Méhes Károly Jó lesz így – Biće ovako dobro

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Jó lesz így   A végtelen a vége  hosszan bámulni  a küklopsz szemébe  a többi ajtó ablak  visszavillan a vaknak  mennyire lehet unni    Marad a várakozás vára  maga Samuel Beckett  lesni a néma fára  egy homályos mondat  ami bennem rothad  széttiprom szemüvegemet

Biće ovako dobro   Beskraj je kraj dugo promatrati oko kiklopa ostalo vrata prozor u oku slepca sevne koliko može biti dosadno   Ostaje tvrđava čekanja sam Samjuel Beket motriti nemo drvo jedna maglovita rečenica koja u meni trune zgaziću svoje naočare   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás AD VENTUS – AD VENTUS

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

AD VENTUS        -Te nem várod? - kérdezte a Koma.        Vadmalac nem tudta, mit is válaszoljon. Végül ezt mondta:      - Én egy másik Jézust várok. Amelyik nem áldozza fel magát, hanem a gonoszakat lenyomja a Pokolba, a jókat meg felemeli.

AD VENTUS        – Ti ne čekaš? – pita Jaran.        Vepar nije znao šta da odgovori. Na koncu izusti:        – Ja jednog drugog Hrista čekam. Koji neće sebe žrtvovati nego opake u Pakao šalje a dobre podiže.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nenad Grujičić Његово величанство – Őfelsége

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Његово величанство   Језик је пилула што се гута сваки дан на општу несигурност појединих ријечи што настану у датом тренутку без обзира да ли се чак      и исписују      у бесвјесном стању или како друкчије.   У пјесми језик се преврће на главу      и чека      да се крв слије у њу па да запјева како је небо црвено како се он језик одриче улогâ које има      и да се непоштено користи      међу људима што су      нерасположени према главној функцији Његовог Величанства.   У породици као у пјесми ријечи се каче      и уз тресак кидају      свака на своју страну      уз сопствене трошкове свакако!

Őfelsége   Tabletta a nyelv melyet naponta szedünk az adott pillanatban keletkezett kifejezések általános bizonytalanságára attól függetlenül hogy      öntudatlan állapotban      vagy másképp akár le is írják.   A versben a nyelv fejetetőre áll      várja      hogy a vér elborítsa és világgá kürtölje milyen vörös az ég hogy ő a nyelv lemond szerepéről      hisz azok akik      becstelenül veszik igénybe      Őfelsége fő feladatát tagadják.   A családba a versbe kapaszkodnak a szavak      majd zajongva elválnak      mindenki a maga oldalára húz      ha törik ha szakad saját szakállára!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: НенадГрујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Risto Vasilevski Putovanje u Nakolec – Utazás Nakolecbe

  

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Putovanje u Nakolec   I jednom ako se pođe, I to je neki put.   Ima ih koji su otišli Preko modrih voda, Pa modri od puta, Siti od hleba, Nemaju misao Za povratak.   A ovaj predeo U kome smo imali prvi dodir Sa svim živim, sa svim mrtvim, Prvi pokušaj da se pođe nekud, Da se napravi kretnja ka bliskosti Ili ka predelu bola, Bez njih, Ili bez nas, Ako jednom ne stignemo s puta I ne unesemo u njemu kakvu-takvu živost, Biće samo pojam na geografskoj karti.   Uzalud priče Da će doboši, opet, pozivati Na slave, na treća krštenja.   Neće biti, Ko u njih da udara!

Utazás Nakolecbe   És egyszer, ha elindulsz, Az is valamilyen út.   Vannak, akik a kék vizeken keresztül Mentek el, Az úttól kéken, Jólakottan, Visszatérésre Nem gondolnak.   Ez a táj meg, Ahol az élő és holt világot Először érintettünk, Ahol először próbáltunk valahová indulni, Ahol az első meghitt vagy fájdalomtól megtört Mozdulatot megtettük, Nélkülük, Vagy nélkülünk, Ha egyszer az útról nem érünk vissza És valamilyen módon életet nem adunk neki, A térképen csak fogalom marad.   Hiába mondják, Hogy a dobosok családi ünnepeket, Keresztelőket majd továbbra is hirdetnek.   Dobos             Immár nem lesz!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Obren Ristić Ноћ дуга, веома дуга – A hosszú, nagyon hosszú az éj

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ноћ дуга, веома дуга   Спуштају нас у ноћ дугу!   Завичајне шуме су иза нас и све тајне.   Деда свезао главу под мишком на истоку Сербије у највишем орловом гнезду.   Ево, већ толика лета отац и ја ћутке корачамо око огњишта погнуте главе и чекамо да се излегу орлови млади.   Ноћ велике обмане Предуго траје. Пси лају А петлови ни да се огласе.

A hosszú, nagyon hosszú éj   A hosszú éjbe süllyesztenek bennünket!   Mögöttünk vannak a szülőföldi erdők és a titkok.   Nagyapám fejét felső karjára helyezte keleten Szerbiában a legmagasabb sasfészekben.   Íme, évek hosszú során apám és én a fiatal sasokat várva otthonunk körül lehajtott fővel járunk.   Túl hosszú A fondorlat éje. A kutyák ugatnak De a kakasok meg sem szólalnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Biljana Milovanović Živak: Музеј уског колосека – Keskenyvágányú múzeum

 

Milovanović Živak Biljana Požarevac, 7. mart 1972. –

Музеј уског колосека
 
Дубоки тунел води кроз стену, стрму и голу, пешачим
 
До твоје забити пусте која се домом зове. И ти ме чекаш.
Они који су туда већ прошли, чекају нас на Другој страни.
Већ сам видела зелена поља, реку без краја и бело дете
Са длановима као у молитви; зато сам кренула с тобом.
 
Но време пролази, питам се, докле ћу стајати овде, пред
Овом црном рупом. Ти стојиш стамено, на уском колосеку,
Између две, уско постављене шине, стојиш и господариш
Широм раширених ногу, Колос са Родоса. Нешто недостаје.
 
Што си ме довео овде? Та ја сам изиграна! Само си гледао
Гладним очима мушким, у моју шарену љуштуру женке?
Какав је ово музеј, зар нису посебни сви што у њега уђу?
 
Ах, не! Шине остају, за неке будуће туристe, који не знају
Да само треба на улазу платити карту, као и за сваки други
Музеј на свету. Уска су врата знања, узак је колосек истине.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Грмљавина је дуго трајала, Арка, Смедерево, 2020.
 
 
Keskenyvágányú múzeum
 
Hosszú alagút vezet a meredek és kopár sziklán keresztül,
 
Gyalogolok, az otthonnak nevezett puszta viskódig. És te vársz.
Azok, aki már erre jártak, a Másik oldalon várnak bennünket.
Már láttam zöld mezőket, végnélküli folyót és fehér gyereket
Imára kulcsolt kezekkel; veled ezért indultam.
 
De múlik az idő, magamtól kérdem, meddig fogok itt, e
Fekete üreg előtt állni. Te szilárdan állsz, a keskenyvágányon,
A két egymás mellett fekvő sín között állsz és szétvetett
Lábakkal uralkodsz, te rodoszi Kolosszus. Valami hiányzik.
 
Miért hoztál ide? Na, engem átvertek! Rám tekintve, kiéhezett
Férfi szemmel egyedül a női nem tarka külső kérgét nézted?
Milyen múzeum ez, hát minden ide belépő nem különleges?
 
Ó, nem! A sínek maradnak, holmi jövendő látogatóknak, akik
nem tudják, belépődíjat kell fizetni, mint a világ bármely
Múzeumába. Szűk a tudás ajtaja és az igazság vágánya.
 
Fordította: Fehér Illés

Željka Avrić Истоветно – Egyformán

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. –

Истоветно   ћутимо нежно са оданошћу као питоме животиње     тишина пева сагласјем наших истоветности   ништа нам не значи реч поредак ствари играње улога   у овом свету небитног места и времена ћутимо једно друго

Egyformán   szelíd állatokként odaadással gyengéden hallgatunk   a csend egyformaságunk belegyezésével dalol   szó tárgy-sorrend szerepjátszás számunkra semmit sem jelent   ezen a világon hely idő mit sem számít egymásnak hallgatunk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor