hollópárja meg valószínű hallgatott, vagy (többé) „jellegzetes nőies beszédét” én nem értettem – mondta a Holló.   1Filip Višnjić (1767 – 1834) vak szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 9-10.

Đorđe Kuburić Када се не мисли ни на шта – Amikor semmire sem gondolunk

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Када се не мисли ни на шта
 
по Песои
 
О свету,  о  стварима,  узроцима и последицама, о Богу и души -
размишљам као што камен размишља о  Сунцу.  Навучем заве-
се, склопим очи и не  мислим.  Јер камен  не зна  шта  је Сунце;
нити  зна да  Сунчева светлост  не зна  шта ради,  да  она више
вреди од  песничких  слика и философских апорема. Дрво је ту
да листа и да рађа и осуши се,оно не слути да симболише пра-
материју  и  крст.  Месец на небу тек је Месец на небу. Размиш-
љати  о  њему  исто је као носити  чашу на извор. Он светли јер
га  тамо  мет’ли: да га  гледамо (јер је  наше једино  богатство
гледање) и  да му се дивимо (највише до чега човек може доћи
јесте дивљење). И ту је граница. Јер више нам није дато. Јер о
Богу не знам више него Бог о себи самом.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Зашто волим виски и друге изабране песме. Нишки културни центар, 2006.
 
 
Amikor semmire sem gondolunk
 
Pessoa után
 
A világról,  a  dolgokról,  az  okokról  és következményekről, az Istenről
és  a  lélekről – mint  kő a Napról,  úgy  gondolkodok. Behúzom  a  füg-
gönyt,  szemem lehunyom  és  nem gondolkodok. Mert  a  kő  nem tud-
ja  mi  a  Nap; azt  sem  tudja, a Napsugár mit tesz, hogy minden költői
képnél,  filozófiai  kétes  feltevésnél   többet  ér.  A  fa  lombozatáért  és
terméséért van és kiszárad, nem is sejti, hogy az ősanyag és a kereszt
szimbóluma.  A  hold  az  égbolton  csak Hold  az  égbolton. Róla  gon-
dolkodni  ugyanaz, mint  a  forráshoz  a  poharat vinni. Világít,  hisz  o-
da  tették:  hogy  nézzük  (mert   egyedüli   kincsük,  vagyonunk,  hogy
nézhetünk) és csodáljuk (a legtöbb,  amit  az ember elérhet, igen, az a
csodálat). És  itt  a  határ. Mert nekünk több nem jutott. Mert az Isten-
ről nem tudok többet, mint maga az Isten magáról.
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Đorđević *** (Ustani, Marija) – *** (Kelj fel, Mária)

 

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –

***   Ustani, Marija Da zapevamo udvoje Znamo da se od poezije ne može živeti Ali s njom će nam biti lepše. Uzmimo ono što ima ovaj svet Ono što nema, ne možemo uzeti Vatru i vodu, zemlju i vazduh. Probudi se, Marija Da proslavimo ljubav Smrti smo se dovoljno Nagledali i nasanjali.   Tvoje je nebo A moj je mesec Ako se nebo bude podelilo Da vidimo na koju ćemo stranu.

***   Kelj fel, Mária, Hogy együtt énekeljünk. Tudjuk, a költészetből nem lehet megélni, De vele együtt életünk szebb.   Vegyük el azt, amit ez a világ kínál, Azt is, amit nem, a tüzet és a vizet, A földet és a levegőt nem vehetjük el.   Ébredj, Mária, Hogy a szerelmet ünnepeljük. A halállal éppen eleget Szembesültünk.   Tiéd az ég, Enyém meg a hold, És ha egyszer osztásra kerül az ég, Lássuk, melyik oldalra tartsunk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Jász Attila Félkész dolgok – Napola gotove stvari

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Félkész dolgok
 
Nem szivárog a lefolyó. A mosdó alatt nem gyülekeznek
kis tócsák. Megmaradt három tő málna a szárazság és a
kutya ellenére. Indulás előtt sikerül meglocsolni. Ennek
ellenére le tudok zuhanyozni, hiába fölösleges biciklizés
előtt. Csak a terítőt hagyom kint a teraszon, a rózsákat a
vázában. A vonatot is elérem, ráadásul meg se áztam út-
közben, hiába fenyegetőztek sötét fellegek a hegy felől.
Ezek a nagy dolgok, ha félkészek is az adott pillanatban.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Napola gotove stvari
 
Kanal ne curi. Ispod lavaboa male lokve se ne
gomilaju. Uprkos suši i prisustva psa tri čokota
maline još stoje. Pre polaska sam ih uspeo zaliti.
I još mogu istuširati se pre nepotrebnog teranja
bicikla. Tek sam na terasi prostirač ostavio i ruže
u vazi. I voz sam uhvatio te nisam ni pokisnuo
zalud su iz pravca brda tamni oblaci pretili. To su
velike stvari, iako su u datom trenu napola gotove.
 
Prevod: Fehér Illés

Jóna Dávid Orpheusz, gyere csak! – Orfeje, dođi samo!

 

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

Orpheusz, gyere csak!   A poklon a kísértéseket értsed! (Garai Gábor)   Eurüdikéért az alvilágba kell menni, de azt nem mondtad jó barát, hogy mindennap. S mivel a kísértés nem bűnként, hanem lehetőségként kísért, állandóan mentségeink vannak.   Minek szégyenkezzünk, a kétely is a kezdőkészlet része. A vulkán nem felel a láváért, a hamuért. Nem nézheti folyton, hogy az ember odavész-e? A tévelyedések tesznek minket szerethetővé. Tapasztalt férfivá, izgalmas nővé. A megbocsátáshoz kell a pokol ott lenn. Orfeusz, gyere csak egy szóra! Lehet, hogy nem mondtál el mindent?

Orfeje, dođi samo!   Pod paklom shvati iskušenja! (Gabor Garai)   Po Euridiki u podzemni svet treba sići, ali da svakodnevno, prijatelju to nisi rekao. Budući da iskušenje ne kao pregrešenje već kao mogućnost nas prati, opravdanja uvek imamo.   Zašto da se sramimo i sumnja je deo početne opreme. Vulkan zbog lave, pepela ne odgovara. Ne može stalno gledati da li čovek nestaje? Bludnje nas čine voljenim osobama. Iskusnim muškarcima, izazovnim ženama. Za oprost tamo dole pakao treba. Orfeje, dođi samo za reč dva! Da li je moguće da nisi sve ispričao?   Prevod: Fehér Illés

Izvor: https://helyorseg.ma/rovat/vers/jona-david-versek

Gergely Tamás Mazochista – Mazohist

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Mazochista        Fejét Malacka ölébe fúrva mondta:      - Mi van velem, mazochista lennék?      Tulajdonképpen nem választ várt, inkább vigasztalást.      Az mindig volt kézügyben Malackánál. Függetlenül attól, hogy néha maga is úgy érezte, nem szabad már mindenütt mindenben azt látni meg, amiből kilábalni akarnak.      A rájuk kiszabott nyomorúságot.      Malacka várt egy kicsit:      - Na és, ha az vagy? Örvendj neki!

Mazohist        Glavu u krilo Prasice gurnuvši je rekao:      – Šta je sa mnom, jesam li mazohist?      U stvari nije odgovor, više nekakvu utehu čekao.      A ta je kod Prasice uvek prisutna bila. Bez obzira na to da koji put i ona sama je tako osećala da baš na svakom koraku, svugde ne treba to videti od čega bi pobegli hteli.      Vlastitu bedu.      Prasica je malo sačekala:      – Pa i ako jesi, šta onda? Raduj se!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#171