Milena Nikolić Život pre tebe – Jöttöd előtti élet

Milena Nikolić

Život pre tebe Duboko u julsku noć omamljena mirisom leta krenu da se nižu sećanja bez hronološkog reda bez smisla u fragmentima I odjednom sam u Crnoj Gori u malom primorskom mestu imam 12 godina i još uvek te ne znam Srećna sam osmeh mi nije usiljen odglumljen izrežiran Odjednom sam u starom školskom dvorištu treći sam razred i plačem jer sam izgubila omiljenu loptu i tu dečju bol pamtim kao jedan od prvih komada otkinutih sa zdravog srca Odjednom sam na kraju osnovne na ekskurziji na Tari u hotelu sa pogledom na teren na šume na nebo Sedim na terasi naše sobe sa kosom uvijenom u peškir i ni ne slutim da postojiš i da nam se putevi približavaju da bi se najzad spojili za par meseci od tog trenutka Odjednom sam na raskršću na raspustu između osnovne škole i gimnazijskih dana nisam ogorčena ne prezirem ljude zaljubljena sam u nekog ko jedva sluti da postojim ali verujem da je to prava ljubav da je to prva ljubav ona koja se desi jednom i ne prestaje Još uvek ni ne slutim kakav me vatromet očekuje kakve mi se oluje spremaju kakvi mi brodolomi predstoje Još uvek ne znam da prava ljubav prva ljubav tek vreba iza ugla da mi kaže kako sam budalasta i detinjasta bila Još uvek ni ne sanjam da ćeš okrenuti svet koji znam naglavačke da ćeš mu promeniti koordinate dimenzije strukturu iz korena Još uvek nisam osetila polet deteta koje prvi put hoda sreću koja te probudi iz sna strast koja ti muti rezonovanje bes koji te izjeda iznutra razočaranje koje je toliko jako da prerasta u fizičku bol Još uvek nisam okusila slast noćnih iskradanja iz kuće tajnih poljubaca izgovorenih laži prećutanih istina sakrivenih suza ugušenih jecaja Odjednom se vraćam u ovu duboku julsku noc dok se prisećam kako je bilo nekad i kakva sam bila nekad I odjednom proleće zvezda padalica a poslednji put sam je videla ima tri godine još onda kada sam tebe ljubila tajno i posle toga nikad više ali ima nečeg magičnog sudbonoskog u julu i dok gledam prah koji je ostao za palom zvezdom imam samo jednu želju da pogledam onu devojčicu koja stoji pred ogledalom i divi se svom odrazu dok se sprema za izlazak i da joj kažem da ostane kući i čvrsto zaključa vrata jer je iza tih vrata čekaju godine drame histeričnih napada smeha i suza pogaženog morala ukaljanih misli poruka bez odgovora obećanja bez pokrića susreta bez pozdrava milovanja bez ljubavi odlazaka bez oproštaja Rekla bih joj da ostane kod kuće i čvrsto zaključa vrata jer je iza tih vrata čekaju godine tebe.

Jöttöd előtti élet Az álmok egy júliusi éjjel a nyári bódulatban időrendet felrúgva kuszán részletekben indultak útjukra És Montengróban találtam magam a kis tengerparti helységben 12 évesen és még mindig nem ismerlek Vidám vagyok mosolyom nem erőltetett megjátszott begyakorlott A régi iskola udvarában vagyok harmadikos és sírok mert kedvenc labdámat veszítettem el és e gyerekkori  fájdalmat úgy jegyeztem meg mint az egyik első kiszakított szívdarabot Az elemi iskola végén vagyok kiránduláson Taran* a szállodában ahonnan látszik a mező az erdő az ég Szobánk erkélyén hajamat törölközőbe csavarva ülök és nem is sejtem létezel és hogy közelednek utaink és attól a pillanattól számítva pár hónappal később végre összetalálkoztunk Válaszút előtt állok az elemi iskola és a gimnáziumi évek közötti szünidőben nem vagyok elkeseredett nem gyűlölöm az embereket valakibe szerelmes vagyok aki alig sejti létezem de hiszem ez az igazi szerelem ez az első szerelem az amelyik egyszer fordul elő és meg nem szűnik Még mindig nem sejtem milyen tűzijáték vár rám milyen viharok elé nézek milyen buktatók várnak Még mindig nem tudom hogy az igazi szerelem az első szerelem a sarok mögül méreget hogy mondogatja bolondos vagyok és gyermeteg Még mindig álmodni se merem hogy a fejtetőn ismert világomat megfordítod hogy a koordinátákat méreteket szerkezetet gyökeresen megváltoztatod Még mindig nem éreztem a gyerek első léptekor érzett lendületet a gyönyört mely álmodból ébreszt a szenvedélyt mely zavarja az elmét az indulatot mely belülről éget az oly erős csalódást mely fizikai fájdalmat okoz Még mindig nem éreztem a mámoros éjszakai kisurranásokat titkos csókokat hazugságokat elhallgatott igazságokat titkos könnyeket elfojtott zokogást Egyszerre ismét ebben a júliusi éjben vagyok és eszembe jut milyen volt egykor milyen voltam És egyszerre megjelent egy hulló csillag három éve láttam utoljára akkor mikor titokban csókoltalak és azóta sem de van valami varázslatos sorsdöntő a júliusban és míg a hulló csillag után maradt porfelhőt nézem egyetlen kívánságom van azt a kislányt szeretném látni aki a tükör előtt állva légyottra készülve saját alkatában gyönyörködik és mondanám maradjon otthon zárja be az ajtót mert azon az ajtón túl évek sorscsapások a kacaj és könnyek eltiport erkölcs bemocskolt gondolatok hisztérikus rohamai várják válaszolatlan üzenetek üres ígéretek köszöntés nélküli találkozások rideg simogatások búcsú nélküli elválások Mondanám maradjon otthon és zárja be az ajtót mert azon az ajtón túl az évek téged várnak. *Tara – szerbiai hegy, kedvelt kirándulóhely Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.insp.rs/2017/08/milena-nikolic-zivot-pre-tebe.html

Enver Čolaković Kako da ti kažem – Hogyan mondjam meg neked

Enver Čolaković

Budimpešta 27. svibnja 1913. – Zagreb 18. kolovoza 1976.

Kako da ti kažem Kako da ti kažem što reći ne mogu ni šutnjom Kako da ti šapnem koliko me boli što boli Nekud bih iz sebe il dublje još u sebe htio Kako da ti kažem kako da ti šapnem što sam i od sebe krio?

Hogyan mondjam meg neked Hogyan mondjam meg neked azt amit némán sem tudok Hogyan súgjam meg mennyire fáj az ami fáj Valahová magamból vagy mélyebbre önmagamba mennék Hogyan mondjam súgjam meg neked azt ami magam előtt is rejtély? Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=520

Dijana Tiganj Kažu – možda je to samo navika – Mondják – talán ez csak szokás

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Kažu – možda je to samo navika

Kažu

Možda je to samo navika

To što osjećam tvoju blizinu

Udaljenu tačno 218 kilometara

Zračnom linijom

Ili nešto više kopnom.

Što gubim dah dok tražimo

Pravu riječ na različitim jezicima

(a zapravo istim)

Da prećutimo istinu koja stoji iza nje.

Što se razumijemo

Dok iznosimo nepremostive jezičke razlike

I rapravljamo se

Je li "volin" ili "volim"

I što vri krv u venama dok naslućujemo

Odgovor onog drugog.

Kažu

To je samo zabluda

Što prećutimo muzikom i

sa par bezveznih, crno-bijelih fotografija

Sve ono što nemamo hrabrosti

Za reć'

Jer tu su sve te barijere.
Kilometri.

Istorija.
Povijest.

Istine i laži o vjekovima mrtvim i

Ostale razlike koje se pružaju

Između nas

Kao plavetnilo mora

I vrhovi Loveća.

Hvatajući se kao davljenici

za slamku

Za jedinu stvar koja nas spaja.

Kažu

To će proći...

Pohlepna želja magli vid i počinjemo da im vjerujemo.

Suviše razlika između dva tijela

Koja se nikada nijesu dotakla,

Dok noćima u mislima

Prožimaju se i postaju jedno.

I kako objasniti takvima

Da razlike ne postoje

Sve dok se po otkucajima srca

Različitih jezika

Savršeno razumijemo...

Izvor: http://www.insp.rs/2017/10/dijana-tiganj-kazu-mozda-je-to-samo.html

Mondják – talán ez csak szokás

Mondják

Talán ez csak szokás

Mert légvonalban

Pontosan 218 kilóméterről

Vagy szárazföldön valamennyivel többről

Érzem közelléted

Mert míg a megfelelő kifejzéseket más-más nyelven

(tulajdonképpen ugyan azon)

Keressük eláll a lélegzetem

És a mögötte rejlő igazságot elhallgatjuk.

Mert megértjük egymást

Míg az áthidalhatatlan nyelvi különbségekről beszélünk

És vitatkozunk

„Szeretlek-e” vagy „széretlek”

És míg várjuk a másik válaszát

ereinkben forr a vér.

Mondják

Egyszerű tévedés

Az hogy zenével és

néhány jelentéktelen fekete-fehér fényképpel

Elhallgatjuk minazt amit

A korlátok

Miatt nem merünk kimondani.

Kilóméterek.

Történelem.

Hagyományok.

A tengernyi kékként

És Lovćen csúcsaként

közöttünk élő

Tények és koholmányok a régen halottakról

És az egyéb különbségek.

Fuldoklókként kapaszkodunk

a szalmaszálba

Az egyetlen dologba, ami összeköt bennünket.

Mondják

Elmúlik...

Kapzsi vágy csalja az érzékeket és neki kezdünk hinni.

A soha nem érintkezett két test

Között túl sok a különbség

De éjjel gondolatban

Egybe forrnak.

És az ilyeneknek hogyan megmagyarázni

Mindaddig míg szívverésük

Bár különböző nyelveken

Tökéletesen értik egymást

Különbségek nem léteznek...

Fordította: Fehér Illés

Redžep Nurović Nikad – Soha

Redžep Nurović Lukare kod Novog Pazara 15. juli 1945. –

Nikad Nikad neću svojoj pjesmi dati ime rastanak. Rastanak s tobom je rastanak od sebe. Ne znam šta bih došapnuo preostalom srcu da ga nagovorim za još koju godinu ljubavi. Ako ti zapišeš stih o rastanku, mila, nemoj da se rimuje s mojim uzdasima. Želim da naša srca kuckaju udvoje, svunoć, dok srebrna barka plovi do tebe, sa mnom i bez mene, samo nek nije rastanka!

Soha Soha költeményemnek címe elválás nem lesz. Tőled elválva önmagamtól válok el. Nem tudom maradék szivemnek mit súghatnék hogy még pár év szerelemre rászedjem. Kedves, ha egyszer versikét írsz az elválásról, sóhajommal ne csengjen össze. Kívánom, szivünk párosan dobogjon, éjszakákon át, míg az ezüst csónak hozzád lebeg, velem és nélkülem, csak elválás ne legyen! Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Đorđe Balašević Hoćeš da čuješ tajnu? – Akarod hallani a titkot?

Đorđe Balašević Novi Sad 11. maj 1953. –

Hoćeš da čuješ tajnu? Ti si meni najlepša, eto, kad si sama... Znaš, kada stigneš kući i ostaneš bez šminke, bez bespotrebnog smejanja i lažnog osmeha. Najlepša si kada plačeš, kada grliš sama sebe, kada igraš bez razloga, čitaš, kada ćutiš i misliš, kada si ranjiva, kada te film rasplače, kada se setiš nečega što si davno zaboravila, kada spavaš i kada se budiš... Kada si svoja. Bez straha, pretvaranja i ostalih gluposti. Najlepša si kada ni ne razmišljaš kako izgledaš, i kada ti lice našminka bezbroj briga i sećanja ili beskonačna sreća... A desiće se nekad da moja reč ili poljubac bude razlog za to. I tada ćeš, valjda, konačno i shvatiti zašto me tako važno i bezuslovno voliš... Videćeš, mila, da si uz mene uvek najlepša.

Akarod hallani a titkot? A legszebb vagy, igen, mikor egyedül vagy... Mikor hazaérve festék, felesleges kacaj és hamis mosoly nélkül maradsz. Legszebb vagy mikor sírsz, önmagadat öleled, mikor csak úgy játszol, olvasol, mikor hallgatsz és tépelődsz, mikor sebezhető vagy, mikor megríkat egy film, mikor eszedbe jut egy rég elfeledett emlék, mikor alszol és mikor ébredsz... Mikor önmagadé vagy. Szorongás, alakoskodás és hasonló badarságok nélkül. Legszebb vagy mikor nem törődsz azzal, milyen vagy és arcodat számtalan gond, emlék vagy végtelen öröm ékesíti... De megtörténhet, ez egy szavam vagy csókomért van. És akkor, talán, végre meg is érted, miért szeretsz annyira és feltétel nélkül... Meglátod, kedves, a legszebb mindig mellettem vagy. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://ljubavnerimestatusislike.blogger.ba/

Zvonimir Golob Obična pjesma – Egyszerű dal

Zvonimir Golob

Koprivnica 19. veljače 1927. – Zagreb 1. lipnja 1997.

Obična pjesma Sve je neobično ako te volim, vrtuljak što se okreće igračke i djeca. Veče koje silazi spava u mojoj duši. Znam, veče koje silazi, stepenice, vjetar, sve same obične stvari što se ne mogu ponoviti, jer smrt se ne ponavlja, ni ti se ne ponavljaš u                                                                  meni. Sve je neobično ako te volim: more skida i svlači svoje plašljivo tijelo, zatvorenih očiju i vlažno od poljubaca. Ja više nisam isti, slušajuć’ glas na nekoj samotnoj stanici dok me obilazi kiša mijenjam te u sebi. Samo ruže što tonu. Tjeskoba, obična pjesma, plači ponovo dok svoje teške vjeđe zaboravljaš u snu poput marame na licu koje bdije. Sve je neobično ako te volim, ako te volim. Zagledana u nebo ti postojiš kao svjetlo pregaženo u tmini.

Egyszerű dal Minden oly rendkívüli, ha szeretlek, a mozgó körhinta, a játkok és a gyerekek. Lelkemben a leszálló est nyugszik. Tudom, a leszálló est, a lépcsők, a szél, megismételhetetlen egyszerűségek, mert a halál nem újul, és bennem te sem újulsz. Minden oly rendkívüli, ha szeretlek: riadt testét takarítja, tisztítja a tenger, zárt pillákkal, csókokkal hintetten. Már nem vagyok ugyan az, egy magányos állomáson hallgatva a hangot, míg elkerül az eső, bennsőmben változtatlak. Csak sűllyedő rózsák. Szorongás, egyszerű dal, csak sírj míg súlyos fátyladat, akár az arcodon virrasztó kendőt, álmodban feleded. Minden oly rendkívüli, ha szeretlek, ha szeretlek. Szemlélve az eget a sötétben gázolt fényözönként létezel. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.tekstovipjesamalyrics.com/component/content/article/760-zvonimir-golob/9363-zvonimir-golob-obicna-pjesma

Mišo L. Korać Ruga mi se klatno u otkucaju – Kigúnyol az óra mutatója

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Ruga mi se klatno u otkucaju Čekao sam te na Trgu od nesanice i žagora mudrice moja i nijesi došla... Tik....tak... tik...tak.. tik...tak... Sam sam... Ruga mi se klatno u otkucaju... Tik...tak... tik...tak... Voli...ne voli... Voli...ne voli... Na nebu izranja žuti mjesec i klanja se oblacima... Pod mojim koracima čuje se zvuk ispovjedaonice, mudrice moja... Za mene,,, Za tebe... Treba nadživjeti sat na zidinama kule ispod koje koračam svakoga dana i označavam vrijeme... Ti koja mi stavljaš zlatni dukat između usana umjesto poljubaca ne daj Kerberima da me propuste... Neka mi dopuste da se pomolim za oboje... Zlatni Haronov dukat umjesto putarine istopi između naših usana... od požude i poljubaca... Tvrdoglavi Kerber me čeka već pola vijeka... Tik...tak... Tikl...tak... Dobro došli u moj san presuditeljko.... San u kojem poželim da prešutim šutnju... Tik...tak... Tik...tak... Voli...ne voli... Voli...ne voli... Nalazim razlog da trajem... Ako bi smjela ako bi htjela dozvoli mi da se kajem što ne sebično sasvim obično poželim u gluho doba da pobjedim sat ispod kojeg svakoga dana sjedim očekujući te mudrice moja... U blizini djeca pjevaju "Sve je laž osim smrti" Tik...tak... Tik...tak mudrice moja... Djeca odlaze ostavljajući nam pjesmu... Pod mojim koracima čuje se zvuk ispovjedaonice... Tik...tak... Tik...tak... Treba svakoga dana živjeti za sjutra i nadživjeti sat na zidinama kule... Laminarsa, ej Laminarsa* Tik...Tak... Tik...tak... Bože, kako je teško zaboraviti voljeti... Pretvaramo se u pitalicu za tebe za mene grkinjo moja... Tik...tak tik..tak.. Voli...ne voli voli...ne voli... Tik..tak... Tik...tak... *Laminarsa - Ljubavni bol

Kigúnyol az óra mutatója A virrasztás és zsibongás Terén vártalak huncutkám és nem jöttél... Tik....tak... tik...tak.. tik...tak... Egyedül vagyok... Kigúnyol az óra mutatója... Tik....tak... tik...tak.. Szeret...nem szeret... Szeret... nem szeret... A előbukkanó sárga hold a felhőket köszönti... Lépteim alatt a gyóntatószék visszhangzik, huncutkám... Értem... Érted... Túl kell élni a várfalon lévő órát mely alatt naponta gyalogolok és mérem az időt... Te aki ajkaim közé csók helyett aranytallért teszel a Kerberoszoknak ne engedj át... Engedjék meg hogy mindkettőnkért imádkozzak... Hádész aranytallérja útadó helyett ajakaink között olvadj el... a vágytól és csókjainktól.. Kerberosz, a konok már fél évszázada vár... Tik...tak... Tik...tak... Szeretettel köszöntelek álmomban igazságot szolgáltatóm... Álmomban ahol a hallgatást szeretném elhallgatni... Tik...tak... Tikl...tak... Szeret... nem szeret... Szeret...nem szeret... Van értelme létezek folytatom... Ha mernéd ha igényelnéd engedd meg vezekeljek nem magamért csak úgy egyszerűen éjnek éjjelén szeretném az órát mely alatt naponta várlak legyőzni, huncutkám... Közelemben gyerekek énekelnek "A halált leszámítva minden hazugság" Tik...tak... Tik...tak huncutkám... Éneküket visszahagyva mennek el a gyerekek... Lépteim alatt a gyóntató hangja hallatszik... Tik...tak... Tik...tak... Minden nap a holnapért kell élni és a várfalon lévő órát túlélni... Laminarsa, ej Laminarsa* Tik...tak... Tik...tak... Istenem, szeretni milyen nehéz elfelejteni... Kérdezőkké válunk érted értem görög szerelmem... Tik...tak tik..tak.. Szeret...nem szeret... szeret...nem szeret... Tik...tak tik..tak.. Laminarsa* - szerelmi fájdalom Fordította: Fehér Illés

Izvor: Mišo L.Korać: Ne daj da nas život mimoiđe Pokret Podgorica 2007. str. 42-45.