Mišo L. Korać Sombor 10.
mart 1950. –
Balkanski voz
KAIN UBI AVELJA;
BOG STAVI ZNAK NA KAINA POČETAK ILI SVRŠETAK, GRIJEH BRATA O VRATU SINA STANICA BALKANSKA beznađe... Duvaju trubači junačke pjesme. Plaču djevojčice budućih ratnika. Pljušte pijani poljupci. Toči se prvotok, šljivova rakija. Kolači, patišpanje, kolači. „Balkan ekspres" Stradanija, Leleču majke nejači. topovsko zrnevlje.... Duvaju rata vjetrovi kroz isprane mozgove TV glasnici i glasnogovornici... Jebem ti podneblje, ratove, Balkan... Balkan razapet između Zapada i Istoka između misli i krvotoka, između uroka i krvoloka... A ti, moja mudrosti, reci mi tajnu gdje skrivena jesi; U Torontu, Podgorici, Beogradu ili Odesi? E PERICOLOSO SPORGERSI Stalno nam se dešava početak... Putovanja U mislima nadanja... U stvarnosti ratovanja, Začetak- urlanja. Vrisak, avioni, bombardovanja. Ubijanja, Ubijanja... Vozovi, točkovi, Vozovi... Vječnost lutanja... Posrtanja i uzdizanja... Uvijek na točkovima... Beskrajni putevi, Ratni profiteri, Brojevi hotelske sobe. /Ako nijesi u rovovima/ Kondukteri, Vodadžije. Krvopije. Kafečije. Pozornici. Ratnici. Kelti. Huni. Varvari. Ameri. Kaplari. Generali. Političari... Viđaju me po trgovima na ulici na mostovima u rovovima. /Masovni grob vojnički/. Samo me nema na umrlicama. Tamo su dječaci u uniformama sa zamrznutim očima i pogledom prema djevojčicama. Prve neostvarene ljubavi prekinute zauvjek, u snovima... Jahači apokalipse i nesedlanika. Kolone izbjeglica. "Nebeski narod" Dokone fraze samoljubaca i mitomana... Čudan balkanski kor samoslavljenika prošlosti, bitaka, i gubitnika. Stranče, ne mjeri kroz Balkan kada prođeš sebe odmjeri... PAS SE PENCHER AU DEHORS Klepeće točkova hor Točkovi, Vozovi, Točkovi... Ako želiš da voliš, svim damarima da živiš, istinski vrišti po svjetskim bulevarima, vriskom rasparaj nebo! ('Ljeb te jebo) Vronski, Vronski..! Iže jesi na nebesi... Ako taj jesi, Zaštiti nas od nečesi... Iže jesi na nebesi E perisoloso sporgersi... Prekršiš li svetu kletvu i ispadneš, ako se Balkana dohvatiš, dopadneš, ni sam nećeš znati ko si, šta si, gdje si... Sve jedno ti je biti upamćen ili zaboravljen, Ako već jesi E PERICOLOSO SPORGERSI... Ovdje se ljubi urlikom, prostački. Žena se uzima snažno, gorštački. Zubi u grkljan kumu i bratu. /Kain ubi Avelja Bog znak na Kaina, početak ili svršetak, grijeh brata o vratu sina/ Otad se živi u stalnom ratu , u govnima u blatu... Ovdje su planine čvrste kao grudi djevojačke. Reke umornice pune leševa... Ovdje se ubija, rađa, umire... Ovdje te život lomi, melje, satire i riječ je klopot u ništa što uvire... Ovdje se smrti ruga i pjeva. Ovdje se rijetko rađa iz ljubavi. Ovdje se ljubav događa i zaboravi. Umjesto "Dobro jutro" u svanuće ovdje sijeva nož, metak, topovsko đule. Ovdje su Rajski vrtovi, Đele kule... Ovđe je doživljeno nikad preživljeno. Ovdje ljubav govori. Zemlja se ovdje voli do boli. Ovdje je misao sakrivena i sahranjena u "Kali lune". Ovdje žene zabradače slave mrtvaca. Ovo je zemlja ratnika i muškaraca... Ovdje se ruše kuće mukoznojnice, vile beznojnice kao od karata kule, palate, nadgrobni spomenici. Ovdje se umire po navici. Sve oko nas liči na pakao, /Otvoreni sanatorij/ Mi smo u ludnici... Bože, ma šta da nam se desi, E PERICOLOSO SPORGERSI... Sve što na čovjeka nalikuje to nam kroz psovku izlazi, od pjesme do leleka. Nama se smrt plazi i život naruguje. Ovdje se psuje i otac i mater. Srce se žensko vadi u mukama. Ovdje žene umiru pod muškim rukama. Ovdje se jedino diše lično... Ovdje se živi sporadično. Na komad, na rate, na sekunde, na sate... Ovdje su majke crne udovice... Ovdje se hoda preko ivice... A ti.!? A ti moja mudrosti, reci da li sad trebaš iz pakla da me vrebaš! Bože, Iže jesi na nebeasi... E PERICOLOSO SPORGERSI... B..o...ž...e...! Iže jesi na nebesi... I ti me na čas ostavi zaboravi. U ovom paklu, u beznađu pusti me da mislim o ljubavi. Gdje si, mudrosti, pretvorena u bijelog goluba... Na kojoj strani svijeta jesi ? E PERICOLOSO SPORGERSI... Koji će nam krasni mudrost u knjigama izložena, usamljena na prašnjavim policama, u izlozima, knjižarama..!? Rijetko je ima u našim snovima, u brigama, u navikama. Praznina u očnim dupljama u glavama... U vječnim zabludama... U...R...L...A...M Na svjetsko poštenje prljavo... Na prstenje bratsko, kaljavo... Tijela nam nude javno, traljavo... Raspet sam između pohlepe i pomame, razuma i nerazuma, svjetla i tame... Sve mi je strano, ogavno. Gospodare sa mnom odavno. Protestvujem javno i sebe ne čujem... Ljubav mi uporno krv sa srca liže. Mudrosti, priđi nam bliže. Razagnaj vrijeme sumorno! Evo mi tijelo umorno i misao kao metak vraćen u pra-početak. Bježim! Ne mogu da shvatim što te uporno pratim, dozivam... Bože, oprosti što te prizivam, (Iže jesi na nebesi)... E PERICOLOSO SPORGERSI... Na stanici nikog da me sačeka. Nikakva radost u našem kraju. Nedostaje mladost nasmijana, kao prije. A na peronu me starost dočeka, smrt u očaju u zagrljaju... Bože, ovo stradanije ovaj nerazum, privedi kraju! Čovječiji um to ne zna, ne umije. Ništa bezčasnije. Ništa bezumnije. Bože, spasi razum! Sve naše grijehe na kantar iznesi... (Iže jesi na nebesi) E PERICOLOSO SPORGERSI... Mudrosti reci mi na kojoj strani svijeta jesi? Nauči me da mrzim, sagorjeću od prevelike ljubavi, od opraštanja... Reci mi, kako slike da izbrišem, da zaboravim rušenja, mučenja, ubijanja !? Kako...? od suza dječijih, Umiranja !!!? Šapni mi... Sa trnovim vijencem ponekad svrati... Točkovi, vozovi... točkovi... Bože vrati nas pameti u zagrljaj i zaboravi... Tamo će bez riječi da čovjek čovjeka očovječi... javi se, šapni gdje si, E PERICOLOSO SPORGERSI... Ovo je vrijeme zmijsko lisičije. Niko na sebe da liči makar da podsjeti, kao prije. Nigdje čudnog osjećaja. Nigdje ljubavi. (Mir svemirskog beskraja). Svevišnji, Oprosti nam, oprosti na svim jezicima svijeta... Oprosti... Htio bih noćas divlje voljeti, iskonski do kraja... U ušima mi zvuk raketa zavija. Ljudi Jehvini pretvoreni u ubice. Dvonošci, bezglavi dvonošci i nove zvijezde padalice... Umrlice, načičkane umrlice. Mukli samrtni hor... NE PAS SE PENCHER AU DEHORS Putuju vozovi. Putnici. Izbjeglice. Putuju izbjegli iz smrti, iz života. Točkaši i pješaci u mimohodu... Kada odu, odlaze sa sumnjom da se ne vrate. Sa zebnjom zvezdane prate tragove... Otvorenih šaka pred tuđe pragove čekaju sleđeni u boli... Paraju krila ptice nebeske svodove, pakla krugove. Tutnje avioni. Gorile, Godzile. Vozovi. Tenkovi. Točkovi. Krvi, puno krvi... Laju ljudi. Balkan u podrumima. Kerberi, Kerovi. Ostaju za nama grobovi grozdovi. BALKAN PUKAO U BEZNAĐE.!? Balkan pukao u beznađe Bombe, Rakete, Granate, Zemljo, Gori dio mene i uspomene... Uspomene pretvorene u ruševine. Ljubavi, čujem granata odjek kako dobuje po tvojoj glavi... Vjeruj mi, stid me što sam čovjek, al' ipak mi se javi da l' živa jesi..!? E PERICOLOSO SPORGERSI... Ako ne umrem u ratu, u životu, u ljubavi, umrijeću u smrti, da predahnem. Samo mi reci na kojoj stanici treba da ostanem da siđem, da odahnem... Godine prolaze kao tvoja skrivanja, umorne od mržnje od ubijanja... B..A..L..K..A..N pukao u beznađe... Zvone, zvone balkanska zvona... Ruše se mostovi, pruge, gradovi... Piruju rata bogovi. /Ubica duboki tragovi/ Gadovi... Na sve strane leševi....Leševi... Uspavani apostoli mladići... Ruševine, oblak plamena i prašine... jauk tišine. Svevišnji, razumi, razaberi, odmjeri kaznu, u red čekaju: generali, kaplari, lopovi, političari čudan diplomatski kor a ti čovječe, upamti NE PAS SE PENCHER AU DEHORS... Zemljo, /Kamena posteljo/ Izvorište i utočište... Posestrimo i pobratime. Oprosti i daruj. Rab smo tvoj Božji... Znak jednakosti između smrti, i postojanja... Usliši molitvu našu... Pokajanja... Blažena moja mudrosti da l' vječita jesi..!? Privedi, Bože, razum... ..................................................... E PERICOLOSO SPORGERSI... |
Balkáni vonat
KÁIN MEGÖLTE
ÁBELT;
ISTEN
MEGJELÖLTE KÁINT
KEZDET AVAGY
VÉG
A FIÚ NYAKÁBAN
TESTVÉRBŰN
BALKÁNI ÁLLOMÁS
reménytelenség...
Harcra buzdítanak.
a trombiták.
Sírnak a jövendő
harcosok szeretői.
Részeg csókok csattannak.
Öntik az első párlatot,
a szilvóriumot.
Édességek,
görhe,
édességek.
„Balkán
expressz”
Sorscsapás,
Sírnak a szegény anyák.
ágyútöltelékek...
A kimosott agyakon keresztül
a TV hírnökök
és a nagyhangúak
háborús szeleket fújnak...
Izélem a vidéket,
háborúkat,
Balkánt...
Balkán
Nyugat és Kelet
között
eszme és
véráram
között
átok és öldöklés
között
vergődik...
Te pedig, értelmem,
áruld el
hol rejtőzöl;
Torontóban, Podgoricán,
Belgrádban vagy Odesszában?
E
PERICOLOSO SPORGERSI
Mindig
mindent előről
kezdünk...
Utazásokat
Gondolatainkban
reményt...
A
háborús
valóságban,
Az
üvöltés
kezdetén.
Sikoly,
repülők,
bombázások.
Öldöklés,
Öldöklés...
Vonatok,
kerekek,
Vonatok...
Örökös
bolyongás...
Megbotlások
és
felemelkedések...
Mindig
a kerekeken...
Végeláthatatlan
utak,
Háborús
nyerészkedők,
Hotelszoba-
számok.
/Ha
nem vagy a lövészárokban/
Kalauzok,
Vezetők.
Vérszopók.
Kávézók.
Színterek.
Harcosok.
Kelták.
Hunok.
Barbárok.
Amerik.
Káplárok.
Tábornokok.
Politikusok...
Tereken
utcákon
hidakon
lövészárkokban
láthatnak.
/Katonai
tömegsír/.
De
a gyászjelentéseken
nem
vagyok.
Ott
gyerekek vannak
egyenruhában
fagyos
szemekkel
és
tekintetekkel
fordulnak
a lányok felé.
Az
első beteljesületlen
szerelmek
örökre
megszakadtak,
az
álmok...
Apokalipszis
lovagjai
és
utódai.
Menekültek
áradata.
"Isteni
nép"
Az
önimádók
és
mítosztisztelők
semmitmondó
frázisai...
A
múlt,
az
ütközetek
és
vesztesek
önmagasztalóinak
furcsa
balkáni kórusa.
Te
idegen,
ha
a Balkánon keresztül mégy
ne
mérlegelj
magadat
mérd...
PAS
SE PENCHER AU DEHORS
Csattognak
a kóruskerekek
Kerekek,
Vonatok,
Kerekek...
Ha
szeretnél,
ha
ütőereddel
élni
szeretnél,
szerte
a sugárutakon
tiszta
szívből
kiálts,
kiáltásoddal
eget
szakíts!
(A
franc egyen meg)
Vronszkij,
Vronszkij...!
Ézsaiás,
az egekben vagy...
Ha
te vagy,
Védj
meg minket
a
becstelenségtől...
Ézsaiás
az egekben vagy
E
perisoloso
sporgersi...
Ha
megszeged a szent
fogadalmat,
és
elmaradsz,
ha
a Balkánba
kapaszkodsz
és
megtetszik,
többé
magad sem
tudod
ki vagy,
mi
vagy,
hol
vagy...
Neked
már
mindegy
megjegyeznek-e
vagy
elfelednek
Ha
már
E
PERICOLOSO SPORGERSI vagy...
Itt
kiáltva,
faragatlanul
csókolnak.
Az
asszonyokat
durván,
gorombán
ölelik.
Sógorok
és testvérek
egymás
nyakába
harapnak.
/Káin
megölte Ábelt
Káinon
Isten
jele,
kezdet
avagy
vég,
a
fiú
nyakában
testvérbűn/
Azóta
állandóan
háborúban
élünk,
ganajban,
iszapban...
Itt
a hegyek
akár
a
lányok mellei
kemények.
A
megfáradt patakok
hullákkal
teltek...
Itt
ölnek,
születnek,
elenyésznek...
Itt
megtör,
darál,
morzsol
az
élet,
és
a szó is csak
zakatolás
a
semmibe...
Itt
dicsőítik
és
kigúnyolják
a
halált.
Itt
szerelemből
ritkán
szülnek.
Itt
ahogy megtörténik,
a
szerelmet
elfeledik.
A
„Jó reggelt”
helyett
itt
kések,
lövedékek,
ágyúgolyók
villannak.
Itt
Édeni
kertek,
Koponyatornyok...
Itt
ami megélt
sosem
túlélt.
Itt
a szeretet beszél.
Itt
a hazát
a
fájdalomig
szeretik.
Itt
a
gondolatot
elrejtették
és
„Kali lune”-ba
temették.
Itt
az asszonyok
a
halottak
dicsőségét
kendőbe
kötötték.
Ez
a vitézek
és
a férfiak
hazája...
Itt
kártyavárként
dőlnek
össze
a
keservesen
feépített
házak
a
fényes
villák,
paloták,
síremlékek.
Itt
szokás
a
halál.
Körülöttünk
minden
a
pokolra
hasonlít,
/Nyilvános
szanatórium/
A
bolondok házában vagyunk...
Istenem,
mi
történt
velünk,
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Minden
ami emberre
hasonlít,
a
daltól a siratóénekig,
káromkodásba
fullad.
Nyelvét
ölti ránk
a
halál
az
élet meg
megcsúfol.
Itt
apát anyát
szidalmaznak.
Asszonyszíveket
tépnek
ki.
Itt
az asszonyok
a
férfiak kezei által
halnak.
Itt
lélegezni
csak
egyedül lehet...
Itt
helyenként élnek.
Darabokban,
részletekben,
másodpercekben,
órákban...
Itt
fekete özvegyek
az
anyák...
Itt
a széleken
járnak...
És
te.?!
És
te
bölcsességem
mondd
most
a
pokolból
kell
rám
leskelődnöd!
Istenem,
Ézsiás
a mennyekben vagy...
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
I..s..t..e..n..e..m..!
Ézsiás
a mennyekben vagy...
Te
is elhagytál
elfeledtél
egy
pillanatra.
Ebben
a
pokolban,
reménytelenségben
engedd
meg
hogy
a szerelemre
gondoljak.
Hol
vagy, te
fehér
galambbá
változott
bölcsesség...
A
világ
mely
részén?
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Minek
nekünk
az
elhagyatott
poros
polcokon,
kirakatokban,
könyvtárakban
kiállított
gyönyörű
bölcsességekkel
tele
magányos
könyvek..!?
Ritkán
szólnak
álmainkról,
gondjainkról,
szokásainkról.
Pangás
honol
a
fejekben
a
szemgödrökben...
Az
örökös téveljgésekben...
Ü...V...Ö...L...T...Ö...K
Az
egyetemes becsületre
piszkos...
A
testvéri szeretetre
sáros...
Testünket
nyilvánosan,
hanyagul
kínálják...
A
kapzsiság és őrület,
az
értelem és értelmetlenség,
a
fény és a homály
között
sínylődöm...
Számomra
minden idegen,
ízléstelen.
Régóta
uralkodnak
felettem.
Nyilvánosan
tiltakozok
és
nem hallom magamat...
A
szerelem rendületlenül
a
szívemrő
vért
nyal.
Bölcsesség,
gyere
közelebb.
Űzd
el ezt
a
komor kort!
Itt
a fáradt
testem
és
a gondolat golyóként
a
kezdetek kezdetéhez
térített.
Menekülök!
Nem
tudom megérteni
hogy
folyamatosan
követlek,
szólítalak...
Istenem,
bocsásd meg
amiért
hozzád szólok...
(Ézsiás
a mennyekben vagy)...
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Az
állomáson
senki
sem
vár.
Vidékünkön
öröm
nem
létezik.
Hiányzik
az
ezelőtti
önfeledt
ifjúság.
Az
állomáson pedig
az
öregkor
vár,
halál
a
kétségbeesésben
az
ölelésben...
Istenem,
vess
véget ennek
a
pusztulásnak
értelmetlenségnek!
Erre
az
ember
képtelen.
Semmi
becstelenebb.
Semmi
értelmetlenebb.
Istenem,
mentsd
meg az értelmet!
Vétkeinket
mérlegelés
után
tüntesd
el...
(Ézsiás
a mennyekben vagy)
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Értelem
mondd
a
világ
melyik
részén
tartózkodsz?
Taníts
meg
gyűlölni,
a
eltúlzott
szeretetben,
megbocsátásban
égek
el...
Mondd,
hogyan
töröljem ki
a
képeket,
felejtsem
el
a
rombolást,
kínzást,
öldöklést..!?
Hogyan...?
a
gyerekkönnyektől,
a
Halálig!!!?
Súgd
meg...
Térj
be
néha
azzal
a
töviskoszorúval...
Kerekek,
vonatok,
kerekek...
Istenem
vezess vissza
bennünket
az értelemhez
vezess
az ölelésbe
és
feledj...
Ott
majd
az
ember
az
embert
emberré
teszi...
jelentkezz,
súgd meg hol vagy,
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Ez
a kígyók
és
rókák
korszaka.
Önmagára
senki
sem hasonlít,
legalább
emlékeztetne
a
múltra.
Sehol
az
érzelmi kötelék.
Sehol
a szeretet.
(A
világegyetem
nyugalma).
Mindenható,
Bocsáss
meg nekünk,
minden
létező
nyelven
bocsáss
meg...
Bocsáss
meg...
Szeretnék
ma éjjel
vadul
szeretni,
ahogy
egykor
végtelenül...
Fülemben
rakéták
hangja
zúg.
Jehova
emberei
gyilkosokká
váltak.
Kétlábúak,
fejvesztett
kétlábúak
valamint
új
hullócsillagok...
Gyászjelentések,
túldíszített
gyászjelentések.
Haldoklók
néma
kórusa...
NE
PAS SE PENCHER AU DEHORS
Utaznak
a vonatok.
Utasok.
Menekültek.
Utaznak
a halából,
az
életből
menekültek.
Kerekesek
és
gyalogosok
szétszórt
sorokban...
Induláskor
kétkedve
kérdik
visszatérnek-e.
Szorongva
követik
a
csillagos
nyomokat...
Kinyújtott
kezekkel
fájdalomtól
megtörten
idegen
küszöbök
előtt
várakoznak...
Az
égboltot,
pokoli
távlatokat
madárszárnyak
hasogatják.
Dübörögnek
a repülőgépek.
Gorillák,
Godzillák.
Vonatok.
Tankok.
Kerekek.
Vér,
sok
vér...
Emberek
ugatnak.
A
pincékben Balkán.
Cerberusok,
Vahúrok.
Sírhalmok
maradnak
utánunk.
BALKÁN
A
REMÉNYTELENSÉGBE
FULLADT.!?
Balkán
a reménytelenségbe fulladt
Bombák,
Rakéták,
Gránátok,
Haza,
A
rosszabik énem
és
emlékek...
A
romokká
vált
emlékek.
Szerelmem,
hallom
ahogy
a fejed felett
gránátok
csattannak...
Hidd
el, emberi mívoltomban
szégyellem
magam,
mégis
jelezd
élesz-e
még..!?
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Ha
a háborúban,
az
életben,
szerelemben
nem
halok meg,
a
halálban
halok
meg,
hogy
megpihenjek.
Csak
mondd,
hogy
leszálljak,
megpihenjek,
melyik
oldalon
kell
maradnom...
Mint
bujdosásaid,
gyűlölettől,
öldökléstől
fáradtan
múlnak
az évek...
B..A..L..K..Á..N
a
reménytelenségbe
fulladt...
Harangoznak.
balkáni
harangok
harangoznak...
Romba
döntenek hidakat,
vasutakat,
városokat...
A
háború
istenei
mulatnak.
/Gyilkosok
mély
nyomok/
Ocsmányok...
Mindenütt
hullák...Hullák...
Elaltatott
apostolok
fiatalok...
Romok,
láng
és
por-
felhő...
a
csönd jajszava.
Mindenható,
értsd
meg, ismerd fel,
mérlegeld
a büntetést,
akik
várakoznak:
tábornokok,
káplárok,
tolvajok,
politikusok
a
diplomaták fura kórusa
és
te ember, jegyezd meg
NE
PAS SE PENCHER AU DEHORS...
Haza,
/Sziklaágy/
Forrás
és
menedék...
Fogadjuk
egymást
testvérré.
Bocsáss
meg és adakozz.
Istenem
szolgáid
vagyunk..
Halál
és létezés
egyazon
fogalom...
Hallgasd
meg
imánkat...
Bűnbánatunkat...
Áldott
értelmem
örökös
vagy...!?
Uram,
téríts észhez...
.....................................................
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Fordította:
Fehér Illés
|
