Enesa Mahmić *** (Na početku riječi su hrana...) – *** (Kezdetben táplálék a szó)

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

*** Na početku riječi su hrana Kasnije beskorisne pokojnice Poslije kojih ostaju fragmeti i ožiljci. Sad kad smo rekli sve jezik je opoganjen Više nema maski, nema tajni, ni znatiželje. Ne postoji lišće da sakrijemo nagost. Umjeti podnositi! Biti iznad jada i pada, Poniženja, bolesti, plača i samoće. Biti iznad smrti – biti. Ali tamo na uglu uvijek me dočeka starac Što hrani glolubove I raduje se kad ga neko upita koliko je sati Trenutak u kojim se opet osjeća korisnim Potrebnim.

*** Kezdetben táplálék a szó Később haszontalan halott Aki után töredékek és sebek maradnak. Most miután mindent elárultunk, pőre a nyelv, Nincs többé álca, nincsenek titkok, se kíváncsiság. Levél sehol, mivel eltakarni meztelen mívoltunkat. Legyél képes elviselni! Győzd le a a kínt és bukást, A megaláztatást, betegséget, sírást és magányt. Győzd le a halált – győzd le. De ott a sarok mögött mindig az apóka vár Aki a galambokat eteti És örül ha megkérdezik hány óra van A pillanat amikor úgy érzi élete hasznos Szükség van rá. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dijana Tiganj Čežnja – Sóvárgás

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Čežnja Skrivena u mastilu čekam te. Obavijena požudom tražim te. Posljednje krike ponosa u sebi sam uspavala. Uđi i ne pitaj ništa. Sve što će se dogoditi ne, nije slučajno. Godinama su naše puti planirale ovaj susret. Zoveš me tuđim imenom... Zoveš me ćutanjem. Ili mi se samo čini da me zoveš? Umišljam. Dođi... Zovem te. Ćutim... Osluškujem. Čekam. Svila na mojim njedrima drhti. Koža mojih usana se ježi. Srca nemam. Glava mi je u stomaku. Skrivena požuda u meni cvili k'o ostavljeno pseto. Sanjam te. Zovem te ćutanjem. Zovem te tuđim imenom... A nema te...

Sóvárgás Tintába rejtve várlak. Szenvedéllyel körülvéve kereslek. Elaltattam a méltóság utolsó rikoltásait. Gyere és semmit se kérdezz. Minden, ami ezután történik nem, nem véletlen. Ezt a találkozást csapásaink évek óta tervezték. Idegen néven szólítasz... Csenddel hívsz. Vagy csak nekem tűnik úgy, hívsz? Képzelődök. Gyere... Hívlak. Hallgatok... Hallgatózok. Várok. Mellemen vacog a selyem. Ajkamon borzong a bőr. Nincs szívem. Fejem a gyomromban. Elhagyott kutyaként vonyít bennem a rejetett vágy. Veled álmodok. Csenddel hívlak. Idegen néven szólítalak... Mégsem vagy... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Enes Halilović 4 : 20 – 4 : 20

Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. –

4 : 20

Kazuje Šarl Bodler
Da postoje samo tri bića dostojna poštovanja:
Sveštenik, ratnik i pesnik (znati, ubiti i stvoriti).

Kada se ratnik vrli, Odisej, nakon bojeva,
vratio na Itaku, živ ga dočeka njegov pas po imenu Arg.
Star je bio, već šugav, pa kada ugleda Odiseja
lipsa od sreće, a dvadeset godina je čekao i patio.

No još je veća žalost za pesnikom:

kada se nakon četiri godine rata
vratio kući Crnjanski, pas Mura nije ga sačekao.
Mati mu reče da je pas cvileo pri pomenu njegovog imena,
ali, od tuge, nije izdržao.

Ratnik je samo ratnik.
Pesnik je ratnik i pesnik.

Izvor: http://www.sveske.ba/bs/content/enes-halilovic-odabrane-pjesme

4 : 20

Charles Baudelaire állítja

Három teremtmény érdemel megbecsülést:

A lelkipásztor, a vitéz és a költő (tudni, ölni, teremteni).

Odüsszeusz, a kitűnő vitéz, mikor az ütközet után

visszatért Ithakára, Argosz nevű kutyája élve várta.

Öreg volt, rühös, de mikor Odüsszeuszt meglátta,

ugrált örömében, pedig húsz évig várta és szenvedett.

Viszont a költő után még nagyobb a bú:

mikor Crnjanski négy év után visszatért

a frontról, Mura nevű kutyája már nem várta.

Édesanyja mesélte, bármikor nevét hallva fájdalmasan szűkölt,

de, a fájdalomtól, nem birta soká.

A vitéz csak vitéz.

A költő vitéz és költő.

Fordította: Fehér Illés

Faiz Softić Ranjenik – Sebesült

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ranjenik U živo meso zgodi me kuršum vrio stresoh se kao kad cjevanicu šljive sastaviš petom sjekirinom. Od tada, svakoga dana, sastavi me po jednom u cjevanicu i ja se sav sretan stresem, ko rosa sa šljive, u se: zadrhte svaki nerv i svaka misao u ćelijama. Od svakog drhtaja ostane po jedan zlatni krug oko moje glave i od njih pletem lanac kojim se vežem: za miris čuvarkuće za rog na očevoj kući za put koji mi ne da stati za strah od sudnjeg dana.

Sebesült Elevenembe talált a forró golyó megremegtem mint a szilva mikor a szekerce sípcsonton találja. Azóta naponta egyszer sípcsonton találnak én meg örömömben, mint harmat a szilvafán, összerezzenek: reszket minden ideg és a sejtekben minden gondolat. Minden rezzenésből fejem körül egy-egy arany kör keletkezik, láncot azokból készítek amellyel magamhoz láncolom: a kövirózsa illatát, apám házát, a sosem nyugvó csapást, az ítéletnaptól való iszonyom. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 65. str.

Rebeka Čilović Ustaje iz postelje – Elhagyja a noszolyát

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Ustaje iz postelje Ustaje iz postelje Ne želi da probudi njega Odlazi do kuhinje Sprema mu iznenađenje Uzima nož Zariva oštricu U međunožje Vraća se do postelje U kojoj je njemu Postala žena Leži nepomična Zagledana U svoje meso

Elhagyja a noszolyát Elhagyja a noszolyát Nincs szándékában őt felébreszteni A konyhába megy Urának meglepetést készít Kést vesz a kezébe Lába közé döfi Az éles pengét Visszatér a nyoszolyába Ahol ura Asszonya lett Mozdulatlanul Saját testét Szemléli Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 14.

Željko Krznarić Ne diraj moje godine – Éveimet ne háborgasd

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Ne diraj moje godine Ne diraj moje godine ne igraj se mojim rukama ostavi moje usne... Najbolje bi bilo za tebe da odeš da otvoriš vrata ostaviš tu kafu koju pijemo zaklopiš knjigu i pokupiš tih svojih deset sličica iz raznih razdoblja tvoga života. Zašto me gledaš tako bezobrazno tako toplo i nemirno tebi ću, evo, samo tebi ću otkriti tajnu jer te želim spasiti od sebe i tuge ja sam rođen u godini loše berbe i što možeš od mene dobiti samo suzu na kraju. Zato ti kažem pokupi sve te tvoje nežnosti skini poljupce sa mojih usana ne ostavljaj te mirise na jastuku jer tako te volim a rođen sam u godini loše berbe i znam da će sve to loše završiti...

Éveimet ne háborgasd Éveimet ne háborgasd karommal ne játszadozz hagyd békén ajkamat... Számodra legjobb lesz ha elmégy ha kitárod az ajtót otthagyod az együtt fogyasztott kávét becsukod a könyvet összeszeded a különböző korszakokban készült képeidet. Miért nézel rám íly pimaszul ilyen kedvesen és nyugtalanul a titkot neked, na, csak neked árulom el mert meg akarlak menteni magamtól, a csalódástól, rossz szüret évében                           születtem és az amit tőlem kaphatsz a végén könnyek. Ezért mondom szedd össze gyengédségeidet vedd le ajkamról a csókokat ne hagyd a párnán illatodat mert így szeretlek de a rossz szüret évében születtem és tudom mindennek keserű vége lesz... Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://nsportal.info/forum/index.php?/topic/828-%C5%BEeljko-krznari%C4%87/

Sead Husić Stvari – Tárgyak

Sead Husić Tuzla 28. april 1986. – 

Stvari Gomilaju se. Savršene za dnevnu upotrebu. Nijeme bivaju tu pred nama.

Tárgyak Gyűlnek. Testreszabottak a mindennapi használatra. Némán, előttünk hevernek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Sead Husić: Stvari, Dobra knjiga Sarajevo, 2017. str. 9.