Gulisio Timea A lény – Biće

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A lény   A lény mellettem akár szép is lehetne. A WC tiszta, a zuhanytálcában téglahalom, A földön fekete zsákok Ruhák felirattal. Mikor szeretek, Fejetlen próbababa vagyok.   A lény mellettem Már vagy a nyolcadik sört issza, És még mindig túl józan A csókhoz. Összeszedi a dobozokat, Mert ez azért mégse kocsma.   A lény rozéval kínál, Most először nem hányok tőle. Ő fogta a fejem, mikor berúgtam. Ne félj babám, mondja, Pedig ő is fél, ahogy mindenki.   Kecskesajtot eszünk málnával, Egy megfordított kuka tetején. Milyen jól élünk, mondja a lény. Mert ma van, megesszük a holnapit, És meghívjuk rá a fiút, Aki egy autóban lakik.   A lény már alszik, Én sosem tudtam mással. Horkolása ütemére bólogat, Karjában a maci. Gyere anyucihoz, motyogja. Nem igaz, hogy a felnőttek Nem néznek mesét.

Biće   Biće pored mene mogao bi da bude i lep. Zahod je čist, u mestu za tuš gomila cigli, Na podu crni džakovi, Odela sa natpisima. Kad volim Jesam bezglava lutka za probu.   Biće pored mene Već bar osmo pivo pije, I za poljubac je još uvek previše trezan. Sakupi kutije, Jer to ipak nije krčma.   Biće mi rose nudi, Od toga sad prvi put ne povraćam. On mi je držao glavu kad sam se napila. Ne boj se lutko moja, kaže, Iako se i on boji, kao svako.   Kozji sir jedemo sa malinom, Na preokrenutoj kanti za smeće. Baš dobro živimo, kaže biće. Jer danas je, pojedemo sutrašnji I pozivamo i dečaka Koji u jednom autu stanuje.   Biće već spava, Ja sa nekim drugim nikad nisam mogla. Na takt svog hrkanja klima glavom, Medo mu je u naručju. Dođi kod mame, mrmlja, Nije istina da odrasli Ne gledaju priče.   Prevod: Fehér Illés

 Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Szente B. Levente: Egymást még keresni – Jedan drugu još tražiti

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egymást még keresni   csak néztem azokat akik egymáshoz bújni sem mertek mikor ebben a vakon lecsupaszított meztelen csöndben s a némaságba merevedett tekintetek között szeretve egymást még keresni merték

Jedan drugu još tražiti   samo sam gledao one koji jedan uz drugu ni priviti se nisu smeli kad u toj slepoj obnaženoj goloj tišini i između pogleda u nemost ukočenih zaljubljeno jedan drugu još tražiti smeli   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bolovits Gábor György * (Nem csodát…) – * (Ne čudo…)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   Nem csodát kérek. Egy reggelt, ami nem siet el. Egy mozdulatot, ami nem hagy el félúton. Taníts arra, hogy a kevés ne legyen hiány, csak mérték. Hogy a lépés ne hőstett legyen, hanem irány. Adj szemet a lényegtelenhez is, mert ott tanul türelmet a figyelem. Adj időt a várakozáshoz, amikor a csend dolgozik helyettem.   Ne engedd, hogy megszokjam a pontosat. Hogy a rend ne legyen menedék. Zavarj meg néha, amikor már tudom, merre van az előre, mert a biztos irány is elfárad, ha nem kérdezik meg, miért arra tart.   Ne óvj meg az eséstől. Csak attól, hogy ne keljek fel belőle. Legyen súlya a kudarcnak, hogy ne legyen hiábavaló. Küldj embert, aki nem vigasztal, hanem pontos. Aki nem simít, hanem igazít. És ha adsz bármit: ne többet, csak elégségest. Annyit, amennyit ma még elbírok.

*   Ne čudo tražim. Jedno jutro što ne odjuri. Jedan pokret što me ne ostavlja na pola puta. Nauči me da malo ne bude manjak, samo mera. Da korak ne bude junaštvo nago pravac. Daj oko i nevažnom, jer pažnja tamo uči strpljenje. Daj vreme čekanju kad umesto mene tišina radi.   Ne dozvoli da se naviknem na tačno. Da red ne bude skrovište. Zbuni me koji put, kad već znam, u kom pravcu je napred, jer se i siguran pravac umori kad ga upitaju zašto kreće u tom pravcu.   Ne sačuvaj me od pada. Samo od toga da nakon ne ustanem. Neka poraz ima svoju težinu da ne bude uzalud. Šalji čoveka, koji ne teši, ali je tačan. Koji umesto doterivanja namesti. I ako bilo šta daš: ne više, samo dosta. Toliko, koliko još podnosim.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila Kisklott villamos – Iskliznut tramvaj

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kisiklott villamos   a tér reményteli nevetése  ̶ férfiak vetkőztetnek nőket mohó pillantásukkal  ̶ lüktet a szerelem, mint óriás szív a város kebelében   ̶ csak én vagyok olyan, mint egy rideg üvegoszlop, megfakult információkat hordozó, tétova és kétségbeesett, mint kisiklott villamos.   értelmét veszti minden, mint felesleges dolgok dobozában, téged kereslek, hogy levessem magam szelíd mélységedbe, egy újabb halálba, újabb feltámadás reményével  ̶   egy kocsiban látlak   ̶ szomorú mosolyod semmihez sem hasonlítható, megtorpansz egy pillanatra, mintha engem látnál, zavartan elhelyezkedsz az idegen férfi karjaiban

Iskliznut tramvaj   nadom pun smeh zime – muškarci žene svlače pohlepnim pogledima – pulsira ljubav, poput ogromnog srca u grudima grada – samo sam ja takav, kao surov stub stakla što izbledele informacije nosa, okleva i očajan je, kao iskliznut tramvaj.   smisao sve gubi, kao u kutiji nepotrebnih stvari, tebe tražim, da bi se utopio u tvoju pitomu dubinu, u novu smrt, sa nadom novog vaskrsnuća –   u nekoj kočiji te vidim – tvoj tužan osmeh ničim ne može da se uporedi, na momenat zastaneš, kao da mene vidiš, zbunjeno se smeštaš u zagrljaj stranog muškarca   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

B. U. É. K. – Sretnu novu 2026.

Sikerekben gazdag Újévet - Sretnu Novu Godinu

 

Ősi kínai bölcselet:
Ha öt perc boldogságra vágysz, menj az örömházba, ha öt évre, nősülj meg, ha egy életre, végy magadnak gyümölcsöst.
 
Drevna kineska priča:
Ako pet minuta želiš biti sretan, idi u javnu kuću, ako pet godina, oženi se, ako čitav život kupi si voćnjak.
 
Mindekinek kívánom: találja meg gyümölcsösét.
 
Svakome želim nek nađe svoj voćnjak.

Szente B. Levente: Ősök – Preci

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ősök   az vagyok ki voltam és voltam ki leszek hosszú létezésen át míg itt élek csendesen létezem

Preci   jesam ko sam bio i bio sam ko ću da budem tokom dugačkog bivstvovanja dok tu živim tiho postojim   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Aca Vidić Анатомија једног самоубиства – Öngyilkosság-anatómia

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Анатомија једног самоубиства
 
И добро видим:
ВОЗ ТУТЊИ КАО НАПУЈДАНА КОЧИЈА

У мени 
Побеснели коњи Магле ноздрва и 
Крик што самог себе не чује

И нек ми вид проговори
У влат                  Ил' жбун
         ЈУРИШ ПРОМАЈУ! - шапну ноћна тмина

Воз је
         У мом погледу
                     У мом оку
ТРН!!!

Танка змијогмизна дужина
У дужицу ока се сужава

Хукнем одлазећом снагом

     МРТВИ СУ ДАЉЕ ДОПРЛИ ОД ЖИВИХ!!! -
  Јекну ноћна тмина

Ноћни лептири
                           Уплашени
                                                Немирни

Врапци нападају жбун
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Öngyilkosság-anatómia
 
És jól látom:
A VONAT TÚLHAJTOTT KOCSIKÉNT ROBOG
 
Bennem
A Ködfelhő fékeveszett paripái és
Az önmagát nem halló sikoly
 
És szólaljon meg szemem világa
A kalászba              Vagy a bokorba
                HUZAT-ROHAM! – súgja az éj-sötét
 
A vonat
            Tekintetemben
                     Szememben
SZÁLKA!!!
 
Vékony kígyószerű hossz
Szemhosszra zsugorodik
 
A távozás erejével süvítek
 
     A HALOTTAK AZ ÉLŐKNÉL TUVÁBB ÉRTEK!!! –
  Sikolt az éjsötét
 
Éjjeli lepkék
                     Riadtak
                                   Nyugtalanok
 
A verebek bokrot támadnak
 
Fordította: Fehér Illés