Ady András Bellát elemezve – Tokom analize Bele*

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Bellát elemezve Még mindig nem értem, A mozgásból hogy lesz üzenet, A tekintetből évszak, Hogy fázva emeli lábait a pók-hópehely, Vagy kigombolva - mint virágkehely - Érzelmek hogyan nyílnak, Kezedből miért jobb az étel, Ajkadról hogy váltok csókra minden szót... S azt végképp nem értem, Hogy pótolsz egyedül mindent, Hit-hiányomban hogyan nyújt ottléted, Valami valláshoz hasonlót. 2003

Tokom analize Bele* Još uvek ne shvatam Od pokreta kako nastaje poruka, Od pogleda godišnja dob, Da paukpahuljica snega nogice ozeblo diže, Ili raskopčano – kao čaška cveta – Osećaji kako se otvaraju, Iz tvoje ruke hrana zašto je bolja, Kako svaku tvoju reč u poljubac pretvaram... A to pogotovo ne shvatam Kako sve sama nadoknadiš, U vlastitoj neveri tvoje prisustvo Nešto nalik veri kako pruži. 2003. *Bela – Bella: mađarsko žensko ime Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/08200/08216/08216.htm#65

Mišo L. Korać Napolju je kiša – Kinn esik

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Napolju je kiša Zaboravila...? Nijesam...! Čovjek nikada ne uspjeva da je pronađe, pa ma gdje i kako tragao - nje nema. Lud ili bistar - sve jedno. Ponekad je toliko stran. Kome...? Sebi...! Ne vjeruj... Vjeruj... Zbog čega...? Eto zbog mene. On je posjedovao a nikada nije zaželio da je ponovo posjeduje. Noć... Dvije ulice. Prva ulica laže drugu. Prljava, barna, rupava... prva ulica. Čista i divna.   Znam, druga ulica...! Ne, nego ta djevojčica...! Masiraš...! Oprosti...! On je imao divan i malen sat.... Zbog čega malen...? Ženski...! Pokloni vežu ljude. Ponekad i ne... Neko ih mrzi... Ponekad mrze i sebe... Sviđao joj se i eto zaljubila se... U njega...? Ne, u prsten...! Ona je imala kaiš, širok, glomazan i težak... Uspomena. Mladić je umro rano. On je volio da igra sitne partije pokera. Sa onim što je umro...? Sitniš se pretvara u krupno. Nekada u velike pare. Nasilno niko nije uzimao novac. On to nije dao zbog njega- Mladića...? Ne, kaiša... Ona je imala tanak struk preko kojeg je upadljivo ležao kaiš. Ona je voljela njegov sat... On je želio njen kaiš. Sve se događa u jednom. Na primjer, tada i tada ili jednoga dana. Jednoga dana kada je,... ili u jednom trenutku kada je on imao veću požudu nego li ona za njegovim satom... On je uzeo... Kaiš...? Ne, nego nju...! Mrak, ulica. Eto i poneki prolaznik odmah kraj puta... Plač... Plače... teško prvi put... Bilo je krvi... Krv u mraku je samo saznanje da je nešto mokro, nalik na vodu... Ona je to podnosila mirnije nego se to podnosi. Neke to baš i ne podnose... Možda je to zbog sata. Prolaznici nijesu grdili... Zaboga "Djeca koja se vole ljube se stojećki"... Ipak su pljuvali...! Na njih...? Ne, na postupak... Onda je on ustao, pobjegao niz ulicu... Ona je sada jače plakala, čak užasno... Zbog njega...? Ne... Zbog kaiša...! Koliko je sati...? Jedan i trideset...! Ostavila ga je... zapravo ona ga ne ljubi. Napolju pada kiša... Točkovi... Vozovi... Točkovi... Je li skoro...? Čekaj da svršim...! Budalo...! Priču...! Žena preko puta prodaje lažno prstenje... Normalno putnicima... Ciganče želi da povrati. Gužva... Gotovo je... Ženin dekolte je pun ižvakanog hljeba i paradajza. Okolo svi biju ciganče... Plač... Ona je ostala na sred ulice, postiđena i prevarena. Više nije bila djevica. Možda je to kasnije voljela. Ljudi često mijenjaju mišljenje. Stanica... Možda vozovi zastaju da bi prikupili hrabrost za neka duga podla putovanja...? Možda samo odmaraju...!? Ko to zna...? Uh ti cigani...! Pazi... gdje gledaš. Uhvati se za moj kaiš... Je si li...? Da, žulja me, tako je glomazan i širok... Koliko je sati? Dva i dvadeset...! A priča...? Svršio sam..! Od mene se treba čuvati...! Do sada nijesam. Od sada hoću..! Zbog čega..? Tako... Čovjek je čovjeku Vuk... Vozovi, široka ulica... Ona se drži za njegov kaiš i korača. Sve je to bilo jednom ili to i to bilo je u jednom trenutku... Kada...? Točkovi, vozovi, točkovi... A Ona...? Napolju je kiša!!!

Kinn esik Elfelejtetted...? Nem...! Bárhol, bárhogyan is keresi az ember a nőt, sehogy sem találja – ő nem létzik. Bolond vagy értelmes – mindegy. Néha oly idegen. Kinek...? Önmagának...! Ne hidd... Hidd el... Miért...? Egyszerűen miattam. Birtokolta a nőt, de sosem kívánta újra birtokolni. Éj... Két utca. Hazudik az első utca a másodiknak. Piszkos, lucskos, kátyúval tele... az első utca. Tiszta és gyönyörű. Tudom, a második utca...! Nem, az a kislány...! Gyötörsz...! Bocsánat...! A fiúnak gyönyörű, kicsi órája volt... Miért kicsi...? Női...! Az ajándékok embereket kötnek össze. Néha nem... Egyesek útálják... Néha önmagukat is... Megtetszett és a lány beleszeretett... A fiúba...? Nem, a gyűrűbe...! A lány vastag, széles, nehéz övet viselt... Emlék. Korán halt meg a fiú. Szerette a pókert, aprópénzbe játszott. Azzal, aki meghalt...? Az apró nagyra vált. Néha hatalmas összegbe. A pénzt erőszakkal senki sem vette el. Ő nem engedte meg- A fiú miatt...? Nem, az öv... Karcsú derekán feltűnő volt az öv. A lány a fiú óráját szerette... Ő az övét akarta. Minden egyszerre történik. Például akkor és akkor vagy egy szép napon. Egy nap, amikor... vagy egy pillanatban, amikor a fiú jobban vágyott rá, mint ahogy a lány az órát kívánta... Elvette... Az övet...? Nem, a lányt...! Sötétség, utca. És néhány járókelő az út mellett... Sírás... Sír... először nehéz... Folyt a vér... A vér a sötétben csak felismerés, valami nedves, olyan mint a víz... A lány nyugodtabban viselte el, mint általában szokták. Egyesek egyáltalán nem viselik el... Ez talán az óra miatt van. A járókelők nem szitkolóztak... Az istenért “Állva csókolóznak a gyerekek, akik szeretik egymást”... Mégis köpködtek...! Rájuk...? Nem, a tettre... Felkelt a fiú, elmenekült... A lány most is sírt, keservesen... A fiú miatt...? Nem... Az öv miatt...! Hány óra is van...? Egy óra harminc...! Elhagyta a fiút... a lány tulajdonképpen nem szereti. Kinn esik... Kerekek... Vonatok... Kerekek... Hamarosan...? Várj, hogy befejezzem...! Bolond...! A mesét...! Hamis gyűrűt árul az asszony a túloldalon... Természetesen az utasoknak... A cigánylány hányni készül. Tömeg... Kész... A dekoltázs a nőn tele van rágott kenyérrel és paradicsommal. Mindenki a cigánylányt veri... Sírás... Megcsalva, megszégyenítve az út közepén maradt. Már nem volt szűz. Talán idővel nem is bánja. Véleményüket az emberek gyakran változtatják. Állomás... A vonatok talán azért állnak meg, hogy bátorságot merítsenek egy hosszú, alattomos utazásra...? Talán csak pihennek...!? Ki tudja...? Ó, azok a cigányok...! Vigyázz... hová nézel. Kapaszkodj az övembe... Megtetted...? Igen, tör, olyan súlyos és széles... Hány óra van? Két óra húsz...! És a mese...? Befejeztem...! Tőlem óvakodni kell...! Eddig nem tettem. Majd ezután...! Miért...? Csak... Ember az ember Farkasa... Vonatok, széles utcák... A lány a fiú övébe kapaszkodva lépeget. Mindez egyszer volt vagy ez és ez egy pillanatban... Mikor...? Kerekek, vonatok, kerekek... És a Lány...? Kinn esik!!! Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ajnuša Horozović Lutka – Baba

Ajnuša Horozović, Banja Luka 11. juli 1952. –

Lutka dijete je odbacilo trup lutke što sad bubri u truleži lišća glavu nije imala na njenom mjestu vidim dah djeteta nadam se da će trulež upiti boju lutke kotrlja se zemljana glava zavijena u svilu kada otvaram ladicu iz svog stabla lagano uzimam glavu i osjećam drhtanje svile toplo pripijene uz moj orošeni dlan kistom i bojom slikam svoju misao na zemljanoj glavi a na svili slikarija je vazdušastih obraza svoju misao spajam s trupom lutke u čiju sam prazninu prethodno skrila ključ ključem od mahovine odgonetnut ću dah tišine očekivala sam da ću ponovno vidjeti lutku kupam je u vodi i dobro se poznajemo razastirem čaršaf po krevetu prepoznavajući cio svoj život

Baba eldobta a gyerek a baba testét most nyirkos levelek közt erjed feje nem volt helyén a gyerek leheletét látom remélem a nyirok beissza a baba színét görög a selyembe burkolt földfej mikor fatörzsemben kinyitom a ládikót és a fejet gyengéden megölelem érzem a nedves tenyeremhez simult selyem reszketését gondolataimat ecsettel és színekkel festem a földfejre a selymen meg légarcú a festmény gondolataimat azzal a babatesttel kötöm össze amelyikbe előbb a kulcsot rejtettem a mohakulccsal a csend leheletét fejtem meg azt hittem a babát újra látom vízben fürdetem jól ismerjük egymást az ágyon szétterített lepedőn egész életemet ismerem fel Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://jasminahanjalic.wordpress.com/2014/01/19/ajnusa-horozovic/

Bak Rita Ezotéria – Ezoterija

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Ezotéria Az első ember megszületett. Világfa ága alatt Krisztus előtt 3122. július 16-án, váltakozó energiák áramlásának szelében. Másnap megvirradt. Kecalkoatl uralkodott. Az első ember kollektív tudati kvantumugrással toppant a világba, neolit kőépítmények csúcsáról ugrott alá. Az idő egyre gyorsult. Aztán két nap múlva beköszöntött a galaktikus alvilág első napja. Az első ember fázott és szomjas volt. Alcyone csillagáról eső teremtetett. Véd a helioszféra, ne félj hallotta végül.

Ezoterija Rođen je prvi čovek. Ispod grana drveta sveta 16. jula 3122. pre Hrista u vetru strujanja promenljivih energija. Drugog dana je svanulo. Kecalkoatl je vladao. Prvi čovek je sa kolektivnosvesnom kvantumskokom stigao na svet, sa vrha kamenih zgrada iz doba neolita skočio. Vreme se sve više ubrzalo. Zatim nakon dva dana stigao je prvi dan galaktičkog podzemlja. Prvi čovek je cvokotao i žedan je bio. Sa zvezde Alsiona kiša se stvorila. Ne boj se, heliosfera te čuva čuo je na kraju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=38872

Kőhalmi Ildikó Lefelé a hegyről – Nizbrdo

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Lefelé a hegyről  2013.08.19. 12:38 nincs kezdete a keresésnek és véget nem ér a keresés nincs formája a keresésnek és csupa alak a keresés menj ember kíméld magad hagyd mind a jelenéseket ne nézz se kőre se mélyre se kötélhídra csak menj fordulj el jobban még erősebben vidd a vizet és vidd a húst ne várd hogy bezáródjanak a sebszélek és elsimuljanak a hegek összeforrottál vérfriss szavakat keresel valld be a test oxigéndús kifejezéseit távol a kesergés megpangott vizétől zsebedből titkos szeretők kavicsai peregnek elfordítod magad a lelkifurdalás ormától rohansz lefelé mezítláb lobogó hajjal mint akire nem fenekedik az éjszaka menj ember te menj te indulj ne az idő és a tér távolaiba de messzebb túl az emberész mindenségközepén a felfoghatatlanba ahonnan jöttél menj át a hét kapun vonulj felszegett fejjel büszke és boldog végjátéka a teremtésnek te mennyei kreatúra te elhagyhatatlan

Nizbrdo 19. 08. 2013. 12:38 traganje nema početka niti se traganje završava traganje nema figuru i traganje je sušta forma idi čoveče štedi se ostavi priviđenja ne pogledaj kamen ni dubinu ni viseći most samo idi okreni se još više nosi vodu i nosi meso ne čekaj celivanje rana i nestajanje ožiljaka srastao si priznaj krvavosveže reči tražiš daleko od ustajale vode jadanja kiseonikom bogate izraze tela iz džepa belutci tajnih ljubavnika ispadaju odvraćaš se od vrha grižnje savesti poput onoga na koga noć se ne taloži nizbrdo juriš bosa razvezanom kosom idi čoveče idi ti kreni ne u daljine vremena i prostora dalje iza sveukupnog centra ljudske pameti u neshvatljivost odakle si i došla pređi preko sedam kapija uzdignutom glavom kruži ohola i sretna završna igra stvaranja ti božanstvena kreaturo ti koju napustiti nije moguće Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kohalmi.gportal.hu/gindex.php?pg=35250512&nid=6425240

Marko Poropatić Reljef na koži – Bőrdomborzat

Marko Poropatić Beograd 1984. –

Reljef na koži Taj ožiljak koji nosim Na levom rebru: Trag jednog nesmotrenog skoka Sa stene. Taj beleg, koji zjapi Iz kućnog ogledala – Sve je manji, A konstantno je velik. Taj reljef na koži Ima oblik nakrivog puta. Neodoljivo podseća Na ekg snimak; Na par decenija Trošenih otkucaja.

Bőrdomborzat A bal bordám alatt Hordozott forradás: Meggondolatlan sziklaugrás Nyoma. Az a tükörből Meredő jel – Egyre kisebb, De szakadatlanul nagy. A bőrön az a domborzat Mintha görbe út lenne. Ellenállhatatlanul Ekg-felvételt idéz; Néhány évtizednji Használt szívdobbanást. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://eckermann.org.rs/article/koracanje-ispod-povrsine/

Rebeka Čilović Muški akt – Férfi akt

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Muški akt Na glinenoj ploči zapisaše riječ Glad za poezijom Ostala je da lebdi Nad pećinom Kritičari su (tada) Gnojili zemlju pohotnim muškim tijelima Sa planine su ispustili novorođenče Kojem je vrač Umjesto vrpce Otkinuo muškost Danas U izlogu stoji muški akt I treće izdanje savrmene poezije Negdje Iznad nas

Férfi akt Agyagtáblára írtak A költészet utáni vágy A barlang felett maradt Lebeg A kritikusok (akkor) Buja férfitestekkel dúsították a földet A hegyről leengedett újszülöttről A varázsló A zsinór helyett Férfiasságát szakította le Ma A kirakatban férfi akt áll És a modern költészet harmadik kiadása Valahol Felettünk Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 45.