Ladik Katalin Ráncos, haja festett éjszaka – Naborana, kosa joj je ofarbana noć

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Ráncos, haja festett éjszaka   Az angyala nyugati ablakban ül. Én a tükörben. A sátán a szemközti falon ragyog.

Naborana, kosa joj je ofarbana noć   Anđeo u zapadnom prozoru sedi. Ja u ogledalu. Sotona na susednom zidu sjaji.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://adattar.vmmi.org/cikkek/13467/hid_1986_07-08_03_ladik.pdf

Ady András Mikor szakad… – Kad se cepa…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Mikor szakad…   még mindig jobb hirdette fennen a vezér ha az utolsó pillanatig nyomod nyomod a rizsát a mások fúrását a félelemkeltést nyomsz mindent mi téged jellemez s miről szeretnéd hogy másnak is a te-imidzsedre sajátja lenne s nem kell szeressed csak vágyjad hogy így legyen mert sokuknak már kromoszómája mindez mintha apjuk lennél egyetlen nagy közös mérgező szukától… szóval az utolsó pillanatig vetítened kell fotóznod kell írnod kell magad vezér mert nézd csak… előbb a celluloid az empénégyes formátum majd a lencsék s oszt’ a betűk is lázadni kezdenek elhagyják ott a poros álláson cserben a kezelő személyzetet a kezelőket a kezeket a ke-szótagot s ott marad minden pixelhalomban vagy szövegösszefüggésben a NEM TE de a MENTES környezeted s megkezdődik a nagy LESZOKÁS RÓLAD

Kad se cepa…   još uvek je bolje naglasio vezir ako do zadnjeg trena istraješ guraš poniženje drugih sejanje straha guraš sve što tebe karakterizira i voleo bi da tvoj imidž bude primer i za mnoštvo i ne treba da voli ali treba da želi da tako bude jer mnogima je sve to već hromosoma kao da si svima otac od jedne jedine ženke koja truje… dakle do zadnjeg trena trebaš sebe da fotografiraš da citiraš veziru jer na kraju krajeva… prvo celuloidi empečetvrtaste forme pa leća a i slova će se početi da bune čitavo osoblje rukovaoce ruke ru-slogove na prašnjavim pozicijama na cedilu ostavljaju i SAMO NE TI od tebe OSLOBOĐENO okruženje na nekoj gomili ili u tekstualnoj povezanosti ostaje te počinje ODVIKAVANJE OD TEBE   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Méhes Károly Kerthelyiség – Vrt

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Kerthelyiség
 
Öregasszony kölniszaga kúszik a vadszőlővel
 benőtt téglavörös tűzfalra. Rég nem történt
 itt semmi. És már megint esteledik, ebben
 az elhagyatott kertben. Ha egy pincér képes
 lenne még egyszer a borostyán-törzsű fák
 között ellavírozni kupicákkal rakott tálcával,
 akkor... - akkor a levegő porcikái vad táncba
 kezdenének, s fullasztó, halálos tömeg jelenne
 meg egy pillanat alatt, s mind kacagna, kacagna!
 
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
 
 
Vrt
 
Na divljom lozom obrastao zabat boje opeke se
miris kolonske vode starice penje. Tu se odavno
ništa nije desilo. I u tom napuštenom vrtu
opet pada mrak. Ako bi jedan konobar još jednom
sposoban bio da između bršljanom obavijena stabla
tacnom lozom punim čašicama natovarenim jurio,
tada…  tada bi čestice vazduha divlji ples
započele i zagušljiva, smrtonosna masa bi se u tren
oka pojavila, i svi bi se smejali, smejali bi se!
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Szemüveges Isten – Bog sa naočarama

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Szemüveges Isten
 
Nem hiszem, hogy van arca,
bár sohasem lehet tudni.
Hat és fél éves koromban volt arca.*
Akkor úgy láttam, ősz hajú, szakállas férfi,
aki mindent tud rólam és mindig mosolyog.
Mezítláb jár,
fehér vászonköntöst visel és szemüveget hord.
Ez a legfurább.
A szemüveg.
 
Talán a Mikulással tévesztettem össze, de már nem tudom.
Vagy a kedves öregúrral, aki a szomszédban lakott
és naphosszat verseket olvasott.
Ferlinghettit, Whitmant tőle hallottam először.
Kellemes, mélybarna hangja volt.
Vers lakott a szemében,
mint annak a színésznek, akinek a neve most nem jut eszembe.
Amikor rám nézett, az mindig olyan volt, mint egy költemény.
Semmiben nem hasonlított ugyan a szemüveges Istenre,
most mégis róla gondolkozom.
Szerintem a versek miatt.
 
Isten olyan közel van, mint a mennyezet.*
Most akár meg is érinthetném az arcát.
 
*Vendégsorok, Anne Sexton: Eleanor Boylannek, mikor a Jóistennel beszél című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 
 
Bog sa naočarama
 
Da ima lice, ne verujem,
ali nikad se ne zna.
Kad sam imala šest i po godina, lice je imao.*
Tad sam tako videla da je sedo kos muškarac sa bradom
koji o meni sve zna i uvek je nasmejan.
U belom platnenom ogrtaču
bos hoda i naočare nosi.
To je najčudnije.
Naočare.
 
Možda sam sa Deda Mrazom pobrkala, više ne znam.
Ili sa uljudnim čikom iz susedstva
koji je danonoćno pesme čitao.
Da Ferlingeti, Vitman postoje od njega sam prvi put čula.
Prijatan, dubok glas je imao.
U očima mu je pesma stanovala
kao onom glumcu čije se ime sad ne mogu setiti.
Kad god me je pogledao kao pesma izgledao.
Ni po čemu nije bio sličan Bogu sa naočarama
sad ipak o njemu razmišljam.
Po mom zbog pesama.
 
Bog je toliko blizu kao plafon.*
Sad bi mu i lice mogla da dotaknem.
 
*Redovi iz pesme Eleonori Bojlenu kad sa Bogom razgovara Ane Sekstona
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Angyalszárny – Anđeoska krila

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Angyalszárny        Vadmalac mindig is angyalszárnyat szeretett volna. Kompromisszumot kötött magával: angyalszárny legalább, ha már angyal nem lehet. Most meg adódott egy alkalom.      Létrán jutottak el a Fennvalóhoz, illetve ahhoz, aki az angyalszárnyakat osztogatta, s már Vadmalacon volt a sor, de kiderült: zálogot követelnek.      Vadmalac zavarodottan néz körbe.      – Add a lelked – mondja erre a komája. – Ilyenkor az illik.      Ott szorong a létrán alatta, tuszkolja felfele, mert mögöttük népes sereg.      Visszafele nem lehet a létrán, onnan meg csak szárnyalva.      – De ha leszakad rólam – ellenkezik Vadmalac – vagy mint Ikarosznak, megolvad…      – Kérem a következőt – hallatszik fentről egy hang.

Anđeoska krila        Vepar je oduvek čeznuo da ima anđeoska krila. Sam sa sobom se nagodio: ako već anđeo ne može biti makar da anđeoska krila ima. Sad je stigao pogodan momenat.      Lestvama su stigli do Svevišnjeg odnosno do onoga koji je anđeoska krila delio. I Vepar je stigao na red ali se na njegovo zaprepaštenje ispostavilo: traže zalog.      Vepar je zbunjeno gledao.      – Daj svoju dušu – reče mu jaran. – U takvim prilikama to priliči.      Ispod njega se stiska, prema gore ga gura jer je iza njih red dugačak.      Nazad na lojtri nije moguće a od tamo samo krilima.      – A šta onda ako se od mene odvoji – protivi se Vepar – ili se kao kod Ikara jednostavno otopi…      – Molim sledećeg – čuje se jedan glas iz visine.   Prevod: Fehér Illés

Izvor: autor

Obren Ristić Поподне у предграђу – Délután a külvárosban

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Поподне у предграђу   Крештави плач и промукла музика радија из оближње куће   Последњи трзај певца одсјај секире и попрскана прегача   и ништа се више није догодило

Délután a külvárosban   Egy közeli házból rikácsoló sírás és a rádióból elfojtott zene   A kakas utolsót rándult balta-villanás befröcskölt kötő   más nem történt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Nenad Grujičić Pevati – Daloljunk

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Pevati   Pevati o kandžama mačke što se umiva u sumrak i pleše pod munjom, pevati o mački u kavezu koji deca nose iz kuće u kuću i zalivaju vodom ne bi li pljusak udario na žito, pevati o sedam života mačke što uzima obličje žene i nožem u kandži odseca zmaju glavu, pevati o zlatnom obruču u rukama nesretnog kradljivca pretvorenog mačke u igri, pevati o ključaru kralja našega čije se jedno oko otvaralo na cijuk miša, pevati o mački koju je okotila krmača Bela starica i odgojila kao sestru veprova u trku, pevati o mačjem paru kojeg je, kihnuvši, iz ralja izbacio lav dok mu je Noja prelazio rukom preko čela, pevati o grivi lava što riče u zoru i razgoni demone i bolesti, pevati o Božjim kolima koja vuku četiri životinje slične užarenom uglju od kojih jedna ima lice lavlje, pevati o lavu što u trku briše svoj trag bežeći pred čoporom lovaca, pevati o trbušastom lavu što je plesao na jednoj svojoj kandži, pevati o sveštenicima ogrnutim leopardovim kožama sa kojih vise kandže nekad hitre i okrutne, pevati o svetlosti okrnjenog meseca na kojem leopard ždere svoju majku, pevati o valovima mora što su na našu obalu izbacili neman-leoparda sa ptičijim krilima koja pogoni vetar sa četiri strane sveta, pevati o tigru mraka i mladog meseca kojem iz čeljusti beži dete i preobražava se u njega, pevati o pet krasnih tigrova što čuvaju središte i strane sveta, pevati o ženama koje miluje šapa medveda-otmičara što Artemidu prati po mesečini, pevati o isceliteljskoj moći medveda što dodirom leži od glavobolje, pevati o malim narodima što se zaklinju sedeći na medvedovoj lobanji: Nek nas proždre ako smo krivi, pevati o pčelinjem medu kojeg, ližući u plesu, medved vraća trutovima, pevati o sazvežđu Veliki Medved koje se srušilo u detinjstvu od kada opevam opevani svet.

Daloljunk   Daloljunk a szürkületben mosakodó, villám alatt táncoló macskakarmokról, a kalitkába zárt macskáról, melyet házról házra visznek a gyerekek és vízzel öntözik, nehogy a termést viharkár érje, a női alakot öltő hétéltű macskáról, aki a karmában lévő késsel vágja le a sárkány fejét, daloljunk a játék közben a macskából szerencsétlen tolvajjá vált kezében lévő arany gyűrűről, az egyik szemét egércincogásra nyitó királyunk kincstárnokáról, az anyakoca által fiadzott macskáról, akit Fehér anyó mint a száguldó vaddisznók húgát nevelt fel, daloljunk az oroszlán állkapcsából tüsszentéskor akkor kidobott macskapárról, amikor Noé homlokát simogatta, a démonokat és betegégeket elűző hajnalhasadáskor üvöltő oroszlánysörényről, daloljunk az izzó szénhez hasonló négy állattal, közöttük egy oroszlánarcúval vontatott Isteni hintóról, a vadászok elől menekülő, nyomát rohanás közben eltüntető oroszlánról, az egyik mancsán táncoló pocakos oroszlánról, daloljunk a leopárdbőrbe öltözött szerzetesekről, melyből az egykor gyors és kegyetlen karmok lógnak, a csonka holdfényről, melyben a leopárd saját anyját falja fel, a tenger-hullámokról, melyek partunkra a szelet szárnyaival a négy világtáj felé űző leopárd-szörnyet dobott, daloljunk a homály és az újhold tigriséről, melynek az állkapcsából menekülő gyerek tigrissé változik, a világ közepét és négy oldalát védő öt gyönyörű tigrisről, daloljunk a holdfényben Artemiszt kisérő rablómedvemancsok által simogatott asszonyokról, a fejfájással küszködő medve gyógyászati adottságáról, a kis nemzetekről, akik a medve koponyáján ülve esküsznek: Faljon fel bennünket, ha bűnösök vagyunk, mert dalolunk a mézről, melyet tánc közben nyalva, a medve a heréknek visszaad, dalolunk a gyerekkoromban lezuhant Nagya Medve csillagképről, a dalba foglalt világról dalolni akkor kezdtem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor