Melida Travančić Autoportret – Önarckép

Melida Travančić 22. mart 1985. –

Autoportret s tebe mrtve sakupljam crvene ruže od njih ću baš kao i ti praviti ukrase za kosu zaplesat ću u dugoj suknji boje smrti nošena magičnom muzikom tanga ovaj put sama sretna si što odlaziš tamo će ti biti bolje sigurna si osim bolova u nozi istu sudbu nosimo ti nikad govorila nisi a meni riječi ponestaje ruke moje ukočene su priljubljene uz tijelo horizontalno položeno na dnu prostorije osjećaš li tu hladnoću pa u kosti se uvlači

Önarckép a piros rózsákat halott mivoltodról szedem azokból ahogy te is hajdíszeket készítek halott-színű hosszú szoknyában a tangó varázslatos ritmusát követve táncolok ezúttal egyedül boldog vagy hisz távozol ott neked jobb lesz ebben biztos vagy a láb-sajgást kivéve egyazon sorsban osztozunk te sosem szóltál szavam meg elakad karom merev a terem mélyén vízszintes helyzetben tapad testemhez érzed-e ezt a hideget a csontokba húzódik Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zoran Bognar Pasji sluga – Kutya-szolga

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Pasji sluga Depresija je kraljica mog mozga. Ona gradi zid između tebe i mene. Ona zapoveda mojim mislima i telom. Ja sam njen pasji sluga i jedan veran broj... Ne optužuj me da sam lud, jer ja više nisam svoj. Ako želiš da znaš šta se zbiva sa mnom, lezi na zemlju i slušaj otkucaj mog srca…

Kutya-szolga Tudatom királynője letargia. Falat közöttünk ő épít. Gondolataimnak, testemnek ő parancsol. Kutya-szolgája vagyok egy hűséges szám… Őrültséggel ne vádolj, már nem a magam ura vagyok. Ha meg akarod tudni, mi történik velem, szívdobogásomat a földre fekve hallgasd… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. 

Srđan Gagić sretanja – találkozások

Srđan Gagić Novi Grad 15. februar 1988. –

sretanja nema bitne razlike (ni jasnog razgraničenja) između velikih i malih sretanja, gde god da su počinjala i ma kad završavala. pružili smo ruke u prolazu i videli svetlost dva zagrljena muškarca, dve uplakane žene deca oko stola sa sitnim kolačima anđelina sa dve sise na dlanovima. sve je moralo da se desi. svet se izgradi u svakom razmenjenom pogledu dodir ga oblikuje po boji i mirisu potom ruši. svaki odlazak, oboren nos zbogom, više se nikad nećemo sresti na ovom mestu iako su mesta sve što ostaje, iako se samo po njima raspoznajemo.

találkozások nincs lényeges különbség (sem elemi eltérés) a kis és nagy találkozások között, akár hol is kezdődtek és értek véget átmenőben kezeltünk és láttuk a fényt két egymást ölelő férfi, két zokogó nő süteményt majszoló gyerekek az asztal körül tenyerén két mellel angyalka mindennek meg kellett történni. minden pillantás-váltással épül a világ színét illatát érintés formálja majd megsemmisíti. minden távozás, lehorgasztott orr isten veled, itt soha többé nem találkozunk mégis a hely és minden más marad, mégis csak ezek a mi ismertetőjeleink. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libartes.rs/srdan-gagic/

Turczi István: Kié – Čiji je

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Kié Az agy órája lejárt bízd magad érzékeidre már túl néhány fohászon menetkész új jelekkel teli az ég kié a tisztánlátás ez a kozmikus vászon

Čiji je Sat mozga se zaustavi prepusti se svojim osećajima već iza sebe sa nekoliko uzdaha nebo je na put spremnim novim znacima pun čiji je jasno razlikovanje pojmova to kosmičko platno Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.

Márkus László Villon – Vijon

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Villon „De  míg  más  ült  az  iskolában, Kerültem  én,  komisz  gyerek… Míg   ezt   leírom:   bánatában Szívem majd hogy meg nem reped” / Testamentum, XXVI. versszak, 205-208. sor / Bohém költő, betörő, krakéler, gyilkos? Külön-külön egyik sem tán, de egybegyúrva te vagy – a költőkirály. Lírád nem épp homéroszi, zsargonod karcol és homokot hint. Szajhák és borpincék kegyeltje vagy, mégis a tiéd az egyedi hang.

Vijon „Ali dok su drugi u školi sedeli Ja, zao mladić, zaobišao… Dok to pišem: u žalosti Srce mi samo što nije pukao” /Testament, XXVI. strofa, 205-208. redovi/ Boem pesnik, pljačkaš, makro, ubica? Ovako odvojeno možda niti jedan, ali isprepleteno ti si –  kralj pesnika. Tvoji stihovi nisu baš po Homeru, stil ti grebe, pesak prosipa. Jesi miljenik uličarki i mehana, glas jedinstven, ipak tebi pripada. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=49446#comments

Bogdan Bogdanović Сечиво – Penge

Bogdan Bogdanović Subotica 25. avgust 1984. –

Сечиво речи су сузе слане ко море чији таласи гутају хриди речи су сечиво што се зарива у груди пробадајући срчану аорту речи су оловни меци којима љубавници свршавају епопеју речи су чељуст дивље звери која прождире утробу речи су једина утеха сужња што трпи јарам вековног ропства речи су последњи крик палог војника пред стрељачким стројем речи су јуначка песма скована пред јуриш у сигурну смрт речи су камен темељац на ком почива храм издаје речи су магла коју продају дневне новине речи су вика чаршије која пљује вредне и успешне речи су ситна злоба којом се хране пизде и кукавице речи су урин   којим властела запишава гласаче речи су погодно средство којим песници лече фрустрације

Penge tenger-sós könnycsepp a szó hulláma sziklán vesző mellkasba hatoló penge a szó ütőeret átvágó ólomgolyó a szó szerelmesek sorsukat bevégző vadállat-állkapocs a szó zsigereket faló a börtön egyetlen vigasza a szó évszázados rabság terhét viselő elesett katona utolsó kiáltása a szó kivégzőosztag előtt hallatszó hősköltemény a szó a biztos halálba vezető roham előtt elhangzó alapkő a szó árulás-szentélyt alapozó köd a szó napilapi áru szabadon vásárolható nyárspolgár-kiáltás a szó minden értéket sikert ócsároló káröröm a szó vele táplálkozik a gyáva és a seggnyaló vizelet a szó szavazókat a hatalom által gyalázó megfelelő eszköz a szó költők által levertséget gyógyító Köszönöm Sebestyén Péternek a fordítás során nyújtott értékes kiegészítést. Zahvaljujem se Peteru Šebešćenu za dobiven koristan savet tokom prevođenja. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Predrag Bjelošević Бити присутан – Légy jelen

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Бити присутан Као цвијет што се мирисом супротставља надолазећој олуји времена И Тамо гдје се дијели мисао од своје подмукле саосјећајне примисли која заводи странпутицом привида И Негдје које се претвара у Ту у ком се за добро страда Бити присутан и као цвијет надмоћан због мириса у чијој служби надмени је вјетар Тек вртлар незадрживог растиња

Légy jelen Mint a közeledő vihar ellen illatával ellenálló virág Ott is ahol a gondolat saját alattomos együtt érző gondolatától mely a látomás tévútjára vezet elválik Valahol is amiből Itt keletkezik ahol a jóság sérül Légy jelen virágként is fölényesen illata szolgálatában a felfuvalkodott szél Csak az ellenállhatatlan növényzet kertésze Fordította: Fehér Illés

Izvor: Предраг Бјелошевић: Кардиограм бејекства Трећи трг, Арт сцена Beograd 2013.