Keresés ebben a blogban

2018. június 3., vasárnap

Dejan Ilić *** (Od sada pa nadalje) – ***(Ettől a pillanattól kezdve)


Dejan Ilić Travnik, 10. novembar 1961. –

***

Od sada pa nadalje, stalno će te
pratiti ta iluzija, da se kretanjem
nekuda ide. To je početak ostatka
tvog života. Početak početka
ostatka tvog života. Zenon, aporija,
zec i kornjača. I videćeš samo ono
što si već video, i u drugim ćeš
gradovima biti samo u svom gradu,
kao da se nisi ni pomerio. Pozdravi,
lica, pogledi, sve će to biti isto,
kako si proćerdao svoj život kod kuće,
tako ćeš nastaviti
da ga trošiš po putevima
kojima budeš prolazio.
***

Ettől a pillanattól kezdve
kísér az illúzió, mozgással
elérsz valahová. Ez maradék
életed kezdete. Maradék életed
kezdetének kezdete. Zenón, apória,
nyúl és teknős. És csak a látottat
látod, más városokban is csak
saját városodban leszel, talán
el sem mozdultál. Köszöntések,
arcok, tekintetek, mindig ugyanazok,
ahogy otthon életedet elherdáltad,
úgy fogyasztod,
azokon az utakon,
amelyeken gyalogolsz.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://libela0.blogspot.rs/2018/02/pet-pesama-dejan-ilic.html

2018. június 2., szombat

Enes Halilović Priča – Mese


Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. –


Priča


Pita me Srđan Papić
zašto poeziju pišem. I veli:
Znaš šta mi priča Jelena Angelkovska?
Radila u nekoj biblioteci, zamenjivala neku trudnicu,
kaže, za godinu niko nije tražio poeziju,
čitaju ljudi romane, priče… e kaže,samo jednom,
u sumrak, prepala me Jelena, bila zima, duvao vetar
strašan,
čovek ulazi, visok, nije zatvorio ni vrata za sobom,
potpuno sluđen, izgubljen u svemiru,
ulazi on, van sebe, i pita strašnim glasom:
imate li nešto od poezije…
Znam, rekoh mu, ja sam to bio.

Izvor:


Mese

Srđan Papić* megkérdezte
verseket miért írok. És hozzátette:
Tudod mit mesélt Jelena Angelkovska**?
Egy könyvtárban terhes nőt helyettesített
és állította, egy év alatt verseket senki sem keresett,
az emberek regényeket, elbeszéléseket olvasnak... de
egy alkonyatkor, Jelena rám pirított, tél volt, szél fújt,
cudarul,
belépett egy ember, magas, ajtót sem csukva,
átfagyottan, az űrbe veszve,
magán kívül, félelmetes hangon megkérdezte:
verseskötetekkel rendelkeznek.e...
Tudom, mondtam, én voltam.

* Srđan Papić (Papity Szrgyan) fiatal szerb költő
** Jelena Angelkovska (Angelkovszka Jelena) szerb nyev és irodalomtanár

Fordította: Fehér Illés

2018. június 1., péntek

Željka Janković Koncert u podne – Hangverseny délben


Željka Janković Kragujevac, 23. mart 1989. –



Koncert u podne

Pođi na put, sine.
Otisni se do plavetnila morskog
Daleko od buktinja užarenih
I uroni stopala puna trnja
I ožiljaka milosrdnih
U mek i topao pesak.

Pođi na put, sine.
Kada prođeš kolateralnu raskrsnicu
Naići ćeš na jedan hram pradedovski.
Ne zaboravi upaliti sveću
Ali samo na gornjem nivou.

Pođi na put, sine.
Zapadno će te miris roštilja
Pratiti do čaršije
Na kojoj setno ječe tambure.

Pođi na put, sine.
Barka će te navesti u grad na dve reke.
Tu ima ulica u kojoj su se mirno svili hrišćani, Jevreji i muslimani.
Na vrhu njene kaldrme
Videćeš dobričinu sede brade do kolena
Kako čuva ruševine reči.
poraz civilizacije.

A kad se spustiš ka plućima „bura baruta“
Kojima su šume dale ime
Zastani kraj livade po kojoj veselo trče deca.
Osmotri kako im kameni vršnjaci nemo zavide.
Već sedam desetleća oni ponavljaju razred.

Pođi na put, sine.
Severac će te voditi do grada
Koji je jednom ostao bez mostova.
Tu srdačno lice žitelja
Ljubavlju krči sve bogaze.

A kada se popneš
Na vrh s tri glave
Oslušni kako vetar šapuće reči paganskih bogova:

„Cigani ste vi, večiti nomadi.
Kuda ste krenuli, ne znate ni sami.
No mislite da vas kob ukleta
Ko oluja maslačak
Kovitla u bezdan.
Koledari raspevani
Večno iskate hleb daleko od svog ognjišta.
Dok vam  verige rđaju i zveče
Trčite za nekim mojim, tvojim, njihovim.
Naše zapise ste posekli, a jasenovima žrtve prineli.
Glavu ujedinitelju u gradu vukova odsekli
Srušivši ga potom zarad lažnih kumira.
Vile vam pamet pomutile
Skončaćete igrajuć u vrzinom kolu.“

Pođi na put, sine.
Neka te ne brine taj zvuk.
To su samo sirene.
Naš večni koncert u podne.



Hangverseny délben

Indulj utadra, fiam.
Menj, érd el a tengerkék tengert,
A felcsapó lángoltól messze
Tüskékkel, sebhelyekkel tele
Talpadat a lágy, meleg
Homokba mártsd.

Indulj utadra, fiam.
Az oldalági útkereszteződés után
Ősi szetegyházat találsz.
Gyújts gyertyát,
De csak a felső szinten.

Indulj utadra, fiam.
Nyugatra a rostélyos illata
Egy településig kísér
Ahol szomrú tambura szól.

Indulj utadra, fiam.
A tutaj egy két folyón fekvő városig visz.
Ott, egy utcájában katolikusok, zsidók, muzulmánok együtt éltek.
A macskaköves út végén
Meglátod az ősszakállú jóságos öreget
Ahogyan a szóromokat őrzi.
A kultúra vereségét.

Ha pedig a “puskaporos hordók” tüdejéig ereszkedsz
Amelyeket erdők kereszteltek
Áll meg a vidám gyerekeket befogadó mező mellett.
Figyeld meg, ahogyan egyidős kőtársaik írigylik őket.
Már hét évtizede ismétlik az osztályt.

Indulj utadra, fiam.
Az északi szél abba a városba visz,
Amelyik egyszer hidak nélkül maradt.
Ott a jóindulatú lakosok
A káromlók között szeretettel törnek utat.

Ha pedig a háromfejű
Csúcsra hágsz,
Hallgasd meg a pogány istenek szavait suttogó szelet:

„Cigányok vagytok, örökös nomádok.
Merre indultatok, magatok sem tudjátok.
De hiszitek, benneteket a sors, az átkozott,
Mint pitypangot a vihar,
Feneketlen mélységben sodor.
Ti ünnepekkor kántáló fiatalok,
A kenyérért szüntelenül otthonotoktól messze könyörögtök.
Míg láncotok rozsdásodik és csörög
Meghatározatlan enyém, tiéd, övék után rohantok.
Jegyzeteinket kiirtottátok, áldozatokat a kőrisnek hoztatok.
A farkasok városában,
Hamis bálványok miatt, a népek egyesítőjének fejét vettétek.
Tudatotokat tündérek zavarták meg,
Átkozott körforgásban végzitek.”

Indulj utadra, fiam.
Azzal a hanggal ne törődj.
Csak szirének.
A mi sírig tartó déli hangversenyünk.

Fordította: Fehér Illés

2018. május 30., szerda

Gősi Vali Velem maradsz – Ostaješ sa mnom


Gősi Vali Győrszemere 1954. május 29. –

Velem maradsz

/- körforgás -/

szívemben

a késő nyárból
csak a pillanat maradt
ahogy a víz tükrére
rácsodálkozott a nap
a hang
a csend
- a szinte már nemlét -
a szótlan együttlétben
rejtőző emlék

velem maradsz
a szívemben hordalak

áradsz

a délutánból
akár a nyári nap
de itt az ősz
az esttel
sárguló emlék
és a perc szalad
s te ott állsz a hold-ezüstben
a csillagok alatt
.
velem maradsz
a szívemben hordalak

talán a tél

a hó alatt bújó apró magok
a kis fürge rovarok
és a kő-nehéz bánat is
visszahúz marasztal
még nem menekít...
marad a fájón is szép
furcsa tél
valami hófehér
szerelem

velem maradsz
a szívemben hordalak

... vagy a tavasz
/ha meglátogat
újra majd/
az érti titkomat
mit úgy őrzök
/bár feszít/
mint mikor rügy fakad
nyomában levél és virág
végül megint széllel elszálló
mag marad

velem maradsz
a szívemben hordalak

Ostaješ sa mnom

/-Kruženje-/

u srcu mom

od kasnog leta
tek tren je ostao
kako je na odsjaj vode
namignuo sunce
glas
tajac
- pa već skoro nepostojanje -
u nepomičnom zajedništvu
skrivajuća uspomena

ostaješ sa mnom
srcem te čuvam

izrastaš

iz popodneva
kao letnje sunce
ali jesen je
te uspomena
koja sa sumrakom nestaje
i prolazi vreme
a ti ispod zvezda
u mesečevom sjaju stojiš

ostaješ sa mnom
srcem te čuvam

možda zima

ispod snega skrivajuće sitna zrna
hitre bube
i stenoteška čama
te povlači zadržava
još te ne oslobađa...
ostaje i bolno lepa
čudna zima
nekakva snežnobela
milina

ostaješ sa mnom
srcem te čuvam

...ili proleće
/ako će me
opet posetiti/
shvata moju tajnu
šta tako čuvam
/mada me napinja/
kao pupoljak iz kojeg
list ili cvet izrasta
a na kraju opet sa vetrom
nošeno zrno ostaje

ostaješ sa mnom
srcem te čuvam

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.poet.hu/vers/148871

2018. május 29., kedd

Balázs József Hóesésben (Színek) – U sneženju (Boje)


Balázs József 1947. augusztus 30. –

Hóesésben (Színek)

Szeretlek
tiszta fehérben
bujaságom izzik
lángoló vörösben
hiányod gyászolom
talpig feketében
szemed zöld tavában
van minden reményem
U sneženju (Boje)

U čisto belom
te volim
moja pohotnost
u plamteće crvenom plamti
u crno crnom
tugujem za tobom
jedina uzda mi je
zeleno jezero tvoga oka


Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://bazsiart.webpole.hu/files/1222796215_Valogatas.pdf

Cseke Gábor Életrajz – Životopis

Képtalálat a következőre: „cseke gábor”

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Életrajz

az otthon
a jószág
a fonnivaló
háromszögében élt eddig
az asszony
akár a kútgém
nehézkesen nyikorogva de
szorgalmasan
Životopis

u trokutu
doma
marve
pletenja živela je
žena
kao đeram
tromo škrgutavo ali
marljivo

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm

Petrőczi Éva Az arany hattyú… – Zlatan labud...


Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Az arany hattyú…
 – segélycsomag-emlék, 1956-ból – 

Az arany hattyú
meg se rebbent,
csak úszott, úszott rendületlen
(úszása maga a remény!)
fényes-zöld, szépen ívelt
címke-tavának hűs vizén,
Rákóczi úti tankok érdes robajában.

Én meg? Egérfogakkal rágtam, rágtam
legelső, amerikás-édes,
szárított, préselt vigasz-fügém.

Pécs, 1956- Budapest, 2006

Zlatan labud ...
– uspomena na pomoć-paket, iz 1956. –

Zlatan labud
ni da trepne,
samo je plivao, nepokolebljivo plivao
(sama nada je njegovo plivanje!)
u sjajno-zelenoj svežoj vodi
jezera natpisa lepog luka
u metalnoj tutnji tenkova na ulici Rakoci.

A ja? Zubima miševa sam žvakala,
prvu amerikansko-slatku
sušenu, presovanu smokvu utehe žvakala.

Pečuj, 1956. – Budimpešta, 2006.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://csaladhalo.hu/tortenetek/kisgyermekkent-56-ban-petroczi-eva-koltono-visszaemlekezese/