Gergely Tamás Tenyeremből vér – Krv iz mog dlana

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tenyeremből vér   GÉ        - Szarvad nőtt - kezdi Lipacsov. Gé a homlokához kap. „Semmi.”        - Az orrodon - toldja meg Kaza. „Valóban.” Hirtelen mozdulatától bőre csuklónál felhasad. Goncsár elneveti magát, mire a többiek egyöntetű elvtársi röhögésben törnek ki.        -Nektek is kinőtt! - ordítja Gé. Nem áll le: - Továbbá megvastagodott pofátokon a bőr! - Síri csend. Jasenyka zokogni kezd. - Jasa! - Ahogy Goncsár az első szótagot megnyomja, abban a rendreutasítás szigora van, a második, látszólagos nyugalma ellenére, felszólítás. Akire rászóltak, letörli alácsorgó nyálát. Géhez lép, kezet fog vele. - Köszönjük!        „Hülye balek, elsiettem!” Jasának alig marad ideje félreugrania: Kaza Gét máris a szarvára tűzi.        - A tetemével mi lesz? - kérdi Lipa.

Krv iz mog dlana   G        – Rogovi su ti narasli – počinje Lipačov. G hvata se za čelo. „Ništa.”      – Na nosu – dodaje Kaza. „Zaista.” Zbog naglog pokreta koža mu je kod članka napukla. Gončar je počeo smejati se a na to i ostale prisutne drugarski smeh zahvatio.      – I vama su izrasli! – viče G. Nije prestao: – Nadalje vam je koža na obrazu postala deblja! – Mukla tišina. Jašenjka je jecati počeo. – Jaša! – Kako Gončar prvi slog naglašava, to je strogost ukora, a drugi je, uprkos njegove prividne smirenosti, poziv. Onaj na koga su viknuli slinu briše što mu iz usta curi. Prilazi G-u, rukuju se. – Hvala ti!      – „Idiot jedan, prenaglio sam se! ” Jaša jedva ima vremena da se skloni: Kaza je već G na rogove stavio.      – Šta će biti sa posmrtnim ostatkom? – pita Lipa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Dejan Đorđević Krug u krugu – Kör a körben

 

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. – 

Krug u krugu   Неко је далеко и много ближе од даљег од царства птица и камена од фењера и свеће од других, од себе.   Неко је данас купио време за сутра црвену капу да покрије срамоту беле рукавице да продужи поздрав конопац да измери самоћу.   Ми који смо ту а као да нисмо отишли плетемо празнину росном травом се китимо.

Kör a körben   Valaki messze van és sokkal közelebb a távoltól a madarak és sziklák császárságától a lámpástól és virágoktól másoktól, önmagadtól.   Valaki időt holnapra vett meg piros sapkát hogy eltakarja szégyenét fehér kesztyűt hogy köszöntése hosszabb legyen zsinórt hogy lemérje a magányt.   Mi akik itt vagyunk és mintha nem mentünk volna el az ürességet kötjük harmatos fűvel szépítkezünk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/dejan.grdelica1/posts/10221060947933844?notif_id=1651186533720527&notif_t=close_friend_activity&ref=notif

Aca Vidić Емпедокле – Empedoklész

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Емпедокле
 
И ти би био бог или његов облик подозрив
Да си
Емпедокле!

Скок у Етну схватио си
СПАСОМ ДУХА ОД ТЕЛА

                       II

Кратер је пун
За натраг

Васељена обична раскош


                      III

Причекај и ти !
Опасне побожности би сазнале умишљену несрећу

Мир треба вратити чарима подземља

Погнуте сени
Лобања из утробе
Тек што се помаља
                                              
                                      1983
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Empedoklész
 
Te is isten lennél vagy gyanakvó alakja
Ha
Empedoklész lennél!
 
Az ugrást az Etnába
A LÉLEK TESTTŐL VALÓ MEGVÁLTÁSAKÉNT fogtad fel
 
                       II
 
A kráter visszafelé
Tömve
 
Az űr közönséges bőség
 
 
                       III
 
 
Te is várj!
A képzelt szerencsétlenség veszélyes vallások tudtára jutna
 
A békét az alvilág igézetébe kell visszajuttatni
 
Görnyedt árnyak
A bensőből a koponya
Éppen hogy feltűnik
 
                                        1983
 
Fordította: Fehér Illés

Stefan Višekruna Милица – Milica

 

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Милица   Ти си обасјала моју патњу Заточила меланхолију И дуго  Дуго ме љубила Дошла си у мој живот  Одакле ниједна друга није дошла И то је радост без година Прољеће у души И њежне и узбуђене твоје очи Сијале су ко кристали у ноћи И гледале ме Гледале Мрак ми се подмукло привлачи и  Нагриза срце трулим зубима  Када ти ниси ту Моја патња је сада узвишенија А љубав ми те открива тихо  Нечујно  Као капи росе на трави Ми дрхтимо и треперимо у узбуђењу  И љубимо Љубимо чак и тмину на калдрми

Milica   Szenvedésemet fénybe te borítottad Mélabúmat száműzted És hosszan Hosszan csókoltál Onnan jöttél életembe Ahonnan eddig senki más Ez a véget nem érő öröm Tavasz a lélekben Szemed a gyengéd is a nyugtalan is Mint kristály az éjben csillogott Nézett Engem nézett A homály mikor nem vagy Alattomosan közeledik Szívemet szuvas fogakkal emészti Szenvedésem most magasztos Téged meg a szerelem mint füvön a harmatcsepp nesztelenül Tár fel Nyugtalanul remegünk borzongunk És csókolunk A járdán még a sötétséget is csókoljuk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Miodrag Jakšić *** (Teku kroz vene…) – *** (Vénáidon keresztül peregnek)

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

***   Teku kroz vene, uspomene, Jurišaš u izgubljen boj…   Tvrđi od stene, za njene usne Tako se stari stari moj…

***   Vénáidon keresztül peregnek az emlékek, Vesztett csatába csörtetsz…   Mint a kő, kemény vagy, mikor csókot adsz. Így öregszünk, öregem…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/photo/?fbid=10161800145625962&set=a.486681795961

Slobodan Djurović Podvodni hram – Vízalatti szentély

 

Slobodan Djurović Zemun 27. oktobar 1952. – 

Podvodni hram   U podvodnom tražih te hramu poželeh da te ogreje sunca zrak kao češljem svetlosti da te nazubi al' bilo je vreme kad su se plamu ljudi rugali, slavili, bratimili mrak, i kad su dobre raspinjali grubi. Za osmeh lepezast sunčana cveta koji se poput ženske halje svlači nudeć se oholim, zlima ko sablje kad nema prebega sa puškometa, kad pravedniku povez se navlači na oči, uskraćuje leto mu bablje. A uskos narasloj mržnji i grozi tražih te kao Prozerpinu, u staklu izmeđ dva sveta, polulud, uz vrisak konjušara što ludi šestopreg vozi ne mareć što te ote Pluton paklu, niti za konjski predsmrtni njisak. Kažu na smrt zaljubljene jednoć da spojiće demijurga milosna ruka kad mrak digne pustopašni, gusti: samo da ova mine Valpurgiska noć, da živa vodica prokapa s neboluka, a tvoj se poljubac opet na me spusti...

Vízalatti szentély   Vízalatti szentélyben kerestelek, kívántam, napsugár melegítsen, fényfésűvel borzoljon, de abban az időben az emberek a lángot gúnyolták, a homályt éltették, a jókat keresztre gorombák feszítették. Bájos mosolyért virágba-borul a nap melyet büszkék, galádak előtt, mintegy kardot használva, női ruhaként vetnek le, mikor a lő-távról nincs menekvés, mikor a jogostól, szemére csuklyát húzva, az indián nyarat vonják meg. De a felgyülemlett gyűlölet, rosszindulat ellenére, mint Proserpinát kerestelek, két világ között az üvegben, megbomlottan, lovász-rikkantással kísérve, aki az őrült hatfogatot hajtotta, nem törődve sem a halálelőtti lónyerítéssel, sem azzal, hogy Plútó elrabolt és a pokolba hurcolt. Azt mondják, a mindhalálig szerelmeseket egyszer Démiurgosz irgalmas keze összefűzi, mikor felszáll a homály, a megsemmisítő, sűrű: csak ez a Walpurgis-éj múljon, az éltető víz a mennyből eleredjen, csókod meg ismét megtaláljon…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/slobodan.djurovic.58/posts/pfbid06BPTksAV8QaQapfxGCQzRc2g1MfNTS9jsAEYAFuCotkXueTJKf4zoV7j9t6es8jLl

Zdenka Valent Belić Bonton – Bonton

 

Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25. decembar 1975. – 

Bonton   Nikad ne hodam po travnjacima kada cveta maslačak.   Nije pristojno gaziti suncu po prstima.

Bonton   A pázsiton, mikor a pitypang virágzik, sosem sétálok.   Ujjunkon a napot nem illik gázolni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor