Danica Vukićević Moja majka leži – Anyám

 

Danica Vukićević Valjevo 28. oktobar 1959. – 

Moja majka leži   Moja majka leži U letnjoj haljini S cipelama i svilenim čarapama Leži na krevetu Čeka potvrdu smrti Sestra se seti kako je volela karmin i rumenilo I našminka je Prethodno tražeći u korpici karmin, njen, majčin Moja majka leži s cipelama na nogama Koje sam joj ja nazula Čeka Mirna je (Povremeno to prisustvo još uvek Mlakog tela deluje bizarno) Moja majka leži usta joj sastavljamo Nismo je očešljale I zapravo njene poslednje reči Bile su, teško i nerazgovetno izgovorene, Počeši me Moja majka potom Leži u kovčegu s belim velom preko tela Preko lica I u tom telu, vidljivo je Duša, u njemu, više ne obitava To je sećanje na telo, to stvarno, Hladno, iz hladnjače telo, Da se ne pokvari Lepa moja majka Leži U letnjoj haljini S cipelama, u grobu, dubokom Prekrivena belim velom Zemljom i cvećem Soba i krevet Zadržali su njen miris, miris tela koje je Nestajalo i nestalo Sklonjeno, oduzeto

Anyám   Anyám Nyári ruhában Cipőben selyem harisnyában Fekszik az ágyon A halál tanúsítására vár Nővéremnek eszébe jutott a kármint szerette És kisminkelte Előtte a kosában a kármint kereste, anyámét Lábán az általam rá adott cipőben Fekszik anyám Vár Nyugodt (Időnként a még mindig meleg test Jelenléte bizarrul hat) Anyám fekszik száját összezártuk Nem fésültük meg Tulajdonképpen amit utoljára mondott Alig érthetően motyogta Fésülj meg Később anyám Koporsóban fekszik arcát fehér fátyol Takarja És ebben a testben egyértelmű Lélek már nem tartózkodik Ez a testre emlékeztetés, ez valós, Rideg, hűtőházból való test, Hogy ne erjedjen, Meseszép anyám Fekszik, Nyári ruhában, Cipőben, a sírban, a mélyben, Fehér fátyol, Föld és virág takarja A szoba és az ágy Őrzik illatát, a tűnő majd eltűnt, Félretett, eltett Test illatát   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.presing.org/danica-vukicevic-ja-klaudija/

Hodo Katal Dan i po – Másfél nap

 

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. – 

Dan i po   Iza rešetaka, prostor skučen, Vidici zatvoreni. Vrijeme beskonačno. Dan svaki traje dan i po.

Másfél nap   A rács mögött szűkös a tér. A láthatár elzárt. Az idő végtelen. Minden nap másfél napig tart.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://sandzackaknjizevnost.com/hodo-katal-dan-i-po/

Šaban Šarenkapić Vlasnici tijela – Testeket bitorlók

Šaban Šarenkapić Novi Pazar 5. april 1956. – 

Vlasnici tijela   Moga prvoga druga iz mahale Zvali smo Sinan   Imao je tri prelijepe kćeri Ženu Sariju i mene Namjesto sina   Nisam bio ovdje kad je umro   U grobu sad Bez svoje Sare Na groblju drugome   Bez krsta I bez mjeseca Sinan leži pod imenom Milan   Neprikosnoveni Vlasnici naših tijela Nama su i najljući neprijatelji

Testeket bitorlók   Városnegyedünkben egyik barátomat Szinannak szólítottuk   Három csodaszép lánya és Felesége Szárija mellett fiává fogadott   Nem voltam itt mikor meghalt   A sírban Most Szárija nélkül Valahol egy temetőben   Kereszt és Hold nélkül Szinan Milán néven nyugszik   Legádázabb Ellenségeink A testeket korlátlanul bitorlók   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.xxzmagazin.com/vlasnici-tijela?fbclid=IwAR362VRRWMbcF6OYjmrytQqA7N91gM_i6ZyeXyK5D6aACeeKD7P5DC8tjrI

Gergely Tamás Buja – Bujan

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Buja   A domb tövében álltak, s bámulták a természetet. Hogy ott egy hónappal korábban nem volt semmi. A fagyott földön kívül. Most meg ez a buja növényzet... - Szép - szalad ki Vadmalac komájának a száján. Vadmalac csak hümmög hozzá. Kis idő múlva megszólal: - Akkorára nőtt a fű... Komája nem tudja kivárni a szentencia végét, közbekotyog: - Kaszálni kéne? Kaszálni? Vadmalacnak egészen másként reagál az idegrendszere: - ...hogy egy tetemet el lehet rejteni benne.

Bujan   U podnožju brežuljka su stajali i prirodu promatrali. Da tamo pre par meseci ništa nije bilo. Osim smrznute zemlje. A evo sad bujne vegetacije. - Lepo je - izusti jaran Vepra. Vepar tek zamuca. Nakon par minuta oglasi se: - Trava je toliko narasla… Jaran nije mogao sačekati kraj rečenice, upada mu u reč: - Bi trebalo kositi? Kositi? Nervni sistem Vepra sasvim drugačije reagira: - … tu bi se moglo leš sakriti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#184

Turczi István: Illúziószolgálat – Služba iluzije

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

 Illúziószolgálat
 
 [Remake: Deák László]
 
Látunk    itt    egyáltalán   képet,    kérdeztem    őt,   műnemi
barátomat,    amikor     egyszer    az   orrom    elé   tolt   egy
festménynek     látszó    tárgyat.     Szétmosódott    vonalak,
mintha    szándékosan    mázolták    volna     el,    napsárga
szemcsék,   rétegek   olvadtak   egybe  a   gyűrött  vásznon.
Légy  mászkált  rajta,   kikerülte   a  csikkel  teli  hamutartót,
majd  a  könyveken   landolt.   Meleg,   koranyári   nap   volt,
szinte   lángra    kapott   a   cigarettafüstön  átszivárgó  fény.
Aznap   dedikálta   nekem   Emlékkönnyét,  ezért   hívott   a
szobájába.  Ma visszanéztem: 2006. jún. 6.   Mintha tényleg
ilyesmiken  múlna  valami.  Apám   pálinkájából  vittem,  azt
ittuk.  Az  élet  nevű  szentimentál   dzsörni   lokális  örömeit
taglaltuk, meg hogy a légy mitől él,  mitől  döglik.  Az  egész
egy  nagy  illúziószolgálat,  vonta meg  a tanulságot halálos
biztonsággal.     Csináld    és    hagyd,     hogy    mások    is
csinálhassanak    veled    ezt-azt,    ami    nem   csak  rossz.
Búcsúzáskor  még annyit mondott, hogy lassabban  kellene
 nézni,  és  a vécé felé vette útját. Akkor  azt  hittem, csak a
képre érti.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Služba iluzije
 
[Remake: Laslo Deak¹]
 
Vidimo  li  tu  sliku   uopšte,  pitam   ga,  prijatelja   po  vrsti
umetnosti,   kad   mi   je   ispod   nosa   nekakav   predmet
nalik  slici  gurnuo.  Razlivene  crte   kao  da   su  namerno
razmazane,    sunce    žuto    zrnca,    slojevi    su   se   na
izgužvanom  platnu  stapale.  Na  njoj  muva   se   muvala,
zaobišla    čikom    punu    pepeljaru    pa    na   knjige   se
spustila.  Bio  je rano letnji, topao dan, preko  dima  cigara
proceđen  sjaj  kao  da  je  plamtio.  Svoju  Spomen knjigu
tog  dana  mi  je  potpisao,  u svoju sobu zato me  je zvao.
Danas  sam   proverio:  6.  jun  2006.  je  bio.  Kao   da  bi
nešto   o   tome   ovisilo.  Rakiju   mog   oca  sam  poneo,
to  smo  pijuckali.   O   emotivnim  lepotama   zvan   život
smo  razglabali te  o tome  muva kako živi  i  kako  umire.
Sve    to    velika    služba   iluzija    je,    tvrdio    je    bez
ikakve    sumnje.    Radi    i    pusti   da   bi    što-šta,   što
nije    samo   izrazito   loše   i    drugi   s    tobom     radili.
Prilikom   rastanka   još  je  dodao  da  bi  sporije  trebalo
gledati  i prema zahodu krenuo. Tad sam mislio da samo
na sliku misli.
 
¹Laslo Deak (Deák László 1946 – 2009) mađarski pesnik,
 
Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Önvédelem – Samoodbrana

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Önvédelem
 
A sötétség egy illúzió. Mint félelem. Az este azért van,
hogy pihenjünk. Olvassunk. Szeretkezzünk. És-vagy:
álmodjunk. Az ember egyetlen ellensége önmaga csak.
Védd magad! És bocsáss meg magadnak végre, kérlek.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.
 
 
Samoodbrana
 
Tama je iluzija. Kao strah. Veče je zato da
odmaramo. Čitamo. Ljubav vodimo. I-ili:
sanjamo. Jedini čovekov protivnik je on sam.
Brani se! I konačno oprosti sebi, molim te.
 
Prevod: Fehér Illés

Janko Glazer Moj ded – A nagyapám

 

Janko Glazer

Ruše 21. marec 1893. –   Ruše, 2. februar 1975.

Moj ded
 
I.
 
Moj ded je bil kovač,
petdeset let kovač:
je petdest let pred ognjem stal,
je petdeset let železo koval.
Šumela je voda mu preko koles
ves dan in vso noč in bobnela čez jez,
in preden še zarja nov dan je začela,
že kladiva težka po naklih so pela.
Teman in ožgan je pred ognjem stal
in s trdo roko si usodo koval –
moj ded je bil kovač,
petdeset let kovač.
 
II.
 
Sedaj izmučen počiva –
zaman pod zemljó njegovo uho
še rado bi čulo, kako bijó
po naklih kladiva neutrudljiva.
O da vsaj od daleč, zamolkel globok
še enkrat do njega vzdrhti znani zvok!
In da ga zbudi in nazaj ga pozove
v nekdanje zarje, v nekdanje dnove,
tja kjer je nekoč sredi ognjev stal
in z vročo roko si usodo koval –
moj ded kovač,
petdeset let kovač!
 
III.
 
A tiha je zemlja, ni vanjo odmeva
življenja tam zunaj in zarje in dneva;
umolknil je kladiv pojočih udar,
ugasnil plamena nekdanjega žar.
Zdaj drugi ob ognjih življenja stojimo
in kujemo srečo si z mlado roko,
zdaj drugi poslušamo pesem, ki mimo
deroči življenja jo vali neso.
Pa že je tudi nad nami temnó,
težko kladivo, o:
kmalu v prah z njim razspe tudi nas kovač,
večno kujoči čas-kovač.
 
Izvor: https://www.europeana.eu/en/item/223/URN_NBN_SI_doc_4GZGEXAK
 
 
A nagyapám
 
I.
 
A nagyapám kovács volt,
ötven évig kovács:
ötven évig állt a tűz mellett,
ötven évig vasat edzett.
A víz soha nem állt meg, forgatta a kereket,
egész nap és egész éjjel a gátakra tört,
és mielőtt a hajnal első sugara felcsillant volna,
a nehéz kalapács már az üllőt kongatta.
füstösen és kormosan a tűz mellett állt
és súlyos kézzel a saját sorsát kovácsolta –
a nagyapám kovács volt,
ötven évig kovács.
 
II.
 
Ő már kimerülten jobblétre szenderült –
ám hiába van a föld alatt, fülének hiányérzetét
csak a kalapács visszhangja töltheti be,
ahogy az üllőről fáradhatatlanul megigézi.
Ó, bár ez a kegyetlen s mégis emelkedett
hang a távolból még egyszer felé remeghetne!
Hogy felriassza és visszahívja
a régi hajnalokba, az egykor volt délidőre
amikor még a tűz mellett állt
és nehéz kézzel a saját sorsát kovácsolta –
a kovács nagyapám,
ötven évig kovács!
 
III.
 
Ám csendes a föld, sem a hajnal, sem a nappali
élet zaja a felszínről nem veri fel;
elnémult a kalapács éneke és ütlege,
kialudt a láng egykorvolt parazsa
Most mi állunk az élet tüze mellett
és ifjú kézzel boldogságot kovácsolunk,
most mi hallgatjuk az élet dalát
amely vad hullámokkal suhan el mellettünk.
De már felettünk is sötétül,
nehéz az a kalapács, ó:
hamarosan minket is porrá zúz vele a kovács,
az örökkön kovácsoló idő-kovács.
 
Fordította. Szabó Palócz Attila