Svetlana Polić Sjaj – Fény

Svetlana Polić Užice 20. avgust 1974. –

Sjaj Nisam ti pričala da ponekad u želji da povratim sjaj, posegnem rukom ka vatri i ne, ne boli mene bol, već miris izgorele kože to je ono što ostavlja trag. Zažmuri na jedno oko kad ti se čini da nepovratno gubiš sve, u vreme umrlih ptica svoje si gnezdo svio. Ne huli onda željom, ne podrivaj istine sjaj, ne očekuj previše jer si dobio sve. Ti si za mene uvek bio                           i ostao                             ljubav.

Fény Neked nem mondtam, időnként, hogy a fényt visszaidézzem, kezem a tűzbe teszem, és nem, nem a fájdalom fáj, az égett bőr illata, az az ami nyomot hagy. Mikor úgy tűnik végérvényesen mindent veszítesz egyik szemed hunyd be, fészkedet a halott madarak idején raktad. Ne átkozd a sorsot, ne ásd alá a fény őszinte voltát, ne várj túl sokat, mert mindent megkaptál. Számomra maga a szerelem                                    voltál                                      és maradtál. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/09/svetlana-polic-sjaj.html

Drago Glamuzina Rekao je, nemoj se ljutit – Mondta, ne haragudj

Drago Glamuzina Vrgorac 25. februar 1967. –

Rekao je, nemoj se ljutiti jučer je nazvao njezin bivši ljubavnik, i moj prijatelj kojeg sam prije puno godina hrabrio da izdrži u vezi s tom nemogućom ženom. tražio je da ga nazove kad bude sama. ja sam tražio da ga nazove dok sam ja kraj nje, i da mu to, naravno, zataji. rekao joj je da želi opet biti s njom. rekla mu je da to više nije moguće. rekao je – nemoj se ljutiti. rekla je – ne ljutim se. bio sam zadovoljan onim što sam čuo sve dok me u autobusu nije napala misao da ga je mogla, čim sam ja otišao, ponovo nazvati i reći – predomislila sam se. telefon je zvonio dugo a zatim sam ja pitao: jesi li ga zvala. odgovorila je: nisam.

Mondta, ne haragudj tegnap régi szeretője hívta fel, a barátom, akit évekkel ezelőtt biztattam, az mellett a lehetetlen nő mellett tartson ki. kérte, ha egyedül lesz, akkor hívja vissza. követeltem, jelenlétemben hívja fel és ezt természtesen titkolja. a férfi azt üzente, újra vele akar élni. a nő azt mondta, ez többé lehetetlen. a férfi – ne haragudj. a nő – nem haragszom. a hallottak megnyugtattak míg a buszban eszembe nem jutott, amint elmentem felhívhatta mondván – meggondoltam. hosszan csöngött a telefon majd megkérdeztem: hívtad-e. válasza: nem. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.hrvatskiplus.org/utjeha_kaosa/drago_glamuzina.html

Enesa Mahmić Jehovini svjedoci – Jehova tanúi

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Jehovini svjedoci Nepoznata žena nudi mi letak Za Spasenje Gledam u njene otužne cipele U njene suhonjave ruke U njenu samoću I plačem 15. 11. 2017.

Jehova tanúi A Megváltásért röpcédulát ismeretlen nő kínál. Nézem elnyűtt cipőjét Aszott karjait Magányát És sírok 2017. 11. 15. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Izet Sarajlić Naši ljubavni sastanci kod Lava – Szerelmes találkozásaink az Oroszlánnál

Izet Sarajlić

Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

Naši ljubavni sastanci kod Lava

Kako smo ti i ja,
da nije bilo ovog južnoslovenskog nacionalističkog ludila,
mogli divno stariti.
A evo,
od čitavog našeg života
ostali su nam jedino
ovi naši tužni ljubavni sastanci na groblju kod Lava.
Reći ću ti
i kad sam u svojoj nesreći najsretniji:
kad me na groblju uhvati kiša.
Užasno volim da kisnemo zajedno!

16. mart 1998.

Izvor: https://jasminahanjalic.wordpress.com/2011/09/27/izet-sarajlic/

Szerelmes találkozásaink az Oroszlánnál

Te és én,

ha nincs ez a délszláv nacionalista őrület,

milyen szépen öregednénk.

De íme,

egész életünkből

ezek a szomorú

szerelmes találkozásaink maradtak a temetőben az Oroszlánnál.

Elárulom

balsorsomban mikor vagyok a legboldogabb:

ha a temetőben rámszakad az eső.

Irgalmatlanul szeretem, mikor együtt ázunk!

1998. március 16.

Fordította: Fehér Illés

Mirko Valent Nebo te nečujno voli – Némán szeret az ég

Mirko Valent Zagreb 6. srpanj 1948. –

Nebo te nečujno voli sedam je broj teške ljubavi. to piše na nebu koje te nečujno voli. na sajmovima proljetne glazbe ja sam progonjeni Pitagora. supijan od matematike forsiram rijeku bez obala: trodijelnu paranoju početka, sredine i sredine. vjerujem u slučaj koji režiraju mudri drogirani bogovi u nama. zato sam mirno zaspao u tebi. sanjao sam tvrde bore djevojaka, brzu inteligenciju i strast kornjače. praznina u klubu Amadeus i ostalim djevojkama mogla se rezati nožem kao kućni ljubimci u afektu. spavaj, nebo nas nečujno voli. sutra u sedam popit ćemo kamilicu i opet raditi jazz. ono bitno buja polako, nikada hitno. mi nismo prva, mi smo zadnja pomoć. baci na sedam i grli do smrti. kad sam te ugledao odmah sam napustio dvije mrtve djevojke, dva urbana pobačaja, i skočio u tvoje oči. kada sam te ugledao ti si pokušavala oživjeti još jedan zamagljeni tirkiz izgubljen u mozgu sušnih traperica. krizu u jeansu i zvijezdama promatrala si stisnute pičke, kamenih vijuga i izbuljenih zjenica sa zadnjom cigaretom i sedmim katom pred skok. išla si prema željezničkom kolodvoru stil: Ana Karenjina hita na vlak. pogled: sv. Juraj ubija zmaja na Trgu maršala Tita u Zagrebu. stani, kažem, samoubojstvo je higijenska navika romantizma a ja te želim prljavu i zdravu i mladu i staru u dječjoj dobi odlaska na groblje. i povedoh te u sunce jer nisi bila u sukobu s bogom pokraj cvijeća što korača.

Némán szeret az ég súlyos szerelem száma a hetes. a téged némán szerető égen olvasható. a tavaszi zenevásárokon üldözött Püthagorasz vagyok. a matematika bűvöletében part nélküli folyót hódítok: a kezdet, közép és közép háromrészes téveszméjét. hiszek a bennünk élő bölcs és kába istenek által megrendezett véletlenekben. ezért benned nyugodtan aludtam el. kemény hölgybimbókról álmodtam, és lángeszű szenvedélyes teknősökről. a hiányt az Amadeus klubban és egyébként a lányokban késsel lehetett vágni akár a tetszelgő házi kedvenceket. aludj, némán szeret az ég. holnap hétkor kamillateát iszunk és ismét jazzelünk. a lényeg lassan, sosem szélsebesen terjed. mi nem az első, az utolsó esély vagyunk. dobj hetest és mindhalálig szeress. mikor megláttalak, két halott hölgyet, két városi vetélést nyomban elhagytam és szemedbe ugrottam. mikor megláttalak a nyűtt trappernadrág agyában elveszett homályos türkizkéket próbáltad élesztgetni. a jeans és csillagok válságát összeszorított puncival, kővévált vájatokkal tágranyílt pupillával az utolsó cigarettával és a hetedik emeletről ugrásra készen bámultad. a vasútállomás felé mentél külcsín: a vonatra Anna Karenina siet. látvány: Zágrábban a Tito marsall téren Szent György megöli a sárkányt. állj meg, mondtam, az öngyilkosság a romantika tisztálkodási hozadéka én meg szutykosan egészségesen fiatalon tizenéves öregen akarlak a sírig kísérni. és a napra vittelek mert nem voltál haragban a virág mellett lépegető istennel. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://radiogornjigrad.wordpress.com/2013/11/23/milko-valent-nebo-te-necujno-voli/

Sebestyén Péter Antarktisz hegyvidéke – Gorski kraj Antarktisa

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

Antarktisz hegyvidéke Kínosan ügyelj, hogy ne lépj a koldusokra odalenn. A türelem első játszótere ez, félhomály, hólétocsogás. Odafenn pótdíjat szednek az erre rendeletben feljogosított személyek, akik mind az ismerőseid. Hovatovább rend lesz. Az első vagon üres. Temérdek az utolsó talpalatnyi hely, s a pokolfehér szerelvény vígan siklik el. Az ötödik vagy hatodik megálló lesz az, amiről a fagyott csontvelő sem akar tudni, csak a hétpróbás emlékezet. Feltételes végállomás. A mozgólépcsők itt is tele vannak, mindenki lefelé sorjázik, mindenki lefelé sorvad el. A csarnokból kilépve friss a lég, taxit keresel, s a távolban tavasz simogatja Antarktisz hegyvidékeit.

Gorski kraj Antarktisa Da dole na prosjake ne staneš i te kako pazi. To je prvo igralište strpljivosti, polumrak, tapkanje u kaljuži. Gore na to uredbom ovlašćeni doplatu uzimaju, a oni su redom svi tvoji poznanici. Malo pomalo uspostaviće se red. Prvi vagon je prazan bio. Zadnji pedalj zemlje je nebrojen, a pakleno bela kompozijija veselo se udaljava. Biće peta ili šesta stanica ta, za koju ni smrznuta koštana srž ne želi znati, samo prepredeno sećanje. Potencijalna zadnja stanica. Pomične stepenice i tu su pune, svi prema dole se redaju, svi prema dole se smanjivaju. Dvoranu napustivši vazduh je svež, taxi tražiš a u daljini gorski kraj Antarktisa proleće miluje. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Antarktisz_hegyvid%C3%A9ke

Faiz Softić Mapa doma moga – Otthonom képe

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Mapa doma moga Mapu doma moga gavran kljunom crta. Vrata i prozore boji u crveno. Kandžama crnim na šiljak mi stao – i već stoljećima vreba nerođeno. Niko da me pita odakle ću ulaz jer ja lovac mrki na izlaske sunca volio bih kuću sa šenli sobama – a s prozora vidik, ko lovnica, puca. Vidio sam ljude dvoglave u vrtu, s po četiri ruke mladice mi sijeku. Zalud vapim k nebu: mene nigdje nema – u psu, u gavranu, niti u čovjeku. Mapa doma moga pod kamenom spava. Ja bez ruku stojim na slijepom nišanu. Na sve strane bdijem i opet ne vidjeh onog što mi solju zapečati ranu.

Otthonom képe Otthonom képét csőrével holló rajzolja. Az ajtókat, ablakokat vörösre festi. Karmaival nyakamba kapaszkodva – évszázadok óta a meg nem szülöttet lesi. Nem kérdi senki, a bejáratot hol találom, mert én a zord vadász a nepkeltét egy házban üres szobában  szeretném – az ablakban meg él a vadászszenvedély. A kertben kétfejű embereket láttam, négy kézzel vágták a fiatal növényeket. Hiába könyörgök: magamat sehol se találom – se a kutyában, se a hollóban, de az emberben sem. Kő alatt nyugszik otthonom képe. Karok nélkül, vak célpontban állok. Virrasztok, de sebemre a gyógyírt mégsem találom. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 17. str.