Faiz Softić Kriva voda – A víz a vétkes

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Kriva voda Zamisli, U Bosni ima gluho kolo I svirači gluhi. U Bosni ima gluha rjeka – Svoju pjesmu čuva za bezdane. Zamisli, U Bosni ima gluha ptica Čija pjesma gluha Alek zorom bježi uz mezarja. Kome Bosna, tome dosta. Zamisli, U Bosni imaju gluhe škole Zvonce gluho klati se na vjetru U paučini Ko glava moje majke U šamiji vječno. Zamisli, U Bosni imaju gluhe djevojke Koje su nekoć pjevale Sad pjesmu svoju čuvaju za gluhu svadbu Emire Bašić kojoj je sunce pocrnilo Na Jevrejskom devedeset treće. Kome Bosna, tome dosta. Zamisli, Iz rijeka bosanskih Noću iskaču bijesni konji I gluhom njiskom vidik zatvaraju. Zamisli, U Bosni imaju kosci Ogluhli od sirova mesa I zemlje nerodilje Krišom pojedene. Zamisli! Za sve je kriva Drina, voda kriva

A víz a vétkes Képzeld el, Boszniában süket a kóló És süketek a zenészek. Boszniában egy süket folyó is van – Énekét a mélységnek őrzi. Képzeld el, Boszniában egy süket madár is van Süket éneke Hajnalban a temetőbe menekül. Akinek Bosznia, annak elég. Képzeld el, Boszniában süket iskolák is vannak A pókhálóba font csengő Süketen cseng a szélben Mint édesanyám feje Időtlen főkötőjében. Képzeld el Boszniában süket lányok is vannak Akik egykor énekeltek Most éneküket Bašić Emira* süket esküvőjére őrzik aki elől a nap A zsidó-temetőben kilencvenháromban tűnt el. Akinek Bosznia, annak elég. Képzeld el, A boszniai folyókból Éjjel dühödt lovak ugrálnak ki És süket nyerítésükkel lezárják a láthatárt. Képzeld el, Boszniában A titokban fogyasztott nyers hústól És szikes földtől Megsüketült kaszások is vannak. Képzeld el! Mindezért a kanyargó Drina, a víz a vétkes. * Emira Bašić (Basity Emira) – a bosnyák katonaság tagja, 1993. 11. 27.-én a szarajevói zsidó temetőben, ütközetben, halt meg. Poszthumusz, 1995-ben  a legmagasabb rangú kitüntetésben részesítették - “Zlatni ljiljan” (Arany liliom). Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 97-98. str.

Derek Walcott Midsummer, Tobago – Nyár dereka, Tobago – Usred leta, Tobago

Derek Walcott

Castries 23. January 1930. – Cap Estate 17. March 2017.

Midsummer, Tobago Broad sun-stoned beaches. White heat. A green river. A bridge, scorched yellow palms from the summer-sleeping house drowsing through August. Days I have held, days I have lost, days that outgrow, like daughters, my harbouring arms.

Nyár dereka, Tobago Nap - kövezte széles strandok Fehér hőség. Zöld folyó. Híd, megperzselődött sárga pálmafák, a nyári álmát alvó házból elszenderítő augusztusi fuvallat. Napok, amiket megtartottam, napok, amiket elvesztettem, napok, amik mint a lányaim, kinőttek menedéket adó karjaim közül. Fordította: Dabi István

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Walcott%2C_Derek-1930/Midsummer%2C_Tobago/hu/67658-Ny%C3%A1r_dereka%2C_Tobago?translationLang=all

Usred leta, Tobago

Suncem popločane široke plaže.

Bela vrućina.

Zelena reka.

Most,

izgorele žute palme

lahor avgusta iz kuće

koja letnji san sniva uspavljuje.

Dani, koje sam zadržao,

dani, koje sam izgubio.

dani, koji su se poput mojih kćeri

iz mog zaštitnog zagrljaja oslobodili.

Prevod: Fehér Illés

Podolszki József A teremtésből kilépve – Istupivši iz stvaranja

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

A teremtésből kilépve

Ki a teremtésből kilépve zenged
                                                  fogyhatatlan
ki nem hiszel tudatlan anyagban s léttelenben
ki három pólyába csomagoltál minket
ki hisztérikusan hiszel minden tapasztalatok
minden zűrzavar és minden elmúlás ellenére
a visszatüremlő végtelenben
mi magát bennünk sokszorozza
ki az omegacsúcson egyesíted a széttörni igyekvő önfejű nemet
és leborultatsz minket a tudat sorsa előtt
te ki az élet zsoltárát végigénekelted
s megtérítetted hozzánk az istent
aki most ó teihard de chardin belőlünk olvasztott
acélpántként köröz tengelyünkön
veled feleselek
páter ne vígy minket az ősi kísértésbe
ne tégy bennünket elmúlhatatlanná
és ne háríts el tőlünk áldást hirdetően
minden szorongást
teihard de chardin könyörülj könyörülj
legyen a lélek ajándéka a nemes anyagnak
maradjon véletlen kapott kicsikart felesleg
mit visszalophat bármely pillanatban
akaratunktól függetlenül mint ahogy nyakunkba sózta is
ne higgy hát soha a puszta ráadásban
higgy az anyagban miriád és miriád szemcsék
egy és oszthatatlan végnélkülisége rajzik csak bennünk
ez és semmi több
az örökkévalóság kissé túlkomplikált pillanatai
ez a mi sorsunk
és szétterülünk a leképzett lét
biztosabb mozgásformáiban

Forrás: http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/3380-podolszki-jozsef-a-teremtesbol-kilepve

Istupivši iz stvaranja

Ko istupivši iz stvaranja širiš

                                              neprekidno

ko u neuku materiju i nepostojanje ne veruješ

ko nas je u tri pelene umotao

ko uprkos svakom iskustvu

svakom metežu i svakom nestanku

u nepovratan beskraj

što se u nas umnožava histerično veruješ

ko na vrhu omege tvdoglav pol željnog raspada ujediniš

i ispred sudbe razuma nas na kolena primoraš

ti ko si psalm života otpevao

i boga do nas doveo

ko sad oh poput iz nas teihard de chardin topljenog

čeličnog oklopa na našoj osovini kružiš

tebi odvraćam

oče nemoj nas u iskonsko iskušenje voditi

nemoj od nas besmrtnike stvarati

i nemoj od nas halal šireći svaku zebnju

odvratiti

teihard de chardin milost milost

neka plemenitoj materiji poklon duša bude

neka slučajno dobijen iznuđen višak ostane

šta svakog trena neovisno o našoj želji

može biti oduzet kako i na nas natovaren

pa u pustom dometku nemoj  nikad verovati

u materiji veruj samo jedna i nedeljiva beskonačnost

miliarde i miliarde čestica vrvi u nama

to i ništa više

nešto prekomplicirani trenutci večnosti

to je naša sudba

i u sigurnijim formama kretanja

stvorenog postojanja se širimo

Prevod: Fehér Illés

Kelebi Kiss István Kavics és virág – Belutak i cvet

Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –

Kavics és virág a nem szabályozott emlékezetben lerakódnak a percek egyikből virág lesz a másikat fölkapja az idő és sodorja tovább amíg el nem kopik * mintha csöndet evett volna és azt emésztené a táj a tanyaablak üvegén égbolt tükröződik még senki sem hiányzik * egészen a jelenig gurult rátapadt az udvar a tó anyám apám és én is azt a labdát keresem

Belutak i cvet minuti se u nesređenom sećanju talože od jednog cvet nastane drugog vreme diže i dalje tera dok se ne ovešta * kao da je tišinu jeo i to okoliš svari u prozorskom staklu salaša nebo se odražava još niko ne fali * sve do sadašnjosti se kotrljala dvorište jezero se na nju nalepilo otac mama a i ja onu loptu tražimo Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=42479

Gulisio Timea A kereszt – Krst

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A kereszt Annyira meg akartalak Tartani Hogy kiszakadtál belőlem Örökre együtt maradtunk Volna Ha nem jövünk össze Magamat ismertem félre benned Az üvegfal nem akadály Csak ha átlátszó leszel Olyan dacos megadással Szerettél Mint akit akasztani visznek Lógni fogok rajtad Míg le nem szakít Az ismeret

Krst Toliko sam te zadržati Htela Da si iz mene istrgnuo Da se nismo sreli Večno Bi zajedno ostali U tebi sam sebe krivo prepoznala Staklen zid nije prepreka Samo kad proziran postaješ Tako prkosnom predajom si me Voleo Kao neko koga na vešala prate Visiću na tebe dotle Dok me poznanstvo ne Otkida Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Ezerkilencszáznyolcvankilenc – Hiljadudevtstoosamdesetdevete

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ezerkilencszáznyolcvankilenc (őszi történet) egy reggel az iskola előtt a sok egyenruhás gyermek nézem mind a falat bámulja szálkás betűkkel valaki azt írta oda: NINCSEN PÉNZÜNK FAGYIRA NEMHOGY NADRÁGRA.

Hiljadudevtstoosamdesetdevete (dogodilo se u jesen) jednog jutra ispred škole deca u uniformama gledam svi zid motre ćoškastim slovima neko je napisao: NEMAMO PARA ZA SLADOLED A KAMOLI ZA HLAČE. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szabó Palócz Attila A kibicnek mindegy – Kibiceru je svejedno

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

A kibicnek mindegy a remény vesztes játszmája után talán még kaphat egy új esélyt, ha megfelelő szánalmat ébreszt

Kibiceru je svejedno nakon izgubljene partije nada možda može još jednu priliku dobiti, ako valjanu samilost budi Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző