Turczi István: Bécsi találkozás Kassákkal, 1925 tavaszán – Susret sa Kašakom u Beču proleća 1925.

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Bécsi találkozás Kassákkal, 1925 tavaszán

[Remake: William Carlos Williams]

Érzi,    barátom,    az    önkívület   illatát?   Harang,  sziréna,

kerékrobaj  hasít  át a gőgös városon. A szél hangja itt, akár

egy  kiáltványé.  Repednek  a   gipszstukkók,  robbannak  a

csendéletek,   lefolynak   a    lila  aktok.  Lássa  be,  nekünk

villognak   a   fények,   és   a   pincér  is  nekünk  paroláz  a

Kärtnerstrasse egyetlen olcsónak mondható teraszán. És a

nők,  ez  az  igazi atonális zene. A világon nincs jó, amit ne

nőktől  kapnánk.  Demonstráljuk  az  alázatot. Hallgassunk,

ahogy     a     torkunkon      kifér.    Beszéltessük    március

aranyhullámait  magunk  helyett.   Olyan  sokáig   éltünk  a

föld  alatt.  Tanuljuk  el   a  szükségen  túli  formát.  Csukott

szemmel  keverjünk  új színeket. Más  vörös kell úgyis,  ha

elered  az  orrunk  vére.  Lehetnénk  akár  boldogok  is, de

minek,     ha    boldogok     vagyunk.    Megharcolt    kezek

találkozása    a    miénk,    versbe     fogható.     Ha    majd

hazaengedik, vigye magával ezt a délutánt is.         

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.

Susret sa Kašakom u Beču proleća 1925.

[Remake: William Carlos Williams]

Osećaš  li  prijatelju   miris   bunila?   Preko   oholog   grada

zvonjava,   sirena,  štropot   točkova  tutnji.   Glas  vetra   tu

kao  da  je  od proglasa.  Štuko-gipse pucaju, mrtve prirode

eksplodiraju,     ljubičasti    aktovi    otiču.     Uvidite,  svetla

nama   svetlucaju   i   konobar   na   jedinoj   jeftinoj   terasi

Kärtnerstrasse    ruku    nama   pruži.  I  žene,  to  je  prava

atonalna  muzika.  Na  ovom  svetu  ne  postoji   dobro  što

ne    bi    od    žene    dobili.    Demonstrirajmo    poniznost.

Ćutimo,  na  sav  glas,  iz  sve  snage.  Umesto   nas  neka

zlatni  valovi  marta pričaju.  Tako  dugo  smo  ispod zemlje

živeli.  Formu  iza  nužde  neka  naučimo.  Nove boje neka

zatvorenim   očima   mešajmo.  Ionako drugo crveno treba

ako  nam  nos  krvari.  Mogli  bi  i  da   budemo   sretni,  ali

zbog  kog  vraga  ako smo već sretni. Naš susret je susret

razrađenih  ruku,  moguće  je  opevati.  Ako  će vas pustiti

i ovo popodne sa sobom ponesite.

Prevod: Fehér Illés

Szabó Palócz Attila hosszú advent – dugačak advent

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

hosszú advent

harminc éve az ember még csak egyszer élt,

és nem félte a hóesést,

a fehér karácsony olybá tűnt, mint holmi felszínes ihletés…

fotelből szemléltük,

a meleg szobában a tévé előtt ülve,

hogyan hullnak a hópelyhek a frissen fröccsent vérre…

nem voltunk távol, talán rohanni kellett volna,

át a határon, zsebünkben még

a vérvörös útlevél – de úgy hihettük talán,

hogy a forradalmak nélkülünk is megtörténnek…

az értetlenség, az értetlenkedés

volt az alapélménye annak az adventnek,

annak a karácsony éjnek,

s ahogyan nem érthették egykor

a pásztortűz köré gyűlt halandók sem

az újfent sötétbe borult betlehemi éjben

a csodát, ami a szemük előtt épp akkor zajlott,

nem érthettük igazán mi sem,

hogy mi az értelme a hóra fröccsent vérnek…

hosszú volt az az advent, a takarójánál sokkal

hosszabbra nyújtózott a várakozás,

felszínes szavak olvadtak véres latyakká, dagadtak sárrá

harminc év ihletésében,

ebben a dőre rácsodálkozásban,

mert mi továbbra sem változunk,

csak a vér fröcsög, forradalmak tépnek zászlókat,

s égnek értetlen retinákba a csodák…

harminc éve az ember még csak egyszer élt,

vagy egyszer sem,

de az elcsigázottság felkelt zavarrá érlelte

a lélek legbenső csendjét,

s a csoda fénylő felvillanása után,

ahogy kialudt az égi csillogás,

úgy ültünk a tévé előtt megint,

mint tábortűz parazsa köré gyűlt halandók egykor

az újfent elsötétült betlehemi éjben…

talán akkor érezhettük meg először,

hogy hosszú advent jő megint…

Forrás: https://irodalmijelen.hu/2019-dec-16-0127/melybol-angyal?fbclid=IwAR2ErruBmsWOhZrRoJ8TfmgWdFzBWMosi71nwA7IABgAskMw6inZVyV6nMM

dugačak advent

čovek pre trideset godija samo jednom je živeo

i od sneženja nije se bojao,

beli božić činio se kao da je nekakva površna inspiracija…

iz fotelje, u toploj sobi

ispred televizora sedeći smo promatrali,

kako  pahuljice snega na sveže kapi krvi padaju…

nismo bili daleko, možda smo trebali juriti,

preko granice, u džepu sa još

crvenim pasošem – ali smo valjda tako verovali,

da revolucije i bez nas se dešavaju…

osnovni doživljaj onog adventa

neshvatljivost, besmislenost je bila,

one božićne noći,

i kao nekad u ponovo zatamneloj

vitlehemskoj noći oko logorske vatre

zaseli smrtnici čudo što baš ispred njihovih

očiju odigralo nisu mogli shvatiti,

uistinu ni mi nismo mogli shvatiti

šta je smisao one kapi krvi koje su na sneg pale…

taj advent je dugačak bio, čekanje od očekivanog

i te kako se oteglo,

u tridesetogodišnjoj inspiraciji,

u tom besmislenom isčuđavanju

površne reči u krvavu kaljužu, blato su se pretvorile,

jer mi ni dalje nismo se menjali,

samo krv kapa, zastave revolucije cepaju

i čuda u izlišne retine izgaraju…

pre trideset godina čovek je samo jednom živeo,

ili ni jednom,

ali u iznemoglosti najdublja tišina duše

u pometnju je sazrela,

i kako sjaj neba nakon

što je čudo zasjalo ugasila se,

tako smo i mi iznova ispred televizora sedeli

kao smrtnici nekad oko žara logorske vatre

u ponovo zatamneloj vitlehemskoj noći…

prvi put možda smo tad mogli osetiti,

opet će dugačak advent doći…

Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Pezsgő – Šampanjac

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Pezsgő Malacka a pezsgőt szereti, így aztán Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, és hogy pezseg. Mitől? A buborékokat belé ki dugta? Két korty között a felhőket is figyeli, olyan a látványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak "lecsiszolva", talán úgy jobban halad; egy tengeralattjáró az égen. Egy zeppelin. Ám éppen áll a zeppelin, miért? Na jó, a pezsgő. Segít abban, hogy apróságok, a mindennap tartozékai eltűnjenek, kiemel egyebeket. A felhőt, az asztalt, Malackát. Nem is veszi észre Vadmalac, szinte együtt úszik a zeppelinnel az égen.

Šampanjac Prasica šampanjca voli pa i Vepar zbog toga to pije, usput razmišlja. Još uvek se čudi da pripremaju od grožđa i penuši. Zbog ćega? Ko je stavio mehure unutra? Između dva gutljaja i oblake promatra, prizor kao da je živa slika. Malo pre još je žućkast bio, sad pak ukoso postavljeno sivo telo. Strane su „izglačane”, možda tako bolje se kreće; na nebu jedna podmornica. Jedan cepelin. Ali cepelin baš stoji, zašto? No dobro, šampanjac. Pomaže u tome da sitnice, potrepštine svakodnevnice nestanu, a nešto drugo ističe. Oblaka, stol, Prasicu. Vepar ni ne primećuje da na nebu sa cepelinom maltene zajedno plovi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#182

Várnai Zseni Te Új Világ – Ti Novi Svete

Várnai Zseni

Nagyvázsony 1890. május 25. – Budapest 1981. október 16.

Te Új Világ Te Új Világ, jóra törekvő, bár te lennél az a rég várt, békét hozó, csodás esztendő, mely az Idők méhében érik talán már évmilliók óta... s most a mi Századunk tüzében, most válik nagy... igaz valóra... Boldog új évet, emberek!

Ti Novi Svete Ti Novi Svete što dobrotu želiš, bar da si ti ona odavno željena čarobna godina koja mir donosi, koja možda već milijardu godina u maternici Vremena sazreva… i sad u vatri našeg Stoleća sad se zaista… zaista ostvaruje… Ljudi, Sretnu Novu Godinu! Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://szilveszter.hu/erdekessegek/szilveszteri-ujevi-versek-126

Zoran Bognar Korida – Bikaviadal

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Korida Svet od pamtiveka ima miris matadora i praiskonski princip opstajanja: obori-orobi, obori-orobi!!! Strah je jedini svetitelj koride. Bik ne zna ko je krotitelj: on se ne bori gotovo nikad osim protiv sebe samog. Oduvek se strogoća trenirala na onima koji ne pružaju otpor. Njihova svest ogledalo je Jehovinih svedoka. U očima ranjenog bika ogleda se sva pustoš prethodnika. Prethodnika koji su snagom Apokalipse slavili istovetnost tragičnog i čudesnog.

Bikaviadal Emberemlékezet óta a világ a matadorok és az ősi fennmaradás-elv illatával telt: gyűrd le-foszd ki, gyűrd le-foszd ki!!! A bikaviadal egyetlen istene a félelem. A bika nem tudja, ki a szelídítő: szinte sosem harcol kivéve önmaga ellen. A szigor mindig az ellenállást nem nyújtókon edzett. Tudatuk Jehova-tanú tükör. A sebzett bika szemében az elődök sivár sorsa villan. Az elődöké akik az Apokalipszis erejével ünnepelték azt ami egyszerre tragikus és csodálatos. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013. str. 27.

Predrag Bjelošević Теби, који пролазиш – Hozzád, aki elmégy

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Теби, који пролазиш Човјек што пролази жури куд журиш човјече који пролазиш Стићи ћеш брата и оца ћеш очева стићи на Брдо непостојано кад се попнеш Али знај и то радостан нико неће бити због твог херојског подвига кад Тамо дођеш задихан кад напокон се успнеш на Брдо наше јединствено пахуљу сопства узвишену А они од којих си бјежао заборавиће те брзо можда и презрети јавно због тога што си умакао кораком журним у заједничко вријеме одјевен

Hozzád, aki elmégy Elmenőben siet az ember te aki elmégy hová sietsz Utoléred testvéredet és apád apját is utoléred mikor a nemlétező Hegyre érsz De jegyezd meg ha lihegve Oda érsz ha egyedüli Hegyünkre a pihe-sajátos magasztosra végre felkapaszkodsz hőstettednek senki sem fog örülni Azok pedig akiktől menekültél gyorsan elfelednek talán még meg is vetnek azért mert gyors léptekkel felötözve merültél a közös időbe. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Предраг Бјелошевић: Кардиограм бејекства Трећи трг, Арт сцена Beograd 2013.

Anđelko Zablaćanski Кад песник – Mikor a költő

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Кад песник Кад песник постане човек Једно дете је одрасло Један сан се угасио И једна тишина Престала да звони Кад песник постане човек Усне му буду горко хладне Мисли тешке и грубе А срце стишано У једноличном ритму Кад песник постане човек Они што су га сретали Више га неће препознати Они који нису – Никад га неће ни срести Кад песник постане човек Ни он неће знати Да све – некако Нормалније га боли И да јеца другачије сасвим

Mikor a költő Mikor a költő felnőtt lesz Felnő egy gyerek Kihuny egy álom És egy csend Többé nem csilingel Mikor a költőből felnőtt lesz Ajka keserűn hideg Gondolata súlyos és goromba Szíve meg elhalkul Ritmusa egyhangú Mikor a költő felnőtt lesz Ismerősei Többé nem ismerik fel Ismeretlenekkel meg – Sosem fog találkozni Mikor a költő felnőtt lesz Már ő sem fogja tudni Hogy minden – éppen minden Hétköznapiasan fáj És ahogy sír az is más Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor