Živko Nikolić Арабеска – Az arabeszk

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Арабеска   Свом псићу тепа: Мило моје и још му каже шапатом да је ружа румена а псић само склапа уво и лиже јој длан. Потом гледа као да очекује да мува буде мајушна кост. Она га уза се привије, она га високо уздигне и каже нахереној комшиници да је он њена најдража арабеска.   А арабеска и даље муву гледа, прати је, увом цимне, и друго увис подигне, а ни реп јој не мирује.   1–16. 6. 2016. Београд

Az arabeszk   Kutyusának gügyög: Kedvesem és még suttogva hozzáteszi, piros a rózsa, de a kutyus csak füleit lógatja és tenyerét nyalja. Majd úgy néz mintha várná, hogy a légy kicsi csonttá váljon. A nő magához öleli, a magasba emeli és a szomszédasszonynak mondja, a legkedvesebb arabeszkje.   Az arabeszk meg csak a legyet nézi, követi, egyik fülével integet, a másikat felemeli, de a farka sem nyugszik.   Belgrád, 2016. 6. 1-16.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 25.

Acsai Roland Két üveggyöngy – Dva staklena bisera

 

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Két üveggyöngy   Johanna ma sírt először, mármint igazi könnyekkel, öt hónaposan.   Eddig csak a hangja sírt, a szeme száraz maradt.   (Jellemző, hogy arra a napra nem emlékszünk, amikor először felnevetett.)   Odakint olvadni kezdett a hó, sírtak az ereszek, és talán utánozni akarta őket.   Megindultak a könnycsatornák, és kiáradtak a kék szemek apró tavai.   Persze nem nagyon, mindössze két kis átlátszó üveggyöngy gurult ki belőlük,   de olyan váratlanul, mintha könnyezni kezdett volna   egy Mária-szobor.

Dva staklena bisera   Johana danas je prvi put plakala, da bude jasno, stvarnim suzama, u petom mesecu života.   Do sada samo joj glas plakao, oči su suve ostale.   (Svojstveno je da na dan kada se prvi put nasmejala ne sećamo.)   Vani je sneg počeo topiti se, oluci su plakali te možda je njih htela oponašati.   Kanali suza su se otvorile i sitna jezera plavih očiju izlile.   Naravno ne previše, iz njih se svega dva prozirna staklena bisera iskotrljala,   ali toliko iznenada kao da je jedan kip Marije   počeo plakati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Acsai Roland versei - Bárkaonline (barkaonline.hu)

Méhes Károly Szemem tárva – Oči su mi širom otvorene

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Szemem tárva   Kilincset szopogatok miközben azt súgja egy felhőarcú szépség "A boldogság cipellője csak ránézésre könnyű" és cuppanós hangot ad "Így cuppan a sár" és hozzáteszi még "Barátocskám"   Álmodni néha keserves feladat repülsz az igaz de cserébe levágják mind a két karodat   És szemem egyszerre kitárva   A sárga őszi levelek úgy tudnak világítani mint ezernyi lámpa

Oči su mi širom otvorene   Dok kvaku sisam lepotica licem oblaka mi sledeće šapuće "Cipela blaženstva je samo na izgled lagana" i glas zvučnog poljupca pusti "Blato odaje takav glas" i još dodaje "Prijatelju moj"   Sanjati koji put gorak zadatak je da letiš ali za zamenu obe ruke ti odrežu   I oči su mi odjedanput širom otvorile   Žuto jesenje lišće poput hiljadu svetiljki može svetliti   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás Még inkább – Pre svega

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Még inkább        A vak: - Lehet itt olajbogyót vásárolni, kérem szépen?      Bele a pofájába: - Itt beretvát! Kiváló svéd acél.      - Búzalisztjük van-e? - kérdi megszeppenve.      - Patkányméreg! Megteszi különben a penge is. Csuklónál az ütőeret.      Cérnahangon: - Hol vagyok?      Cinikus cincogás: - Még inkább: miért?      - Sajnállak, fiam, hova lett a hited?      - Sose törődjék vele, öregapám!

Pre svega        Slepac: - Molim vas, prodajete li ovde uljane bobice?      Vičući u lice: - Ovde britvu! Vanredan švedski čelik.      - Imate li pšeničnog brašna? - pita preplašeno.      - Otvov za štakore! Inače i oštrica je prihvatljiva. Arterija kod ručnog zgloba.      - Jedva izustio: - Gde sam?     Cinično: - Pre svega: zašto?      - Žalim te sine, gde ti je vera?      - Neka vas to ne brine, starče!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Risto Vasilevski (О)да тмини – Óda a sötétséghez

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

(О)да тмини   Увек беху две стране: тамна, светла, тама, светлост.   Увек там(н)а била дубља, светлост се морала пробијати кроз њу да би добила лице које смо ми видели.   Гушила је памћење, гутала догађаје, потирала слике стварности, док их не прогута као смрт сам живот.   Њој смо препуштали снове, отирали је са себе мрвама реалности.   Мењајући семена, гајила је у потаји плодовље и хранила нас, одржавала нам лозу, а ми склањали поглед од ње.   (О)да тмини, из које смо дошли, у коју ћемо опет уронити као у умишљену вечност, да би светлост тиме постала још светлија.

Óda a sötétséghez   Váltig két oldal van: sötét, fényes, sötétség, fényesség.   A sötét(ség) a mélyebb, a fénynek rajta kell áttörni hogy annak, amit látunk, arca legyen.   Az emlékezetet fojtja, a történteket lenyeli, a valóság képeit addig üldözi, míg azokat, akár a halál magát az életet, le nem nyeli.   Álmainkat neki engedjük át, magunktól a valóság morzsáival üldözzük el.   Magokat váltva terméseket titokban termel és etet vele bennünket, megtartja családfánkat, mi meg tekintetünket elfordítjuk tőle.   Óda a sötétséghez, melyből jöttünk, melybe, mint az elképzelt örökkévalóságba, ismét elmerülünk, hogy ezennel a fény még fényesebb legyen.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ivana Milankov Početak munje – A villám kezdete

 

Ivana Milankov Beograd 24. mart 1952. – 

Početak munje   Posle tolikih ploča, posle tolikih bogova oči su ti još uvek mlade - početak munje može u njima da se dogodi.

A villám kezdete   Annyi korong után, annyi isten után szemed még mindig fiatal – a villám kezdete megtörténhet benne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Тиха је ноћ – Csendes az éj

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Тиха је ноћ   Тиха је ноћ. Као да се заувек спушта, све да обујми, све да затамни, у рукаве се, у недра завлачи, језу распирује, доноси немир, мисао у страну гура. Али ми чврсто газимо снег, чује се шкрипа. Она једино. Тиха је ноћ. Бачена зрна, гранчице искидане, звезде по небу просуте. Пада све то на теме, на врат, светиљке се у нама изненада пале, преобликују засторе и ослонце. Тиха је ноћ. Ништа се не чује. Али, негде близу рађа се биће које ће да промени свет.   13. 1 – 6. 10. 2017. Београд / Копривница / Београд

Csendes az éj   Csendes az éj. Mintha örökös lenne, mindent átölel, mindent homályba borít, öltözékbe, kebelbe húzódik, iszonyt terjeszt, nyugtalanságot hoz, gondolatot félre lök. De mi a hóban keményen gázolunk, csikorgása hallatszik. Egyedül ő, a nő. Csendes az éj. Szétszórt magok, letört ágak, az ég csillagokkal hintett. Mindez vállunkra hull, bennünk váratlanul lámpások gyúlnak, függönyök, támaszok átalakulnak. Csendes az éj. Semmi sem hallatszik. De valahol a közelben világot megváltó új lény születik.   Belgrád / Kapronca / Belgrád 2017. 1. 13. – 10. 6.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 12.