Mišo L. Korać Proleće sa smiješkom – Mosolygós tavasz

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Proleće sa smiješkom Šapućem ti noćas upamti na uho, zrači prvi zračak proljećnoga bdijenja... Pričamo o svemu u to doba gluho, /kao muž i žena/ dok priroda spaja čudna  pupoljenja... Samo ovog dana, ove noći sjetne, otkrijemo ljubav, tugu, tajne, i šutjeći strah nas da nas ne premetne i ne pretvore u dvije zvijezde sjajne... A proljeće vjeruj zna da bude tako skriveno... U nama sjećanja umije da  oživi, pa ko rijeka nagla da naraste jako da nam se u srcu probude izlivi... I ne strahuj... Nek osjetim damar  ispod tvog kaputa... Dvije na nebu zvijezde neka sjaje vječno, kada nas dočekaju umorene s ' puta... Spavaj... Sanjaj... I ne pričaj ništa  o toj želji pritom... Samo u snu otkrij lice svoje smiješkom... Vjeruj... Biću uvijek pažljiv, eto prosto pitom i u trenu lakom i u času  teškom... Spavaj,,, sanjaj... Proljećni Andjele   sa smiješkom....

Mosolygós tavasz Ma éjjel suttogom, jegyezd meg, ragyog az első tavaszi virrasztás sugara... Éjnek idején, míg beszélgetünk /mint férj és feleség/ a természet különleges bimbókat egyesít... Csak ma, ezen a szomorkás éjjelen megismerünk szerelmet, bánatot, titkokat és némán szorongunk, hogy bennünket ne mozdítsanak, ne változtassanak két fényes csillaggá.. Igen a tavasz hidd el képes ilyen rejtélyes lenni... Az emlékeket képes bennünk életre kelteni, melyek szívünkben megáradt folyóként hirtelen ébrednek, árasztanak... És ne félj... De kabátod alatt érezzem szívverésedet... Az égen két csillag örökké csillogjon, mikor majd bennünket, az úton elfáradtakat ott várnak... Aludj... Álmodj... És erről a kívánságról semmit se szólj... De míg alszol, arcod mosolyoddal tárd fel... Hidd el... Ígérem gyengéd leszek, egyszerűen jámbor, legyen az a perc könnyed vagy gondterhelt... Aludj... álmodj... Tavasz Angyala mosolyogj... Fordította: Fehér Illés

Izvor: Mišo L. Korać : Ne daj da nas život mimoiđe Pokret Podgorica – 2007. str:  

Dijana Tigan Slutnje (Ukradeni stihovi) – Sejtések (Lopott sorok)

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Slutnje (Ukradeni stihovi) *  Sve je moguće, sve je na domak ruke, samo se čovjek ne sme predati. Teško je dok se ne odlučiš, tada sve prepreke izgledaju neprelazne, sve teškoće nesavladive. Ali kad se otkineš od sebe neodlučnog, kad pobijediš svoju malodušnost, otvore se pred tobom neslućeni putevi, i svijet više nije skućen, ni pun prijetnji. * Nasmešite se, sa mnogo dobrote i malo, malo gorčine. Oprostite životu i svetu što nisu savršeni... * Ja sam vašar. Eto šta! Ja sam tristo čuda. Muzika sam. Gužva....Smeh. Vrteška. I luda. * Svemir koji je u meni daleko je dublji i beskonačniji od svemira izvan mene. * Znamo se mi. Dobro se znamo... E, a ljubav prema nekom koga tako dobro znaš, ne samo da odstupa od kliširanog pojma ljubavi, nego pomalo zalazi i u granična područja zlobe... * Ljubav je sve ono između prvog poljupca i Judine izdaje : posle toga jedan uvek visi na krstu, a drugi broji srebrnjake...  * Zatvori oči, broji do pet... Pomisli nešto lijepo... Sa moje strane kreveta nek te ljubav dočeka... * Ja ti donosim smijeh na napuklim usnama.. * Sad je lako... Sad je put tamo gdje mi krenemo.. * Ja se ne plašim nimalo. Sve dok te bude imalo... * Sve nježne riječi svijeta za duge puste sate.. * ...jer odavno te kupujem s onim što si htjela čut'. * Ali me ne voliš… To se uvek drugom desi…Govoriš… Ali više ne znam gde si… Da li neko to zna? * Ne slušam više šta šapućes dok snivaš. Plaši me koga pominješ… I sve si dalja, a sve mi bliza bivaš…Kao da opet počinje… * Milijun rubalja za tvoja glatka ramena. Daj, makar ne varaj ovog andjela na dlanu... * Dalje zaista ne bih imao ništa više da ti javim... Jedino možda to da si ostala najlepša medalja iz najlepšeg rata u kome su mi srce amputirali...

Sejtések (Lopott sorok) * Minden lehetséges, kéznél van minden, csak nem szabad feladni. Míg nem határozol, addig nehéz, akkor minden akadály áthághatatlannak, minden nehézség legyőzhetetlennek tűnik. De ha kiszakítod önmagadból a tétovát, ha kishitűségedet legyűröd, hihetetlen utak nyílnak meg előtted, már nem korlátok közé szorított a világ, nem fenyegetésekkel telt. * Mosolyogjon, jóságosan, csipetnji keserűséggel. Hogy az élet és a világ nem tökéletes, bocsássa meg. * Bazár vagyok. Tessék! Háromszáz csoda vagyok. Zene. Tolongás... Mosoly. Körhinta. És bolond. * Világűr, mely bennem sokkal mélyebb és végtelenebb, mint az űr körülöttem. * Ismerjük egymást. Jól ismerjük... Ám a szerelem az ilyen jól ismert személy felé nem csak elüt a szerelem elkoptatott fogalmától, hanem mintha határos lenne az írígységgel... * Szelem minden, ami az első csók és Júdás esküszegése között történik: ezután mindig az egyik a keresztre feszített, a másik meg ezüsttalérokat számol... * Húnyd le a szemed, ötig számolj... Valami szépre gondolj... Az ágy felőlem eső részéről szerelem várjon... * Sérült ajkammal mosolyt hozok számodra... * Most könnyű... Most oda vezet az út, ahová mi indulunk... * Egyáltalán nem félek. Míg birtokollak... * Gyengéd szavak sokaságát a magányos órákra... * ... mert már hosszú ideje azzal vásárollak, amit hallani szeretnél. * De nem szeretsz... Ez mindig mással történik... Beszélsz... De már nem tudom, merre vagy... Tudja valaki? * Nem hallgatom többé, amit álmodban suttogsz. Riaszt, akit emlegetsz... És egyre távolabb vagy, mégis egyre közelebb... Mintha újra kezdődne... * Millió rubelt sima vállaidért. Na, legalább a tenyéren lévő angyalt ne csald... * Ezután már nincs mit üzennem számodra... Egyedül talán azt, hogy a háborúból megmaradt legszebb érme maradtál, amelyen szívem amputálták... Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zbirku citata sastavio prevodilac

Faiz Softić Osmijeh – Mosoly

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Osmijeh Žena koja je prošla kroz cio život sa smiješkom oko usana. I kada gromom zaždiven stog sijena nam izgori. I kada bismo čuli da je smak svijeta zakazan za subotu u tri sata iza ponoći, smiješak nije gasnuo. I kad smo rano lijegali da ne bismo večerali. I kad u šaci svojoj grijala četrnaest ozeblih nogu. Osmijeh nije trnuo. Kad sam se počeo i ja ko ona osmjehivati razumio sam da je u sebi život preplakala.

Mosoly Ismerten az asszonyt, aki egész életén keresztül mosolygott. Akkor is, mikor a villám a szénakazalba csapott és leégett. Akkor is, mikor szombat estére éjfél után háromra a világvégét jósolták, csak mosolygott. Akkor is, ha korán tértünk nyugovóra, hogy vacsorázni ne kelljen. Akkor is, mikor tenyerével tizennégy fagyos lábat melegített. Csak mosolygott. Mikor én is hozzá hasonlóan mosolyogni kezdtem, megértettem, az életet önmagában siratta el. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 84. str.

Enesa Mahmić Kreiranje historije – Történelemgyúrás

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Kreiranje historije

Grčki pohodi na Troju. Mitologija. Žena .
Pohodi varvara sa sjevera na jug. Lete glave.
Džingis- kanovi pohodi na Aziju. Gore rukopisi.
Horhe Tiscornija 4.646 dana
Piše logoraški dnevnik. Na cigaret papirima.
Skriva ih u procijepima zida. Ili tijela.
Nikotin falsifikuje slobodu.
Na svaka tri koraka pušili smo.
Riječi su gorjele, napisane i nenapisane.
Maxa Ernsta je spasila njegova buduća supruga,
kolekcionarka Peggy Guggenheim.
Market bola. Krcati muzeji. Redovi.
Unuci ubica Sharlote Salomon stoje u redu Ispred galerije.
Dive se umjetničkom talentu žene
Koja je umrla u Aushwitzu
U smradu urina. Ruski pohodi na Ukrajinu.
Ruanda. Bosna. Stotine silovanih žena.
Neko večeras pije šampanjac, neko rida glasno.
Hodala sam svijetom i vidjela da neki životi koštaju
Duplo manje
Od drugih.

Izvor: autor

Történelemgyúrás

Görögök hadjárata Trója ellen. Mitológia. Asszonyok.

Barbár hadjárat északtól délre. Fejek hullanak.

Dzsingisz kán hódításai Ázsiában. Kéziratok égnek.

Jorge Tiscornia tábori naplóját 4.646 napon

Keresztül vezeti. Cigarettapapíron.

Falrepedésekbe rejti. Vagy testekbe.

A szabadságot nikotin hamisítja.

Minden harmadik lépésnél szívtunk egyet.

Lángoltak a szavak, a leírtak és le nem írtak.

Max Ernst későbbi felesége mentette meg,

Peggy Guggemheim műgyűjtő asszony.

Fájdalomárúház. Teletömött múzeumok. Sorok.        

A galéria előtt Sharlotte Salomon gyilkosainak unokái állnak sorba.

A vizeletbűzben, Aushwitzben meghalt

Asszony tehetségét

Csodálják. Orosz hódítás Ukrajinában.

Ruanda. Bosznia. Százszámra megerőszakolt asszonyok.

Ma este egyesek pezsgőt isznak, mások jajveszékelnek.

Jártam a világot és láttam egyesek élete

A másokénak

Felét sem éri.

Fordította: Fehér Illés

Balázs József Holnapvárás - Doček sutra

Balázs József 1947. augusztus 30. –

Holnapvárás Rajzold szebb színekkel a reggelt ne ilyen borúsra mikor mozdulatlan minden csak madárdal hirdeti a jót hogy ébredj új napra bár a nap most rejtve eső permetez mossa arcodról az álmot ne hidd a rosszat a jót keresd estig megtalálod ha nem jön új vetítés mit fáradt agyad forgatott addig nincs nagy baj míg várod a holnapot

Doček sutra Jutro lepšim bojama crtaj ne tako tužnim kad je sve nepomično dobro samo cvrkut ptice oglašava da na nov dan se budiš mada dan sad krišom kišu donosi sa tvog lica san spira lošem ne veruj blagoslov traži do naveče ćeš pronaći ako nova projekcija ne stiže što tvoj moran um vrti dotle dok sutra čekaš nema velike muke Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://bazsiart.webpole.hu/files/1222796215_Valogatas.pdf

Kozák Mari Szerelmes vers – Ljubavna pesma

Kozák Mari Debrecen, 1954. február 16. –

Szerelmes vers Dőlj mellém majd pillád alá tavaszt rajzolok ujjad hegyére lágy sóhajom csendesen ájul ajkamról félénk szavak hullnak meztelen öled nézlek – szemem felöltöztet átöleltelek. …tél van kedves – nem fázom veled hiába fagy jég és rettenet karunkon fehér lepel – ölel a bennem égig érő vágy és nem jöhet halál – te velem lásd ölelkezik szemünk s karjainkkal elérjük a végtelent csak ennyi – ennyi jut nekem mégsem fázom – a kedves velem egyszer elvész mellőlünk az a hideg félelem Dőlj mellém majd pillád alá tavaszt rajzolok ujjad hegyére lágy sóhajom csendesen ájul ajkamról félénk szavak hullnak meztelen öled nézlek – szemem felöltöztet átöleltelek.

Ljubavna pesma Sedi kraj mene ispod tvojih trepavica nacrtaću proleće moj uzdah na vrh tvojih prstiju tiho se prikrada sa mojih usana bojažljive reči padaju krilo ti je gol gledam te – moje oči te oblače zagrlila sam te. ...zima je dragi – s tobom se ne smrzavam zalud je mraz led i strah ruke nam beli veo pokriva – grli te moja do nebesa stigla strast i ne može doći kraj – sa mnom si vidi naši pogledi se grle i rukama beskonačnost dotičemo tek toliko – toliko mi je pripalo ali se ne smrzavam – dragi je sa mnom ta hladna zebnja nestaće jednom Sedi kraj mene ispod tvojih trepavica nacrtaću proleće moj uzdah na vrh tvojih prstiju tiho se prikrada sa mojih usana bojažljive reči padaju krilo ti je gol gledam te – moje oči te oblače zagrlila sam te. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Lennert Móger Tímea Nagynap – Velik dan

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Nagynap a tűz duruzsolása a béke mása semmitöbb nem ihatok nem ehetek nem józanodhatom nem koplalhatok mert meg fogok bolondulni meg fogok boldogulni meg kell újulni meg kell újulni mantrázom végig utolsó telem nélkülem leszek akit Jézus hoz Isten fogy enni hagy szeretem ahogy dolgokat helyre rak azt mondja magadra hagylak hogy segítsek rajtad nagy nap a felismerés Isten ember mindenki szép szebb mint önmaga hájastündér angyalbandi ekloga

Velik dan pucketanje ognja je kopija spokoja ništa više ne smem piti ne smem jesti ne smem trezniti ne smem gladovati jer ću poluditi ću se usrećiti treba preporoditi se treba preporoditi se dragomanim neprestano poslednja zima mi je bez mene biću ta koju će Isus doneti Bog mršavi jesti te ostavi volim kako stvari na svoja mesta stavi kaže sebi te prepuštam ja te podržavam velik dan je raspoznaja Bog čovek svi su lepi lepši su od samog sebe trtava vila mihajlogvozdeni ekloga Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző